7.rész Izgalmas nap

Hey! :)

Meghoztam az új részt! :D Nem sok mondanivalóm van, csak annyi lenne, hogy készítettek velem egy interjút, amit megtaláltok ITT. :) Köszönöm a feliratkozókat, a komikat és az oldalmegjelenítéseket, sokat jelent. :) 

Csók: Nessa. xx

~*Alexis Elwood*~

Nem kellett győzködnöm, tulajdonképpen semennyit. A második csörgésre felvette, csak annyit mondtam neki, hogy átjöhetne, mire a válasza az volt, hogy siet, és már ki is nyomta. Most, hogy még mindig az ablakban ültem, és ő feltűnt talpig feketében a sarkon, egyáltalán nem inogtam meg. Lesiettem a lépcsőn, pont az ajtóhoz értem, mire ő megállt a kapuban és rám vigyorgott.

Mezítláb, rövid ujjú pólóban szaladtam ki, beengedtem a kapun, majd megragadtam a kezét és behúztam magam után a házba.

-Szia.-hajolt az arcomhoz és megpuszilt. 

Nem ellenkeztem, de én nem pusziltam meg őt. 

-Egyedül vagy?

Bólintottam, lerúgta a cipőjét én pedig a kezénél fogva húztam fel magam után a lépcsőn, a szobám ajtaja előtt viszont lecövekeltem és háttal nekidőltem az ajtónak, máris vészesen közel voltunk egymáshoz. 

-Mielőtt bármit is mondanál majd a szobámról, előre szólok, hogy nem én rendeztem be.

-Nyugtass meg, hogy nincsenek bent csillámpónik.-nevetett és a szabad kezével megtámaszkodott fölöttem.
-Az kellene még.-horkantottam.
Kinyitottam az ajtót, fintorogva néztem végig a szobán, ő még mindig a kezemet fogta, zöld szemeivel végigpásztázta a "birodalmam" amit cseppet sem érzek az enyémnek. 
-Hát, ez olyan...
-Nem Alexes.-fejeztem be helyette a mondatot. 
-Azt akartam mondani, hogy lányos. 
-Utálom.
-Ha rád nézek, szerintem illik hozzád ez a szoba, de azt hiszem kezdelek megismerni, és úgy már nem. 
A hajam szoros copfba volt fogva a fejem tetejére, George egyik bő pólójában feszítettem és francia bugyiban, ami valljuk csak be, nem túl sokat takart. Kihasználta a helyzetet és a szemét a lábaimon legeltette, megrázta a haját és felpillantott rám.
-Miért hívtál ide?
-Egyedül vagyok, és unatkozom.-haraptam az ajkamba.-Tegnap éjjel elég félreérthető sms-ek is akadtak...
-Aha.-hajolt közelebb.-Zárd be az ajtót. 
Hátrébb léptem tőle és elfordítottam a kulcsot a zárban, miközben ő végignézett a szobámon, majd behúzta az ablak előtt a sötétítőt. Letelepedett az ágyamra, egy pillanatig néztem, ahogyan ott ül. Levette a kabátját és hanyagul az egyik fotelbe dobta. A fekete ruháiban kétségtelenül nem illett a szobámba, ahogyan én sem.
Leültem mellé, arcára csibészes mosoly ült ki, az ujjaival megcsípte rajtam George pólóját.
-Ugye ez nem a barátodé?
-Nincs barátom, ez a vigyorgós bátyámé.
-Oké.-nyalta meg az ajkait.
Fekete Ramones pólót viselt, kíváncsi voltam hogyan csókolhat, az ember nem mindennap csókolózhat jófiúnak álcázott szupersztárokkal, aki ha nem látják, egyik nő ágyából a másikéba vándorol. A pólójába markoltam és közelebb húztam magamhoz, gyakorlott mozdulattal kezét a csípőmre simította, ajka megtalálta az enyém, meglepően jól csókolt, nem volt túl nyálas, inkább egyszerre puha és heves.
-Csak ennyire kellenék?-húzódott el.
-Kell valaki, aki megmutatja majd ezt a rohadt várost is.
Elmosolyodott, és újból megcsókolt, ezúttal végigdöntött az ágyon, és mindenféle terelés nélkül a csípőmre ült. A szobámban félhomály volt, kezdtem elveszíteni a fejem, és kiélveztem a mámor édes ízét, amely átjárta a testem. Nem éreztem a csókjában, hogy szeretne, és tulajdonképpen fogalmam sincs mikor csináltam utoljára valaki olyannal, aki szeret, ő nem is arra kellett. Mohó volt, irányította a testén a kezem, miközben csókokat hagyott a nyakamon. Tudta mit akar, és én is tudtam, én mit akarok. Kibújtattam a pólójából, tekintetem végigvezettem szőrtelen mellkasán, nem volt tökéletes kocka hasa, mégis vonzó volt. Megharapta a nyakam, ujjaim a hajába vezettem és meghúztam, édes rekedtes nevetése van, ismét megharapott, és ezúttal a fogai közé csippentett bőrt szívogatta is. Nevettem rajta, kezemet végighúztam a kis pocakján és a mutatóujjammal megböktem, eszembe jutott néhány éjjel, amikor buli után, piával és nem kevés fűvel a szervezetemben valami idegen sráccal gabalyodtam össze. Los Angeles-ben három fajta fiú van, a nem tökéletes testű de cuki arcú, a kigyúrt, izmos, de csúnya, kategória, és a helyes, tökéletes. Harry a kedvenc kategóriámba tartozik, nem tökéletes, de nagyon cuki, és ha kapcsolatra nem kell, alkalomadtán nagyon is jól jön. Dús ajkai elengedték a nyakam, feljebb emelkedett, szemeit csukva tartotta és az egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá. Szemei tágra nyíltak, amikor ujjaival felfedezte, hogy nem viselek alatta semmit. Kapkodva húzta át a fejemen az anyagot.
-Szent szar!-nyögött.-Ha annyira káros életmódot folytatsz, hogy nézhetsz ki így?
Egy ujját cikázva végighúzta a felsőtestemen, szórakozott velem, fel akart hergelni.
-Testmozgás.-vigyorogtam rá, megvillantva az ártatlan arcot kölcsönző gödröcskéim.
Halkan hümmögve bólogatott, egyik kezét a mellemen tartotta, másikkal megtámaszkodott a fejem mellett és előre dőlt, ágyékát az enyémhez dörgölte, meglepődtem az igencsak nagy és kemény dolog érintésétől, mely kétségbeesetten próbált szabadulni a farmer fogságából.
A farzsebébe nyúltam, kivettem onnan a telefonját és a vaskos pénztárcát, hanyagul az éjjeliszekrényre dobtam, majd megmarkoltam a fenekét és a kezemet az övcsatjához vezettem és kipattintottam. 
Kihúzta a hajamból a gumit és az ujjaival elrendezgette sötét tincseim miközben lerúgta magáról a nadrágot. 

~*Louis Tomlinson*~

-Harry hol van?-léptem be a nappaliba, ahol a többiek lustán elterültek a földön és a kanapén.

Megvonták a vállukat, elhúztam a szám, hiszen jelenleg ő lett volna az egyetlen, aki beleegyezik abba, hogy Niall szobájának az ajtaját fessük be zebracsíkosra. 

Unatkoztam bent a házban. Eleanor-nak el kellett mennie valahová, pedig legszívesebben vele lettem volna egész nap. Harry rejtélyesen eltűnt, a fiúk pedig lusta disznókként elterültek a kanapén és valami idióta sorozatot bámultak. Megérdemelték a pihenést, ahogyan én is, de én maradtam az a Louis, aki vagyok, tele energiával és hülyébbnél hülyébb ötletekkel, rajtam nem fog ki egy turné, nem fogok téli álmot aludni. A pillantásom megakadt a félig földön, de amúgy kanapén fekvő Zaynen aki nyitott szájjal horkolt és egy kis nyál csordult ki a szája sarkából. Előkaptam a telefonom és könnyedén lefényképeztem majd posztoltam, egy "haha Zayn alukál" mondat kíséretében twitterre.  
Elhúztam a szám, látva, hogy Liam és Niall is félig alszik, hiszen még a mi kis Daddy Direction-ünknek sem volt annyi ereje, hogy megdorgáljon.
-Lusták.-fortyogtam magamban, majd kiszambáztam a nappaliból. Egy darabig fel-alá járkáltam a házban, kerestem a helyem, de nem igazán találtam. Szállodák és a turnébusz után elég furcsa volt itthon lenni. Előhalásztam a telefonom, beléptem a szobámba, könnyed mozdulattal az ágyamra vetődtem és rányomtam Harry nevére. Két csöngés után egyszerűen kinyomott, pedig ilyet soha nem csinál. Újra hívtam, egyet csöngött, majd egy hosszú sípolás jött és megszakadt a vonal.
-Mi a frász.-suttogtam magamnak.
Az egyik felem rosszat sejtett, mert talán valami baj történt, elkapta egy bérgyilkos. A másik felem viszont gyanakvó lett, talán valami ostobaságot művel, valami HARRY FÉLE ostobaságot, és ez a felem legyűrte a másikat, bár még mindig ott motoszkált bennem valami. Mi van ha baja esik. Újból hívtam, de csak egy nőci szólt bele, miszerint: A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. 
Hátradőltem az ágyamon, a telefont magam mellé tettem és a plafont bámultam. A reggeli feltételezésemmel ellentétben, nem költöztek pókok a szobámba, és porcica invázió sem alakult ki, csak vékony porréteg fedte a polcokat és a könyveim. Le kellett volna törölnöm a port, de nem akaródzott felállni, csak feküdni akartam és bambulni, lehetőleg Eleanor-val. 

~*Harry Styles*~

A mellkasom még rendszertelenül emelkedett és süllyedt, nehezen vettem a levegőt és egy kissé elgyengültem. Testének íze még ott égett a számon, behunytam a szemem és szinte láttam magam előtt, miket műveltünk egymással. Nem volt bűntudatom. Az Isten tudja mikor volt utoljára ilyen jó valakivel. Nem voltak kötöttségeink, sem gátlások, alig ismertük egymást, mégis olyan volt mintha milliószor lettünk volna együtt. Ha valamit akart azt elérte, és a céljainkból valami jó sült ki. 

-Máskor is átjöhetnél.-pihegett mellettem.

Ránéztem. Ő más lányokkal ellentétben nem kezdte takargatni magát, a pillantásom az arcáról lejjebb esett, a csípőjén piros foltok voltak ott, ahol pár perccel ezelőtt még az ujjaim szorították. Mindketten a saját vágyainkat hajtottuk, az övéibe beletartozott, hogy szétmarja a hátam, az enyéimbe, hogy kiszívom a nyakát, és a kezemmel akaratlanul is nyomokat hagyok rajta. Az emlékeim homályosak voltak, de éreztem magamon az ajkát, a számon ott volt az ő íze, és a testem még erősen bizsergett. 

Rávigyorogtam, lopva elhúztam egy hajszálat az arcából, majd feljebb tornáztam magam az ágyon, a szétzilált ágynemű között. 

-Tudod a számom.

Ő is felült, a tekintetem még egyszer végigfuttattam rajta. 

Nem éreztem magam kínosan, bár furcsa volt egy ilyen esemény után vele beszélgetni, akiket éjszaka szedek fel, azokkal az esemény után valószínűleg soha többé nem találkozok, és nagy valószínűséggel a lány annyira be van állva, hogy azt sem tudja kivel volt együtt.

-Hétvégén a fiúk rendeznek nekem egy bulit, szeretném ha te is eljönnél.-mosolyogtam rá.

A ,,buli" szóra felcsillant a szeme, bár nem mutatta az izgatottságát.

-Oké, de nem garantálom, hogy ajándékot viszek.-állt fel az ágyról, és leguggolt előttem az alsóneműjéért. 

Belelépett, majd ismét lehajolt az eldobott férfipólóért.

-Magadat hozd el.-csaptam a formás fenekére.

Rám villantotta a mosolyát, meglepődtem, amikor lehajolt hozzám, a keze pedig az elég érzékeny testrészemhez kalandozott. Halkan hümmögtem az érintése alatt, szorosan összezártam a lábaim.

Elhúzta a kezét és nevetve lehuppant mellém. 

-Tudod, van az a film.-kezdtem, és közben a lábujjammal közelebb húztam magamhoz a fekete boxerem.-Barátság extrákkal. 

-Nem nézek nyálas filmeket, Justin Timberlake-vel főszerepben. 

-Még is tudod ki játszik benne.-nevettem fel.-Lebuktál. 

-Nem tudom mennyire nevezhető ez barátságnak.-vonta fel a szemöldökét.

-Holnapután körbevezethetlek Londonban?
-Neked jut időd ilyenekre?
A szája ,o' alakot formált, nekem pedig ismét eszembe jutott egy dolog a történtekről, éreztem, ahogyan a szőrszálaim égnek merednek. Felhúztam magamon a boxerem, majd a szoba másik sarkában heverő pólómért mentem és belebújtam.
-Miért ne jutna?-kérdeztem, miközben már a nadrágomat kerestem.
-Mert elkényeztetett sztár vagy.
-Szívd vissza.-néztem a szemébe.-Megdolgoztunk érte, te nem tudod milyen kemény volt az X-Factor.
-Bocs, nem akartam a lelkedbe gázolni.-fintorgott.
Elengedtem a beszólásait a fülem mellett. Felvettem a zoknim és a nadrágom, az ujjaimmal átszaladtam a hajamon, majd rápillantottam. Fehér bőrén feltűnő volt a nagy piros folt. 
Lehajoltam és összeszedtem a földről a darabokban heverő telefonom. Fogalmam sem volt, hogyan került az oda. Felvettem a kabátom a fotelről és belebújtam.
-Legyen.-adta meg magát.
-Oké.-mosolyogtam rá ismét.-Akkor majd megbeszéljük, kikísérsz?
Aprót bólintott, a kulcsot elfordította a zárban, és intett, hogy menjek elé. Csendben mentünk le a lépcsőn viszont egy nem várt dolog fogadott, egy srác állt a lépcső alján a mellkasa előtt összefont karokkal.
-Hali, George.-intett hanyagul Alex.
-Akkor jól láttam, hogy nem a te lábad nőtt meg elég drasztikusan. 
Aha, George, a bátyja. 
-Ja.
Hátratúrtam a hajam és a kezemet nyújtottam a srác felé.
-Harry Styles vagyok.
-George Elwood.-szorította meg a mancsom.-Mit kerestél a húgomnál? 
-Jajj, G! Találd ki!.-ragadta meg a karom Alexis, és arrébb rángatott.
Furcsa, mennyi erő van ebbe a csajba, és milyen meglepő dolgokat tesz. Éreztem, ahogyan a fülemig pirulok, lehajtottam a fejem és hagytam, hogy addig húzzon maga után ameddig akar. A kis előszobában gyorsan felrántottam a lábamra a cipőm és ránéztem.
-Bocs.-intett a fejével a nappali felé.-Tényleg nem tudtam, hogy beállít.
-Jó.-vakargattam a tarkóm.-Majd hívlak.
Bólintott, lehajoltam hozzá, puszit nyomtam az arcára, majd kinyitottam az ajtót és kibotladoztam rajta a hidegbe.
-Harry!-kiabált utánam.
Lecövekeltem, összeráncoltam a szemöldököm és az apró pelyhekben hulló havon át őt néztem, amint ugyanúgy, ahogyan beengedett, áll az ajtóban.
-Izé, boldog szülinapot, vagy mi...
-Köszi.-villantottam meg a mosolyom, majd futásnak eredtem a szakadó hóesésben. 

6.rész Snowy morning

Hey! :)

Nem hittem volna, hogy sikerül összehoznom ezt a részt. Elég rossz napom van, és a twitteremen írtam is, hogy nem biztos, hogy lesz ma rész, de megcsináltam!

Remélem tetszeni fog! :)

Nessa. xx

~*Harry Styles*~

Furcsa volt egyedül ébredni, egy buli után általában valami ismeretlen csaj mellett ébredek, aki elég jó bőr, én mégis mielőtt felkelne, lelépek. Remélhetőleg nem is emlékszik rá, ki volt az aki megfektette. Furcsa volt a saját szobámban lenni, a zöld falak ismerősek voltak, ahogyan a polcokon heverő, kissé poros dolgaim is, itthon voltam. Kikászálódtam az ágyból, meztelen testemet látva elgondolkoztam azon, hogy talán mégis felhoztam-e valami csajt, aki hamarabb elment, mint ahogyan én felkelhettem volna. Rájöttem, hogy képtelenség, talán éjjel egy-két óráig sms-eztem Alexel, egy széken ülve a bár előtt. Aztán lehúztam néhány koktélt és végül hazahozattam magam egy taxival. Az egyetlen magyarázat a meztelenségemre, hogy a rég elfeledett kényelmes állapotomban aludtam, a saját ágyamban, és nem kellett reggel Lou hisztijét hallgatni, hogy keresztbe fekszem, kiszorítom, horkolok, blablabla. Na nem mintha ő nem csinálna ilyen dolgokat, elég idegesítő, amikor egy pikáns álmom közepén a barátom pofán csap, vagy egy ujját az orromba nyomja. Sőt, Louis szerintem a saját horkolását hallja, mert rajta kívül még senki nem jelentette ki, hogy kegyetlenül horkolok. 

Automatikusan a telefonomért nyúltam, de nem volt új üzenetem. Tulajdonképpen nem értem saját magam sem. Miért küldözgettem üzeneteket, ha fel is hívhattam volna? Egy buli közepén? Elképesztő logikád van így reggel, Harold. 

Sóhajtva előkotortam a szekrényemből egy tiszta, fehér boxert. Magamra rángattam, és mint mindig, most is elszaroztam egy ideig vele. A többi testrészemet szabadon hagytam és lecsoszogtam a lépcsőn. Összeráncolt szemöldökkel jártam végig a nagy házunkat, majd letelepedtem a konyhában és kinyitottam a hűtőt. Üres volt, csak egy doboz tej rohadt benne, ami már 2 hónapja lejárt. A macskám se szívesen inná meg, nemhogy én. Elhúztam a szám, a gyomrom éhesen felmordult, én pedig a nappaliban, a dohányzóasztalon porosodó papírkupac között kezdtem turkálni, valami éttermes papír után, ahol vállalnak kiszállítást.

Feladtam, nem volt kedvem se kínait, se semmilyen gyors kaját reggelizni, szívesebben ettem volna tojást pirítóssal, és egy nagy bögre teával. De ahhoz kénytelen leszek felöltözni. Megfordult bennem a gondolat, hogy felébresztem Niall-t, vagy Zayn-t, vagy ha esetleg itthon van, akkor Liamet. De sorra lőttem ki a gondolatokat, 1. mert nem vagyok kegyetlen, 2. Ha Niallel megyek délutánig nem szabadulok, vagy, ha Zayn-t keltem fel, hallgathatom majd a morgolódását és valószínűleg egész nap csépelni fog, vagy ha Liamhez török be, félő, hogy ott van vele Danielle is. Félre ne értsetek, Dani jó csaj és nem miatta nem mennék be, hanem mert lehet, hogy olyat látnék, amit nem akarok. Paynekonda akcióban, stb... 

Felbotorkáltam a lépcsőn, természetesen az utolsó fokba jól bevertem a kislábujjam, így egy lábon ugrálva, káromkodva tettem meg azt a pár métert a szobámig. Előhúztam egy fekete Ramones pólót, fekete szűk nadrágot, és egy fekete cipőt. Belebújtam a ruháimba, zoknit húztam a lábamra és a fürdőszobába mentem. Fogmosás közben elidőztem azzal, hogy néztem, milyen hülye képet vágok sikálás közben, és mennyire furcsán nézek ki, fehér habbal a szám sarkában. Fogkefével a számban kiröhögtem saját magam, majd öblögettem és rávicsorogtam a tükörképemre.

-Ma is lélegzetelállítóan nézel ki, Harry.-mondtam.

Röhögve magamra nyújtottam a nyelvem, az ujjaimmal próbáltam valami rendet teremteni a hajszálaim közt, majd megvontam a vállam és visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete bőrkabátot, úgy döntöttem, ma nem dugom el magam a rajongók elől, ezért nem vittem magammal semmit ami elrejthetne. Előkotortam a pénztárcám, a mobilommal együtt a zsebembe süllyesztettem, majd lementem a lépcsőn. 

Kinyitottam az ajtót, kiléptem a hűs, Londoni időbe. Szállingózott a hó, a fák csupasz ágai magányosan nyújtóztak az ég felé, még várniuk kellett a tavaszra.

Gyalog indultam, most nem volt itt Louis, hogy furikázzon, de holnaptól már nem is lesz rá szükségem, betöltöm a 18-at és megcsinálom a jogsim, akkor majd lesz aki vezesse az Audit, a Range Rovert, és valószínűleg veszek még majd néhányat. Az utcán még nem sokan voltak, magam sem értettem, hogyan kellhettem fel ilyen korán. Jártam az ismerős utcákat, jól esett kikapcsolni és cél nélkül bolyongani, majd a háborgó gyomrom emlékeztetett arra, hogy ideje lenne enni valamit. Kisebb sétálgatás után végre találtam egy helyes kis kajáldát, ahol nem voltak túl sokan, és elég eldugott helyen volt. 

Kiszemeltem hátul egy asztalt, megindultam felé, majd a kabátomat levettem és leültem. Egy vörös hajú, 40 év körüli nő lépett oda hozzám (bezzeg a sarokban ücsörgő öreg bácsihoz a szőke bögyös ment), eldaráltam mit szeretnék reggelizni, felírta magának, majd megpaskolta a fejem (?) és elment. 

Elővettem a telefonom, felnéztem twitterre de nem írtam ki semmit, helyette mosolyogva figyeltem az üzeneteket amiket kaptam. Titokban csinálták, mégis ahelyett, hogy csak annyit írtak volna: Harry, a twitter felhasználónevem szerepelt. Azt hitték úgyse olvasom el, én pedig, hogy ez ne legyen így, sorra nyomogattam a "favorit" gombot, néhányukét retweet-eltem. Megdobogtatta a szívem, hogy más országokból, olyan lányok készítenek "Boldog Szülinapot, Harry" videókat, akiket nem ismerek. Néhány évvel ezelőtt a családomon kívül más nem tudta, hogy mi van február 1.-én, most lányok milliója beszél az ÉN születésnapomról, és készítenek NEKEM videókat, képeket. A pincérnő kihozta a reggelim, a tojás mennyeien illatozott a tányéron, mellette a pirítós is még meleg volt, nem is beszélve a gőzölgő teámról egy egyszerű fehér bögrében. Csendben meghúzódva ettem, kibámultam az ablakon, és élveztem, hogy egyenlőre még senki nem vett észre, láthatatlannak lenni néha jó dolog, bár ha odajött volna hozzám néhány lány, nem küldtem volna el melegebb éghajlatra. Nem tudom mikor ettem utoljára rendes ételt, alapvetően próbáltunk rendesen enni, de azok mindig műkaják voltak, és bár finom volt, több zsír volt benne mint vitamin, és ezt a hasamon létrejött "bébihájam" igazolja. Rajta leszek, hogy eltüntessem. 

Szívesen maradtam volna még, elgondolkoztam rajta, hogy eszek még valamit, de a gyomrom már nem kívánta, csak a szemem. Kinyújtóztattam a lábaim, felálltam és a kasszához mentem.

-Köszönöm.-mosolyogtam a mögötte álló nőre.

Némi pénzt tettem le, majd felvettem a kabátom és amilyen halkan érkeztem, olyan halkan távoztam is. 

Hideg szél csapott az arcomba, havat is fújt, de morgolódás helyett kinyújtottam a nyelvem, hátha ráesik néhány hópihe. Az Amerikai nyár után, most jól esik a jellegzetes Angliai hideg, és most már élvezhetem is. Figyeltem a hulló hópelyheket, a külváros most kezdett feléledni, az emberek felhúzták a redőnyöket, néhány udvarban már a kisgyerekek örültek a kései, kevés hónak. Útközben a homlokomra csaptam, hiszen nem vettem semmit a fiúknak reggelire. Megfordultam és visszasiettem egy élelmiszerbolthoz, alig hallhatóan köszöntem, és rámosolyogtam a pénztár mögött álldogáló nénire. Elvettem egy kosarat, elsősorban tejet és kenyeret vettem, azután néhány felvágottat, nem sokszor vásároltam, főleg nem ilyen aprócska üzletben, de egy kisfiúval vásárolgató fiatal, szőke hajú lányon kívül senki nem volt ott. Elgondolkoztam, mire van szükségünk még otthon, beledobtam 3 fajta gabonapelyhet és egy müzlit a kosárba, chipset, gumicukrot és üdítőt, majd a pulthoz mentem, hogy fizessek. A kisfiú kis híján belém szaladt, de még idejében megálltam.

-Mike!-fogta meg a kezét a lány.-Kérj bocsánatot amiért majdnem nekimentél a bácsinak!

Bácsi? Na ne! 

-Semmi gond.-dadogtam zavartan.

-Bocsánat.-nézett fel rám ragyogó kék szemekkel a szöszi kis srác. 

-Nem baj.-mosolyogtam le rá.

A lánynak a kisfiúéhoz hasonló, tengerkék, csillogó szemei voltak, egy pillanatra elakadt a lélegeztem. Gyönyörű volt. Az arcáról megdöbbenés tükröződött, de nem szólt egy szót sem, nem sokkal lehetett fiatalabb nálam, talán 16 éves lehetett, a haja a háta közepéig ért, és olyan szőke volt, hogy azt hittem egy párszor kiszívták, de mégis, valahol tudtam, hogy természetesen ilyen. 

-Menj nyugodtan.-intett a pult felé. 

Az arcát néztem, gyönyörűen szimmetrikus volt, nyálas leszek, de ránézésre teljesen olyan volt, akár egy angyal. De angyalok nem léteznek, és ha lennének is, mit keresne pont itt, egy kisboltban, egy kb 4 éves gyerekkel? 

-Nem.-köhintettem.-Menjetek csak. 

-Köszi.-ült ki halvány mosoly az arcára.

Elém lépett, letette a kosarat és míg a néni számolta az árukat, vagy nem tudom mit csinált, a kisfiú egy piros játékautót, brümmögve tologatott az asztalon. Emlékeztetett saját magam 4 éves változatára. Szerettem volna megszólítani a lányt, de valami miatt mégsem tettem, míg ők arrébb mentek, és az én dolgaim kezdte számolni a pultos néni, én meg csak csendben figyeltem.

-Haylie!-rángatta a kis srác a lány kabátját.

A nevét már tudom.

-Ide adod a nyalókám?

És ő szó nélkül letette a papírzacskót, és a feltúrta a nyalókért. A pénzt letettem a pultra, és felvettem a papírzacskót, mire odanéztem, ők már sehol nem voltak.

~*Louis Tomlinson*~

A januári halvány napfény besütött az ablakon, résnyire nyitottam a szemem, túl messze volt ahhoz, hogy elérjem, és nem volt kedvem felkelni ahhoz, hogy behúzzam. Eleanor mocorogni kezdett a karjaimban, egyik kezét átdobta a derekamon, arcát a mellkasomon pihentette, a szívem nagyokat dobbant, kócos, barna haja elterült félig a mellkasomon, félig az ágyon. Átöleltem és óvatosan megcsókoltam, ujjaimmal a haját simogattam és figyeltem nyugodt arcát. Egyenletesen szuszogott, furcsa volt, hogy nem egy szállodai szobában vagyunk, felismertem Eleanor szobáját. Körbetekintettem, néhány dolgom ott volt a szekrényen, az éjjeliszekrényen néhány képünk, arcomat a hajába fúrtam és belélegeztem az illatát.

Halkan dünnyögött, vigyorogva húzódtam el és a szemét fürkésztem, résnyire nyitotta, elmosolyodott, és mint egy kiscica közelebb bújt. 

-Jó reggelt.-simítottam végig az arcán.

-Neked is.-mosolygott.

A karjaim a fejem fölé emeltem és nagyot nyújtóztam, kezét a mellkasomra tette, ujjaival apró köröket rajzolt rá. Egész nap tudtam volna ott feküdni vele, megfogtam a kezét, a számhoz emeltem, és belecsókoltam. A szabadságunk megérdemelt napjait vele fogom tölteni, aztán hazamegyek vele Doncaster-be. Várt még rám egy buli, Harry születésnapja, azelőtt nem akartam lelépni, bár csak hétvégén ünnepeljük meg, és a kis Hazz holnap lesz 18 éves. Kinyújtóztattam a lábaim, feljebb húztam magunkon a takarót, bár én Eleanor testének melegével is tökéletesen meg lettem volna. A plafont bámultam, egyetlen pókhálót, de még porszemet se láttam, ezzel szemben az én szobámba már valóságos pókpopuláció költözhetett, és saját porcica farmom van. 
-Kérsz kávét?-ült fel, és maga elé fogta a takarót.
Nem értem őt, látom meztelenül, meztelenül aludtunk, de reggel csak úgy hajlandó felállni, ha körbetekeri magát egy takaróval. Mosolyogtam rajta, lábfejét kidugta és a bolyhos papucsa után kutakodott. Aprót bólintottam, majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Vigyorogva húzódott el, kisimítottam egy rakoncátlan tincset az arcából, majd figyeltem ahogyan feláll. Fehérneműt vett elő a fiókjából, egy pólót a szekrényről, majd rám dobta a takarót, és még mielőtt bármit is láttam volna, eltűnt a fürdőszobaajtó mögött, később pedig csak már "felöltözve" lépett ki. Rányújtottam a nyelvem, ő is rám, majd csókot dobott felém és fent hagyott egyedül a szobájában. 

~*Alexis Elwood*~

Csodálatos, esik a hó. 

Az ablakban ültem és kifelé bámultam az utcára. Semmi kedvem nem volt kidugni az orrom, max a repülőtérig mentem volna, hogy felszálljak a legközelebbi LA.-be tartó repülőre és hazamenjek oda, ahol nem esik ez a mocskos hó. 

George ellenben velem, nagyon örült neki. Nyaggatott, hogy menjünk el és igyunk valami meleg italt, vagy csak sétáljunk egyet a hulló hóban, de nem volt hangulatom a bátyám vigyorgását nézni, és a vigyorgáshoz tartozó mindenféle hülye dologról való dumáját hallgatni. George az George, és ő mindig ilyen lesz. A leghülyébb dolgokról is órákig tudna süketelni. A polcon ott volt néhány könyv, eszembe jutott, hogy régebben mennyit olvastam, valóságos kis stréber voltam, az iskola lúzere, aki a délutánjait folytonosan egyedül, egy könyv társaságában töltötte. És szerettem azt az időt, de már elmúlt, ez egy új Alex. A gyomrom éhesen megkordult, de makacsságból ismét nem akartam normális kaját enni, pedig apa megpróbált mindig valami szart összefőzőcskézni, de én helyette gabonapelyhet ettem. Ha anorexiás leszek visszamehetek LA.-be, de azért ez nem igazán érné meg. 

George egyedül is elment, valószínűleg neki itt már vannak haverjai akik hasonló vigyorgósak mint ők, és jól érzi velük magát, nekem meg itt van Harry, egy világsztár akivel tegnap a fél éjszakám sms-ezéssel töltöttem, és élőben talán fél órát beszélgettem vele. Hideg van ahhoz, hogy elmenjek vele valahová, sőt, valószínűleg nem mutatkozna velem túl szívesen, viszont lenne egy-két tippem, hogy mivel forrósítsuk fel ezt a hideget.

-Alexis!-nyitott be apa.-Kincsem, el kell mennem elintézni néhány dolgot az új iskoláddal kapcsolatban, hétfőtől kezdesz. Meg leszel addig egyedül?

-Ja, mikor jössz?

-Elég későn, mert még be kell ugranom munkaügyben is valahová. Este 8-ra itthon leszek, George valószínűleg hamarabb hazajön.

Délelőtt 11 óra van, és apa este 8-kor szándékozik hazajönni. Remek! És ez most nem az a bunkó remek, nagyon is örülök neki.

-Ok, hali. 

-Szia, drágám.-mosolygott.

Az ablakból figyeltem, ahogyan kb 5 perc múlva kimegy, kiáll a fekete kocsijával és elhúz. Én pedig abban a pillanatban rányomtam Harry nevére a telefonom kijelzőjén. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz ellenére egy kis szórakozás. Tegnap ő akart kezdeményezni, most megkönnyítem a dolgát.

5.rész Nem unod még?

Sziasztok! :)

Nem voltam biztos benne, hogy fel fogom tudni rakni ezt a részt, de végül is összehoztam. Lehetséges, hogy mostanában késni fogok, fut a másik blogom is, ráadásul most rengeteget kell tanulnom, összecsapni pedig nem akarom egyiknél sem a részeket. Igyekszem mindig időben hozni majd, de elég sok mindent bevállaltam, tánc, a két blogom, versenyek, nagyon sokat kell tanulnom, és nem állok valami fényesen matekból, év végéig javítani akarok belőle. Már nagyon elegem van az iskolából. :'D Remélem megértitek, köszönöm a rengeteg támogatást! ♥ 

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

Adrenalin száguldott végig a testemen, hátra hajtottam a fejem és az utolsó hangokat mindent beleadva énekeltem ki. És vége lett. A 02-t sikoltozás töltötte be, a rajongóink sikoltása. Egymásba karoltunk és meghajoltunk, a térdem enyhén remegett. Vége. Az első turnénknak eljött a vége. Furcsa volt belegondolni, hogy mi öten odáig eljutottunk, hogy önálló turnéra indultunk. 

A számhoz emeltem a mikrofont és büszkén végigtekintettem az arénán.

-Köszönjük! 

Nem voltam híve a csöpögős beszédeknek, nem is mondott egyikünk sem. Megköszöntük a támogatást, a szeretet, majd éles sikítás közepette lementünk a színpadról. 

-Furcsa.-motyogott az orra alatt Zayn.

Útban az öltöző felé elkezdtem kibontani a nyakkendőm, elfáradtam, de még hátra volt az after party, amit tudtam, hogy nem hagyhatok ki. Valahol a közönség soraiban ott volt Eleanor, és ma este már vele alszom el. Összeszedtem néhány tiszta cuccot, majd elmentem lezuhanyozni. 

Kifejezetten jól esett, ahogyan a meleg víz végigszáguld rajtam, majd eltűnik a lefolyóban. Egymás után jöttek be a többiek, zuhanyzás közben mindenféléről beszélgettek, koncertekről, a rajongóinkról, és most az egyszer nem szóltam bele a beszélgetésbe. Levettem egy törülközőt és a csípőm köré tekertem, mezítláb csattogtam oda a tükör elé, tiszta boxert húztam és normálisan megtörülköztem.

-Louis! Ugye megvársz minket?-kiabált ki az egyik kabinból Harry.

-Aha.

Hülye, nélkülük nem mennék el. 

Felvettem egy fekete nadrágot, csíkos pólót, majd megpróbáltam szárazra dörzsölni a hajam.

-Malik! Van nálad hajszárító?

-Anélkül nem indulok el.-dugta ki a vizes fejét az egyik kabinból és rám vigyorgott.-A táskámban van. 

-Köszi.-nyávogtam lányos hangon, puszit dobtam felé, majd átmentem az öltözőbe és addig durkáltam Zayn táskájában, amíg meg nem találtam az összes hajas cuccát.

Egy rakás fésűvel, hajlakkal, zselével és hajszárítóval felszerelkezve visszamentem, bedugtam a konnektorba és a hővel addig fújattam a fejem, amíg a hajam teljesen meg nem száradt. Meg persze egy kicsit szórakoztam is vele, de az már más tészta...

Elsőként Liam mászott ki a meleg víz alól, hozzám hasonlóan felöltözött, majd odaadtam neki a hajszárítót amíg én tökéletesen beállítgattam a hajam. Mivel elsőnek lettem kész, nekem kellett a legtovább várakoznom, időbe telt mire Harry haja megszáradt és Zayn végzett. Türelmetlen voltam és ezt a folytonos idegesítésemmel akartam a tudtukra hozni. 
-Kész vagy?-hajoltam Zayn arcába.
-Nem áll ki sehol?-fordult felém a haját igazgatva.-Várj, ne te mond meg.
Sértődötten összezártam a szám, miközben Liam előtt körbeforgott, hogy megbizonyosodjon róla, Liam sem lát sehol kiálló hajszálakat. Ha lett volna se mondjuk meg, sok idő mire sikerül neki beállítani a haját. Rengeteget szarakodik. 
Harry a zsebéből előhúzta a telefonját és nyomkodni kezdte, reméltem, hogy nem azzal a lánnyal sms-ezett, aki miatt kis híján összevesztünk. 
-Mit csinálsz?-ugrottam mögé és a válla felett áthajolva néztem a telefonja képernyőjét.
-Semmit.-motyogta. 
Aha. Semmit. Végül is, teljesen mindegy mit mondok, ha nem azt a csajt viszi ágyba, akkor talál mást. 
-Készen vagytok, fiúk?-nézett be az öltözőnkbe Paul.
-Éhes vagyok.-nyögdécselt fájdalmasan Niall.-Paul, nem lehetne...?
-De.-sóhajtott.-Meki jó lesz?
-Hmm.-húzta el a száját.-Talán kibírom csirke nélkül.
-Erős srác vagy te.-veregettem meg a vállát.-Majd a pia elnyomja a csirkehiányt.
Egyetértően bólogatott. Nem vagyunk alkoholisták, félre ne értsetek. Csak egy kis italozgatás néha jó, abból még nincs baj. 
-Mehetünk?-toporgott Liam.
Egyszerre vágtuk rá a választ, amely mindannyiunk részéről igen volt. Az ajtó előtt hiába kerestem, Eleanor nem volt ott. A számat húzogatva bemásztam a kisbusz ülésére Harry és Niall közé, a fejemet a göndör vállára hajtottam és igyekeztem feldolgozni, hogy még 5 percet El nélkül kell töltenem. Vagy talán többet. Sok idő amíg Niall elmondja a Mc'Drive-nál a kívánságait. 
-Louis, neked mi kell?-fordult hátra Paul.
A gyomrom megkordult, akkor kezdtem rájönni mennyire éhes vagyok.
-Mi a Happy Meal menüben az ajándék?-álltam fel és átmászva Zayn-en, a fejemet előre dugtam.
-Spongya Bob-os figurák.-nézett fel rám a szöszi lány az üveg mögül, kissé elkerekedtek a szemei.
-Olyat szeretnék.-vigyorogtam Paul-ra.
Kiválasztottam melyik Spongya Bobot kérem, majd a mintás dobozba csomagolt menümet szorongatva felhúztam a lábaim és egészben a számba nyomtam az apró hamburgert.
Kiröhögtek, de csak megvontam a vállam és igyekeztem a számba tuszkolni a kilógó darabokat. Hátra döntöttem a fejem és megrágtam.
A többiek is rendeltek és útban a pubb felé mindannyian ettünk. Teli hassal ugrottam ki az autóból és indultam a bejárat felé.
-Név?-állta el az utam egy nagy, néger hústorony.
-Ez komoly?-vontam fel a szemöldököm.
Vállon veregetett, majd arrébb állt, én pedig nyomomban a négy sráccal benyomultam a szórakozóhelyre. Ismerős arcok köszöntek rám, intettem, néhány emberrel leálltam beszélgetni, majd az egyik asztalnál megpillantottam egy barna hajkoronát, amely szinte vonzott magához.
Óvatosan mögé léptem, kezeim a vállára tettem és előredőlve megpusziltam az arcát.
-Szia!-nevetett.
-Hello, baby.
-Louis, elképesztőek voltatok.-simított végig az arcomon.
Leültem mellé és megcsókoltam.
Liam mellett feltűnt a saját, nagyon göndör hajú barátnője, a többiek a pultnál iszogattak csaj nélkül, Harry a telefonját nyomkodta, a hely másik sarkából két lány bámult feléjük. 
-Köszi.-mosolyogtam és a füle mögé tűrtem egy tincset.-Kérsz valamit? 
Megrázta a fejét az előtte lévő alkoholmentes hawai koktélra bökve.
-Mindjárt jövök.-nyomtam puszit a homlokára.
Mosolyogva bólintott, felálltam és a pulthoz mentem.
-Dúl a szerelem?-forgatta a poharában a szívószált Niall.
-Egy vodka narancsot.-fordultam a pultoshoz majd Niall-re vigyorogtam.
Rámartam a pohárra, intettem a három srácnak majd visszasasszéztam Eleanor-hoz.

~*Harry Styles*~ 

Nem bírtam letenni a telefont, az sms-ek minden percben érkeztek, és én hiába próbáltam belekortyolni az előttem érintetlenül heverő pohárba.

-Tedd már le, bulizni jöttünk!-vette ki a kezemből Zayn.

-Add vissza!-kaptam utána, a kezében pedig ismét felvillant a kijelző.

Rápillantott, majd hülye vigyorral az arcán, csúsztatta elém.

-Mesélj egy kicsit, Harry. Azzal a csajjal sms-ezel amelyikkel annál a háznál találkoztunk?

Bólintottam, majd megnyitottam az sms-t.

Ha ott lennék nem unatkoznál :$

Nagyot nyeltem, választ pötyögtem majd felnéztem Zayn-re aki már elmondta Niall-nek. 

-Ne bonyolítsátok túl. 

-Hazz, tetszik neked?-vigyorgott a szőke.

-Jó nő. 

-Az, de tetszik?

-Nem kell barátnő.

-Figyi, nem nagyon kéne...

-Nem unod még?-vonta fel a szemöldökét Zayn. 

-Mit is?

-Amit csinálsz! Nem használhatod ki a lányokat!

-Nem használom ki őket. 

-A frászt nem! 

-Zayn, Louis már felvilágosított, de ő csak egy csaj aki egyáltalán nem ellenezné. Miért kell ennyire felfújni?

Megrázta a fejét, az üres poharát arrébb csúsztatta és felállt.

-Csinálj amit akarsz, de egyszer úgyis rájössz, hogy ezt nem sokáig lehet csinálni.

-Haver, neked komoly problémáid vannak, ha unod a...

-Nem arról beszélek!-tette fel a kezét.

Kb egy méter lehetett köztünk de üvöltenie kellett, hogy halljam a zenétől.

-Ne veszekedjetek már...

Niall normális hanglejtésű szavai suttogásnak hallatszottak.

-Nem veszekszünk.-rázta a fejét Zayn.

A telefonom időközben már felvillant, magamhoz vettem és elolvastam az üzenetet.
-Figyelj, Harry!-ereszkedett vissza a helyére.-Nem azért mondjuk, mert rosszat akarunk neked.
-Tudom. 
-Nem ítélem el azt a lányt, mert nem ismerem, ki tudja, lehet, hogy még a végén a barátnőd lesz...
-Ja.-horkantottam hitetlenkedve.
Alex mint a barátnőm. Érdekes helyzet lenne.
Niall értetlenül kapkodta köztünk a fejét, a pillantásom a sarokban megbúvó páros felé terelődött, és tudtam, ők már nem sokáig lesznek itt, ahogyan a vonagló tömeg között lassúzó Liamék sem. Néha irigy vagyok rájuk.

~*Alexis Elwood*~

Az ágyamon feküdtem, a pólóm felhúzódott a hasamon, de nem vettem a fáradtságot arra, hogy lejjebb húzzam. Halkan szólt az egyik Fall Out Boy lemezem, a telefonom a fejem fölé emeltem, az ujjaim kezdtek beállni a folyamatos pötyögéstől. Az sms-ek egyre inkább kezdtek forróbb hangvételűek lenni. 

Hol vagy? :D

Beszívtam az ajkam, úgy döntöttem, ha már itt vagyok Londonban, szórakozok egy kicsit. Csak, hogy minél hamarabb kiakasszam apukát és hazamenjek.

Mindjárt 1 óra, szerinted hol? ;)

Nem jössz el velem sétálni?

Te nem egy buliban vagy?

A srácok kezdenek beállni, Louisék már leléptek, mindjárt Liamék is, egyedül majdnem józanon nem túl jó ülni egy pultnál. Sokkal jobb dolgokra tudnám szentelni az időm.

Egy pillanatra megingott az elhatározásom, majd gyorsan kivertem a fejemből és visszaírtam Harry-nek. 

Mivel akarsz idejönni? 

A francba... holnap találkozunk?

Majd megbeszéljük ;) Most már lefekszem, jó szórakozást. 

Te szoktál aludni? :O 

Nem, Harry. Én egy vámpír vagyok, olyan mint Edward Cullen. ;) 

Edward Cullen? Na, ne! Annál jobb nő vagy. ;) 

Nem úgy. :D Nem alszok, és még vérszívó is vagyok. Hagyjál aludni, csá. 

Jó éjt. 

Felnevettem, ahhoz képest, hogy szupersztár, rendes fiú. A telefonom hanyagul az éjjeliszekrényre dobtam, feltápászkodtam az ágyról és kivettem a CD-t a lejátszóból, a tokjába helyeztem, végül visszabotorkáltam az ágyamhoz, fintorogva néztem a csipkés ágyneműt amiben már harmadjára kénytelen vagyok aludni. Felrántottam a takarót, leoltottam az éjjeliszekrényen a lámpám, és lehunytam a szemem.

4.rész Jó példakép leszel?

Sziasztok! :)

Rendesen megszenvedtem ezzel a résszel, nem jött az "ihlet", és ez most nem is tetszik. Rövidebb lett mint az előzőek:/ Sajnálom, ígérem, hogy amint Louis is képbe kerül, hosszabb és izgalmasabb részek lesznek. 

Nessa. xx

~*Alexis Elwood*~

Harry érdekesnek tűnt, szexi volt, ahogyan zöld szemeivel feltűnően végigmért, rózsaszín ajkán végigfuttatta a nyelvét, göndör haja kissé kisfiússá tette, ártatlanná. Fekete pólót és világosbarna nadrágot és bőrdzsekit   viselt, hanyagul nekidőlt a kerítésnek és rólam kérdezősködött, miközben a másik két gyerek csak bámulta. Rossz fiús kinézete volt, de a tekintete másról árulkodott, sokkal inkább tűnt lányokra éhes kamaszfiúnak mint egy motoron száguldó egoista majomnak, és ez tetszett.

-Figyelj, Harry..-köhintett Zayn, alias "a sötét hajú".-Mi elmegyünk kajálni, majd utánunk jössz a Nando's-ba.

-Oké.-fordult oda, és szélesen rájuk vigyorgott. 

-Sziasztok.-intett mosolyogva a szöszi.

Az arcomra varázsoltam egy kedvesnek szánt mosolyt és intettem nekik, pacsiztak Harry-vel, és ellépdeltek tőlünk.

-Szóval, miért lettél elküldve?-vonta fel a szemöldökét a göndör, és huncut mosollyal az arcán méregetett.

-Ha elmondom, beszélgetsz még velem?-haraptam az ajkamba, és a szemem sarkából figyeltem, ahogyan egy kicsit összerándul. 

-Talán.

-Hát, oké.-sóhajtottam fel drámaian.-Bulik, pia, szex...-soroltam rezzenéstelen arccal, figyeltem mit reagál.

-Uhm.-túrta hátra a haját.-Rossz kislány. Hány éves vagy? 

-17, nemsokára 18. 

-És téged ott kiszolgáltak?-tátotta el a száját, majd morcosan folytatta.-Itt engem be se akarnak engedni! 

-Miért, te hány éves vagy?

-3 nap múlva 18.-jelentette ki büszkén.

Meglepődtem, hogy még ő is csak 17 éves, idősebbnek tűnik. Igyekeztem titkolni a meglepettségem, a számat mosolyra húztam és őt méregettem.

-Egyébként nem, csak tudom mivel kell befolyásolni egy férfit.-válaszoltam meg a kérdését. 

Nagyot nyelt, bal lábát átdobta a jobbon, szemét a dekoltázsomra szegezte. 

-Ne gondolj semmi rosszra.-nevettem.

-Oké.-motyogott.-Amúgy, te nem tudod ki vagyok?

-De igen, és nem szeretem a zenéteket.

-Ó.-vigyorodott el.-Furcsa lány vagy.

-Mert nem vetem magam a lábad elé?-vontam fel a szemöldököm.

-Nem feltétlenül arra gondolok. Beszélgetsz velem az életedről, pedig nem is ismersz.

-Be is mehetek.-mutattam az ajtó felé.-A világért sem tartanálak fel.

Megindultam a kapu felé, de megfogta a karom és visszarántott. Vészesen közel kerültem hozzá, megcsapott az illata. Üde, férfias, szexi. Nem az a tipikus spray illata volt, más is, valami erősebb, ami vonzott. Összevontam a szemöldököm és felpillantottam a szemeibe, bátor cselekedet volt.

-Maradj még!-engedte el a kezem és hátrált egy lépést.

-Kellenek a kapcsolatok Londonban is.-vontam meg a vállam és rávigyorogtam.-És ha ilyen szépen kéred...

-Tudok szebben is, ha akarok.-kacsintott és egy pillanatra kidugta a nyelvét.

Felnevettem, összébb húztam magamon a kabátom, mert már libabőrös lettem a hidegtől.

-Utálom ezt a helyet.-motyogtam.

-Én meg tudnám szerettetni veled. Ha akarod körbevezethetlek.
-Már elég késő van.-húzogattam fel-le a kabátom cipzárját.-Különben is, rontaná a megjelenésem ha túladnék a makacsságomon és elmennék megnézni ezt a porfészket. 
-Ne már.-lökött meg finoman.-Holnap koncertet adunk a 02.-ben, eljöhetnél, be tudlak vinni.
-Csak szenvednék.-nevettem.
Szája egy kicsit feljebb húzódott, összehúzta magán a kabátját és a hosszú ujjaival hátratúrta dús haját. 
-Holnap után? Csak egy kis séta, ne kéresd magad.-vigyorgott.
-Oké, de jössz nekem eggyel.
-Te, ha mégis tetszeni fog.-alkudozott. 
-Megegyeztünk.-vigyorogtam fel rá. 
Előkotort a kabátzsebéből egy tollat, megfogta a kezem, és mielőtt rájöhettem volna mit csinál, ráfirkantotta a tenyeremre a telefonszámát.
-Ne add tovább senkinek.-kacsintott.
-Minek hordasz magadnál tollat?
-Nekem szükségem van rá.-nevetett-Gyakran megállítanak.
-Ja.-sütöttem le a szemem.
Elővettem a telefonom és bepötyögtem a számot, majd rányomtam a hívásra, mire megcsörrent a saját zsebében a telefonja.
Elmosolyodott, egy ideig csak csendben álltunk és egymást figyeltük.
-Megkeresem a fiúkat.-szólalt meg.-Majd felhívlak.
-Oké.
-Amúgy, nem tűnsz annyira hú de rossznak.-jelentette ki.
-Lebecsülsz.-nevettem.-Nem ismersz még. Egyébként te sem lehetsz annyira rossz, ha kislányokat ölelgetsz, aláírást és puszit osztogatsz. 
Szélesen mosolygott rám, megrázta a fürtjeit és előhúzta a telefonját. 
-Majd találkozunk.
-Szia.-integettem.
-Szia, Lexi.
Ellépdelt, de én utánamentem és megálltam vele szemben.
-Csakis kizárólag Alex! 
-Miért?-vonta fel a szemöldökét.
Sokat kérdezősködik hülyeségekről.
-Mert utálom ha Lexinek hívnak, Harold.
Elfintorodott.
-Oké, Alex.
Vigyorogva el álltam az útjából, majd a kerítésnek támaszkodva figyeltem, ahogyan magas alakja eltűnik az utcasarkon. Egy ideig még fagyoskodtam kint, amíg rá nem jöttem: kedvesen viselkedtem egy vadidegen sráccal, aki ráadásul egy popsztárocska, és ha ez nem lenne elég, tudja a telefonszámom, és nem fogom tudni magyarázat nélkül lerázni. Ennyit még a pénz és a hírnév sem ér meg, mert ha csak egy átlagos srác lenne, használhatnám arra, hogy néhány menet után apuci/anyuci/bátyóka fülébe jusson a dolog és visszaküldjenek LA.-be, de várjunk csak...mivel ő híres, előbb derülhet ki. Nem utolsó sorban, Harry elég jó srác, még élvezni is fogom.
Ellöktem magam a kerítéstől és bementem.
-Kivel beszélgettél?-pillantott fel a papírjai közül apa.
-Honnan veszed, hogy bárkivel is beszélgettem?
A nyitott ablak felé bökött.
-Egy sráccal. 
-Örülök, hogy barátkozol.-mosolygott.
-Ja. Barátkozom.
Nem tűnt fel neki, mire célozgatok. Felcaplattam a lépcsőn, és eltűntem a szobám ajtaja mögött. 

~*Louis Tomlinson*~

Heves csókkal búcsúztunk, és bár piszkosul nehéz volt ismét elengedni, az vigasztalt, hogy holnap már otthon leszek, és akkor nem lesz ott Paul, hogy bármit is megtiltson. 

-Jó éjt.-mosolygott rám, majd puszit adott az arcomra.

-Neked is.-simítottam végig a hátán.

Nyomtam a homlokára egy puszit, majd figyeltem, ahogyan kilép az ajtón, és futni kezd. Sóhajtva fordultam meg, visszaszálltam a liftbe és felmentem a szobába. Lerúgtam a cipőm, bedőltem az ágyba és kapcsolgatni kezdtem a tévét. Későre járt, és még nem jöttek vissza a többiek. Liam elment Danielle-el kajálni, így még hozzá se mehettem át, egyedül, magányosan kell ücsörögnöm. 

-Képzeld el, Louis!-csapódott ki az ajtó, és Harry viharzott be rajta.

-Várj!-emeltem fel a kezem, mire elhallgatott.-Elképzelem.

Oldalba vágott, röhögve eldőltem az ágyon és kíváncsian néztem rá.

-Találkoztam egy olyan csajjal! Fhu.

-Nagyon izgalmas.-nyögtem.-Hány éves, hogy ilyen lelkes vagy? 40? 

-Nagyon vicces!-pufogott.-17 és... 

-Várj, te komolyan egy 17 éves csajról beszélsz? Harry, lázas vagy?

-Kuss már! Hallgass végig!-toporgott.

-Mond.-ültem fel és a hátamat a falnak vetettem. 

-Szóval, sétáltunk a srácokkal, és akkor jött ki.

-Honnan?-értetlenkedtem.

-A házukból! És, kiderült, hogy az anyukája küldte ide mert...-nagyot nyelt. 

-Ohh.-forgattam a szemem.-Harry, le kellene állnod, nem akarsz egy normális barátnőt?

-Hogy papucs legyek? Isten ments! De, Lou, látnod kellene!

-Inkább nem.-horkantottam. 

-Most miért vagy ilyen?-csattant fel. 

-Nem támogatom az egy éjszakás kalandjaid. Főleg nem olyan lányokkal akiknek ez tetszik is, összeszedhetsz bármilyen szart.

-Találkozni fogok vele.-jelentette ki könnyedén.

-Figyelsz te rám? 

-Louis, te nem találkoztál még vele. 

-Te sem igazán a csajra vagy kíváncsi, sokkal inkább az ágyadban akarod látni. 

Szélesen vigyorgott, tudtam, hogy beletrafáltam. Nagyszerű. 

-Ez nem teljesen igaz. Holnap után megmutatom neki a várost.

-Remélem, hogy csak azt.

A szemét forgatta, miközben könnyed mozdulattal lekapta magáról a pólóját és bemasírozott a fürdőszobába. Kellene neki egy jó nagy pofára esés, hogy magától jöjjön rá, hosszú távon nem túl jó amit most csinál.

~*Harry Styles*~

Nem értem miért kell ezt ennyire felfújni. Alex egy csaj, aki elég nyíltan kifejezte, hogy tetszem neki. Abból nincs semmi baj, ha szórakozunk egy kicsit. Louis túlreagálja. 

A samponommal átdörzsöltem a hajam, majd leöblítettem, miközben a gondolataim még mindig egy dolog körül keringtek. Alex. Ártatlan külsővel megáldott kisördög. Látszott rajta, hogy magára akarta vonni a figyelmem, amit el is ért. Idegesnek kellene lennem, hogy talán egy Directioner aki arra hajt, hogy a közelembe férkőzzön, netán valóra váltsam perverzebb álmait. A saját gondolatomtól elkapott a nevetés. Ha Directioner lenne engedte volna, hogy elvigyem magammal a holnapi koncertre. Meg amúgy is, a szemembe mondta, hogy nem szereti amit csinálok. Akkor meg mi a probléma? Úgy van. Semmi. 

Lábnyomokat és vízcseppeket hagyva magam után, elvettem egy törülközőt a szekrényből, és hanyagul a csípőm köré dobtam, egy másikkal pedig a hajam kezdtem dörzsölgetni. Fésűmmel átszaladtam rajta, majd kimentem, és mit sem törődve Lou-val, a bőröndömből előszedtem egy tiszta boxert, amit bár fintorogva, de felvettem. Ha ágyon akarok aludni, akkor muszáj. 

Húzogattam magamon egy ideig, majd leültem az ágyra Lou mellé, aki egy könyvet olvasott.

-Mi ez?-néztem meg a címét.

Nem ismertem, és tulajdonképpen nem is igazán foglalkoztatott. 

-Könyv.

-Nem mondod?-nevettem.

-De.

-Most mi bajod?-vontam fel a szemöldököm.

-Semmi.

-Nagyszerű.-pufogtam.
Leeresztette a könyvet, szólásra nyitotta a száját, majd inkább becsukta és megrázta a fejét. 
Hol tudja ő már milyen szabadnak lenni? Papucs lett. Louis Tomlinson egy hűséges kis papucs lett.
Hátradőltem az ágyon, a fejem fölé emeltem a telefonom azzal a szándékkal, hogy írok valamit Alexnek. De nem jutott eszembe semmi jó, ezért inkább ledobtam magam mellé és a plafont kezdtem bámulni.
Minek barátnő? Biztos jó lenne ha valaki mellettem volna, de nem is férne bele most az életembe egy lány. A lányok nyűgösek, mindig van valami bajuk, féltékenyek, sokkal jobb, kötöttségek nélkül csak szexelni, minthogy leragadjak egy csaj mellett, aki már akkor féltékeny lesz, ha ránézek valakire. Nem? 
-Jó.-sóhajtottam.-Feladom, szónokolj! Szerinted mi lenne a helyes?
-Komolyan tudni akarod?-eresztette le a könyvet és felvont szemöldökkel méregetett.
Nem. 
-Mond, jobb mintha nem szólnál hozzám és duzzognál.
-Nem kötekedni akarok veled, csak szerintem nem túl helyes dolog, már a rajongóink szempontjából sem, hogy az éjszakáidat alvás helyett különböző lányokkal töltöd. Szerinted ha ez kiderül, jó példakép leszel?
Hát, nem...

3.rész Otthon, édes otthon.

Sziasztok! :)

Sikerült befejeznem a részt, annyi mondanivalóm lenne, hogy attól még, hogy kezdenek összefonódni a dolgok, még nem fognak gyorsabban történni az események, Louis később kerül képbe. :D Na tessék, már el is árultam magam. 

Köszönöm a 26(!) rendszeres olvasót, és a több mint 3000 oldalmegjelenítést. :)

Jó olvasást, vasárnap jelentkezem: Nessa. xx 

~*Louis Tomlinson*~

-Ott vagyunk már?

-Nem, Louis!-sziszegett idegesen Paul.

Vártam két percet, kibámultam az ablakon, miközben a lábaim folyamatosan jártak előttem. Rugóztak, csoszogtam a cipőmmel, ha a lábam megállítottam, a kezeimmel csapkodtam a combom, vagy éppen valamelyik barátom idegesítettem.

-Ott vagyunk már?

A menedzserünk megrázta a fejét, a busz zötykölődött alattunk, én pedig egyre közelebb éreztem magamhoz szeretett városkánkat, és a lányt, aki már valószínűleg a szálloda előtt várakozik.

Összenéztem a srácokkal, majd a tekintetünket egyszerre emeltük Paul-ra.

-Ott vagyunk már?

-Fiúk! Negyed óra! 

-Az sok.-motyogott Liam.

Még negyed óra, már csak negyed óra. Nem is tudom mikor láttam Eleanor-t utoljára, talán másodikán. És már huszonnyolcadika van, hosszú idő nélküle. 

Csendben figyeltem Harry kissé komor képét, amint a telefonján nyomkodott valamit. 

-Ugye, hogy kell egy barátnő?-támasztottam meg az állam a vállán és nagyokat pislogtam rá.

-Nem. 

-Naaa.-böktem oldalba, mire felnevetett és arrébb lökött.

-Le akarsz rázni?-vonta össze a szemöldökét és lebiggyesztette a száját.

-Nem én!-tiltakoztam.-Csak szar nézni a kis Hazza búskomor arcocskáját.

-Paul?-nézett fel a telefonjából Zayn.-Ott vagyunk már?

-Zayn, kérlek ne kezd te is!

Malik motyogott valamit az orra alatt és visszafordult a telefonjához. Úgy döntöttem egy időre békén hagyom Harry-t, előszedtem a táskám legmélyéről ( mert természetesen oda kell betenni) a fülhallgatóm, mondván, zenehallgatás közben gyorsabban telik az idő, és kicsit sem egoistaságból a saját dalainkat tettem lejátszási listára. Az ablakra tapadtam, amikor a városunk első házai megjelentek. Tenyeremet rátapasztottam az üvegre és párszor végighúztam, mert tetszett a nyom amit hagyott, majd az arcomat is hozzápréseltem, és bár az üveg sötétített, már csak szórakozásból is a nyelvemet nyújtogattam a járókelőkre. 
Vágyódva néztem az utca felé, amin mindig lekanyarodunk ha az utunk hazafelé visz, ehelyett viszont most tovább mentünk, be a belvárosba. 
-Már Londonban vagyunk?-tapadt az üvegre Niall.
-Jó reggelt!-vettem ki a fülemből a füleseket.-Jót aludtál, Niall? Hogy nem vetted észre, azt hogy már itthon vagyunk?!
-Louis.-szólított meg csendesen Liam.-Ne üvöltözz, légyszíves!
-Bocsánat.-húztam fel az orrom.
Felpattantam, pedig még csak a hotel közelében sem voltunk. A táskámat a vállamra dobtam és előhoztam a bőröndjeimet. Egyik lábamról a másikra álltam, Paul csak mosolygott rajtam. Aztán jött egy nagy döccenő, és mint a filmekben, én seggre estem, és hosszú utat tettem a legközelebbi ajtóig. A fejem kicsit, na jó, hatalmasat koppant. Káromkodás áradatot zúdítottam az ajtóra, lehordtam, csak úgy szépen angolosan, és nagyot rúgtam belé. Addigra már Harry is odaért és ordítozva ölelt magához, hevesen, mintha csak egy macskát simogatna, kezdte el lelapogatni a hajam.
-Ha az a célod, hogy addig cseszegeted  azt a púpot amíg ki nem durran és szét nem robban a fejem és kínok között meghalok miközben egy óceánnyi agyvíz távozik abból a szép és okos fejemből, akkor csak nyugodtan csináld tovább! 
Meghökkenve nézett rám, a szája ,o' alakot formált, majd felfelé húzódott és a többi fiúval egyszerre kezdett nevetni.
-Röhögjetek csak! Meg is történhetett volna! 
-Néha elgondolkozom azon, Louis, hogy te hogyan élhetted túl ezt a húsz évet.-nevetett rám Paul.
-Hosszú és kegyetlen húsz év volt.-motyogtam.
-A te felfogásoddal biztosan.
-Sajnálom, Louis!-dörzsölgette továbbra is a fejem a göndör.-Nem akartam neked fájdalmat okozni.
-Most is azt csinálod!-húztam össze a szemeim és felszisszentem, amikor a keze kegyetlenül érintette a lüktető púpot.
-Megpusziljam?-rebegtette a szempilláit Zayn.
-Majd Eleanor.
Mint egy hisztis lány, otthagytam Harry-t és az ablakhoz siettem.
-Ott vagyunk már?
-Még egy sarok, Louis. Kibírod? 
-Azt hiszem.
Előhalásztam a zsebemből a nagy érintőképernyővel ellátott telefonom, Niall kezébe nyomtam, ám a szöszi csak értetlen fejjel forgatta az ujjai közt.
-Tartsd elém.-utasítottam.
A hátlappal fordította a felém, bájos mosolyt öltöttem az arcomra, és megfordítottam a kezében a telefonom majd a hajam kezdtem igazgatni a tükörképen. Még mindig fájt hátul az újonnan szerzett nagy púp, és egy kicsit rontotta is az összehatást, ezért előkotortam a táskámból egy szürke sapkát és eligazgattam a fejemen. A busz lassított, én pedig rögtön az ajtóh oz ugrottam, arrébb lökve a többieket. A szálloda előtt visító rajongók álltak, de most nem tőlük áradt szét az adrenalin bennem.
-Rendben, srácok.-állta el az utat Paul, én pedig megpróbáltam átmászni rajta. Megragadta a kabátom és a vállamnál fogva lenyomott a földre.-Oké, srácok és Louis. Próbáljátok meg nem szétszedetni magatokat, értem én, hogy itt vannak a barátnőitek, de csak szépen nyugodtan. Világos?
Egyöntetűen bólogattunk, az ujjaimat tördeltem és erősen fogtam magamhoz a cuccom.
-Világos, Louis? 
-Igen!-toporogtam.
-Oké, hagyjátok itt a táskáitok, majd később bevisszük.
Elengedtem a bőröndöm, egy jól irányzott rúgással arrébb küldtem az útból, majd félretoltam az utamból Pault, és vártam, hogy kinyíljon előttem a busz ajtaja.
Amint ez megtörtént, vigyorogva szívtam be a Londoni, kissé szmogos levegőt, majd a tekintetemmel Eleanor-t kerestem a rajongók között. Vigyorogva integettem a ránk váró lányokra, akik fülsüketítő visítással köszöntöttek minket. Paul elém durakodott, hogy ne tapossanak el/szedjenek szét, de a legkevésbé sem a saját testi épségem érdekelt, megtaláltam Eleanor barna loknijait, amint szerényen meghúzódott a visító lányok között. A vállamról lecsúszott a táskám, még éppen be tudtam dobni a buszba, majd a tömegen keresztül futva indultam meg felé. 
-Louis!
A karjaimba zártam, olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam, anélkül, hogy fájdalmat okoztam volna neki. Arcomat a nyakába fúrtam és mélyen belélegeztem, a jellegzetes, könnyed virágillatot ami belőle áradt. Akkor éreztem csak igazán, mennyire hiányzott. 
Lehúztam a fejéről a sapkáját, puszikkal hintettem be az arcát, és egy időre kizártam mindenkit aki körülöttünk volt. Ajkaimmal megkerestem az övét, könnyed, óvatos csókban üdvözöltük egymást, de csak pár másodpercig tartott, ráeszméltem, mennyien látnak minket.
-Hiányoztál.-csavartam az ujjam köré egy tincsét.
Szemei kissé elhomályosodtak, nevetve dörzsölt el egy könnycseppet, miközben megpuszilta az arcom.
-Te is, Lou.
Szeretek turnézni, szeretem a rajongóinkat, ami most van, ezt az életet nekik köszönhetem, de az borzasztó amikor nem látom őt hetekig. A füle mögé tűrtem egy tincset, megfordultam, kezemet az övébe csúsztattam.
-Menj!-mosolygott rám.-Megvárlak, ők már itt vannak órák óta.-bökött a sikítozó lányok felé.
-Szia Eleanor!-jelent meg előttünk Harry vigyorgó arca.
Kezében papír volt és egy toll, de oda durakodott hozzánk és szorosan átölelte a barátnőm.
-Szia.-nevetett rá Eleanor.
A mosolyától egy röpke pillanatig belém szorult a levegő, aztán egy papírcetlit dugtak az orrom alá. Rámosolyogtam az előttem álló szőke lányra, aláfirkantottam neki a papírt, majd kivettem a kezéből a telefonját, magamhoz öleltem és szélesen belevigyorogtam a kamerába. Körbenéztem Eleanor-t keresve, csak akkor nyugodtam meg, amikor megpillantottam őt, és Dani-t lányt Paul mellett. Odacsapódtam a srácokhoz, és mosolyogva dedikáltam mindenkinek, szélesen mosolyogtam a képeken, aztán Paul eloszlatta a tömeget, csak azok maradtak, akiknek még nem volt aláírásuk, majd szépen lassan miután ők is megkapták, hazamentek. Mosolyogva köszöntöttem Danielle-t, majd Eleanor kezét fogva kiszedtem a buszból a hátrarugdosott bőröndöm, és bementünk a nagy ajtón. 
Harry udvarias volt, és felajánlotta, hogy elmegy sétálni, ha kettesben akarunk maradni. És én semmire sem vágytam jobban, minthogy kettesben maradjak Eleanor-al.
Az utazgatások alatt már ,,megszoktam", hogy elég gyakran ismeretlen szobákban alszom el, így már fel sem tűnt, hogy ez a szoba világoskék, az előző pedig bézs színű volt, csak ledobtam a bőröndöm és magamhoz szorítottam Eleanor-t. 
-Annyira nagyon nagyon hiányoztál!-motyogtam a hajába.
-Te is, Loui.
Megborzongtam, amikor az ujjai lehúzták a fejemről a sapkám, és végigsimított a fejemen. Ellentétben Harry-vel, ő nem úgy simogatta meg a fejem, mint egy macskának aminek ki akarja törni a nyakát. Keze megakadt a fájó ponton.
-Meg sem kérdezem mit csináltál megint.-nevetett.
-Elestem és hátracsúsztam a buszban, beütöttem a fejem, ráadásul Harry még meg is akart ölni.-panaszkodtam.
-Szegénykém.
Halkan hümmögtem miközben apró puszit adtam a nyakára. Vonakodva elhúzódtam tőle, egy ujjam az álla alá tettem és megcsókoltam. Hiányzott. Borzasztóan, szinte már fájdítóan hiányzott.

~*Alexis Elwood*~

Én, Alex Elwood, nyögvenyelősen jelentem ki, hogy hajlandó voltam elhagyni apám házát, és elmenni a boltba egy kis chipsért. Kövezzetek meg! Anélkül jöttem ki, hogy az apám észrevette volna. Annyira elmerült a papírmunkájában, hogy még azt sem vette észre, hogy a lánya elhagyja ezt a hatalmas házat. Mintaapa.

Életembe, de még az előző életeimben sem járhattam Londonban, mert fogalmam sem volt merre induljak, hogy találjak egy boltot, ahol árulnak chipset. Esznek a britek chipset? Elég nehéz elképzelni, ahogyan az angol királynő a teája kecses szürcsölgetése közben jó kis paprikás chipset falatozik. 

Előhalásztam a telefonom, egy tábláról lenéztem az utcanevet, bepötyögtem a telefonomba és az úti célhoz beírtam: élelmiszerbolt. Elég hülyén nézhettem ki, amint a telefonomat bújva, szitkozódok miközben a telefonom azt dumálja: 200 méter múlva, forduljon jobbra. De! Megtaláltam amit kerestem, és egy rakás chipsel felszerelkezve, vissza is találtam a házhoz, ahol jelenleg kénytelen vagyok élni. Bár a boltban eléggé meglephettem az öreg eladónénikét a viselkedésemmel. Kiderült, hogy volt chips a konyhaszekrényben és potyára szarakodtam annyit a bolt megtalálásával, ráadásul a szegény nénit sem kellett volna meglepnem, ha ezt tudom. Magamhoz szorítottam a gumicukrot, citromos Pepsi-t, és a 3 csomag chipset amit vásároltam, ledobtam a kabátom és felszaladtam a lépcsőn. A bátyám szobáját könnyű volt megtalálni, az enyémhez hasonló névtábla díszelgett rajta amint nagy, kék betűkkel a neve állt. Benyitottam, George az ágyán feküdt és a laptopján pötyögött valamit, ő már kipakolt, bár ő már az érkezéssünkor megtette, és már két napja itt vagyunk. A szobája királykék színű volt, és fehér bútorokkal rendezték be, csakúgy mint az enyém. Nem voltam hajlandó megjegyzést tenni rá. A bátyám az egyetlen, akivel jelen pillanatban szívesen társalgok. A szívesen túlzás, maradjunk annyiban, hogy szívesebben mint az apámmal, vagy bárki mással. Tulajdonképpen, ha belegondolok, ő az egyetlen akivel tudok, úgymond ,,beszélgetni", ha a kiakasztás annak nevezhető.

-Kell?-nyújtottam felé az egyik csomag szerzeményem. 

-Ha már ennyire kedves vagy, elfogadok egyet.-villantotta meg a mosolyát.

Az őrületbe kerget... 

Az ágyára dobtam, majd hátat fordítottam a vigyorgó fejének és kifelé indultam.

-Alex?!

-Mi van?-forgattam a szemeim.

-Nem maradsz egy kicsit? 

-Hacsak nem tudsz egy jó kis pubbot amiről szeretnél beszámolni a kishúgodnak, akkor maradok. Ha nem, akkor pá!

-Alex.-sóhajtotta a nevem.

-George.

-Alex. 

-George! Mi van? -csattantam fel.

-Arra gondoltam, hogy a korodbeli lányok...

-Miért te olyan öreg vagy, hogy úgy beszélsz ,,a korombeli lányok"? Ne felejtsd el, hogy te is csak tizenkilenc vagy!

Szája megrándult és felfelé görbült. 

-Szóval, azt akartam mondani, hogy a hozzád hasonló lányok szeretik azt a fiúbandát, a One Directiont. Ha akarod, szerzek neked jegyet a holnapi turnézáró koncertjükre.

-Nagylelkű vagy, de kösz nem kell, hacsak... van after party?

-Oda nem mehetsz be. Azt nem tudom megoldani.

-Oh, pedig valamelyik jóhiszemű biztos fizetett volna nekem valami fincsit.-csettintettem a nyelvemmel.-Ha szépen nézek.

Elfintorodott, szinte láttam ahogyan a gondolatai cikáznak a fejében. Hogy lehet neki, Mr. Mindigmosolygok-nak egy ilyen szemtelen, perverz kishúga... Nevetve kiléptem az ajtón és hagytam, hogy a bátyám magában vigyorogva töltse a nap hátralevő részét. 

A szobámban a polcokon volt néhány film és CD, köztük megtaláltam annak az öt bájgúnárnak is a lemezét. Csak nem értem apa miből következtethetett arra, hogy olyan előadók tetszenek, mint pl: Justin Bieber? Majd pont. Már rég túl vagyok a High School Musical korszakomon, örülhet ha nem dobom ki rögtön a kukába, vagy adom el. Na de mégis, One Direction és Justin Bieber? Mi vagyok én? Egy biztos, nem visongó tíz éves. Azok a CD-k nyugodalomban, érintetlenül fognak megporosodni a polcon. A saját táskámból előszedtem néhány filmet, találomra kiválasztottam egy horrort, úgy, hogy még csak a címét sem néztem meg, majd befészkeltem magam az ágyba, és felbontottam egy zacskó sajtos chipset. Unottan bámultam a tévét, minden volt a film, csak épp ijesztő nem. Betermeltem mindent amit vásároltam, a zacskókat, üveget kidobtam, hogy mégse tengessem a napjaim egy szemétdombnak álcázott ágyon. Az utcáról hangokat hallottam, kinéztem az ablakon, ahol kabátban megpillantottam egy göndör, egy fekete és egy szőke hajú fiút, amint fennhangon nevetgélnek. 
A bőröndömből (amit nem pakoltam ki), előrántottam egy sötétkék sapkát, egy kissé megigazítottam a hajam, hogy ne nézzek ki úgy mint egy szurikáta, és lerobogtam a lépcsőn. A külsőmmel egyébként az ég világon semmi problémám, egész aranyosan nézek ki, csak túl jó kislányos az arcom. Meghazudtol. 
Felkaptam a kabátom és elhaladtam a laptopja felett görnyedő pénzeszsák apám mellett, a lábamra húztam a csizmám, és mielőtt hozzám szólhatott volna, kilibbentem az ajtón. A tekintetem elidőzött a három srácon miközben ők elhaladtak a kapu előtt. A göndör felemelte a fejét, és amint meglátott, a szája perverz vigyorra húzódott. Ő lesz az én emberem.
-Hé, srácok!-állította meg a mellette elhaladó két másik fiút.
Rekedtes hangja volt, csábítóan zöld szemei, és széles, aranyos, mégis nagyon perverz mosolya. Sugárzott róla, hogy szereti a nőket, vagyis, inkább azt, ami nekünk van. 
-Hali.-varázsoltam az arcomra ellenállhatatlan mosolyt.
A kabátom cipzárját szándékosan nem húztam fel így rálátott a V kivágású fehér pulcsimra, és bár a bőrömnek rossz volt a hideg, elviseltem.
-Szia.-mosolygott rám kedvesen a szöszi.
Ő túl jó kisfiús, nem játszana egy lánnyal.
A fekete hajú, nagy barna szemeivel gyanúsan méregetett.
A göndörnek elidőzött a tekintete a pólóm kivágásán, miközben őket fürkésztem leesett kikkel akadt dolgom. Az a három csávóka állt előttem, akik a szobámon, egy nem kívánatos CD borítóján vigyorognak. Nem baj. Ha már itt Londonban kell megrohadnom, távol a melegtől, a tengerparttól, és a vad LA-i buliktól, megtalálom a módját, hogy itt is jól szórakozzak. Henrik vagy Hugo, mit tudom én ki, elég nyíltan kifejezte a tetszését és magasan tett rá, hogy a másik, a sötét hajú a kabátját rángatja. 
-Szia.-villantotta rám a mosolyát, és lazán nekitámaszkodott a kerítésnek.-Nem láttalak még.
-Azért lehet, mert csak tegnap érkeztem. Anya elpaterolt otthonra.
-Ejnye.-húzódott még szélesebb mosolyra a szája-Miért? 
-Hülyeségek.-vontam meg a vállam.
-De udvariatlan vagyok.-kapott a fejéhez.-Harry vagyok, Harry Styles.
Áháá, Harry. 
-Alex.
-És ők, Zayn és Niall.-mutatott a másik kettőre, akik csak a kezüket lógatva bámultak ránk.
Kinyitottam a kaput, kiléptem rajta és nekidőltem a mintás, rácsozott kerítésnek.
Harry nem vette le rólam a szemét, és mit számít az, ha híres, nyávogó énekes? Jól néz ki, abba a ,,huhh" kategóriába tartozik, elég erősen, ráadásul nem titkolja, mik játszódnak le a fejében. És én is nyerek vele ha kicsit ,,összemelegedünk". Bulik, pénz, és talán még hírnév is.