38.rész Rémálmok

Sziasztok! :)

Végre befejeztem ezt a részt! Képzeljétek, találtam wifi-t, így most már a kert végében elbújhatok és tudok telefonról írni! Előreláthatólag hétvégén vagy jövőhéten utazom haza, a kisbabáról még semmit sem tudok mondani, egyelőre még pocaklakó, de a héten már muszáj lesz kibújnia. :) Köszönöm szépen, hogy ilyen türelmesek vagytok! ITT  olvashattok egy interjút velem. Megpróbálok hozni a hétvége fele még 1 részt, amint hazaértem visszaáll minden a rendes kerékvágásba és minden 3. nap hozok részt. :)

Puszilok mindenkit! Nessa. xx

~Alexis Elwood*~

-Dean?-suttogtam zaklatottan.
A combjaim simogatta, ajkai a nyakam szívogatták, a térdeim megroggyantak és a gyomrom idegesen szűkült össze.
-Bízzál már bennem.-motyogta.-Már 1 hónapja együtt vagyunk.
-De Dean, én...
-Te? Hm? Nem bízol bennem.
Sóhajtva fordult meg, a hajába túrt, nem nézett rám. Próbáltam összeszedni a gondolataim, a szívem olyan hevesen dübörgött, mint egy ijedt kismadárnak. Felkapta a kabátját, megijedtem és a kezem a vállára tettem, felvont szemöldökkel fordult felém, az ajka cinikusan felfelé húzódott.
-Na? Mi van?
-Elmész?
-Miért kellene itt maradnom?-nevetett.-Nincsenek itt anyádék, se a gáz bátyád, életedben először hagynak egyedül és te mit csinálsz? Semmit!
-Én...
-Kislány vagy még hozzám. Én nem csak a kezedet akarom fogni és eljátszani a kedves, illedelmes kisfiút aki hétvégente egyszer elviszi a kis Alexis-t moziba, és anyuciék előtt megpuszilni sem meri. Ez nem én vagyok, cicám.
A szavai olyan rosszul estek, azt hittem csak azért mondja mert feldúlt. Naiv 15 éves logika, alig töltöttem be azt az életkort, életemben először volt barátom, ráadásul a suli legmenőbb, leghelyesebb fiújának volt kikiáltva, az oldalán különlegesnek éreztem magam, köszöntek nekem a folyosón, délutánonként elhívtak különböző helyekre. Mit tehettem volna? Megkerültem, magas alakja fölém tornyosult, és én nem éreztem biztonságban magam. Nem akartam, de őt elveszíteni sem akartam, se újra lúzer lenni. Pimaszul vigyorgott rám, feszült voltam és ideges, meg sem próbált gyengéd lenni, hogy levetkőzzem a gátlásaim és feloldódjak. Durva volt, mintha nem is élnék, nem érdekelte, hogy tiltakozom, nem érdekelte semmi sem magán kívül. Hiába próbáltam eltolni magamtól, hiába kiáltoztam, befogta a szám és az arcomba röhögött. Senki nem volt ott, hogy segítsen. Dean tönkretette az életem, olyan élményt adott amit egyetlen lány sem érdemel, tulajdonképpen megerőszakolt, durva volt, leszarta, hogy fájt, hogy sírtam és erőtlenül csapkodtam a vállát. Miután végzett kiröhögött, és fülemhez hajolt.
-Rád fér a gyakorlás.
Próbáltam minél kisebbre összehúzni magam, a szám vérzett, alattam a lepedőn is piros folt terült szét, megpróbáltam magamra húzni a takarót és elbújni előle. Féltem, az egész testem remegett és fájt, az arcomon könnyek csordogáltak.
-Légy jó kislány, és fogd be a szád! Érthető?
Annyi minden mondtam volna neki, elmenekülni előle és elmondani mindenkinek, hogy milyen igazából az Istenített fiú. De féltem, 1 órája még azt hittem tényleg szeret és bízhatok benne, mindent tönkretett, tönkretett engem. Remegve bólintottam, kiröhögött és otthagyott, megalázva, összetörve.
A hétvégét ágyban töltöttem, nem mertem elmondani anyáéknak, hogy mi történt. A telefonbeszélgetéseink alkalmával próbáltam nevetni és jókedvű hangot megütni. Vasárnap délután kimostam a lepedőt, kidobtam az összes ruhát, amit azon az éjszakán viseltem, és fájó végtagokkal üdvözöltem a bátyám és a szüleim. Ők nem sejtettek semmit, én pedig féltem elmondani. Hétfőn iskolába mentem, de akkor már minden más volt. Szándékosan próbáltam észrevétlen maradni, Dean pedig valószínűtlen, kitalált dolgokkal menősködött, először csak összesúgtak mögöttem, majd hangosan, hogy ne csak én, de mások is hallják, csúnya, alaptalan szavakkal illettek. Ők nem tudtak semmit, én voltam a taknyos elsős akit ágyba vitt Dean Collins. George abba az iskolába járt, nem hitt nekik, az én számból akarta hallani, sírástól fuldokolva elmondtam neki mindent, a következő napon az aranyos bátyám jó alaposan elverte Dean-t, a menő Dean-t, akitől mindenki tartott és tisztelt. Ettől viszont nem lett könnyebb, ettől még tönkrement minden, anyáék is megtudták, egymást hibáztatták a végén pedig elváltak. Aznap este hagynom kellett volna elmenni Dean-t, ha valaha is igazán szeretett volna, akkor nem erőlteti, nem okoz fájdalmat. Áttörhetetlen falat építettem magam köré, szép lassan mindenkit eltaszítottam magamtól, bár George sosem adta fel. Azzá váltam, amit terjesztettek rólam, sőt, sokkal rosszabb lettem. Elfojtottam az érzéseim és egy bábuvá váltam, akit mindenki kedvére rángathatott, érzéketlen marionett bábu lettem, és ez még most sem változott meg.
Levegőért kapkodva ültem fel az ágyban, Geoge kezei a vállamat szorították, ijedten bámult rám, majd hevesen ölelt a mellkasához, hüppögve, izzadtan bújtam hozzá.
-Dean.-markoltam meg a bátyám pólóját.
-Semmi baj, nincs itt, nincs itt.
Olyan keservesen sírtam, mint még soha. Nem Dean miatt, nem csak miatta, hanem mert Harry-vel más volt. Kölcsönösen rángattuk egymást kényünk-kedvünk szerint, de más volt, ő volt az első és az egyetlen fiú, aki valaha is gyengéd volt velem. Elhittem, hogy vele majd minden rendbe jön, de az én életem már annyira elcseszett, hogy nem lehet rendbe hozni. Lerombolta a falat, majd ő is, mint Dean, mindent tönkretett.
-Rosszat álmodtál?-kérdezte George, és az ölébe vonva a hajam simogatta.
Remegve bólintottam, megpróbáltam elfelejteni azt a borzasztó napot, viszont most minden eldugott gondolat utat tört magának.
-Nem bánthat.-suttogott.-Soha többé.
-Tudom.-nyeltem le a könnyeim.
Makacsul összeszorítottam a szám, és abban a pillanatban, George karjaiban döntöttem el, hogy velem soha többé nem szórakozhat senki, legyen az Daisy, Harry, Louis vagy Cole, egyetlen férfi sem, pláne középiskolás irigy picsák.

~*Louis Tomlinson*~

A nap besütött a sötétítők közti résen, egy csinos száj nedves csókokat hagyott az arcomon, kecses ujjak táncoltak a mellkasomon. Kinyitottam a szemeim és fáradtan mosolyogtam a fölém hajoló lányra. Ez az utolsó együtt töltött napunk, holnap reggel még lehet így ébreszt, de nem egy kellemes csókkal fog elköszönni.
-Jó reggelt.-simított végig az arcomon, nem csak a szája mosolygott, hanem a szeme is. Boldoggá tette, hogy így ébreszthet.
-Neked is.-húztam magamhoz.
Ajka megkereste az enyém, halkan felsóhajtottam, amikor meztelen testével rám nehezedett, és a hajamba túrt. Olyan jól indult ez a nap.
-Hmm.-hümmögtem, amikor elszakadt tőlem és mosolyogva dőlt mellém.-Maradjunk így egész nap.
-Semmi akadálya.
Egy ágyban töltött nap vele, számomra maga volt a mennyország. Egy nap, amibe senki nem rondít bele, amikor elbújunk mindenki elől, és egymásnak szenteljük minden figyelmünk. Egy nap, tele finom érintésekkel és csókokkal.
-Lezuhanyzom.-mászott ki mellőlem.
-Arról volt szó, hogy itt maradunk.-biggyesztettem le az alsó ajkam.
-Velem tarthatsz,-kacsintott.
Boldogan fogadtam el az ajánlatot, megfogtam a kezét és szorosan a mellkasomhoz tartva elbotladoztunk a szobához tartozó fürdőszobába. Nem kellett semmivel sem pocsékolni a drága időnket, beállítottam kellemesen melegre a vizet, majd őt az ölembe kapva magunkra húztam a kabinajtót. Ott fojtattuk az éjjelt, ahol tegnap véget ért, annyi különbséggel, hogy a háta a csempéhez préselődött és meleg víz folyt ránk. Még hogy a közös zuhanyzással spórolunk a vízen, aligha...
Frissen, huncutul mosolyogva, csöpögve hagytuk el, kb 45 perccel később a zuhanykabint. Megtörülköztünk, majd törülközőbe csavarva mentünk vissza, a kissé kupis szobánkba. Kivettem a táskámból egy tiszta alsónadrágot, míg Eleanor felöltözött, én felszedtem a földről a tegnapi ruháim és a táskámba gyűrtem. A kezeim közé akadt a két apró csipke, felemeltem, és próbáltam komoly arcot vágni.
-Megtarthatom?
-Louis!-kapta ki nevetve a kezemből.-Nem!
Szomorúan sóhajtottam és felmásztam az ágyra, míg ő elrohant az apró fehérneműkkel a kezében. Csak egy rózsaszín francia bugyit vett fel, és egy pólót, amit valamikor én felejtettem itt. Rajta sokkal jobban állt, mint rajtam.
-Visszajössz?-kiáltottam.
-Mindjárt.-szaladt ki a fürdőszobából, puszit nyomott a számra, miközben felrángatott magára egy rózsaszín köntöst.-Tegnap a postaládában hagytam az újságokat, hamarosan esni fog és nem szeretném, ha eláznának.
-Siess.-leheltem, és gyengédem megcsókoltam.
-Gyors leszek, ígérem.
Egymásra mosolyogtunk, majd kiszaladt, a lábait csak a köntös fedte, az is csak combközépig. Nem akarom, hogy valami erre járó kölyök megbámulja. Perceken át csak ültem és vártam rá, de nem jött. Felálltam és a keresésére indultam, nem kellett messze mennem, a naplaliban találtam rá, felhúzott lábakkal ült a kanapén, a kezeim a vállára csúsztattam és megpusziltam a fejét. A vállai megremegtek és felém fordította az arcát, mely könnyektől volt maszatos.
Meglepődtem, majd a szemeim az arcáról az újságra vezettem, és megláttam benne saját magam, Alexis oldalán. Louis Tomlinson: Angyalbőrbe bújt ördög
Összeszorítottam a szemeim, meg sem próbáltam letagadni, de nem akartam, hogy így tudja meg.
-Louis, kérlek mondd azt, hogy nem igaz!
A hangja annyira esdeklően csengett, reménykedve pislogott rám a könnyei mögül. Leültem mellé, az arcomat a kezembe ejtettem, nem szólaltam meg. Felzokogott és sietve pattant fel mellőlem.
-Hogy lehetek ennyire hülye?! Sejtettem, de annyira bízni akartam benned, Louis!
-Kicsim.-néztem rá esdeklőn. A hangom remegett, csak 1 napot akartam, még 1 napot vele...
-Fogd be!-kiáltott.-Ne hívj így! Mégis mikor akartad elmondani?!
-Holnap.-suttogtam.-Szeretlek.
-Van képed ezt mondani?!-zokogott.-Előtte még akartál velem néhány kellemes percet?!
-Nem.-tiltakoztam.-Én nem azért, csak veled akartam lenni, én...
-Miért?! Miért tetted?! Én kevés voltam? Nem vagyok elég jó neked?
-Hallgass meg!-kértem.
-Nem akarom tudni!-kiabált.

Sosem kiabáltunk egymással. A szeméből patakokban folytak a könnyek, boldogság helyett szomorúság, harag tükröződött belőle, és még valami... gyűlölet.
Az ölembe dobta az újságot és elrohant, mielőtt utána mentem volna, átfutottam a cikket.

Elkavarodott képek, jelentéktelen események, melyekről senki nem vett tudomást, talán azért is, mert szerkesztőségünk egyetlen tagja sem hitt a szemének, amikor előkerültek az alábbi képek. Louis Tomlinson (20) minden okot megad rá, hogy azt feltételezzük, nem épp hűséges. A One Direction legidősebb szívtiprója kb 1 éve él boldog (?) párkapcsolatban barátnőjével, Eleanor Calderrel (20). Több, számunkra is meglepő kép és ,,véletlen" utal arra, hogy az eddig hűséges, babaarcú fiú mégsem olyan ártatlan, amilyennek kinéz. A képeken Louis mellett sétáló lány korábban már feltűnt újságunkban, akkor Harry Styles (18) oldalán. Információink szerint a két fiatal sokat járt össze, s a képeken nem úgy néznek ki, mint akik titkolják ezt. A románc nem tartott sokà', Harry hamarosan egy új lány mellett mosolygott, Hayley Wizard (17) hivatalosan is a barátnője, a sötét szépség úgy néz ki másik bandatag mellett vigasztalódik. Louis kocsija gyakran parkolt egy középiskola előtt, lencsevégre kapták őket az éjszaka közepén, a Funky Buddha szórakozóhelyről kilépve, a lány otthona (?) előtt, ahonnan Louis  órák múlva távozott, egy hálószobaablakon, 5 méter magasból. A lány néhány hete balesetet szenvedett, kórházi dolgozók szerint mindkét fiú gyakran látogatta, különböző időpontokban. Felmerül egy kérdés: mi a helyzet Eleanorral? Szakításról nem tudunk, Louis gyakran mutatkozik a lány oldalán, látszólag minden rendben köztük. Látszólag! Egy szemfüles paparazzi lencsevégre kapta Louis-t a másik lánnyal, amint szenvedélyes csókok közt elrántják a sötétítőt. Ajajj Louis... A megcsalás nem épp példaértékű.

Képek rólam és róla, róla és Harry-ről, rengeteg kép, melynek a létezéséről én nem tudtam, és ott volt az is, amely a végén a ,,csattanót" igazolja. 
Eldobtam az újságot, könnyes arccal mentem a szobánkba, az ajtó előtt találtam a táskám, lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki, leguggoltam, és belekezdtem a mondanivalómba. Olyan szépen indult ez a nap, de egy rémálom lett belőle.
-Tudom, hogy gyűlölsz, én is gyűlölöm magam.-kezdtem rekedten.-Nem akartam ezt, soha az életbe nem akartalak megbántani és az első pillanat óta el akarom neked mondani, hogy mit tettem. Tudom, hogy itt vége lesz, tudom, hogy ezt iszonyúan elbasztam, de addig míg két lábbal nem rúgsz ki az ajtón, még el akarom mondani neked, hogy mi történt, azt hiszem jogod van tudni az igazságot, eleget hazudtam már neked, és saját magamnak is. Egy buliban történt, Harry-vel leléptünk és én aznap este iszonyúan beálltam, semmire sem emlékszem, mérges voltam, elküldtem a fenébe és csak veled akartam lenni, el akartam mondani, de annyira féltem, hogy elveszítelek.-A hangom elfúlt, tudtam, hogy most jön a neheze.-Nem akarom elmondani részletesen, nem akarok emlékezni erre, hetekig nem láttam és aztán csak úgy összefutottunk az utcán, és én azóta rengeteget hibáztam. Többször akartam eléd állni és elmondani, de sosem ment, mert láttam az arcodon, hogy örülsz, amikor találkozunk.-A lábaim kicsúsztak alólam, a fejem az ajtónak döntöttem és nagyokat nyeltem.-Elcsesztem, te sokkal jobbat érdemelsz, olyat, aki részegen is tudja, hogy van egy csodás lány az életében, nemhogy józanon. Bárcsak visszacsinálhatnám... nem tenném meg, de tudom, hogy ez már nem segít, remélem, hogy egyszer, amikor a jövőben rám gondolsz, a szép emlékek jutnak az eszedbe, és nem egy rohadék.
A kilincs lassan lenyomódott, összetörve húzódtam arrébb, könnyek peregtek le az arcomon, miközben felnéztem rá. A haja zilált volt, szeme könnyes és kissé piros, pont úgy, mint az arca, a szívem fájón rándult össze a mellkasomban, én tettem ezt vele. Elém tette a táskám, majd remegő hangon megszólalt.
-Nem akarok kiabálni, sem olyan dolgot tenni, amit én bánnék meg, szóval nagyon kérlek, most menj el, és ne keress.

~*Zayn Malik*~

Kerültem Harry-t, a vitánk rányomta a bélyeget a hétvégénkre, így a hangulat Louis nélkül is siralmas volt, Niall és Liam próbált beszélgetést kezdeményezni, de egyikünk sem volt olyan hangulatban, ami nálunk normális, ezek nem mi voltunk, csak egy rakás árnyék, pedig nekünk semmi közünk nem volt Louis dolgaihoz. Meglepődtem, amikor az ajtó halkan csukódott, Harry a hűtőben turkált, szokásához hűen nem viselt semmit, de ezt most senki nem tette szóvá, Liam és Niall szokatlanul nagy csendben játszottak az xBox-on, én pedig egy tányérral készültem elvonulni a menedékhelyemre. Louis rázkódó vállakkal csoszogott be, kis híján felbukott a cipőinkben, de miután visszanyerte az egyensúlyát csak elsétált, ahelyett, hogy szitkozódni kezdett volna. 

Letettem a tányért és elé léptem, Harry unott arccal nézett fel a hűtőszekrényből, az arcizmai megrándultak, de visszafordult és kivett 3 twixet. Mielőtt megszólalhattam volna, Louis rám meresztette kék szemeit, és olyat láttam, amit már hosszú ideje nem. Sírt. A kezembe nyomott valamit, lepillantottam az újságra, nem kellett beleolvasnom ahhoz, hogy tudjam mi történt, mindannyiunkkal kiszúrtak már így, de nem ilyen komoly ügyben. Niall és Liam megszeppenten meredtek ránk, Harry pedig elsétált. Kedvem lett volna valami csípőset odaszólni neki, de nem akartam vitát kezdeményezni, ilyen helyzetben főleg nem.

-Sajnálom.-motyogtam.

Nem tudtam mit mondhatnék, mit kellene csinálnom, csak bámultam rá és az alsó ajkam belülről rágcsáltam, szavakat kerestem, amikkel lelket önthetnék a barátomba, de én is tudtam, hogy a reménytelenre vállalkozom. 

Nem mondott semmit, lehajtott fejjel elslisszolt mellettem, megfordultam, és szomorúan figyeltem, ahogyan elmegy, miközben a vállai rázkódnak, és nyüszítéshez hasonló hangot hallat. Hatalmas sóhaj hagyta el a szám, kedvem lett volna felpattanni és elmenni, hogy helyette is magyarázkodni kezdjek Eleanor-nál, és megpróbáljak váltani néhány szót a másik bűnössel, ehelyett csak álltam és elmerültem a gondolataimban. Ilyenkor rohadtul elegem van mindenből, mindig mindenki jobban és hamarabb tud mindent. Louis félúton megfordult és a hűtőhöz botorkált, figyeltem, amint elővesz 1 whiskey-s üveget.
-Lou, ez nem jó ötlet...
-Fogd be és inkább adj egy cigit.-motyogta. 
Egy pillanat erejéig összeszorítottam a szám, és magamban elszámoltam 10-ig. Bármit mondhatok, most úgysem hallgat rám, mielőtt belekortyolt volna az alkoholba az üveg megállt a levegőben, majd letette a pultra és rátámaszkodott.
-Igazad van, összepakolok és lelépek.
-Mégis hova akarsz menni?-kérdezte félve Niall.
-A saját házamba, nem szeretném még Harry-t is kerülgetni.
-Louis...
-A kurva életbe!-ordított, majd hirtelen felkapta az előbb letett alkoholt és erősen a falhoz csapta. 
Niall megszeppenten, tágra nyílt szemekkel bámult rá, míg Liam odasietett és ketten fogtuk meg a dühös barátunkat. Félszemmel láttam Harry göndör fürtjeit a lépcső tetejéről, majd sarkon fordult és nagy valószínűséggel eltűnt a szobájában. Így kell ezt...