1.rész Penultimate, Up All Night tour concert

Sziasztok! :)
Íme az első rész, annyi mondanivalóm lenne, hogy a következőt nem vasárnap, hanem hétfőn fogom hozni, mert a hétvégét nem töltöm itthon, és még az is kérdéses, hogy a másik blogomra fel tudom-e tenni holnap az új részt. Remélem megértitek! :)
Jó olvasást, és remélem tetszeni fog az első rész! :)

Nessa. xx

Cipőink talpa alatt néha csikorgott a padló, ahogyan végig lépdeltünk a színpad háta mögötti hosszú folyosón. Kezeim között szorongattam a mikrofont és mint mindig, most is jót mosolyogtam Harry ideges fújtatásán. Mintha először lépnénk színpadra.

-Nyugi!-veregettem meg a vállát.

Rám emelte a zöld szemeit, halványan elmosolyodott. Egy pillanatra magamhoz szorítottam majd várakozva lestem ki.

-Louis, sokan vannak?-suttogott Niall.

Bólintottam és teljesen kidugtam a fejem a résen, hangos sikongatás fogadott, vágtam egy vicces grimaszt, majd eltűntem.

-2 perc!-suttogott valaki a hátunk mögül. 

Harry kezei az enyémbe csúsztak és erősen szorították az ujjaim. Soha nem fog hozzászokni ehhez, rajta kívül már mindannyian képesek vagyunk idegesség nélkül a színpadra állni, de ő mindig fél. Nem az éneklés miatt, hanem mert egy icipicit két ballábas és gyakran taknyol el, vagy épp direkt gáncsoljuk ki, de az már nem lényeges. 

-Színpadra, srácok!-jött egy ordítás.

Harry elengedte a kezem, nagyot sóhajtott majd elsőként vigyorogva rohant ki. Fülsüketítő sikítás töltötte be az arénát, egyetlen rövidke percre behunytam a szemem és magamba szívtam az összes szeretet amit ezzel a tudtunkra akarnak hozni.

-Hello, Liverpool!-kiabáltam a mikrofonba.

Elindult a Na na na, körberohantam a színpadot, ugráltam, és a figyelmemet a srácokon tartottam. Niall elsőként került a koncert hatása alá, a fejét rázva léggitározott és össze-vissza ugrált. Felnevettem és a figyelmemet Zayn felé irányítottam, a színpad legelején állt és a kezét nyújtotta a lányok felé, Liam mellém ért, a vállamra tette a kezét és egymásnak dőlve énekeltünk, míg Harry összezárt lábakkal, felemelt fejjel ugrált.

Túl hamar lett vége az első számnak, majd rögtön indult a következő, Stand up. 

Mindannyian egy kupacba sorakoztunk, átadtam magam az érzésnek amely hamar a hatalmába kerített. Adrenalin száguldott végig az ereimben, imádtam ezt csinálni. Kitárt karokkal előre rohantam és egy pillanatra fontolóra vettem, hogy megcsinálom azt amit a filmekben olyan sokszor láttam, rá akartam feküdni a karokra, hogy végig vigyenek a termen, és legalább csak egy pillanatra az összes itt álló rajongónk kezét érezzem magamon. Az utolsó hangokat is kiénekeltük, majd elhallgatott a zene és a termet betöltötte a lányok sikoltása, a mi lányaink sikoltása. 

Visszamentem a többiekhez, és letelepedtünk a kanapéra.

-Szép estét Liverpool!-üvöltötte Liam.

Zayn a kezét a magasba emelve hergelte a közönséget, mosolyogva tekintettem végig rajtuk, pillantásom rengeteg, szinte szikrázó tekintettel találkozott. Látni akartam mindenkit aki ma itt volt, megölelni őket és személyesen is megköszönni, hogy eljöttek és szeretnek minket. 

-Jól érzitek magatokat?!-emelte a szájához ezúttal Harry a mikrofont.
A sikoltozás közben egymásra néztünk, tudtam, hogy ő, és a többiek is legalább annyira élvezik ezt mint én.
Mindegyik koncert más volt, bár ugyanazokat a dalokat énekeltük, de más helyen, más rajongóknak egy másik színpadon.
Szemeimmel folyamatosan a sikoltozó közönséget pásztáztam.
-Lassítsunk egy kicsit.-beszélt a mikrofonba Niall.
I Wish. Felálltam és ismét, ezúttal Harry-vel lépdeltem előre, egymásba karoltunk és a színpad legelején énekeltünk.Direkt fogva tartottam néhány tekintetet, majd kinyújtottam a nyelvem, vagy meghúztam hátulról Harry haját, amire egy magasabb hangú sipítozással reagált. Felnevettem, de senki nem bánta, csak még hangosabb lett a tömeg. Észrevettem, hogy a magasabb hangoknál hátra hajtja a göndör buksiját és becsukja a szemét, vigyorogva összenéztem néhány lánnyal, majd megböktem Harry hasát.
Erősen lihegtünk, mire befejeződött a dal, letelepedtünk a kanapéra és egy kicsit "beszélgettünk" a közönséggel.
Beült közénk Josh, Niall a kezébe vette a gitárját és játszani kezdtek, az egyik kezemmel a combomon doboltam és Zayn-t figyeltem, ahogyan felemelkedik és énekelni kezd. I gotta feeling... 
A hangja betöltötte az arénát, többen sírva fakadtak, legszívesebben leugrottam volna a színpadról, hogy mindenkit megölelgessek. Felpattantam, egyik kezemmel a mikrofont szorongattam, a fejem fölé emeltem a kezeim és tapsolásra buzdítottam minden jelenlévőt. Zayn nagyot fújva fejezte be a dalt, rögtön utána felpattant a gitárjával Niall, és ide-oda dülöngélve énekelt. A dalra mindenkiből egyszerre szakadt fel egy sóhaj, velük együtt, én is szerettem hallgatni a szöszi tagunk éneklését, halkan vokáloztam rá. Illett hozzá a dal.
Alig fejezte be, én jöttem a jelenlegi kedven dalommal. Valerie.
Becsukott szemmel énekeltem, előre dőltem, a kezemmel ide-oda hadonásztam, sosem értettem régebben, miért csinálják ezt a koncerteken, most sem értem, én miért csinálom, ezek a mozdulatok ösztönösen jönnek.
-Énekeljetek velem!-szakítottam meg a dalt és felemelt kézzel csápolni kezdtem.
Zayn hangja csatlakozott hozzám, mellém állt, a vállamra tette a kezét, egymásra vigyorogtunk, végül befejeztük a dalt.
-Ugye mindenki ismeri ezt a dalt?!-tápászkodott fel a kanapéról Harry, kis híján felbukott a saját lábában, de végül állva maradt és egy győztes vigyorral az arcán nézett körbe.
Elindult a Torn és Liam énekelni kezdett. Ez volt az első, és az utolsó dal is, amit együtt énekeltünk az X-Factorba, ezzel kerültünk be, és a végén lettünk harmadikok, azaz fejeztük be a versenyt. Egymásba karoltunk, becsuktam a szemem és nekidőltem a szöszi fiú vállának.
Amint vége lett, kirohantunk, és míg a színpadon bejátszották az őszi videót amit direkt koncertekre csináltunk, átvedlettük a ruháinkat. Mielőtt újra kiléptünk volna, összeölelkeztünk, majd szépen, libasorban léptünk ki a Moments-re. Igyekeztem mindent beleadni, most az egyszer nem hülyéskedtem, ez egy lassabb része a koncerteknek. A dal végére kivétel nélkül mindegyikünk könnyezett egy kicsit, gyorsan megtöröltem a kézfejemmel a szemem és leültem a kanapéra.
A 2 óra hamar elrepült, mire észbe kaptam, már öltönyben feszítettünk és futott a nagy kijelzőn a "meghívó". Felcsendültek az I Want első akkordjai, kirobbantunk a színpadra és apait-anyait beleadva énekeltünk. Néha csak rájuk kellett néznem és egyszerre robbant ki mindannyiunkból a nevetés, Harry kitárt karokkal össze-vissza forgott a színpad közepén, Niall úgy ugrált közöttünk mint egy kecske, Liam a zene ritmusára mozgatta a fejét amitől elkapott a nevetés, Zayn feltett kezekkel, hátra hajtott fejjel ugrált. Az utolsó dallamra egymásba karoltunk, végül meghajoltunk, a színpad oldalán füstgépekből feldurrant a füst, ami a fények hatására többféle színben pompázott, a fejünk fölött a közönségre lufik és csillogó dolgok hullottak.
Még néhány pillanatig egymásba karolva élveztük a nekünk szóló őrjöngő visítást, majd elköszöntünk, és ugrándozva elhagytuk a színpadot.
Már csak egy koncert a turnéból, egy koncert és vége ennek, de kezdődik egy új korszak. Új lemez, új dalok, talán még több rajongó, és egy új turné.  De van ami örök, az új dolgokat is együtt fogjuk csinálni.
Az adrenalintól még hangosan, üvöltözve beszéltünk és ide-oda ugráltunk, öltözés közben szórakoztunk egymással, de az adrenalin nélkül és mindig így van, a saját fülem sípolásán nevettem.
A koncert alatt összesen négyszer öltöztünk át, de mindegyik ruhánkból szinte csavarni lehetett az izzadtságot. Lezuhanyoztunk, tiszta ruhákat vettünk fel, végül egy rakás hústorony testőr társaságában indultunk a VIP jegyes rajongóinkhoz. Mosolyogva dedikáltam mindent amit szerettek volna, szélesen vigyorogtam a közös képeken, mindegyikőjüket szorosan megöleltem, beszélgettem velük. Igyekeztem minél jobban kifejezni a hálámat és a szeretet amit irántuk érzek.
Kissé fáradtan, de még mindig túlpörögve kászálódtunk fel a turnébuszba, a mai estét egy szállodában töltjük, aztán lesz egy szabadnap, és végül az Up All Night Turné utolsó állomása következik, London.
Az after partyt kivételesen ma kihagyjuk, ledobtuk magunkat a kanapéra és néhány másodpercig kiélveztük a csendet.
A bambulásomból Harry becsapódása zökkentett ki, göndör haja kissé nedves fürtökben keretezte az arcát, izgatottan ugrált, és mesélni kezdte azt, amit minden koncert végén mosolyogva végighallgatok.
-Nem is féltem! Nem estem el, Louis!
-Tudom, ott voltam.-nevettem, majd, hogy egy kicsit szórakozzak vele, felpattantam.
Kiesett az ölemből, szúrós szemekkel, kissé összecsücsörített szájjal meredt rám, felmutatta a középső ujját, mindannyiunkból kitört a nevetés, Zayn felsegítette, és letámadtuk a konyhát.
-Ne nagyon kezdjetek semmit sem csinálni!-figyelmeztetett minket Paul.-Mindjárt odaérünk a hotelhez!
-Ugye alszol velem?-öleltem át Harry-t hátulról.
-Nem.-húzta fel durcásan az orrát.
-Kezdődik.-sóhajtott fintorogva Liam.-Larry vita.
-Miért?-meresztettem rá ártatlanul, nagy szemeket.
-Azért, mert miattad megütöttem a seggem. Menjél innen!-tett hessegető mozdulatokat.
-Naa, tudod, hogy csak hülyéskedtem. Ne haragudj!-dörgöltem arcomat a hajához.
-Jó.-húzta el a száját.
Egymásra néztünk, és egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés. Hátrébb léptem tőle és elő kaptam a hűtőből egy doboz Sprite-ot. Felültem a konyhapultra és ott terveztem meginni, de a busz másik végéből felhangzott a csengőhangom, ami csak egy dolgot jelenthet. Eleanor.
Mit sem törődve azzal, hogy fel van bontva az üdítőm, egy hanyag mozdulattal eldobtam és egészen a "szobánkig" sprinteltem, levágódtam az ágyamra és a cuccaim között hevesen kutatni kezdtem a csörömpölő készülék után. Miután végre megtaláltam, vigyorogva a fülemhez emeltem.
-Szia, Louis.-hallottam meg a vonal másik végéről Eleanor hangját.
A szívem nagyot dobbant, mint egy szerelmes tinilány hátradőltem az ágyon és a lábaimat a levegőbe emeltem.
-Szia szerelmem.
Halkan kuncogott, a hátam borsódzott a nevetésétől, hátra túrtam a hajam és kifújtam a levegőt.
-Hiányzol.
-Te is nekem, de nemsokára találkozunk.-mondta.
Éreztem a hangján ahogyan mosolyog, felpattantam az ágyról és bevágtam az ajtót, szerencse, hogy a busz leghátsó részén vannak az ágyak, senkinek nem lesz oka átjáróházat tartani itt amíg telefonálok.
-Alig várom.
Saját magamnak is furcsán csengett a hangom, a megszokottól most sokkal mélyebb és rekedtesebb volt. Mi tagadás, régen találkoztunk utoljára. Halkan nevetett, majdnem felbuktam egy földön heverő alsógatyában, a zöld lóherékkel díszített alsónemű láttán nem sokat kellett gondolkodnom, hogy kié. Arrébb toltam a lábammal és visszaültem az ágyamra.
-Hogy sikerült a mai koncert?-érdeklődött.
-Nagyon jó volt!-lelkesedtem.-Ugye jössz a 02-be?
-Ki nem hagynám.
-Louis!-dörömbölt Liam az ajtó másik oldaláról.
Ő az egyetlen aki még képes kopogni és nem ront be azonnal.
-Hozd a cuccod! Megérkeztünk!
-Le kell tennem.-sóhajtottam.-Megérkeztünk a hotel-hoz.
-Oké.-sóhajtott.
-Később felhívlak, szeretlek.
-Én is, vigyázz magadra meg a többiekre is!
-Te is.-mosolyogtam.-Szia.
-Szia.
Nagyot sóhajtottam, a telefont a zsebembe süllyesztettem és kinyitottam az ajtót ami előtt ott álltak a többiek. Bevonultak, összeszedtük a bepakolt bőröndjeinket és miután felvettük a kabátjainkat, kiléptünk a piros turnébuszunk ajtaján. Magamba szippantottam a friss levegőt, a rajongóink és a fotósok nem tudják melyik hotelben szállunk meg, így csak néhány lézengett ott. Azoknak a rajongóknak akik itt várakoztak, adtunk aláírást, csináltunk közös képet, miközben az a néhány riporter kérdéseket tett fel. Egy csoportba álltunk és válaszolgattunk a kérdésekre, beálltunk néhány képre, majd Paul vezényletével bementünk. Lehajtott fejjel, a csomagjainkat magunk után húzva lépdeltünk a pulthoz, megvártuk, míg Paul kikéri a szobáink kulcsát, majd indulhattunk elfoglalni azokat.
-Ugye nem egyágyas?-nyitottunk be egy "67"-es számmal ellátott ajtón.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel amikor egy nagy franciaágy tárult elénk. Ledobtuk egy sarokba a cuccainkat és bedőltünk az ágyba. Milyen jó is lesz olyan ágyban aludni, ami reggel nem zötykölődik alattam.
Arcomat az illatos párnába fúrtam, helyben el tudtam volna aludni, de Harry nem hagyott.
-Louis!-bökött meg.-Nem megyünk el bulizni?
-Hagyjál már! Dehogy megyek, fáradt vagyok.
-Naa, légyszi.
-Harry, ne fárassz már drága.
-Jó.-morgolódott.-Akkor én most elfoglalom a fürdőszobát.-sóhajtott fel drámaian.
Felpattantam és az ajtóhoz siettem, összeszorított szemekkel nyitottam be, remélve, hogy nem zuhanyfülke van. És nem, egy sarokkád terült szét. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és már azon járt az eszem, milyen jót fogok én pancsolni ott.
-Fiúk? Itt vagytok?-nyitott be Niall.
-Ja.
-Hú, az előbb rányitottam egy öreg nénire.-vonult be a szőkeség.
-Hanyas szobát kaptátok?-fordultam felé.
-69.
Harry perverz vigyorral az arcán fordult meg, megráztam a fejem és leültem az ágyra. Lábaimat kibújtattam a cipőmből, mire Niall a kezét az orra elé tette és maga előtt legyezve hátrált.
-Mi van?
-Te egy görényt tartasz a cipődben?-kapkodott levegő után.
-Megmasszírozod a talpam?-röhögtem és felemeltem a lábam.
-Fúj, nem.-fintorgott.-Legalább vennél fel zoknit.
-A zoknik gonoszak.-vontam össze a szemöldököm.-Kényelmetlen.
-Pont úgy, mint az alsónadrág.-bólogatott egyetértően a göndör.
Mindketten grimaszolva néztünk rá, megrántotta a vállát, előszedte a táskájából a tusfürdőjét, majd eltűnt a fürdőszobaajtó mögött.
-Igyekezz!-kiabáltam utána.
-Eljössz velem bulizni?!
-Nem!
-Akkor várakozz csak!
Megforgattam a szemeim és hátra dőltem a nagy ágyon, játszunk csak Harold.