17.rész Utolér a végzet...

~*Harry Styles*~

Hétvége, és én itt rohadok a szobámban, míg a többiek mindenféléről álmodoznak. Ha én is azt tenném, pont nem lenne hozzám méltó dolog. Lerúgtam a takarót, a szekrényből kivettem egy boxert és fintorogva de felrángattam. Alsógatyában slattyogtam először Zayn szobájához.

Lenyomtam a kilincset és bedugtam a fejem az ajtón, Zayn a hasán feküdt kiterülve, a takaró alig takarta a seggét. Az ágyhoz lopakodtam és megböktem az arcát. Felhúzta az orrát és az oldalára fordult, szerencsére húzta magával a takarót is. 

-Zayn!-suttogtam.-Zaaayn!

-Hö?-kapta fel a fejét és hunyorogva kezdett tapogatózni maga körül.

Viccesen nézett ki.

-Harry? Mi a frászt csinálsz?! Nem megyek sehova! Húzzál már innen.

Halk rosszalló hangot adtam ki, majd megböktem a vállát és sértődötten indultam tovább. 

Niall nem tenne rossz fát a tűzre, pedig a szöszke is szeret bulizni. Liamet képtelenség lenne rávenni, így az egyetlen olyan személy ajtajához igyekeztem, akire hatnak a kiskutya szemek. 

-Louis?-dugtam be a fejem.

Felemelte a fejét, nagyon is ébernek tűnt.

-De tudtam, hogy be fogsz jönni!-mutatott rám vádlón. 

-Vártál már, ugye?-öltöttem magamra a legártatlanabb mosolyom.

-Nem bírsz kibírni egy hétvégét?

Mosolyogva megráztam a fejem.

-Öltözz fel!-sóhajtott.

-Oké.-vigyorogtam.

Mindig akkor a legjobb bulizni menni, amikor nem lenne szabad. Paul megígértette velünk, vagyis inkább csak velem, hogy addig nem csinálok hülyeséget amíg le nem csillapodnak ezek a pletykák, amiknek hát...nem kevés okot adtam. 

~*Louis Tomlinson*~

-Vigyázz már!-dorgáltam suttogva.

A lábát a kezei közé fogva kezdett kicsit sem hangtalan ,,víziló" ugrálásba a nappali közepén. Nem sok múlott azon, hogy fennhangon kezdjek röhögni rajta, de visszatartottam. 

-Picsába.-szitkozódott, és ez csak egy szó a sok közül.

Igen kellemetlen érzés, amikor a kis lábujjad bevered valami kiálló szarba, ami nappal sosincs ott. 

-Gyere már!-csíptem az ujjaim közé az ingét. 

-Jó.-sántikált.

Minden lépésénél halkan felszisszent, direkt szórakozott, egy lábujj nem fáj ilyen sok ideig.  
-Igyekezz már, Louis!-lökött meg.
Szúrós pillantást vetettem rá, majd lehajoltam és a cipőmet felhúztam a lábamra, míg ő a tükör előtt vagánykodott a kabátjában. 
-Itt hagylak!-fenyegetőztem, bár suttogva és az én hangomon nem tűnhetett túl ijesztőnek. 
Megigazította az ing gallérját és a kabátot, majd megmozgatta a lábait a cipőben és elvette az egyik kocsikulcsot és lakáskulcsot a kis kosárból. 
-Amúgy, miért kell csendbe lenni?-hajoltam a füléhez.-Ők nem köpnek be és úgy hallottam Zaynhez is bementél. 
-Mert így izgalmasabb! 
-Ja, bocsánat.-nevettem, mire lepisszegett.
Az ajtó halk kattanással nyílt ki, és ő már lábujjhegyen ki is lopózott. Ennyit a hatalmas sérüléséről... 
Utána mentem, majd ugyanolyan halkan mint ahogyan kinyitottuk, be is csuktuk az ajtót és visszazártuk, a kulcsot pedig elsüllyesztettem a nadrágzsebemben. Biztonságosabb ha nálam marad, kitudja milyen csajt szed össze, rajtam meg legalább biztos, hogy marad nadrág. 
Vigyorogva indult a garázs felé, ahol csak az ő járgányai sorakoznak, és ott árválkodik az én egyetlenem.
-Nem kéne.-suttogtam.-Mindkettőnk piálni fog.
-Igazad van.-helyeselt.-Menjünk gyalog, tudok egy jó helyet.
-Harry...
-Nyugi, van VIP része.
-Oké.-sóhajtottam. 
Elvettem tőle a kulcsát, nehogy elhagyja aztán rinyáljon. 
-Tudok rá vigyázni.-nyafogott.
-Elhiszem, de rajtam marad nadrág az este végére is.
Halkan hümmögött, közben bölcsen az állát dörzsölgette, majd felnevetett és legyintett. A lakáskulccsal együtt a zsebemből inkább a pénztárcám egyik rekeszébe tettem, egy hm... egy óvszer mellé. Melyik pasi nem hord magával ilyet?! Bármikor szükség lehet rá, főleg ha véletlenül kettesben maradok Eleanorral. 
Van néhány ártalma annak, hogy Harry ilyen perverz... 
-Gyere már!-rántotta meg a kabátom és lopakodva elindult a kapu felé.
Ha most a fiúk valamelyike kinézne a szobája ablakán, biztos, hogy látna minket. és nem kicsit néznének hülyének, de hát ők is ilyenek, szóval teljesen mindegy.
-Louis.-suttogott.-Bent maradt a kapukulcs.
-Én nem megyek vissza!
-Én se!
-Akkor itt maradunk.-rántottam meg a vállam.
-Azt már nem! Tarts bakot! 
-Hogy mit?!
-Gyere ide, kimászok!
-És én?
-Te ügyesebb vagy!
 Az biztos, Harold a megtestesült szerencsétlenség. Ölni tud a bénaságával. 
-Ha a fejemre fingasz esküszöm kinyírlak!
-Én olyat nem szoktam.-röhögött.
Lehajoltam és rosszallóan néztem rá, bájosan mosolyogva-ahogyan biztos becserkészi a lányokat is-a tenyerembe tette az egyik lábát, a kezeivel pedig megtámaszkodott a kaput közrefogó kőtömbökön, az egyik lábát átlendítette, majd a másikat is kivette a tenyeremből és vinnyogva ücsörgött a kerítés tetején.
-Ugorj már le!
-Nem megy.-sipákolt.-Beakadt a nadrágom.
-Az isten szerelmére, Harry!
-Segíts! De ki ne szakadjon! 
-Nyúlkáljak a seggedhez?! 
-Csináld már!
Akaratlanul is hangosan felröhögtem, a sötétben a telefonommal világítva próbáltam megkeresni ahol beakadt, majd amikor megtaláltam a kényes területet, kiakasztottam és ő leugrott.
-Ugye nem szakadt ki?!-forgolódott. 
-Nem! Húzzál arrébb!
Megvártam míg arrébb szerencsétlenkedi magát, majd ugrottam egy nagyot és megkapaszkodtam kétoldalt a tömbökön, én könnyebben, akadás nélkül jutottam át a kapun, nem úgy mint Mr. Megtestesültbénaság.
-Mehetünk?-ugrottam mellé.
-Aha, de nem szakadt ki a nadrágom?
-Nem. 
Elindult a sarok felé, a lámpák adtak némi fényt, a házak sötétbe burkolóztak. Harry nagyon jól tudta az utat, vagy csak úgy tett és fogalma sem volt merre megyünk, én viszont követtem, közben néha felnevettem a kissé csámpás lépésein. 
-Jó lenne, ha együtt mennénk haza is.-szólaltam meg normális hangnemben.
Jelentőségteljes pillantást vetett rám.
-Már nem a kis Alexis az ágybarátod?
-Próbálok vele normális barátként viselkedni, szüksége van rá. 
-Szegény, drága.-fintorogtam.
-Louis!
-Jó, befejeztem.-emeltem fel védekezően a kezem.
-Semmit nem tudsz róla...
Igazság szerint nem is nagyon vágyok rá, hogy hallgassam szegény kis Alexis szomorú történetét arról, hogy mi vette rá a bunkó viselkedésre és arra, hogy minden fiúval ágyba bújjon. 
-Messze van még?
-Nem, mindjárt ott vagyunk.-szaporázta meg a lépéseit.
Kezdtem átfázni, elég hideg volt, a kabát alatt pedig csak egy inget viseltem. Felcsillant a szemem amikor megpillantottam a fényektől villódzó épületet. A zene kiszűrődött, a bejáratot elállta két hústorony.
-Hé!-lépett elém az egyik.
Olyan alkatú és fejű volt, hogy nem igazán mernék vele kötekedni, már a jelenlététől is úgy érzem összecsinálom magam. 
-Személyi i-i, mehettek! 
Harry arcára önelégült mosoly ült ki, míg én megragadtam a kabátját és berángattam magam után. 
Az események felgyorsultak, kabát le, irány a pult, és onnastól néhány pohárnak meglestük a fenekét. 
-Nézd azt a csajt!-hajolt a fülemhez, miközben a szemeit egy csinos fenékre szegezte.
-Töröld le a nyálad.-tréfálkoztam, de ő a szájához nyúlt.
Legurítottam az előttem heverő pohár tartalmát, és intettem a kiszolgálónak még egy ilyenért. A zene hangosan dübörgött, a világért fel nem állnék itt táncolni, kivéve ha az egy lány miatt van, akkor szerencsétlenkedek vele néhány percet. Az én táncaim híresek, a rajongóink kifejezetten szeretik, de egy szórakozóhelyen, ha nem vagyok elég részeg nem dobom be. 
-Sziasztok!-kiabálta túl egy hang a zenét.
Felé fordultam, a szemeim elkerekedtek. Sötét haja légy fürtökben omlott a vállára és a hátára, fehér csipkés, fodros ruhájában kifejezetten angyalian nézett ki, a dekoltázsa mély volt, a ruha túl rövid, alig takarta a fenekét és az egyéb érdekes területeket. 
-Alex?!-hunyorgott rá Harry.
-Csáó.-emelte fel a kezét, majd felmászott az egyik bárszékre és a kezét az enyém mellé tette.-Te ugye Louis vagy?-mosolygott.
-Aha.-habogtam.
Fejezd be Tomlinson! Neked barátnőd van! 
A pultos csávó letette elém a poharat, abban a pillanatban felkaptam és lehúztam az egészet. Elismerő pillantást kaptam tőle.
-Mióta vagy itt?-érdeklődött Harry.
Megvonta a vállát, majd mosolyogva méregetett. A pillantásától zavarba jöttem és odalent megmozdult egy bizonyos testrészem, fészkelődni kezdtem. 
-Kérsz valamit?-udvariaskodott.
-Hány éves is vagy?-mosolygott rám tovább.
-Hu-húsz. 
-Na jó.-sóhajtott.-Louis, én odamegyek ahhoz a csajhoz, további jó szórakozást, Alex. 
-Ó.-nevetett.-Neked is!
Kínosan éreztem magam, mindkét kezemet a pultra tettem és összeszorítottam a lábaim. 
-Téged még nem igazán ismerlek.-próbált tovább beszélgetni. 
-A tö-többieket igen?
-Nem.-nevetett.-Még nem. 
Halványan mosolyogtam rá, a fejemet egyre könnyebbnek éreztem, és idővel azon kaptam magam, hogy egyre jobban kezdek feloldódni és jól érzem magam vele. Harry a sarokban foglalta le magát egy csinos vöröses hajú lánnyal, a fényektől legalábbis vörösnek látszott. Alexis haján táncoltak a kék, lila, sárga és zöld fények, a ruhája ha ez lehetséges még feljebb csúszott és igencsak csalogatta a tekintetem. Akárhányszor nézegettem a hosszú lábait vagy a tekintetem elkalandozott a dekoltázsára, az fejemben mindig felrémlett egy barna hajú lány arca, akinek már nem tudtam a nevét. A képet száműztem az agyam leghátsó zugába, azzal indokoltam a megjelenését, hogy bizonyára egy régi exbarátnőm az. Valamiért úgy tudtam, nekem jó ideje nincs senkim, és ráadásul itt ült előttem ez a lány. 
-Louis?-bökte meg a kezem.
-Hmm?-mosolyogtam kábán.
-Nem akarsz táncolni velem?
-Hmm, végül is de, ha ezt akarod.
-Gyere!-ugrott le széles mosollyal az arcán a székről és magával húzott engem is.
A kezeim a csípőjére tettem és követtem őt a vonagló emberek közé. Hirtelen megfordult, a pillantása a sarokban tevékenykedő pár felé terelődött, majd elkapta a fejét és mosolyogva a karjait a nyakam köré fonta és teljes testével hozzám simult. 
-Tetszel nekem.-suttogta, bár lehet inkább kiabált.
Halkan hümmögtem és a kezem végigfuttattam a hátán. 
-Olyan szép a szemed.
Neked bizonyára más is nagyon szép. 
A nyelvem végigfuttattam kissé kiszáradt ajkaimon, hunyorognom kellett ahhoz, hogy tisztán lássam az arcát. 
Meglepődtem, amikor a fejét a vállamra hajtotta, én pedig megéreztem a hajának enyhén epres illatát. 
A szemem sarkából láttam, amint Harry felénk igyekszik, nyomában a határozottan vörös hajú lánnyal.
-Lelépek.-tette a kezét a vállamra és a fülemhez hajolt.
-Ne vezess.-nyögtem.
Harold józanabbnak bizonyult mint én. Alexis továbbra is maradt olyan közel hozzám és ügyet sem vetett a velem társalgó göndör egyedre. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy Harry ,,kidobott cucca" az enyém. Mert arra tisztán emlékeztem, hogy köztük mi is volt. Na, már most nem csodálom. Száműztem a gondolatot  és ismét a göndörre emeltem a tekintetem, aki egy helyben ácsorgott és fogta a vöröske kezét. 
Kérdőn néztem rá, vagyis igyekeztem, mire csak vigyorogva bólintott és felmutatta a pénztárcáját. Mielőtt lelépett volna még a fülemhez hajolt.
-Ne csinálj baromságot, Louis. Kibaszottul meg fogod bánni, te nem olyan vagy mint én, szereted Eleanort.
Oké, de ki az az Eleanor? 
Mielőtt bármit is kérdezhettem volna ő elvonult a vörössel, Alex pedig rám emelte a tekintetét. Közelebb hajoltam, és nemes egyszerűséggel megcsókoltam. Egy pillanatra megdermedt majd mohón kapott a szám után.
-Nem akarunk mi is elmenni?-harapott az ajkába. 
A szemeiben huncutságot véltem felfedezni, a kezem a derekán volt és vészesen csúszott egyre lejjebb és lejjebb.
-Hozzánk nem lehet, van egy bátyám.-susogott. 
A srácok otthon vannak, Harry valószínűleg a saját kérójában huncutkodik, ami ugyebár nekem is van, nem is olyan messze. 
A csípőjét mozgatni kezdte, én pedig tágra nyílt szemekkel szorítottam meg. 
-Gyere!-ragadtam meg a kezét és húzni kezdtem a kijárat felé. 

~*~*~*~

A kezem erősen remegett és még nehezebben találtam bele a zárba a hozzám simuló vékony test közelségétől. Az ajtónak vetett háttal simult hozzám, a ruhája immáron teljesen felgyűrődött és kivillant alóla a fehér csipke, szerencsétlenkedtem még egy sort, majd sikerült a megfelelő helyre betalálnom és elfordítottam a kulcsot. 

A házra ráfért volna egy szellőztetés, de a legkevésbé sem ez érdekelt. Az ajtót hangos csattanással berúgtam és megemeltem őt. A lábait a derekam köré fonta, míg én bezártam a bejárati ajtót és inogva de elindultam felfelé a lépcsőn. 

Nem tudtam honnan van ilyen házam, és azt sem igazán, hogy én ki vagyok. Azt meg már pláne nem, hogy ki ez a gyönyörű lány. Nem is akartam igazán tudni, mondjuk úgy leszartam. Az ajkai rabul ejtettek, ujjaival már elkezdte kigombolni az ingem, míg én eltapogatóztam egy szobáig és benyitottam. Minden van ott ami szükséges, sőt több is. Egy puha szőnyeg is elég lett volna, de itt volt egy hatalmas ágy.

A ruhát néhány pillanat alatt eltávolítottam róla, majd a hátamon találtam magam. Zihálásunk megtöltötte a szobát, ajkak, kezek, lábak mindenütt. Folyamatosan változott a helyzetem, hol rajta, hol a hátamon feküdtem, a kezem bejárta a teste minden pontját, hasonlóan az ő meglepően kicsi kezeihez. Talán hibázok, de talán ez csak egy jó éjszaka lesz, vagyis, ez már egy jó éjszaka.
A testem keményen ütődött hozzá, az agyam elborult és megmarkoltam a lepedőt. Keze nyugtatólag pihent a tarkómon, a hajam máris izzadtan tapadt a fejemhez. A derekam köré fonódó lábai és a nem kevés megivott alkohol nem engedte, hogy józanul tudjak gondolkozni.  
Valami azt súgta, hogy hibát követek el, de már késő volt, ha hibázok is, már nem tudom visszafordítani.  

16. rész Goodbye forever, Alexis.

~*Alexis Elwood*~

Az ujjai az állam alatt voltak, bennem pedig megfagyott a vér. Az ujjaimat a csuklója köré fontam és elhúztam onnan, de akkor a másik kezét tette az arcomra és bámult rám nagy szemekkel.
-Alex?
-Hagyj.-suttogtam.
Az ujjaim a csuklóján pihentek, a másik kezét is rátette az arcomra, én pedig lassan csordogáló könnyekkel meredtem a zöld szempárba, amely pofátlanul rabul ejtett, ami még senkinek sem sikerült egy jó ideje.
-Hogyan?
-A francba!-léptem hátrébb tőle és ellöktem a kezeit de azonnal utána kapott és a mellkasához húzott.
-Te is tudod ugye, hogy mi...
-Csak ne mond ki!-suttogtam és lehajtottam a fejem.
-Nem értem.
-Mi ebbe olyan nehéz?-léptem hátrébb és némi haraggal néztem rá. 
-Csak te...
-Én?-vontam össze a szemöldököm.-Belőlem nem nézed ki, Harry?
-Ne sírj!-lépett volna közelebb de azonnal hátrálni kezdtem. 
Kiabálni lett volna kedvem, ehelyett alig jött ki valami a számon. Nem terveztem be mára, sőt, egyáltalán semmikorra nem terveztem, hogy rájön, gyengédebb érzéseim is vannak iránta mint kellene. 
Magamnak sem akartam, csak, így alakult... 
Míg nem figyeltem rá, belépett a privát szférámba és az ujjait az állam alá téve kényszerített, hogy nézzek bele a smaragdzöld szemeibe. 1 hónappal ezelőtt ő nem volt más számomra mint egy fiúbanda elkényeztetett és feltehetőleg meleg énekese, most meg itt állok vele Londonban-ami nem kicsit van messze L.A-től-egy parkban, és bámulok a szemeibe. Soha nem lepődtem meg még ennyire mint most. Ajkait hirtelenül az enyémre nyomta és a kezei a derekamra csúsztak miközben teljesen maga felé fordított. A szívem hevesen dobogott, a karjaim a nyaka köré fontam és belekapaszkodtam. Nem értettem semmit, de annyit tudtam, hogy köztünk biztosan soha nem lesz semmi. De abban a percben egy álomba ringattam magam és kiélveztem a formás ajkainak csókját. Előttem ő nem úgy viselkedett mint egy sztárfiúcska, olyan volt mint egy átlagos 18 éves aki élvezi az életet. 
Amilyen hirtelen jött a csókja olyan hirtelen húzódott el. Lehajtottam a fejem és a sáros cipőm kezdtem fixírozni, szaporábban vettem a levegőt, a tincseim az arcomba hullottak és eltakarták azt a néhány könnycseppet ami lecsordogált az arcomon. Néhány percig kínos csöndben álltunk, én nem néztem rá ő viszont engem bámult miközben nekitámaszkodott egy fának. 
-Gyere.-nyúlt a kezem után és egy pillanat alatt eltüntette az ő nagy mancsa közt.-Üljünk le.
Nem néztem rá, de engedtem, hogy a kezemet fogva vezessen egy pad felé.
-Mielőtt kimondanád, tudom, hogy nem jelentett semmit.-mosolyogtam fel rá keserűen és megtöröltem az arcom.
Saját magam sem értettem mi történt velem. Az undok, makacs, bunkó Alex akit magamnak kreáltam egyfajta védőborokként, és akivé lettem, most eltűnt, és megint az a lány vagyok aki néhány éve voltam. Unalmas, szánalmas, célpont másoknak, akik megaláznak, és mindig egy fiú miatt történik ez. 
Tudom, valószínűleg senki nem érti mi ez, de régen egyáltalán nem ilyen voltam. Szerettem a bátyám, kifejezetten jó viszonyunk volt, és még most is nagyon szeretem őt. Tipikus amerikai lány voltam, szerettem vásárolni, de leginkább könyveket bújtam és elvoltam a magam kis világában, aztán jött ő, kirángatott ebből és egyik napról a másikra felszabadultabb lettem, egyetlen éjszakára kellettem neki. Naiv voltam, csak 15 éves, lelkileg még egyáltalán nem készültem fel arra a dologra, és főleg nem terveztem előre, nem számoltam a következményekkel. Ő 2 évvel volt idősebb nálam, pofátlanul kihasznált majd otthagyott, azután kezdődtek csak a megpróbáltatások. Az iskolában közellenség lettem, mindenki piszkálhatott anélkül, hogy bárki is kiállt volna mellettem, aztán egy nap elegem lett és visszaszóltam az engem bántóknak. Természetesen kiprodukáltak, de én jobban éreztem magam attól, hogy kiálltam magamért, és ahogy teltek a napok én úgy lettem egyre keményebb és bátrabb velük szemben. Van akik szerint ez jó dolog, de bennem akkor fokozatosan meghalt az a kedves lány aki voltam és maradt helyette egy ilyen üres, nemtörődöm valaki, akit nem ismerek. Dean csak gyilkosságot kísérelt meg Alexissel szemben, a talpnyalói, és a talpnyalóinak a talpnyalói, és folytathatnám tovább, ők végrehajtották a tervet. Vagy talán én voltam, ki tudja, teljesen mindegy már. A lényeg az, hogy amit Dean elpusztított azt Harry feltámasztotta, de most mégis eltiporni készül. 
-Reméltem, hogy nem nekem kell kimondani.-mosolygott vissza szomorúan.-Barátok?
-Nem tudom mennyire menne, de legyen. 
-Alex, én, nem akarlak megbántani.-simított ki az arcomból egy hosszú fürtöt. 
Halványan felmosolyogtam rá majd az ölembe ejtett kezeimen a körmömről kezdtem kapargatni a lakkot.
-Ezért akarsz elmenni innen?
-Többek között.-vontam meg a vállam.
Az eső lassan szemerkélni kezdett, de se én, se ő nem törődött vele. 
-És még?
-Itt sem változott semmi.
-Hogy érted? Nekem elmondhatod.
Az égre néztem, a sötét felhők ellepték a kékséget. Gondolkoztam azon, hogy elmondjam-e neki, aztán rájöttem, hogy muszáj elmondanom. Soha senkivel nem tudtam megosztani a gondolataim, egyszer az életben egy kis kesergés egy barátnak nekem is kijár. Még ha nem is igazán barát... 
-Volt régen egy barátom.-nyeltem nagyot.
A zöld szemek hirtelen sötétebben kezdtek csillogni.
-Dean. Csak 15 voltam és túl hülye, előtte még csak rám se néztek, szürke kisegér voltam, kilógtam a sorból.
-Szerintem csak különleges voltál. 
Hálásan mosolyogtam rá, de nem hittem el amit mond, csak kedves akar lenni azok után, hogy visszautasított. 
-Szóval Dean, nagymenő, kosárlabda játékos, a lányok álma. Mellette hirtelen lettek barátaim, népszerű lettem és miután ő. Szóval érted...
-Rohadék szemétláda.-suttogott visszafojtottan. 
-Mindenki ellenem fordult, bántottak és senki nem állt ki mellettem. Miután visszaszóltam egyszer, rájöttem, hogy attól jobban érzem magam, és ez lett.-tártam szét a kezeim.-Aztán jöttél te.
-Sajnálom.-simított végig az arcomon.
Szomorúan a keze után nyúltam és egy ideig néztem amint az ujjaim a tenyerén pihennek.
Az esőcseppek már sűrűbben és erősebben estek az égből.
-Menjünk haza.-dörzsöltem meg az arcom és felálltam.
Bátortalanul felmosolygott rám és nagy nehezen feltápászkodott. Szerettem volna hozzábújni, megölelni őt, és mintha olvasott volna a gondolataimban. Kitárta a karjait én pedig bűntudat nélkül léptem közéjük és a fejemet a mellkasára hajtottam. Egy pillanatra lehunytam a szemem és mélyen belélegeztem az illatát, az esőcseppek keményen ütődtek rám, a tarkómra, a hajamra és a homlokomra, kezdték eláztatni a ruháim. Hihetetlenül jól esett nekidőlni a széles mellkasának, de a pillanat nem tartott sokáig. Sóhajtva elhúzódtam, és azzal a sóhajjal végleg elengedtem ezt az érzékeny Alexet.

~*Harry Styles*~

A finom vonások megkeményedtek és rám se nézve elindult a park kijárata felé. Nagyon utáltam magam azért, mert nem tudok rá úgy nézni. Pedig esküszöm, hogy akarok. Mert én nem hagynám, hogy őt bárki is még egyszer bántani merje. Sóhajtottam, majd elindultam utána. Szótlanul lépdeltünk vissza a kocsihoz, az út hasonló csöndben telt, halkan dúdoltam az egyik dalunkat, ő pedig a fejét az üvegnek támasztva figyelt. Szakadni kezdett az eső, bármennyire is meglepő. A gondolataim még mindig akörül forogtak amit elmesélt, azt a Dean gyereket nem ártott volna valakinek jól elverni. Sőt, az még túl kevés büntetés lett volna, most bizonyára nyugodtan tengeti a napjait és nem gondol arra, hogy tönkretett egy ilyen csodás lányt. 

Ha beledöglök sem fogom hagyni, hogy őt még egyszer egyetlen szóval is, bárki bántani merje. Eltaszíthat magától, de akkor sem hagyom. 

Sóhajtva fordultam be az utcába és lassítani kezdtem, amikor megálltam az ajtókat még zárva hagytam és leállítottam a motort. 

-Ugye nem haragszol?-kérdeztem, és féltem a válaszától. 

-Nem.

-Akkor, holnap érted mehetek?

-Ha még mindig szeretnél.

-Természetesen.-vigyorogtam, és reméltem, hogy legalább egy kis halvány mosolyt kapok. 

-Kinyitnád?-bökött az ajtó felé. 

Az arcát fürkésztem, a haja lágy hullámokban omlott a hátára, az ajkai pirosak voltak és kissé megduzzadtak. Tényleg, őszintén átkoztam magam amiért nem tudom úgy szeretni, ahogyan azt ő szeretné. 

Egy kattanással kinyíltak az ajtók, ám mielőtt kiszállt volna puszit nyomtam a homlokára.

-Szia.-érintette meg lopva a kezem. 

-Szia, Alex. 

Miután becsapta az ajtót még megvártam, hogy beérjen. A szinte fekete tincsek vidáman rugóztak minden könnyed lépésénél, vissza sem nézett, pedig én szinte felkenődtem az ablakra. Tetőtől talpig végigmértem, egyszerű, farmer csőnadrágot viselt, a lábán élénksárga converse cipő volt, tökéletesen illett a sárga derekáig érő kabáthoz és az alóla kikanandikáló felsőhöz. Eltűnt az ajtó mögött, egy ideig még bámultam a házat, majd felpörgettem a motort és elhajtottam. 
Ez az egész az én hibám is, nem szabadott volna belemennem ebbe a ,,játékba". 
Direkt a hosszabb úton mentem és többször is körbe-körbe hajtottam. Jól esett csak ülni a volán mögött és a vezetésre koncentrálni. Régóta akartam már jogsit, az autókat csak vettem, de nem tudtam vezetni őket , mostmár ezt is meg tudom tenni. 
Jó ideig tartott mire rászántam magam és felhajtottam a feljáróra, de nem volt kedvem kiszállni az autóból. Hátradőltem az ülésben és lehunytam a szemem, a lányok túl bonyolultak nekem. 
Nagyot fújtam és végül kiszálltam. Befelé vettem az irányt, lerúgtam a cipőm és füleltem, hogy vajon van-e itthon valaki. Ha nyitva van az ajtó akkor biztos. Jól sejtettem, Louis a kanapén összebújva romantikázott Eleanorral.
-Sziasztok.-intettem és a konyhába mentem, hátha megtalálom ott Niall-t.
El kedvesen mosolyogva intett, Louis felemelte a kezét én pedig belecsaptam.
-Mizu?-kérdezte. 
Megvontam a vállam és bevonultam a konyhába.
-Többiek?
-Niall elmenekült valahová.-összenevettek a barátnőjével én pedig elfintorodtam.-Liam már akkor sem volt itthon amikor én hazajöttem, Zayn meg randizni van a jövendőbelijével.
-Jövendőbeli?-vontam fel a szemöldököm.
Nincs tudomásom közelgő esküvőről.
-Jaja, tudod volt az X-Factorban az a lánybanda.
-Amelyik megnyerte?-vettem ki a hűtőből a tejet.
-Igen, szóval, abból a bandából a szöszi lánnyal találkozgat.
-Én ezt miért nem tudtam?
-Mert az Alexeden kívül más nem nagyon érdekelt mostanában.
-Louis!-szólt rá keményebben Eleanor.
-Tudom.-sóhajtottam, mire mindketten meglepetten néztek rám.
Elővettem a kakaóport, jó sokat belekanalaztam a bögrémbe és borítottam rá tejet, majd belöktem a mikróba. 
-Történt valami?-vonta fel a szemöldökét.
-Majd elmondom.-legyintettem.-Szóval, mi van Zayn meg a szöszi közt?
-Eléggé összemelegedtek. 
Kivettem a mikróból a kakaóm és leültem vele az asztalhoz. Ez a meleg ital mindig mindenre jó. 
Elgondolkozva forgattam benne a kanalat, majd egy húzásra megittam és a bögrét a mosogatóba tettem. 
-Sziasztok!-száguldott be Niall majd röhögve nézett a kanapén összebújó párra. 
-Fogd be!-vetette oda neki szintén röhögve Louis és hozzávágott egy halványkék díszpárnát. 
Lemaradtam valamiről? 
Nekidőltem a konyhapultnak, majd kikaptam egy twixet a szekrényből és elindultam a lépcső felé. Alig tűntem el a szobám ajtaja mögött, Louis már ott is volt és az ajtónak dőlve vizsgált a kék szemeivel.
-Szóval, mi történt?
-Ő...
Nehéznek tűnt kimondani, beletúrtam a hajamba és segélykérően bámultam rá. A szemei nagyra nyíltak majd elröhögte magát.
-Szerelmet vallott? 
-Nem igazán, de az a lényege.
-Hogy érted, hogy nem igazán?
-Ez bonyolult.-legyintettem. 
-És erre te?
-Megcsókoltam.
-Igen?-szökött magasba a szemöldöke.-És akkor ti?
-Aztán megmondtam neki, hogy nem jelentett semmit.
-Idióta vagy.-rázta a fejét.-Tapló. 
-Kösz, magamtól is tudom. 
-Aztán?
-Elkezdett sírni.
-Az a csaj szokott sírni?-nevetett fel cinikusan. 
-Louis, egyáltalán nem olyan mint amilyennek hiszed. 
-Oké.-vonta meg a vállát.-Hazaviszem Eleanort. 
Bólintottam, megvártam míg kimegy és hátradőltem az ágyon. Tudhattam volna, hogy ez lesz. A lányok mind ilyenek. De Alex az elmondottak alapján nem akarja, talán jobb is, hogy nem szeretem. Csak megbántanám, ahogy mindig mindenkit. Mert ez vagyok én, a kicsit sem tökéletes Harry Styles.

15.rész Elcsesztem

~*Harry Styles*~

Néztem az arcát. Szomorúnak tűnt, és nem tudtam miért. Meg akartam állni azért, hogy rákérdezzek és kifaggassam, de végül mégsem tettem, a tekintetem az útra szegeztem. A szívem megállíthatatlanul, gyors tempót diktálva dobogott a mellkasomban, hiszen Hayley egy osztályba jár vele. Könnyen megismerhetem. De hogy lehet, hogy eddig még nem láttam?

-Alex?-szólítottam meg óvatosan.

Összerezzent és felém fordult, halkan hümmögött a kérdésemet várva.

-Hayley hogy-hogy nem akkor jön ki amikor te?

-Valami színjátszós szarra jár.

Így már világos.

Az arcomra széles mosoly ült ki, alig vártam, hogy láthassam őt és ha összeszedem a bátorságom még meg is állítsam. Izgatott lettem.

-Nem mehetnénk gyorsabban?

-Ennél gyorsabban nem lehet, anélkül, hogy elkapnának.-intettem az út mellett állomásozó rendőrök felé. 

-Simán elengednének.-motyogott.

-Honnan veszed?

-Fogadni merek, hogy valamelyik zsaru lánya a rajongód és azt képzeli, hogy egyszer feleségül veszed.

Elmosolyodtam.

-Nekem több millió feleségem van.

-Beszari.

-Naa.-vetettem rá felhúzott orral, haragosnak szánt pillantást. 

-Az vagy.-vonta meg a vállát.

Elhúztunk a rendőrök mellett, nem terveztem azért se gyorsítani. Csak alig pár napja van meg a jogsim, nem szeretném már most elveszíteni, és öngyilkosságot sem kísérelnék meg, pláne ha mellettem ülnek.

-Nem baj, csak most kaptam jogsit inkább leszek beszari mint halott. 

-Jól vezetsz.-jegyezte meg.

-Tudom.

Lehúzódtam az utcára, ahol laknak, majd fokozatosan lassítani kezdtem és megálltam pontosan a kapujuk előtt. 

-Nem akarod elmondani, hogy mi a baj?

-Semmi.

-Segíthetnék.-fogtam meg a kezét.-Elmondhatod.

Egy pillanatra mintha tétovázott volna, majd lepillantott a kezére és kihúzta az enyéim közül.

-Semmi bajom, Harry.-nyomatékosított.

-Akkor bemehetnénk.-húztam végig a nyelvem az ajkamon.

A szemei elkerekedtek, megvontam a vállam és rámosolyogtam. 

-De, Hayley...?

-Nem a barátnőm, még csak nem is ismerem.-húzódtam közelebb hozzá.-És az téged megállítana, ha a barátnőm lenne, és megpróbálnám ezt csinálni?

Az arcához hajoltam és az ajkaim egy pillanatra szájához nyomtam, belekaptam a nyakán a puha bőrbe, miközben a kezeit a hajamba csúsztatta.

-Egy kocsiban vagyunk.-vette halkabbra a hangját.

-Menjünk akkor be.

-De a bátyám...

-Honnan tudod, hogy bent van? 

Nekidőlt az ajtónak, bal keze még mindig a hajamban volt. Óvatosan széthúztam a kabátját az ujjaimmal és kikapcsoltam a biztonsági övem, majd azt is ami őt védte. 

-Mi lenne, ha most én..?-haraptam el a mondat másik felét. 

Halkan hümmögött, és mohón húzódott közelebb. Nem volt köztünk semmi, egyszerűen csak úgy láttam, kell neki egy kis kikapcsolódás. Abban pedig nagyon jó vagyok, hogy kellőképpen lefoglaljam a lányokat.

A kezem becsúsztattam a pulcsi alá és az ujjaimmal megcirógattam a hasát. 

-Menjünk be.-ragadta meg a kezem és kirántotta a ruhái alól.

Kapkodva kivette a tatyóját a hátsó ülésről majd kiugrott a kocsiból.

Nevettem rajta, majd én is követtem őt és lezártam a kocsit. Kinyitotta a kaput és beszaladt, egy lépéssel fenn termett a teraszon és lenyomta az ajtó kilincsét. Utolértem és miközben elkezdett kutakodni a táskában, magamhoz húztam a csípőjénél fogva.

-Mondtam, hogy nem biztos.

Megfogta a kezeim és lefeszegette magáról, majd sietve a zárba dugta a kulcsot és feltépte az ajtót. Megragadta a kabátom és behúzott maga után, gyorsan fordítottam a helyzetünkön és az ajtónak nyomtam. 

A kezemet az álla alá csúsztattam és óvatosan rámosolyogtam, egyik kezével szorította a kabátom, másikat átvetette a vállamon és a tarkómra nyomta a tenyerét.

-Khm.-jött a halk köhintés.

A szemei nagyra nyíltak én pedig kissé vonakodva eresztettem vissza a lábaira.

-Te mi a fenét csinálsz itt?-ugrott el mellőlem és haragosan nézett az előszobaajtóban ácsorgó testvérére.

-Itt lakok?-tárta szét értetlenül a karjait.-Ezer bocs érte.

Megint cikis helyzetbe kell találkoznom ezzel a sráccal. 

-Minek volt bezárva az ajtó?

-Csak.-jelentette ki ugyanolyan kissé bunkó stílusban a bátyja, ahogyan Alex is gyakran teszi.-Mire készültetek?

-Bunkó napot tartasz?-vonta fel a szemöldökét.

-Példát vettem a kishúgomról.

-Fasza, akkor vegyél még példát rólam és menj fel a szobádba.

-Alex?-sóhajtottam.

Felemelte a kezét, jelezve, hogy hallgassak. Elhúztam a szám és közelebb lépte hozzá, a kezénél fogva húztam hátrébb és puszit nyomtam az arcára.

-Majd később beszélünk.

-Elmész?-pördült meg és hitetlenkedve nézett rám.

Bólintottam. Rámosolyogtam és az ajtóhoz léptem.

-Nemár' Harry! Annyira utálok itt lenni!

-Tudom.-sóhajtottam.-Még nem mutattam meg a várost, akarod, hogy..?

-Igen!-vágta rá és már össze is rántotta magán a vékony kabátot.

Meglepődtem rajta, elém lépett, kivágta az ajtót és futva indult a kocsi felé.

-Mit akarsz a húgomtól?-méregetett George.

-Semmit.-emeltem fel a kezeim.-Megmutatom neki Londont, hátha nem fogja majd annyira utálni.

Kiléptem az ajtón és halkan becsuktam magam után. Alex a kocsimnak dőlve, dühös arccal várt rám. 
-Menjünk már innen.-morgolódott. 
Aranyos volt, ahogyan durcáskodik. Kinyitottam az ajtót ő pedig beugrott az anyós ülésre.

~*Louis Tomlinson*~

Ahogyan a barna hajzuhatag szétterült a párnámon, elképzelni sem tudtam nála gyönyörűbbet az ágyamban. Fáradtan feküdtem le mellé és rögtön magamhoz húztam. Ajkaink még pár nedves csókban találkoztak, majd a fejét a mellkasomra fektette én pedig elgondolkozva kezdtem piszkálni a haját. 

Szégyenlősen húzta feljebb magán a takarót, én pedig akaratlanul is felnevettem, mire viccesen oldalba bökött és összerándultam. 

-Elrontod a pillanatot.-motyogta, miközben fölém hajolt.

Hátra söpörtem a haját és megpusziltam kissé duzzadt ajkait. Játékosan megharapott, mire mindketten felnevettünk.

-Louis!-hallottam meg a folyosóról Niall hangját.-Hé, van itthon valaki?! Melyik idióta hagyta nyitva az ajtót?!

Hoppá.

-Maradjunk csendben.-suttogtam Eleanornak.

A kezét a szája elé tapasztotta és nyakig felhúzta magán a takarót, még engem csak félig takart.

Közelebb húzódtam hozzá és az arcomat belefúrtam a hajába.

Hallottam amint Niall végignyitogatja az összes ajtót.

-Hülye barmok.-szitkozódott.-Még én vagyok a felelőtlen, nyitva hagyják az ajtót. Be is törhetett volna valaki.

-Niall újabban magában beszél.-susogtam Eleanor fülébe. 

Halkan kuncogott, miközben én füleltem, hogy vajon melyik szobában járhat éppen.

Amikor meghallottam a lépteit feljebb húztam a barátnőmön a takarót és kinyitottam a szám.

-Niall James Horan, be ne merj jönni!

-Louis?

-Neem.-vinnyogtam fel magasabb hangon.-Itt egy egyszarvú hercegnő. 

Eleanor most már hangosabban kezdett nevetni.

-Nagyon vicces vagy, Louis.-röhögte el magát.-Mit csinálsz? Miért nem mehetek be?

Két ujj közrefogta a fülem.

-Mert..-kezdtem, de egy kicsit meghúzta figyelmeztetésképpen.-Au ez fáj.-suttogtam.

A mutató ujját a szája elé tette, egyik kezemmel azt a kezét fogtam amivel a fülemet fogta, a másikkal viszont megfogtam a szabad kezét. 

-Louis? Bemegyek!

-Ne!-kiabáltam.

-Mit csinálsz? 

-Semmit! De ne gyere be!

-Jól vagy? Valaki fogva tart? 

Ami azt illeti igen. Halkan felnevettem, miközben Eleanor komoly arccal fogta a jobb fülem, a másik keze pedig a kezemben volt. 

-Nem.-röhögtem.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy valaki fogva tart a saját szobámban? Niall logika... 

A kilincs lenyomódott, Eleanor abban a pillanatban elengedte a fülem, kirántotta a kezét az enyémből és az orra hegyéig magára húzta a takarót. Elé ugrottam, nehogy még véletlenül is megpillantson valamit abból, ami az enyém. Ám Niall abban a pillanatban, hogy résnyire nyitotta az ajtót, be is csapta és ledübörgött a lépcsőn.

-Bocs!-kiabált.

-Ezért ki foglak nyírni!

-A te hibád! 

Ajtócsapódást hallottam, feltehetőleg annyira felzaklattuk a fantáziáját, hogy inkább elmenekült.

Nevetve estem be Eleanor mellé, a mellkasa szaporán és rendszertelenül emelkedett a nevetéstől. Puszit nyomtam a homlokára és a takaró alatt a kezemet a hasára csúsztattam.

Vágytam még egy kis szeretgetésre tőle. 

Sóhajtva csúszott feljebb a takarót maga elé gyűrte, én pedig a derekánál fogva húztam közelebb magamhoz és az arcomat a nyaka és a válla közti hajlatba temettem. Először a tarkómra rajzolt apró köröket, majd a hátam kezdte simogatni, végül megállapodott a hajamnál. Élveztem amint a kezével simogatja a fejem és az ujjai közül kibújnak a hajszálaim. Mélyen magamba szívtam az illatát, megpuszilta a homlokom és az ott elhelyezkedő hajszálakat kezdte rendezgetni. Felemeltem a fejem és rámosolyogtam, megpuszilta az arcom majd szórakozottan végigsimított a mellkasomon.

-Fel kellene öltöznöm.

-Hmm, ne.-dünnyögtem a nyakába és ragaszkodóan bújtam még jobban hozzá.-Ne menj el.

-Tanulnom is kellene.-simított végig a karomon.-Mi újság Harryvel?
Örültem, hogy az elmenés helyett felhoz valami más témát, de ezért nem épp repestem. Bár, tökmindegy, csak ne menjen még. 
-Összevesztek.-motyogtam lehunyt szemekkel.
Kifejezetten szerettem amikor ezt csinálja, a keze bejárta az arcom, a hajam és a vállam. 
-De ma beszéltem vele.-folytattam nehezen.-És elment érte a sulihoz, azóta nem láttam.
-Beszéltél vele?
-Aha. 
-Ez aranyos dolog volt tőled.-nyomott puszit az arcomra.
Elmosolyodtam, vakon kezdtem keresni az arcát. Beletúrtam a hajzuhatagba és lehúztam az arcomhoz, kezei egy pillanatra megálltak a hajamban, míg édes puszikkal halmoztuk el egymást, majd tovább folytatta a tevékenykedését. 

~*Alexis Elwood*~

Kínosan figyeltem a mozdulataimra. A város nem igazán érdekelt, annál jobban akartam viszont vele lenni. Eltűrtem ha odamentek hozzá képért és rólunk kérdezősködtek, egy szót sem szóltam csak arrébb álltam és megvártam, hogy utánam jöjjön. A park még ilyen tavasz-tél közötti köztes időjárásban, sárosan is szép látványt nyújtott. 

-Bocsi.-kért ismét bocsánatot és rám mosolygott.

Nem kérdezett semmit George-ról, se apáról. London központjában, egy parkban sétáltunk, és kifejezetten örültem neki, ha csak csendben lépkedhetek mellette. Tudta, hogy nem fogok vele múzeumokba menni meg ilyesmi, ezért inkább elhozott egy csendes helyre ahol gondolkozhatok.

-Szeretnél felmenni a London Eye-ra?

Félve pillantottam az óriáskerékre. Félek a magasságtól, a repülés is borzasztó volt. Az utat végig öklendeztem és görcsösen kapaszkodtam, míg az én nagy és bátor bátyám nyugodtan ült a helyén anya meg előrébb chatelt az új udvarlójával.

Udvarló? A csávó alig idősebb George-nál, simán megtehettem volna, hogy a saját ágyamba is becsalom. De valahogy undorodtam tőle, pedig elég jóképű volt. De hát a 40 éves anyámmal kavart! És...fúj. 
-Nem igazán szeretnék.-húzgáltam magam előtt a lábam.
A cipőm orra sáros lett, én is, és ő is a lábamat bámulta. Majd egyszerre emeltük fel a fejünket. A pillantása összetalálkozott az enyémmel, majd szégyenlősen fordítottam el a fejem és beszívtam az alsó ajkam. Az állam alá nyúlt, és én tudtam, hogy tudja. Elcsesztem. 

14.rész Hey, I'm sorry

Sziasztok! :)

Nem rizsáznék most sokat, csak annyit szeretnék mondani, hogy a másik blogomon novella és videókészítő verseny van! :) Jelentkezőket várok május 31.-ig. :)

Köszönöm a 40 feliratkozót! 

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

-Lenyugodtál?-huppantam le Harry mellé a kanapéra.

-Nyugodt vagyok.-motyogta és belekortyolt a bögréjében gőzölgő meleg kakaóba.

-Akkor hogyha kérdezlek nem kiabálsz le?-fojtottam el egy mosolyt.

-Nem.

-Jó. Elmondod mi történt?

Nagyot sóhajtott, egy ideig nézte a kezében tartott meleg bögrét, majd a kis dohányzóasztalra tette.

-Nem tudom. 

-Mármint, nem tudod, hogy elmondod-e vagy azt, hogy mi történt?

-Hogy mi történt. 

-Mesélj drága, majd én kiderítem.

Egy picit elmosolyodott és újra kézbe vette a bögrét. Nem értem, hogy akkor minek tette le?

-Láttad a reggeli újságot?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem, miért mi van benne?

Felállt, a konyhába ment, majd néhány perc múlva újságokkal a kezében jött ki, és ledobta elém. Csak egy pillantást vetettem a címlapra, amin egy csókolózó pár virított egy szürke Audinak dőlve. A lánynak sötét haja volt, rakoncátlan hullámokban omlott a vállára, a fiú néhány centivel magasabb volt nála és a sapkája alól göndör, barna tincsek lógtak ki. A kép fölött nagy cikornyás betűkkel állt: Harry Styles felvállalja új barátnőjét. 

-Szóval, ő izé, mégis...?

-Nem.-ült vissza mellém.-Épp ez az, hogy nem!

-Akkor miért csókoltad meg-fürkésztem a képet.-egy rakás középiskolás előtt?

-Mert, a kocsiban ültem, amikor egy csaj direkt nekiment és ő elesett. Na, hát Alex nem egy beszari, ezért felállt és elkezdtek ,,beszélgetni". Tompán de hallottam mit mond neki az a lány.

-Mit?

-Hogy ki jön érte minden nap, meg ilyenek. Aztán, csak úgy kiszálltam és odament.

-Hősieskedtél egy sort, mi?

-Mi? Nem!

-Akkor?

-Csak, átöleltem a derekát és eljátszottam, hogy a barátja vagyok, érted.

-És megcsókoltad.

-Meg.

-A csajszinak meg nem tetszett.

-Utána összekaptunk a kocsiban de igazából nem ezen, hanem, hogy összeboronálnak minket, és mondtam, hogy engem nem érdekel, ő meg besértődött.-forgatta a szemét.

-És komolyan ezért vágtál le akkor hisztit mikor haza jöttél?

-Ideges voltam.-bámult az üres bögrébe.-Bocs, Louis.

-Megbocsájtva.-veregettem meg a vállát.-Azóta nem is beszéltél vele?
-Nem.-rázta a fejét. 
A gyomromban valami furcsán bizseregni kezdett, nem igazán kedveltem az a lányt, sőt, kifejezetten irritált amit Harry-vel művel, de igyekeztem nem kimutatni az ellenszenvem, elvégre ahogyan Eleanor is mondta, ez Harry élete, én nem dönthetek helyette.
-Izé.-túrtam a hajamba.-Tetszik neked?
A szemöldökét összehúzva nézett fel rám.
-Vagyis, hogy érzel iránta valamit?
-Nem.-kortyolt bele a kakaójába.-Semmit.
-Semmit? Akkor miért ,,védted meg"?
-Mert bántották. Van egy srác, valami Cole, az meg a barátnője, egyfolytában kötekednek vele. 
-Már nem azért, de szerintem meg tudja védeni magát.
-Jó, tudom. Csak...
-Csak? Tetszik neked?
-Állj már le!-röhögött.-Szép, de nem szeretem.
-Oké.-emeltem fel a kezem.-Akkor, ha akarsz tőle valamit, ne rinyálj, nekem elég makacsnak tűnik, ő nem fog idejönni bocsánatért esedezni.
-Mi lett veled?-ráncolta a homlokát.-Te voltál az aki ellenezte ezt az egészet, most meg menjek utána. 
-Nekem mindegy.-vontam meg a vállam.-Úgy se hallgatsz rám. Jól kijöttök? Mármint azon kívül.
-Hmm, azt hiszem. Velem nem olyan mint a bátyjával, aranyosabb. 
-Akkor legyél a barátja. 
Felhúzta az orrát, az immáron kiürült bögrével felállt és elindult a konyha irányába.
-Louis?-fordult vissza.-Mi lesz a cikkekkel? 
-Majd azt ti megbeszélitek, hogy akarja-e játszani a barátnődet vagy nem. Ha nem, akkor tartasz egy sajtótájékoztatót.
-Ciki.-motyogott.-Kösz, Lou. Elé megyek az iskolához.
-Oké.-sóhajtottam.
Nagyszerű. 

~*Harry Styles*~

Az utam furcsa gyomorgörccsel telt, és idegesítően lassan. Persze, hogy én kaptam meg az összes piros lámpát, és persze, hogy akkor egy százfős turistacsoport vonult át a zebrán, miért is ne. 

Túl gyorsan hajtottam be az iskola parkolójába, így a gumik hosszú féknyomot hagytak maguk után. Még nem csöngettek ki az utolsó óráról. Magam sem értettem miért siettem ennyire, és azt sem, hogy egyáltalán miért jöttem ide. Tisztáznunk kellett néhány dolgot, aztán ha ő nem akarja ezt folytatni, ezt a testiségen alapuló semmit köztünk, akkor hazamegyek, én megyek a saját dolgomra, ő az övére. Nem nagy ügy, a kapcsolatunk nem annyira szoros, hogy napokig sirassam. 

A csengőt még a kocsiból is hallottam, majd megjelentek a szokásos csoportok, a lányok beszélgettek, a fiúk hülyültek egymással, szerelmespárok andalogtak ki. A szememmel nemcsak Alexet, de egy szőke hajkoronát is kerestem. Hát, szőkékből volt elég, de egyik sem volt olyan hátközépig érő, csillogó, hullámos mint az övé. Megpillantottam Alexet, amint egy rakat lánnyal az oldalán, a szemét forgatva, komor arccal igyekszik kifelé közülük. Úgy tűnt nagyon nem tetszik neki, hogy ennyien vannak körülötte. A szeme a kocsira irányult, ajka egy pillanatra elnyíltak, majd makacsul összezárta őket és lehajtott fejjel vágott ki a csoportból. Figyeltem, amint a vállát verdeső, loknikba göndörített sötét haját hátracsapja a hideg szél. A kabátja szétnyílt és alatta megpillantottam egy lazán a nyaka köré tekert sálat, és egy csinos kék blúzt. Nem nézett felém, és én nem tudtam mit csináljak. 

Na most légy okos, Harold.

Kinyitottam az ajtót, kiugrottam, majd hangos csattanással bevágtam magam mögött és a slusszkulcson megnyomtam a bezáró gombot. Néhányan felém kapták a fejüket, majd az a csoport ami Alexis körül zsongott, hangos visításban tört ki, de most az egyszer nem álltam meg, futva indultam a lány után, aki szinte menekült előlem. 

-Alex!-kiáltottam.-Alexis!

Gyorsabb volt mint hittem, a fehér, szőrmés csizmáján mindkét oldalról két kis golyó repkedett, utolértem, és a kezemet óvatosan a derekára tettem. Ő lehet, hogy gyorsabb mint én, de lány, és én erősebb vagyok. Ficánkolt egy darabig, majd dühös arccal megpördült és felnézett rám.

-Mi a francért jöttél ide?

-Bocsánatot akarok kérni.

-Mi?-szökött fel a hangja.

-Igen, jól hallottad. 

Hátrált egy lépést, de a kezeim még mindig a derekán voltak. A karjait összefonta a melle előtt és gyilkos pillantással nézett rám.

-Hallgatlak. 

-Szóval, nem kellett volna odamennem a múltkor. És nem szabadott volna azokat mondanom a kocsiban, bunkó voltam, csak magammal törődtem, sajnálom. 

Észrevettem, hogy a középiskola minden diákja, egytől egyig minket bámul és hallgatózik. Frusztrált, de nem mondtam rá semmit, én döntöttem úgy, hogy itt kapom el. 

-Menjünk el innen.-fogta halkabbra a hangját.

Bólintottam és a kezeimet elvettem a derekáról, majd lehúztam a válláról a táskát.

-Tudom vinni.

Mosolyogva megráztam a fejem, majd magam elé tereltem és elindultunk a kocsi felé. 

A válltáskát betettem a hátsó ülésre, míg ő bepattant a megszokott helyére.

-Harry?-emelte rám a barna szemeit.-Nem mennél oda, ahhoz a lánycsordához?-bökött át a vállam fölött.-Mióta megjelentél feszt a sarkamban vannak, és már kibaszottul nem bírom, hogy rólad meg a hülye bandádról faggatnak, miközben én nem tudok rólatok semmit. Damilszálon táncolnak az idegeim miattuk.

-De, persze. Van nálad egy toll?

-Az első zsebbe van.-bökött a táska felé.

Óvatosan elhúztam a cipzárt és kiemeltem egy kék beledobálós tolltartót amire kerek betűkkel firkált valamit, nem olvastam el, helyette kivettem egy mintás tollat.

Amikor visszatettem a tolltartót a helyére, az ujjaim valamibe beleütköztek. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a tamponos izét, és gyorsan behúztam a cipzárt. 

-Mindjárt jövök.

-Jó, csak utána hagyjanak békén. 

Bólintottam és felegyenesedtem. Megmozgattam a nyakam és az ujjaim, majd elindultam a lányok irányába. Megfigyeltem, hogy ők néhány évvel fiatalabbak Alexnél, talán elsősök, így nem csoda, hogy nyaggatják miattam. 

~*Alexis Elwood*~

A kocsi ablakából figyeltem amint a jobb keze, elveszi, dedikálja, visszaadja a füzeteket. Szorgosan, robotszerűen csinálta, miközben lehajtott fejjel mosolyogva beszélgetett a lányokkal.

Az agyamra mentek. Mióta megjelent Harold és én hülye nem ellenkeztem a kis színjátéka ellen, nem hagytak békén. Hülye kérdésekkel bombáztak, amikre persze tudták a választ. Én viszont annál kevésbé, ezért ügyet sem vetettem az egész nap utánam koslató népségre. A csoporthoz folyamatosan csatlakoztak, míg Cole és a talpnyalói, meg a kis ,,cukimuki" barátnője megvető pillantásokat vetettek feléjük. Kedvem lett volna odamenni és sorjában megajándékozni őket ezért egy jobb egyenessel. 

Harry könnyes búcsút vett tőlük, mindenkit végigölelgetett, majd kocogva visszajött a kocsihoz és beugrott mellém.

-Nem értem mi bajod velük, aranyos lányok.-mosolygott, és a tollat a kezembe nyomta.

-,,Harry-nek tényleg te vagy a barátnője? Liam tényleg fél a kanalaktól? Louis tényleg soha nem hord zoknit? Zayn sokat fésülködik? Niall tényleg egész nap eszik? Juujjjj élőben is olyan cukik mint a tévébe?"

Nyávogva utánoztam őket, míg ő beindította az autót és halkan nevetett rajtam.

-Ohh igen, Harry. Tényleg eszméletlen édesek. Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ, úgyhogy jó nagy szarért koslatnak utánam. Sőt, még a neveket sem tudom kihez kötni!

-Mindegyikre igen a válasz.-nevetett.-Mármint majdnem mindegyikre. Starbucks?

-Nem megyek be veled, a kocsiban kávézok. Kizárólag.

-Jó.-sóhajtott.-Alex? Kérdezhetek valamit?

-Már kérdeztél, de legyen.

-Nem ismersz véletlenül, egy szőke, kicsit göndör hajú lányt, akit Hayley-nek hívnak?

Grimaszoltam, majd elgondolkoztam azon, hogy ismerek-e ilyet.

-Hát, van egy, az osztálytársam. 

-Komolyan?-fordult felém és a zöld szemek egy pillanatra elkerekedtek, majd köhögve nézett az útra.

-Ja, elég csendes lány, de mindenkivel kedves.

-Értem.

Beállt a parkolóba, előhalászta a farzsebéből a vaskos pénztárcáját és felém fordult.

-A szokásosat?

-Ja. 

Néhány percig kellett csak várakoznom, majd két meleg papírpohárral szállt vissza mellém, az egyiket a kezembe nyomta. Ujjbegyeink egy pillanatra összeértek miközben elvettem tőle a poharat. Ő nem reagált rá az én testemen viszont apró áramütésszerű dolog cikázott végig.

-Jó lesz ha itt maradunk?

-Nekem jó.-rántottam meg a vállam hanyagságot színlelve.
-Csak azt akartam megbeszélni, hogy te mit szeretnél.-nyeltem nagyot.-Mert ha nem akarod, hogy ilyeneket terjesszenek rólunk akkor tartok egy sajtótájékoztatót. 
-Tetszik neked Hayley?
-Tessék? Izé, nem! Vagyis...
Fájdalmasan megmozdult bennem valami, nagyot nyeltem és belenéztem a zöld szemekbe.
-Nem vagyok a barátnőd, sose leszek, mond el nekik is.
-Oké.-bólintott.-Ha akarod békén hagylak.
Ne! Ne, ne, ne!
-Nem akarom.-haraptam az ajkamba.-Veled még tudok normálisan beszélni, otthon már senkivel nem.
-Baj van?-fogta meg a kezem, de elhúztam.
A nagy kezeit néztem, amiket megszeppenve húzott az ölébe. Vajon hány dolgot tud egyszerre megfogni?
-Nem. Csak vigyél most haza, légyszíves.
-Alex...
-Nincs semmi baj, csak nem érzem itt jól magam.
-Londonban?
Aprót bólintottam.
-Haza viszel?
-Ha azt szeretnéd...
Maradnék még, de valami furcsa érzés van bennem. A gyomrom görcsölt, a torkomban gombóc keletkezett. Lehet, tényleg sokkal jobb lenne ha békén hagynánk egymást, de nagyon nem akaródzik elengedni. Ahhoz képest, hogy ez az egész minek indult, már nem tudom hogyan állok hozzá. 

13.rész ,,...te vagy a legújabb barátnőm..."

~*Alexis Elwood*~

Ismét ott állt az autója. Nagy levegőt vettem és elindultam a szürke Audi felé, valami motoszkált a gyomromban, nagyot nyeltem és igyekeztem átvágni a pletykáló lányok és a menőző fiúk között.

-Alex!-kiabált valaki a hátam mögül.

Megfordultam, valami az oldalamnak csapódott én pedig megérezhettem a beton keménységét.

-Mi a szar?-hunyorogtam és felemeltem a lüktető fejem.

-Hoppá.-vigyorgott fölöttem Daisy.-Nem láttalak.

-El kéne a szemüveg.-sziszegtem és feltápászkodtam a földről, a vállamra kaptam a táskám.

-Ki vár rád minden nap?-vigyorgott.

-Nem mindegy az neked?

-Nagyon cuki lehet, ha nem törődik a kis csevejünkkel.-mosolygott bájosan.

-Mert úgy gondolja, hogy meg tudom védeni magam, mellesleg nem hiszem, hogy félnem kellene tőled.-vontam fel a szemöldököm.

Kedvem lett volna belecsimpaszkodni a szőke loknikba.

Egy kocsiajtó csapódott valahol mögöttem, majd csörtető lépéseket hallottam és nem sokkal később két kéz fonódott a derekam köré, és Daisy szája ,o' alakot vett fel.

-Van valami baj, baby?-hallottam meg a rekedtes hangját.

A szívem meglódult, de ugyanakkor dühös is lettem rá amiért idejött színészkedni. 

-Semmi.-tettem a kezem az övére és rámosolyogtam.-Csak beszélgettünk Daisy-vel. Ugye?-pillantottam a lányra.

Összeszorított szájjal, elkerekedett szemekkel bólintott, miközben a fél iskola tekintete ránk szegeződött.

-Szia.-vigyorgott rá Harry.

-He-hello.

Kuncogtam és kibújtam Harry karjai közül.

-Mehetünk, drága?-tűrt a fülem mögé egy tincset, a szemében pajkosságot és élvezetet fedeztem fel.

-Persze.-mosolyogtam.

A kezét az enyémbe csúsztatta és közelebb húzott magához, gyengéd, édes puszit nyomott a számra majd huncutul elmosolyodott és visszafordult a minket bámuló társaság felé.

-Viszlát, Daisy.-mosolygott rá, majd egyik kezével átölelte a derekam.

Nekidőltem a vállának és elkezdtem magamban tervezgetni, mit fogok neki mondani ha elhúzunk innen.

-Ne ellenkezz.-hajolt a fülemhez és a halk mondatot egy apró puszinak álcázta. 

Meglepődtem, amikor a csípőmnél fogva gyengéden neki taszított a kocsi oldalának, mosolyogva végighúzta a kezét a hajamon, majd közelebb hajolt és ajkait az enyémre tapasztotta. A kezem önálló életre kelve indult fel a hátán miközben az övé végighaladt a combomon. A csók nem tartott hosszú ideig, viszont annál valóságosabbnak tűnt. Elhúzódott, a kezemet a farzsebébe csúsztattam miközben az ujjaim szórakozottan végighúztam a hátsó felén, egymásra nevettünk, majd kivettem a zsebéből a kulcsot. Röhögve újabb puszit nyomott a számra, majd a kulcsot a zárba tette és kinyitotta az ajtót, megkerültem a járművet és beugrottam az anyósülésre anélkül, hogy egy pillantást is vetettem volna a minket tátott szájjal bámuló népségre.

Harry nevetve ugrott be mellém, az ajtót becsapta és felpörgette a motort.

-Idióta vagy.-sziszegtem oda neki.

-Cica, nyugi van.-húzogatta a szemöldökét és perverz vigyorral a szája sarkában méregetett.

-Rohadt nagy pletykát fognak keríteni ebből, össze fognak minket boronálni.

-Már késő, kiscicám. Láttak minket szombat éjjel és tegnap délután is. 

-Mi?-szökött fel a hangom.

-Úgy van.-bólogatott.-Szóval nagyon úgy néz ki, hogy te vagy a legújabb barátnőm, vagy ahogyan az újságokban emlegetik, az áldozatom, skalpom.-nevetgélt.

-Szerinted ez vicces?-vontam fel a szemöldököm.

-Nem, de nem tudok neki mit csinálni, Alex. Lehet, hogy adtam is rá okot, ezzel az akcióval meg főleg, de higgyenek csak amit akarnak, engem nem zavar.

-És mi van velem?-háborodtam fel.

-Zavar, Alex? Mert akkor csinálok egy sajtótájékoztatót és elmondom, hogy nincs köztünk semmi.

-Hagyjuk. Minek jöttél oda?

-Mert láttam, hogy beléd kötött az a lány.

-És akkor neked feltétlen oda kell jönni és eljátszani, hogy te vagy az én híres, helyes, cuki barátom?

-Igen. 

-Örülök, hogy te ezt eldöntötted.

-Oké.-rántotta el a kormányt és lehúzódott egy üres pakolóhelyre.-Akkor most jól figyelj rám, Alexis!

Kihívóan néztem a zöld szemekbe, kezdtem ellágyulni.

-Vágom, hogy azt hiszed meg tudod védeni magad mindentől és mindenkitől.

-Nem hiszem azt, tudom, Harry. Nem vagyok 5 éves aki rászorul arra, hogy egy rakás középiskolás előtt, az én érdekemben népszerűsítsd magad!

-Te teljesen meghülyültél!-nevetett fel cinikusan.-Nem népszerűsítem magam, rohadtul nincs szükségem rád, hogyha én port akarok kavarni magam körül! Mert az nélküled is nagyon jól megy. Csak azt akartam, hogy kattanjanak le rólad, mert akárhányszor érted jövök vagy az a nyomorék, buzi fejű Cole baszogat, vagy ez a rossz picsa! 

-Harry Styles ilyen csúnyán is tud beszélni?-tettettem csodálkozást.-Ez nem túl példamutató.

-És az sem, amit tegnap csináltunk.-hajolt a fülemhez.-De amit az emberek nem tudnak, az nem fáj nekik, drága. 

-Vigyél haza.

-Nekem sincs már kedvem kávézni.-horkantott.

A nyakán kidagadtak az erek, a száját makacsul összeszorította és a kulcsot egy hirtelen mozdulattal elfordította. Az utunk csendben telt, elfordultam tőle és kifelé bámultam az ablakon. A világért nem köszöntem volna meg, vagy kértem volna bocsánatot. Lassítani kezdett amikor feltűnt előttünk a nagy ház, kinyitottam az ajtót, mire egy dühös pillantást vetett rám.

-Legalább azt várd meg, hogy megálljak!

Egy bájos mosolyt villantottam rá majd amikor egy helyben megállt, kiugrottam a kocsiból és becsaptam magam mögött az ajtót. A táskám a vállamon lógott, a sálam lelógott a teljesen a derekamig, felcsörtettem a járdára és már a kaput nyitottam ki amikor lehúzta az ablakot és kihajolt rajta.

-Alex?

Megfordultam és kérdőn néztem rá. 

-Csinos vagy.

Elfordultam tőle és beléptem a kapun, nem néztem vissza, pedig addig amíg fel nem értem az ajtóhoz, nézett utánam, majd amikor beléptem hallottam, hogy felpörgeti a motort és elhajt. Alig léptem be az ajtón, George és apa az arcomba nyomott 1-1 újságot.
-Hello.-dünnyögtem és arrébb löktem a két kezet, amely akadályozta a bejutásom.
-Alex, drágám...-kezdte apa, de felemeltem a kezem.
-Nem érdekel, egyikőtök sem érdekel! Hagyjatok békén! A rohadt életbe már...!
A szobám ajtaját hangosan bevágtam magam mögött, majd unottan nyugtáztam magamban, hogy ez egy eléggé hisztis picsás megmozdulásom volt. Az ágyra ugrottam és az arcomat a párnába fúrtam. Még egy nem túl Alexes pillanat.
-Alex!-hallottam az ajtó másik feléről George hangját.
Az előbbi vádló pofa helyett most valószínűleg kiskutya szemeket mereszt az ajtó előtt és jött bocsánatért esedezni. Csak azért, hogy megnyugodjon a kis lelke és bűntudat nélkül vigyorogja tovább az életét.
-Kibaszottul nem vagyok rád kíváncsi! 
-Nyisd ki az ajtót, légyszíves.
-Húzzál már el innen! 
Hallottam a megszeppent sóhajtását, felkaptam a párnát és az ajtóhoz vágtam. 
-Mi történt?
-Mióta érdekel az téged, hogy mi van velem?-téptem fel az ajtót és a képébe üvöltöztem.-Ne tegyél úgy mintha egy kicsit is izgatna! 
-A kishúgom vagy, hogyne érdekelne.
-Utálok itt lenni, érted? Utálom Londont, utálom ezt a rohadt, szar időjárást, utálom ezt a szobát, utálom azt a kurva iskolát, utálom Harry-t! Ez van! Tessék, most már elhúzhatsz!  
-Megbántott?-makogott idegesen.-Megbántott az a fiú?
-Nem mindegy az neked? Hagyjál már békén! Menjél, csavarogjál a kis udvarias, brit haverjaiddal meg vigyorogd körbe a kontinenst, engem meg hagyj békén!
Dühösen megdörzsöltem az arcom, a kézfejem nedves lett. Évek óta nem sírtam, és most ez a hülye gyerek ezt váltja ki belőlem. Egyre jobb.

~*Louis Tomlinson*~

Harry Styles ismét csajozik

Harry Styles-t (18) a napokban együtt látták egy ismeretlen lánnyal. Egy közeli ismerőse szerint a lány ott volt Harry 18. születésnapi buliján, és egy ideje már találkozgattak is. A bulin Harry és az ismeretlen szépség elég közel került egymáshoz, táncoltak, elcsattant néhány forró csók és kézmozdulat.  Az eléggé egyértelmű  megmozdulások után lencsevégre kapták őket útban egy taxi felé. Az este folytatására van egy tippünk, ugyanis másnap délelőtt ismét látták őket együtt. Vajon Harry Styles komolyabb kapcsolatba került ezzel a lánnyal, vagy csak bővíti a "trófeagyűjteményét" amiben már ott díszeleg Caroline Flack (32) Cara Delevigne is (19)? 

Mindenesetre, mi reméljük, hogy Harry boldog. De mit szólnak ehhez a One Direction rajongók, elfogadják az új 1D barátnőt? 

Fasza. 

Cara Delevigne? Még csak nem is randiztak! Harry bepróbálkozott nála de a csaj szemrebbenés nélkül kiadta az útját. Legalábbis én úgy tudom. És, új 1D barátnő? Mekkora hülyeség! Ha az újságok tudnák mi van Harry és Alex között ennél sokkal zaftosabb dolgokról tudnának írni. Még csak az hiányozna...

Ajtócsapódást hallottam, Niall dugta ki a fejét a kedvenc helyéről, a konyhából, és kíváncsian nézett körbe. Harry félig kilépve a cipőjéből dübörgött be, a lábbeliket lerúgta magáról és dübörögve lépdelt át a nappalin.

-Harry?

-Hagyjál.

-Harry?

-Louis. Mi a szar van már?!-csattant fel.

-Mi történt?

-Semmi.-morgott majd elindult felfelé a lépcsőn.

Vihar a testi élvezetek paradicsomában. Talán Alexisnek megjött és Harry kénytelen lesz néhány napig visszafogni magát. Remélem érzitek az iróniát. 

-Harry?

-Leszarom!-üvöltött, majd feldübörgött a lépcsőn és egy hangos csattanással jelezte a házban tartózkodóknak, hogy nem kíván senkit sem a szobájában látni.

-Harry nagyon dühös.-húzta el a száját csodálkozva Niall.

Felsóhajtottam, az újságot félredobtam és nagyot nyújtózkodtam.

-Megyek pátyolgatni az érzékeny kis lelkét.-túrtam a hajamba.

-Szerintem jobb lenne ha békén hagynád és inkább csinálnál nekem néhány szendvicset vagy akár a Nando's-ba is elmehetnél csirkéért.

Akaratlanul is felröhögtem. Ez olyan tipikus Niall tipp volt. Mindezt olyan hihetetlen komolysággal és ártatlansággal mondta...

-Inkább felmegyek hozzá.

-De ha kizavar vagy csúnyán beszél ne sértődj meg, én előre szóltam. 

-Nem fogok megsértődni.-nevettem.

-Rendben.-vonta meg a vállát.-De még meggondolhatod magad!

-Beszélnem kell vele, de később elmegyek veled kajálni.

-Oké.-vigyorgott. 

Mosolyogva, a fejemet ingatva lépdeltem fel a lépcsőn, megálltam Harry szobájának ajtaja előtt. Üvöltött a zene, de mindez ellenére bekopogtam.

-Harry!

A zene felerősödött. Komolyan, ilyenkor úgy viselkedik mint egy hisztis 12 éves kislány!

-Harold!-üvöltöttem olyan hangosan amennyire csak tudtam.

Ezúttal halkabb lett a zene.

-Hagyjál már békén. 

-Nyisd ki az ajtót!

Az ajtó kicsapódott és ő morcos fejjel bámult rám.

-Mi van?! 

-Elmondod?

-Mit?-flegmázott.

-Hogy mi a szarért hisztizel már megint.

-Semmi bajom nincs.-vonta fel a szemöldökét és gúnyos mosolyt erőltetett az arcára.

-Aha, akkor ezt beszéld be a tudod kinek.-bólogattam.

-Louis.-pillantott fel rám.

-Hm?

-Rohadtul nincs szükségem arra, hogy kioktass!

Azzal becsapta előttem az ajtót. 

Egy ideig álltam ott, miközben a zene ismét hangos lett. Bántott, hogy ilyen elutasító és bunkó, de nem vettem igazán magamra, valaki más, feltehetően Alexis miatt ilyen, sokkal inkább bántott az, hogy nem mondja el.

-Akkor bassz meg egy kaktuszt odabent, Harold.-motyogtam, majd hátat fordítottam az ajtónak és lementem.

-Ez durva volt.-pillantott rém megszeppenve a kanapén chipset falatozó szőke tagunk.

-Menjünk el inkább kajálni.-motyogtam.

~*Harry Styles*~

Pontosan ezért nem kell barátnő. Mert a nők  minden apró szart túlreagálnak és a legapróbb dologból is hatalmas, tragikus ügyet csinálnak. Azt hittem Alex nem ilyen és vele tudok normális dolgokról, vagy nem normális dolgokról is rendesen beszélgetni. De csalódnom kellett és ez jobban dühített mint az idióta hisztije. Azt hittem ő más, hogy lehet köztünk valami, olyan barátság extrákkal féle, de így már nem sok reményt érzek, bár ahhoz kétség sem fér, hogy az ágyban nagyon jók vagyunk együtt. Utólag már bánom, hogy olyan bunkó parasztul viselkedtem Lou-val, és azt is, hogy odamentem Alexhez.
-Harry?-hallottam a zenén túl Liam, kissé aggodalmas hangját. 

Lejjebb vettem a dübörgő zenét.
-Minden oké?

-Ja.-motyogtam még éppen olyan hangosan, hogy meghallja, majd újból elkezdtem hangot adni a lejátszóra.

-Nem tudod hol vannak a többiek?

-Nem.

-Hát jó. Lejjebb vennéd egy kicsit a zenét? Légyszi.

Kinyomtam a lejátszót.

-Így jó?!

-Ha beszélni akarsz valamiről, a szobámban leszek.

Hallottam ahogy eltrappol, idegesített a saját bunkóságom. Felkaptam egy párnát az ágyról és erőteljesen a falhoz vágtam.

A fenébe a lányokkal, csak a baj van velük.

Nem értem, hogy miért jó az nekik ha minden apró szaron hisztizhetnek. Pontosan ezért nem kell barátnő, nincs se kedvem, se energiám nyavalygást hallgatni.