2.rész Nem változok meg!

Leráztam magamról Harry karjait. Alvás közben motyogott valamit egy csajról, majd a másik oldalára fordult és felhorkantott. Ahelyett, hogy engem ölelget, be kéne újítania egy barátnőt mert akármennyire is bizonygatja, hogy nem, Harry gyakran tölti az éjszakáit idegen csajok ágyában. Jó lenne ha felszedne valami normális lányt és abbahagyná ezt az életmódot, mielőtt még összeszed valami rusnya betegséget.
Lerúgtam magamról a takarót, mezítláb csattogtam ki a fürdőszobába, és Harry fogmosós poharába hideg vizet engedtem. Bájos mosollyal az arcomon, kezemben a jeges vízzel teli pohárral, az ágyhoz mentem, és az összeset Harry göndör hajára zúdítottam. Ordítva, hirtelen ült fel, a kezemből kiesett a műanyagpohár és rögtön nevetni kezdtem.
-Te nem vagy normális!
A hasamat fogva összegörnyedtem és kiröhögtem a csöpögő barátom.
-Jó-jó reggelt, H-Harry!
-Oh.-pöckölt ki a szeméből egy nemlétező könnycseppet miközben a hajából a vállára csöpögött a hideg víz és mindegyiknél felszisszent.-Neked is drágám, gyere had öleljelek meg!
Mielőtt menekülhettem volna, rám vetődött, színlelt verekedésbe kezdtünk, majd egy kicsit a hasamba vágott, amitől felordítottam. Az ajtó a másodperc töredéke alatt kinyílt és három karikás szemű srác jelent meg.
-Meg sem kérdezem mi történt.-rázta a fejét Liam.
Harry a nagy seggével a mellkasomra ült, alig kaptam levegőt, rézben azért mert rám nehezedett, részben a röhögéstől.
-Szedd lee!-nyúltam Zayn felé, miközben megpróbáltam kivergődni Harry alól.
-Az történt-kezdett mesélésbe a göndör, miközben egyet-kettőt rugózott is rajtam-hogy Louis rám borított egy adag hideg, jéghideg vizet!
-Túlzol.-nyögtem.-Langyos volt.
-A f*szt volt langyos!-rivallt rám.
Liam egy könnyed mozdulattal leborította rólam a göndört, nagy levegőt vettem és feltápászkodtam.
-Kösz, Leeyum. Szeretlek.-dobtam felé egy puszit.
-Ne nyírjátok ki egymást.-jegyezte meg majd ásítozva kivonult a másik két alvajáróval az oldalán.
Harry lerángatta magáról a vizes boxer alsóját, amit minden alvásnál ráerőltetek. Elhúztam a függönyt, és kivigyorogtam az ablakon a hotel előtt állomásozó fanokra, majd arrébb álltam, hogy rálássanak a külön bejáratú Harry show-ra.
-Kapd be, Louis.-rántotta fel magára a boxerét, majd elfintorodott és mielőtt bevonult volna a fürdőszobába, hogy eligazgassa magán, az ablakhoz állt, és széles, már-már kissé ijesztő mosollyal jutalmazta meg a kint álló lányokat.
Integettem, majd elhúztam a függönyt és a telefonomat felkapva, leheveredtem az ágyra.

@Louis_Tomlinson: Jó reggelt mindenkinek! :) 

A sajátomról Eleanor adatlapjára "vándoroltam", az utolsó kiírása tegnap este volt. Hamar kialakult egy Good Morning Louis trend, és képek özönlötték el a világhálót az előbbi kis akciómról Harry-vel kapcsolatban. Mi tagadás, a rajongóink elég szemfülesek, és kiváló kamerás mobillal rendelkeznek. Válaszoltam néhány üzenetre, kikotyogtam Harry néhány mocskos kis titkát, mint például:

Hogy indulnak Harry reggelei? 
@Louis_Tomlinson: Addig turkál a gatyájában, amíg kényelmesnek nem találja magán a boxert. Mint például most. :3 

Én csak kedves vagyok a rajongóinkkal. 
Az ágyon fetrengve vigyorogva néztem, amint Harry kilép, durcásan felnyitja a bőröndjét, előszed egy nadrágot és egy tipikus fehér pólót. Felrángatta magára, majd leheveredett mellém és a telefonom kijelzőjét nézte.
-Mit csinálsz?-meresztette rám a nagy szemeit.
-Semmit.
Feltápászkodtam, a telefonom hanyagul az éjjeliszekrényre tettem, míg ő gyanakodva előszedte a sajátját. Még a hisztije előtt felkaptam egy pólót, melegítőt, és a telefonom, majd becsaptam magam után a fürdőszoba ajtaját. Felöltöztem, egy kicsit a hajammal foglalatoskodtam, miközben hallgattam, ahogyan a göndör hajú barátom röhögve olvassa végig a válaszaim róla. Tudtam, hogy vissza fog vágni valamivel, de ezek már a napi rutinjaink. Egyenlőre még nem tudtam, mit fogok csinálni a nap hátralevő részében. Csak holnap délelőtt indulunk Londonba, és még mindig egy szállodában fogunk éjszakázni, a barátnőink nélkül, mert "ki kell pihenni magunkat a koncertre" blablabla.
Felkaptam a telefonom és kisasszéztam a szobába, ahol Harry bőszen olvasott valamit a laptopján. Átnéztem a válla felett, és már meg sem lepődtem azon amit csinál. Szokása saját magáról fanfiction-t olvasni.
-Miről szól?-böktem a képernyőre.
Szája széles mosolyra húzódott és a pillantásából rájöttem, hogy valami különösen perverz fanficet olvas. Mily' meglepő.
Magára hagytam, és megcéloztam a szemben lévő szoba ajtaját. 
-Szia, Zayn!-ugrottam rá az ágyon szundító bandatagunkra. 
Egy nem túl szép megjegyzéssel a hasára fordult, lelökött magáról és a fejére húzta a takarót.

~*Alexis Elwood*~

A hideg csípte az arcomat, nem voltam hozzászokva az ilyen undorítóan hideg levegőhöz.

-Vigyázz magadra!-ölelt át anya.

Felhorkantottam, két puszit nyomtam az arcára, majd egy legyintéssel a bátyám után mentem. Anya különböző okokat felsorolva küldött apámhoz Londonba, mint például: flegma magatartás, pia, szex, partydrog használata stb. Mintha apa bármit is tudna velem kezdeni, pont ő. Magam után húztam a fekete bőröndöm, George már előttem járt, és velem ellentétben ő volt a rendes, okos, aranyos, mintagyerek, minden anya álma. 

-Segítsek?-vette ki a kezemből a bőröndöm.

-Nem.

Kivettem a kezéből, lehajtott fejjel elhaladtam mellette, gyalog indultam végig London utcáin, már most utáltam, és volt egy olyan érzésem, hogy ennél csak rosszabb lesz ez az érzés.

-Alex!-kiáltott utánam a bátyám.-Várj már!

Lecövekeltem az utca közepén. Nagy ívben tettem a a morgolódó emberekre, tulajdonképpen még szórakoztatott is ahogyan hülye, brit akcentussal káromkodnak.

-Elmondod mi bajod?-állt meg mellettem, majd maga után húzva a bőröndjét elindult.

Utána lépkedtem, apa még arra sem volt képes, hogy kijöjjön értünk. Elfoglalt üzletember a papuska, de legalább tele van lével, amire szükségem van. 

-Mond, te egyáltalán nem érzed szarnak, hogy ebbe a büdös, mocskos, hideg városba küldött minket anya?! 

-Nem.-mosolygott rám barátságosan.

Idegesített, hogy feszt mosolyog. Soha nem volt semmi baja, velem sem veszekedett soha, ő volt a cuki nagy tesó.

-Most komolyan George. Neked nem kell itt lenned, húzzál fel a repülőre és menj vissza LA.-be! 

-A húgom vagy, itt maradok.

-Nem fogok rád hallgatni.-nevettem fel.

Megvonta a vállát és ismét egy kedves mosollyal ajándékozott meg.

-Nem baj.

Nehezen értem meg őt. Mások vagyunk, ő mintagyerek, nem lázad, szót fogad, olyan mint egy engedelmes palotapincsi, én meg a teljes ellentéte.

Makacsul összeszorított szájjal, magam után húzva a bőröndöm, végiglépdeltem vele az utcán. Máris hiányzott a napsütés. Ő tudta az utat, mert velem ellentétben, ő hajlandó volt minden nyári szünetben ide utazni, én mióta a szüleink elváltak, nem találkoztam apával, csak a pénzével, amit mindig átutalt, amiből tudtam finanszírozni a kellemes, gondtalan éjszakai életmódot.

George leintett egy taxit, a csávó elég undok volt, csak bedobta a csomagjainkat a csomagtartóba, míg mi beszálltunk a hátsó ülésre. Fél óra múlva egy hatalmas ház előtt állt meg. A bátyám kifizetett egy borsos összeget majd előszedtük a bőröndöket, a taxis pedig elhajtott. Már nem rajongok a britekért. 

Bepötyögött valami kódot, a kapuk csörömpölve kinyitódtak és mi beléptünk. Felcsörtettem a lépcsőn, az önbizalmam egy kicsit megingott, ezért megvártam, hogy George is felérjen és benyisson. 

-Á!-nézett fel apánk egy papírkupac mögül. 

-Ezért nem jöttél elénk?-böktem a papírokra.

-Ó, Alexis...

-Alex!

-Rendben, Alex. Kicsim, de gyönyörű vagy, és George!-áradozott.

Megtapogatta a bátyám vállát, az arcát, majd megölelték egymást, és hozzám lépett.

-Tündérkém, de megváltoztál!

-Cső.-emeltem fel a kezem.

Apa meghökkenve mért végig, majd megrázta a fejét, az arcára a bátyáméhoz hasonló kedves mosoly ült ki, elvette a bőröndöm és elindult felfelé egy hosszú lépcsőn.

-Ez lesz a te szobád, Bogaram.-állt meg egy hatalmas "Lexi" névvel ellátott ajtó előtt.

A névtáblát azonnal lekaptam, kivettem a kezéből a bőröndöm, odavetetem egy "kösz"-t és benyitottam.

A szobám fala barackvirág színű volt, fehér franciaággyal a közepén, a fal mellett fehér, bőr ülőgarnitúrával és egy kis dohányzóasztallal. 

-Szekrény?-vontam fel a szemöldököm.

-Húzd el azt az ajtót, kincsem.-bökött apa egy fehér ajtóra.

Lecsaptam a bőröndöm, és odacsörtettem, elhúztam az ajtót és a látványtól azonnal elszörnyedtem. Színes, ruhák, cipők, táskák, ékszerek, egyetlen egy széttaposott tornacipő és kinyúlt póló sem volt. 

-Csodás.-nyögtem.

-Kicsim, szeretném ha tudnád, hogy anyád...

-Azért küldött ide mert rossz kislány voltam és azt reméli, hogy megváltozok. Blablabla... El kell, hogy keserítselek apuci, nem fogok megváltozni a büdös londoni levegőtől!

-Értem.-bólintott.-Nos, arra gondoltam, hogy megleplek valamivel.-kotorászott a zsebében.

Jajj ne. Csak semmi ékszert vagy valami undorító színes dolgot ne!

-De aztán mégsem, mert nem tudom mit szeretsz. Gondoltam kell egy kis költőpénz, szóval tessék.

Hitetlenkedve néztem a köteg bankjegyre amit a kezembe nyomott. 

-Kösz. 

Éhesen kaptam ki a kezéből és a zsebembe csúsztattam.

-Ha szükséged van valamire csak szólj, pihenj egy kicsit, később George szívesen megmutatja neked a várost.

-Nincs kedvem városnéző túrára menni. 

-Rendben.-bólintott.-A nappaliban megtalálsz, ha szeretnéd megmutatom a házat.

-Talán majd később.

-Pakolj ki!-mosolygott rám és az ajtóhoz ment.

Miután elhúzott, körbenéztem a szobában. Túl lányos volt, és azt már előre tudtam, hogy abból a gardróbból nem sok cuccot fogok felvenni. Lerúgtam a fekete Converse cipőm, és az ágyra dőltem, eszem ágában sem volt kipakolni. Úgy terveztem, néhány hét alatt kiakasztom az apám és kb. február elején visszautazom Los Angeles-be. George nyitott be, az arcán ülő mosolytól elfintorodtam. Nem értem miért kell mindig, a nap minden egyes rohadt percében úgy mosolyogni mint egy hülye gyerek, de azt hiszem a maga módján ő boldog, ahogy én is, bár most kevésbé, amiért itt kell lennem. 
-Szép szobád van.-pislogott körbe. 
Pofát vágtam és kinyújtottam a nyelvem. 
-Anya a te érdekedben küldött ide.-sóhajtott.
-Tudsz itt jó szórakozóhelyeket?-vontam fel a szemöldököm.
-Alex...
-Most mi van? Csak be szeretnék illeszkedni! 
-Először ismerd meg a várost, holnap együtt megnézzük azt az iskolát.
-Úgy se lesz meg az érettségim.-vontam meg a vállam.-Nem fogok átmenni.
-Ilyen hozzáállással biztos nem!-pattant fel.
Most először láttam őt idegesnek.
-Alex! A saját magad érdekében próbálj meg olyan lenni mint régen! 
-Oké.-vontam meg a vállam.-Megpróbálom, de nem ígérem, hogy sikerülni fog. Most figyelj, de tényleg jól figyelj! Drága egyetlen, szeretett, bratyóm!-nyávogtam.-Óhajtasz valamit? Esetleg elmenjek veled megnézni ezt a rohadt várost? Nem veszel nekem rögtön egy pudlit is? Nem szeret senki...
Az előadásom végét egy drámai szipogással és látszólagos könnytörülgetéssel zártam le. 
George megrázta a fejét, és kiment. 
Nevetve dőltem el az ágyon, mint már mondtam, nem fogok megváltozni. 

George Elwood