42.rész Broken

Hey Lovely Readers!

Megérkeztem az új résszel, és... köszönöm szépen a rengeteg díjat amivel az utóbbi napokban megajándékoztatok! Már csak 5 bloglovin feliratkozó, és meglesz a 100! *-* Esetleg szeretnétek valami játékot? Amikor az Elloptad a szívem-nél megvolt ez a kerek szám akkor két versenyt hirdettem, novella, illetve videóversenyt, de ebből csak a novellára jött össze elég jelentkező. Ezúttal - ha szeretnétek - én most a szerkesztőknek kedveznék egy versennyel, fejléckészítőre gondoltam, de persze ez csak akkor lesz ha ti is szeretnétek és lennének jelentkezők. Ötleteket várok! :) 

Remélem tetszeni fog az új rész! :) 

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

A szemhéjaim még nehezek, a hasamra fordultam, vagyis csak fordultam volna, ugyanis a hasam helyett egy fájdalmas nyögéssel a padlón kötöttem ki.
-Rohadj meg.-motyogtam, majd megragadtam a takarót és lehúztam a földre.
A fejem lüktetett, lehunytam a szemeim és próbáltam tovább aludni a hideg padlón, sikertelenül. A hasam megkordult, jelezve hogy szüksége lenne valami megemészthető kajára, talán tegnap délben ettem utoljára. Sóhajtva ültem fel, eltartott néhány percig amíg elmúlt az émelygés, imbolyogva álltam fel, a világ forgott velem, a látásom először elhomályosult, majd minden feketébe burkolózott előttem. A kezeim felemeltem és elhúztam ott, ahol a szememet sejtettem, nem láttam semmit. Kezdtem pánikolni, zihálva szedtem a levegőt és megmarkoltam az ágyat, erősen szorítottam össze a szemeim, reménykedve nyitottam ki újra, de még egy kósza napfényt sem láttam. A legrosszabb jutott eszembe: megvakultam. Leestem az ágyról, megsérült a fejem és megvakultam.
-Zayn!-kiáltottam, remélve, hogy a bébiszittert játszó barátom a lakásban tartózkodik.-Zayn!
Észleltem, hogy kinyílt a szobám ajtaja, majd megragadta a kezem.
-Louis, miért nézel így? Mi a frász bajod van?!
-Hol vagy?-tapogatóztam.
-A picsába, te nagyon hülye! Itt állok ellőtted.
-Zayn, nem látok.-nyeltem nagyot.
-A rohadt életbe veled, te idióta!
-Kedvességed határtalan.
-Maradj itt! -vágta a fejemhez, majd hallottam, hogy elviharzott.
Csak üldögéltem az ágy szélén, lehunytam a szemeim, mert zavart, hogy bár nyitva vannak, nem látok semmit.
Hamarosan Zayn visszajött, az arcomba valami hideg csapódott, majd az ujjaim egy pohár köré fonta.
-Igyál!-emelte fel a kezem.
-Mi ez?
-Mondom, igyál!
A poharat a számhoz irányította, belekortyoltam a hideg kólába, kábán pislogtam egyet, a világ először még sötét és homályos volt, majd a napfény elérte a retináim. Zayn dühösen bámult rám.
-Bazdmeg!-kiáltott.-Most lett elegem! Szedd össze magad, rendelek kaját és enni fogsz!
-Nem vagyok éhes.
-Akarod, hogy leüsselek egy serpenyővel és bevigyelek egy csapat anorexiás közé a kórházba? Nem? Akkor eszel, azt és annyit, amit mondok!
-Zayn, hagyjál már békén.-sóhajtottam.
-Igen? Felvilágosítalak, ha én most nem vagyok itt, hogy őrizzelek, akkor a napodat vaksiskodva töltötted volna! Néha gondolkozhatnál, nem ártana.
-Nem vagyok éhes, nehéz megérteni?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem állok le veled ilyen óvodás dolgon vitatkozni, rendelek normális kaját, és megeszed, ha kell akkor ledugom a torkodon. Este koncertezünk, és nem akarom, hogy rosszul legyél a színpadon. A rajongóink számítanak rád!
-A rajongóink utálnak engem, meglesznek nélkülem is.
-Mikor voltál fent utoljára twitteren, vagy bármilyen oldalon, ahol kapcsolatba tudnak lépni velünk?
-Nem tudom.
-Akkor pótold be sürgősen.-utasított, majd megfordult és visszanézett rám az ajtóból.-20 percet kapsz, hogy letold a segged, ha nem jössz lecipellek. Ja, és felejtsd el, hogy piálni fogsz!
Válaszul morogtam valami érthetetlent, miután kiment eldőltem az ágyon és a tenyereim a homlokomhoz nyomtam. Kétségtelen, hogy borzasztó volt úgy kinyitni a szemem, hogy nem láttam semmit. Nagyokat pislogtam, a fejem az ablak felé fordítottam, a sötétítő teljesen eltakarta előlem a kilátást, ugyanakkor a kint tartózkodók sem láttak be. Ma emberek közé kell merészkednem, Harry-vel kell egy légtérben lennem.
Sóhajtva tornáztam fel magam, nem volt kedvem leállni veszekedni Zayn-nel, reménytelen lenne, ha nem bírna lecipelni - tisztázzuk,  fél kézzel levinne a lépcsőn - akkor felhozná a kaját és ha kell megkötözne és úgy tuszkolná belém. Elég akaratos. Erőt vettem magamon és felvettem egy pólót meg egy eléggé viseltes melegítőt, fogat mostam, majd mezítláb, zombifejjel vergődtem le a lépcsőn. Sóhajtva levetettem magam az asztalhoz, rögtön elém tett egy poharat, és szigorú tekintettel várta, hogy megigyam. Lehúztam azt a pohár vizet, majd felvont szemöldökkel néztem rá.
-Most boldog vagy?
-Repesek.-vigyorgott gúnyosan.-Mindjárt jön Liam, és hoz normális kaját.
-Mi? Nem az volt, hogy rendelsz?
-De, az volt, de inkább megkértem Liam-et, hogy ugorjon be valahová, ő tud normális kajáldákat.
-Csodálatos.-túrtam a hajamba.-Ketten fogtok csesztetni?
-Senki nem csesztet, csak azt akarjuk, hogy összeszedd magad.
-Egyszóval csesztettek.
-Annak nevezed aminek akarod.-legyintett.-Tisztázzuk, este fellépsz és nem kezdtek el veszekedni Harry-vel, a rajongóink előtt vigyorogtok, mint a tejbe tök, ölelgetitek egymást, vagy legalább úgy viselkedtek, mint akik barátok. És nem vágsz ilyen fejet!
A gyomrom ismét megkordult, Zayn olyan ,,megint igazam volt" fejet vágott, elégedetten lépett a hűtőhöz, majd letett elém egy müzlit (?).
-Kösz.-motyogtam, majd kibontottam és két harapással eltüntettem. Nem igazán laktam vele jól, de ennyivel letudnám a napi étkezést, ha nem ülne itt az óvóbácsi haverom és nem parancsolgatna.
Hangokat hallottam kintről, majd az ajtó kitárult és Liam mögött egy csapat vakuzó fényképezőgép jelent meg, ha nem tudnám, hogy azokat emberek fogják, azt hinném, egy csapat életre kelt fényképezőgép és kamera üvöltözi a nevem. Becsapta az ajtót és nekidőlt, pupillái ijesztően kitágultak, vett két nagy levegőt, majd ellökte magát az ajtótól és  odajött hozzánk.
-Sziasztok.-köszönt, és ő még megpróbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne.-Hoztam kaját.-tett le elém az asztalra egy zacskót. Kibontotta, és egy műanyagdobozt csúsztatott elém. Fintorogva bontottam ki, a várt hamburger és sültkrumpli helyett találkoztam egy nagy adag zöldségsalátával és natúr csirkemellel. Elvettem a műanyag villát és fintorogva túrtam bele a salátába.
-Ezt nem gondoljátok komolyan.-motyogtam.
-Jó étvágyat.-mosolygott Zayn.
Liam kipakolt még egy dobozt, azt hittem abba megtalálom a megszokott gyorskaját, de amikor kibontotta ismét elfintorodtam. Egy hatalmas adag gyümölcs szemezett velem, mindenhol banán, narancs, alma meg szőlő, és ki tudja micsodák még.
-Köszönöm, nem vágyok vitaminmérgezésre.
-Az a desszert.
-Megeheted.-motyogtam, majd a figyelmem az eléggé ízetlen hús felé fordítottam. Annyira éhes voltam, hogy nem törődtem vele mit eszek, 5 perc alatt eltüntettem mindent, majd magam elé húztam a gyümölcssalátát és komótosan felszurkáltam a villámra a gyümölcsöket. A banánkarikákról eszembe jutott Harry, ő most valószínűleg kilopkodná belőle az összeset. Míg én ettem, addig ők a laptopom képernyőjéhez hajoltak és bőszen nyomkodták a billentyűzetet, nem tulajdonítottam ennek nagy figyelmet. Felálltam, kidobtam a kukába  a dobozokat, majd a hűtőhöz léptem és kinyitottam, remélve, hogy most már békén hagynak és elvonulhatok egy üveggel a szobámba, hát nem így történt.
-Mit keresel?-kérdezte Zayn, és fel sem nézett rám.
-Hova tüntetted a piáim?!-háborodtam fel.
-Megittad. Igyál tejet vagy kólát, szolgáld ki magad.
Becsaptam a hűtőajtót, Liam rám pillantott, a szeméből tükröződött az, amit mástól egyelőre még nem kaptam meg. Sajnálat, együttérzés és aggodalom.
-Beszéltél már Harry-vel?-kérdezte.
Zayn felhorkantott, ezzel helyettem is válaszolt a kérdésre.
-Nem, miért?
-Csak úgy.-sütötte le a tekintetét.
Aha, csak úgy, Liam szokott csak úgy érdeklődni, mert ő mindenkivel kedves, mindenkiért aggódik és mindenkinek a sorsát a szívén viseli. Ő a tökéletes példakép.
Zayn felém fordította a laptopot, amin elindult egy videó. Érdeklődve pillantottam a képernyőre, twitter bejegyzések az elmúlt pár nap dátumával, trendek, közös képek velem és ugyanazok a képek fent a twitteren, mellékelve hozzá egy rövid szöveget, aztán a képeket rövid videók váltották fel. Lányok, akik rólam beszélnek, lányok akik elsírják magukat, majd a videónak egy rövid, nekem szánt bejegyzéssel lett vége.

Az én példaképem nem tökéletes, vannak hibái és csinál butaságokat, ezért a példaképem. Szeretlek @Louis_Tomlinson!

A kép elsötétült, majd felvillant a hátterem, amin mindannyian szélesen vigyorgunk. Leültem az egyik székre és percekig bámultam magam elé. Kihagyták azokat a bejegyzéseket, amikben rohadéknak és hasonlónak neveznek, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy még vannak akik szeretnek.
-Menj fel és írj ki valamit, megijeszti őket, hogy napok óta nem jelentkezel.
Elhúztam tőle a laptopot, a fejemet megtámasztottam az egyik kezemmel és lustán, egy ujjal pötyögtem be a felhasználónevem és a jelszót, végignéztem néhány nekem szánt üzenetet, vegyesek voltak, néhányan vitatkoztak egymással, sikeresen elértem, hogy a rajongóink két csoportra szakadjanak. Az egyik csoport utált és Eleanor-t sajnálta, védte - személy szerint én jobban egyetértek ezzel a ,,párttal" - a másik engem, néhányan azt hitték depressziós lettem. Hát... ez érdekes.
Csak egy rövid mondatot írtam ki.

Még élek, köszönök mindent, ne aggódjatok értem. Még mindig ti vagytok a legjobb rajongók a világon!

Nem válaszoltam kérdésekre, csak azt akartam, hogy tudják mit érzek, hogy hálás vagyok azért, amiért mellettem vannak, még ha nem is érdemlem meg. Bárcsak azt mondhatnám, az elmúlt napokban gondolkoztam a történteken, és tudnám, hogy ezek után mit fogok tenni, mi lesz Harry-vel, Alex-vel, mit kellene tennem, hogy legalább őt békén hagyják. De nem, nem gondolkoztam sőt, el akartam tompítani az agyam, hogy még véletlenül se agyaljak ezen.
-Ugye nem hagyod ki a koncertet?-kérdezte Liam.
-Muszáj lesz ott lennem. Gondolom Paul nem támogatná, ha itthon maradnék.
-Egyelőre el van havazva azzal, hogy minden újságot körbetelefonáljon, testőröket küldjön Eleanor-hoz, hozzánk, ide, és eltakarítsa ezeket a piócákat. Nem értem miért jó nekik az, hogy egész nap itt lebzselnek a környéken.
-Beszéltetek már vele?
-Mi nem, Harry-vel üvöltött. Téged is hívott volna.
-Tényleg?-húzom elő a zsebemből a kikapcsolt telefonom.
Még anyáékat se hívtam vissza...
48 nem fogadott hívás, Paul, Niall, Anya, Fizzy és Lottie, Nagypapa és jó néhány ismeretlen.
-Mindjárt jövök.-tápászkodtam fel, és rányomtam anya ikonjára. Átmentem a nappaliba és becsuktam a konyhaajtót, leültem a kanapéra és felhúztam a lábaim, a második csöngésre vette fel.
-Louis? Jól vagy, drágám?
-Szia.-motyogtam.-Fogjuk rá.
-Mi történt?
-Hát, nem az amit elterveztem.-nyeltem nagyot.-Mielőtt elmondhattam volna neki lehozták az újságba, és nem tőlem tudta meg.
-Sajnálom, kicsim.-sóhajtott.-Minden rendben?
-Nem egészen. Mindenki utál, riporterek sátoroznak a házam előtt, Harry legszívesebben megverne és Alexis nem engedi, hogy segítsek neki.
-Anya?-hallottam a háttérből Lottie hangját.
-Kérlek, ne mondd meg neki, hogy én vagyok.
-Anya, Louis az?-kíváncsiskodott tovább, mielőtt anya válaszolhatott volna a húgom átvette a telefont, és anyu hangja szorult háttérbe.-Hallo? Louis?!
-Szia.-hajtottam le a fejem.
-Louis, igaz ez? Igaz amit mondanak rólad?
Minek hazudnék neki? Úgyis tud mindent, és neki sem én mondtam el...
-Igaz.
Néhány másodpercig hallgatott, majd recsegést hallottam és újból anya szólt bele.
-Haragszik rám, ugye?
-Majd beszélek vele, miatta ne aggódj.
-Sokan írnak neked rólam?-harapdáltam az alsó ajkam.
-Nem olvasom el amiket kapok, nem különösebben érdekel. Szeretnéd, ha odautaznék Londonba? Megoldhatom.
-Nem szükséges.-dörzsölöm meg az orrnyergem.-Zayn pesztrál.
-Beszélhetnék vele?
-Hogyne.-motyogtam, majd felálltam és visszamentem a konyhába.-Anya az.-nyomtam Zayn kezébe a telefonom, majd felmentem a szobámba.
Furcsa szag csapott meg, nyitva hagytam az az ajtót, majd az ablakhoz léptem és résnyire nyitottam, a beszűrődő hangoktól frászt kaptam, legszívesebben visszacsuktam volna, de már annyira áporodott volt a levegő, hogy félő volt, mire hazajövök a szobám lakhatatlanul büdös lesz. Pedig csak vasárnap jöttem. A levegő minden volt, csak oxigéndús nem. Liam jelent meg az ajtóban, felhúzta az orrát, de belépett és körbenézett, azon kívül, hogy büdös volt, az ágy mellett üres dobozok és egy üveg hevert, nem voltam büszke magamra.
-Nem akarsz hazajönni?-kérdezte csendesen.
-Harry-vel nem a legjobb most a viszonyunk, csak rosszabb lett.
-Mert?-nyitotta nagyra a szemeit.
-Mert természetesen neki okoskodnia kellett.-pufogtam.-Mindegy, mondjunk úgy, hogy ő lett Eleanor szóvivője és az agya.
-Értem.-tördelte az ujjait.
Furcsán viselkedett, gyanakodva néztem az arcát, úgy döntöttem nem kérdezek rá semmire, nem akarok semmit sem megtudni és belekeveredni még valamibe, pont elég ennyi.

~*Harry Styles*~

-Miért kell egy kocsival mennünk?-motyogtam bosszúsan, amikor lassítani kezdtünk Louis lakásának közelében.

-Fogd be a szád, Harry!-szólt rám élesen Paul.-Próbálj meg normálisan viselkedni és ne hisztizz.

-Majd igyekszem.

Niall szomorú, kérlelő pillantással nézett rám, felsóhajtottam és átültem az ablakhoz, a fejemet elfordítottam és halk hello-t motyogtam, amikor beszállt Zayn, Liam és hátamközepéresekívánom Louis Tomlinson. Vakuk villództak mögöttük, és hallottam a kérdéseket, de két nagydarab testőr segítségével bejutottak. Úgy döntöttem, a két épségben megmaradt barátságom miatt nem fogok csípős megjegyzéseket tenni, inkább befogom a szám és csendben maradok. Soha nem telt még ilyen csendben egy utunk se, főleg nem koncertre. A levegő érezhetően vibrált köztünk a visszafojtott feszültségtől, bár Niall és Liam próbált beszélgetni, hogy oldják ezt, nem igazán vált be. Az aréna előtt hatalmas volt a tömeg, pedig még órák voltak hátra a koncertig. Elmosolyodtam, a telefonommal készítettem egy képet és postoltam mindenhová. Minimális életkedvvel ugrottam ki a fotósok közé, a távolból sikoltozást hallottam és valahol a What Makes You Beautiful-t énekelték, boldog lennék, ha nem üvöltözne mindenki Louis-ról és a hülyeségeiről. Elsőként léphetett be az épületbe, mi is bementünk és mivel itt már otthonosan mozgunk, néma csendben, együtt indultunk az öltözőnkhöz. Lou mosolyogva köszöntött, vele volt Lux is, a bosszúságom elpárolgott és amíg a hajamat igazgatták én elvoltam a keresztlányommal. 
-Harry tedd le Luxot.-utasított Louise.-Így nem tudlak sminkelni.
-Menj oda Niall-höz.-nyomtam puszit Lux arcára, majd az ölemből a földre tettem, a kislány pedig elszaladt az öltözködő fiúk irányába.
Csendben tűrtem, hogy lealapozza az arcom, majd az ujjaival a hajamat a homlokomba fésülte és mosolyogva engedett utamra. Az ajtó kinyílt, és én felfedeztem az ismerős hajzuhatagot, nagy léptekben siettem oda hozzá, a karjaimba zártam és az arcom a hajába temettem. Ez az első koncert, amin ő is itt lesz.
-Végre.-fontam a karjaim a dereka köré, és megcsókoltam.-Szia.
-Szia Harry.
Pirulva nézett körbe, intett a többieknek, majd a pillantása Lux-ra esett.
-Gyere!-fogtam meg a kezét, és leguggoltam felvenni Luxot.-Hay, ő a keresztlányom, és Lux, ő a keresztanyukád, de ne mondd neki, hogy néni.
-Keresztanya?-pislogott.-Én?
-A barátnőm vagy.-vontam meg a vállam, majd Luxal a kezemben hajoltam hozzá.
-Oké-oké fiatalok!-vette ki a kislányt Lou a kezemből.-Lux még kicsi ehhez!
Miután elvette nem zavartattam magam, és apró csókot nyomtam a barátnőm hívogató ajkaira. Louis észrevétlenül próbált elsuhanni mellettünk, jól teszi, de Hayley túl kedves ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja.
-Szia Louis.-köszönt mosolyogva.
Rosszallóan néztem rá, az ölelésemből mosolygott a megszeppent Louis-ra, az eddigi hangzavarnak akkor szakadt vége, amikor mindenki felfedezte, hogy egymás előtt állunk.
-Szia Hayley.-motyogta, és elmosolyodott.
-Hogy vagy?-kezdeményezett könnyed beszélgetést a barátnőm. Louis egyszerre nézett rám szomorúan és reménykedve, elengedtem Hayley-t és elcsörtettem. Átvettem a kezdéshez kikészített ruhákat, szűk farmert, fehér pólót és sötétkék zakót, a bejárt Converse cipőm felhúztam és elindultam fogat mosni. Mindig megteszem, de Zayn ezúttal nem csatlakozott hozzám. Rossz érzés kerített hatalmába, szomorúan néztem végig a banda másik 4 tagján, a barátaimon. Niall és Zayn egymás mellett ültek, ők nyugodtan beszélgettek valamiről, Liam a haját igazgatta a tükör előtt. A pillantásom Louis-ra esett, csak most tűnt fel, mennyire máshogy néz ki, nem vigyorog, ugrál vagy röhög, a testtartása is megváltozott, a fejét lehorgasztja és a vállai is megereszkedtek. Nélküle otthon is minden más, már Zayn sincs ott, és hárman nem az igazi. Megvagyunk, de nincsenek hatalmas röhögések, poénkodások és vicces piszkálódások, egy unalmas, begyepesedett társasággá váltunk. Akármennyire is nehéz beismernem, hiányzik. 
Sóhajtva léptem a mosdóba, lehajtottam a fejem és 3 percen át egymagamban súroltam a fogaim. Senki nem köpött a nyakamba, senki nem lökdösött és röhögött ki fogkrémes szájjal. Kedvetlenül öblítettem ki a szám, majd visszamentem, Hayley mosolyogva ölelte át a nyakam, majd az ujjával megdörzsölte az arcom.
-Fogkrémes vagy.-nevetett ki.
Hümmögve fúrtam arcomat a nyakába, végigsimított a hátamon és megpuszilta az arcom.
Időközben megérkezett Perrie és Danielle is, Eleanor nem volt itt és a hiánya borzasztóan szembetűnő volt. 
-Gyere, sétáljunk egyet.-fogtam meg a kezét.
A folyosóra mentünk, nem lett volna biztonságos kimerészkedni az utcára. Magamhoz húztam, hüvelykujjammal a kézfejét simogattam, rossz érzéseim voltak a koncerttel kapcsolatban, de az, hogy ő itt van valamelyest megnyugtatott. 
-Mi újság az iskolában?-kezdeményeztem beszélgetést. Szándékosan nem kérdeztem Louis-ról, nem érdekel mit beszéltek.
-Hmm, semmi.-dőlt a vállamnak.-Minden a régi.
-Hogy érted?-öleltem át.
-Alex újra jött iskolába, Daisy nagyszájúbb volt mint valaha, kapott is tőle.
Alexis említésére megfeszült az állam, nem szeretnék Hayley-vel róla beszélni, de úgy tűnt, őt nem zavarja a téma és nekem is felkeltette az érdeklődésem az utolsó mondatrész.
-Kapott tőle?
-Ühüm.-hümmögött.-Egymás hajának estek.
-Te jó ég.-forgattam a szemeim.-Kicsapták?
-Nem.-rázta a fejét.-Úgy volt, hogy 1 hét felfüggesztést kap, de a tesója elintézte, hogy az érettségi miatt ne maradjon ki még többet, nem tudom mit kapott, de ma jött iskolába.
-Hát persze.-motyogtam.-George...
-Mielőtt ez történt volna, egész jól elvoltam vele.-mosolyodott el.
-Nem szeretném, ha vele barátkoznál.-ráztam meg a fejem, és szembefordítottam magammal a tündéri szőke barátnőm. Ő mindenkihez kedves, néha túlságosan is naiv, Alexis pontosan az ellentéte.
-De hát te is barátkoztál vele, Haz.
-Hiba volt.-túrtam a hajamba.-Nézd meg mi lett belőle, én barátkoztam vele, és ezt a banda szívta meg.
-Van valami, amiről nem tudok?-vizsgálta az arcom.-Te vitted haza a kórházból, azóta mi történt?
-Megtudtam, hogy a legjobb barátnőm vele csalja meg a barátnőjét, és előttem kezdett ki Lou-val egy pubban. Hay, ő nem a megfelelő társaság neked.
-Nem csak ő tehet róla.-motyogta.
-Tudom.-simítottam meg az arcát.-És azt is tudom, hogy nem én leszek az, aki megmondhatja, hogy kivel barátkozz. 
Az alsó ajkát rágcsálta, magamhoz húztam és gyengéden puszit nyomtam szőke hajára. Alexis már pont elég dologba belerondított, ráadásul tudom, hogy mennyire gyűlöli Hayley-t, semmi jó nem sülhet ki abból, ha hagyom, hogy együtt lógjanak.
-Menjünk vissza.-sóhajtottam.
Kézen fogtam, csendben lépdeltünk vissza az öltözőhöz, körülöttünk mindenki rohangált, de olyan volt, mintha mi ketten egy kis burokban lennénk.
-Hay, jössz velünk?-lépett mellénk a hangból ítélve Danielle. Felemeltem a fejem és halványan rámosolyogtam a göndör hajú lányra, megsimította a karom és kedvesem köszöntött.
-Menj csak.-simítottam meg Hayley arcát.
-Megvárunk.-szólt Danielle és a Zayn mellett álldogáló Pezz felé intett.
-Szeretlek Haz.-sóhajtott, és átölelt.
-Én is téged.-suttogtam a fülébe, majd az álla alá nyúltam és megcsókoltam.
Az utolsó 1 óra lassan telt, valaki 10 percenként szólt az időről, csendben ücsörögtünk és hagytuk, hogy igazgassanak minket. A hangulatunk mindenkire átragadt.
-Indulás, srácok.-nyitott be egy ismeretlen srác.
Kiléptünk az öltözőből, csendben mentünk végig a folyosón, az előzenekar nagyszerű hangulatot csinált, oldalról, a dobok mögül Josh pillantott ránk, tekintete idegesen szaladt végig rajtunk, majd felemelte a hüvelykujját.
-2 perc.
Egyvalami maradt a régi, színpadra lépés előtt, mikrofonnal a kezünkben ölelkeztünk össze mindannyian. A terem sötétségbe burkolózott, sikoltozás hallatszott, Josh néha szívatásként ütni kezdte a dobját, olyankor felerősödtek a hangok. Elindult a kivetítőn a videónk, besorakoztunk egymás mögé, majd egyszerre robbantunk ki a színpadra a Na na na-t énekelve.
Minden úgy volt, ahogy egy normális, rendezett koncerten lennie kell, ezzel csak az a baj, hogy mi nem adunk normális koncerteket. Ugráltunk, énekeltünk, de nem költöttük át a szövegeket, nem kezdtünk hülyén táncolni vagy fetrengeni a színpadon, kanapén, nem voltak hatalmas röhögések, sétálgattunk, de csak Niall és Liam lökdösték egymást, hárman szétszóródtunk a színpad különböző pontjain, legtávolabb egymástól. Félő volt, hogy ha egy csoportban állunk, de ilyen távolságtartóan viselkedünk akkor a rajongóink még jobban pánikolni kezdenek, vagy egy esetleges veszekedés robban ki köztünk, hiszen napok óta most először vagyunk öten ismét egymás közelében. Normális pillanatainkban soha nem veszekednénk ennyi ember előtt, olyan emberek előtt akik a One Direction miatt vannak itt, de most már nem kételkedek benne, hogy bármire képesek vagyunk. Néhány nappal ezelőtt komolyan elgondolkoztam azon, hogy betöröm a legjobb barátom orrát, ezek után már nem lepne meg, ha háromezer ember előtt kezdenénk őrülten üvölteni egymással. 
A beszélgetések is csak annyiból álltak, hogy köszöntöttük a rajongóinkat, elmondtuk milyen csodásak és hangosak, aztán kifúlt, minden ment tovább. Szégyelltem, hogy Hayley nem azt az oldalunkat látja, amilyenek igazából vagyunk, bár a közönség még így is hihetetlen volt. Aztán történt valami olyan, amire senki nem számított, és mindenki halálra rémült, Louis az egyik pillanatban még énekelt, a másikban eldőlt, mint egy zsák vagy egy darab fa. Az elégedett, vidám sikoltozás átment rémültbe és mindenki dulakodni kezdett, semmivel sem törődve hajítottam el a mikrofont, ami éles hangot hallatva esett a földre, a lábaim maguktól indultak meg Louis irányába.