.:Prológus:.

Hey Everyone! :)
Meghoztam a prológust, remélem tetszeni fog! :) Köszönöm a tippeket az előző bejegyzéshez, annyit elárulnék, hogy nem nagyon találtátok el a történet alapsztoriját. :DD Remélem nem fogok csalódást okozni ezzel a blogommal sem. :) Köszönöm a már több mint 1000! oldalmegjelenítést, a 16 rendszeres olvasót, és a blog 1. díját! :)

*Dobpergééés*

Ezennel, hivatalosan is megnyitom a 3. blogom! :DD

Köszönöm a gyönyörű fejlécet, Kata!! :)

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

Azt hittem,spontánnak lenni jó dolog. Gondolkodás nélkül belevágni az első hülyeségbe ami eszedbe jut. Ám elsőre minden jó ötletnek tűnik, egészen addig,amíg rá nem jössz mekkora hülyeséget csináltál, de persze addigra már késő. Mert az élet rendje az, hogy mire az az idióta rájön mit csinált, addigra már késő. Hiába küzdesz, hiába próbálod jóvá tenni, az már senkit nem érdekel. A fejedhez vágják, hogy mekkora egy barom vagy, hogy csalódtak benned, és ami a legjobb, abban a percben még te érzed magad sértettnek, egészen addig, amíg egyedül nem maradsz a gondolataiddal, és a szépen lassan rájössz, mindenkinek igaza van. Pofátlanul feladni a biztost egy ingatag butaságért, egyáltalán nem jó ötlet. Akkor viszont én sem gondolkoztam, csak úgy mint általában, Louis Tomlinson belevágott egy hülyeségbe úgy, hogy egy cseppet sem gondolkodott. Mert már miért is gondolkodnék? Régebben én osztottam az észt Harrynek, amikor úgy láttam, átesett a ló másik oldalára, a lányok bűvkörébe. Most már tudom, milyen könnyű odajutni, kiszállni pedig csak nehezen lehet, és azt is csak akkor, amikor rádöbbensz mit is tettél. Kivéve ha használod az eszed, mert az nem azért van ott a fejedben, hogy kitöltse az ürességet. Ha én használtam volna, nem tettem volna meg először, és pláne nem folytattam volna. 

Volna...
 Nagyon is megtettem elsőnek, és fojtattam is,de semmit nem lehet sokáig titkolni, főleg ha a neved naponta elhangzik a tévében. Ha aznap otthon maradok, nem veszítem el a fejem, akkor nem ismerem meg, nem csinálok sorozatban meggondolatlan dolgokat. Nem veszítem el Őt. 
De nem maradtam a seggemen és sikerült elkövetnem életem legnagyobb baklövését, ráadásul ebből sorozatot csináltam. Olyan dolgot, illetve dolgokat tettem, amit tudom, hogy én magam sem bocsájtanék meg. Sőt, ha ezt valaki valamelyik húgommal teszi meg, tudom, hogy én magam kerestem volna meg, hogy még a szart is kiverjem belőle. Mégis, hiú reményként él bennem, hogy egyszer talán sikerül jóvá tennem mindent, és elnyerem a bocsánatát.