7.rész Izgalmas nap

Hey! :)

Meghoztam az új részt! :D Nem sok mondanivalóm van, csak annyi lenne, hogy készítettek velem egy interjút, amit megtaláltok ITT. :) Köszönöm a feliratkozókat, a komikat és az oldalmegjelenítéseket, sokat jelent. :) 

Csók: Nessa. xx

~*Alexis Elwood*~

Nem kellett győzködnöm, tulajdonképpen semennyit. A második csörgésre felvette, csak annyit mondtam neki, hogy átjöhetne, mire a válasza az volt, hogy siet, és már ki is nyomta. Most, hogy még mindig az ablakban ültem, és ő feltűnt talpig feketében a sarkon, egyáltalán nem inogtam meg. Lesiettem a lépcsőn, pont az ajtóhoz értem, mire ő megállt a kapuban és rám vigyorgott.

Mezítláb, rövid ujjú pólóban szaladtam ki, beengedtem a kapun, majd megragadtam a kezét és behúztam magam után a házba.

-Szia.-hajolt az arcomhoz és megpuszilt. 

Nem ellenkeztem, de én nem pusziltam meg őt. 

-Egyedül vagy?

Bólintottam, lerúgta a cipőjét én pedig a kezénél fogva húztam fel magam után a lépcsőn, a szobám ajtaja előtt viszont lecövekeltem és háttal nekidőltem az ajtónak, máris vészesen közel voltunk egymáshoz. 

-Mielőtt bármit is mondanál majd a szobámról, előre szólok, hogy nem én rendeztem be.

-Nyugtass meg, hogy nincsenek bent csillámpónik.-nevetett és a szabad kezével megtámaszkodott fölöttem.
-Az kellene még.-horkantottam.
Kinyitottam az ajtót, fintorogva néztem végig a szobán, ő még mindig a kezemet fogta, zöld szemeivel végigpásztázta a "birodalmam" amit cseppet sem érzek az enyémnek. 
-Hát, ez olyan...
-Nem Alexes.-fejeztem be helyette a mondatot. 
-Azt akartam mondani, hogy lányos. 
-Utálom.
-Ha rád nézek, szerintem illik hozzád ez a szoba, de azt hiszem kezdelek megismerni, és úgy már nem. 
A hajam szoros copfba volt fogva a fejem tetejére, George egyik bő pólójában feszítettem és francia bugyiban, ami valljuk csak be, nem túl sokat takart. Kihasználta a helyzetet és a szemét a lábaimon legeltette, megrázta a haját és felpillantott rám.
-Miért hívtál ide?
-Egyedül vagyok, és unatkozom.-haraptam az ajkamba.-Tegnap éjjel elég félreérthető sms-ek is akadtak...
-Aha.-hajolt közelebb.-Zárd be az ajtót. 
Hátrébb léptem tőle és elfordítottam a kulcsot a zárban, miközben ő végignézett a szobámon, majd behúzta az ablak előtt a sötétítőt. Letelepedett az ágyamra, egy pillanatig néztem, ahogyan ott ül. Levette a kabátját és hanyagul az egyik fotelbe dobta. A fekete ruháiban kétségtelenül nem illett a szobámba, ahogyan én sem.
Leültem mellé, arcára csibészes mosoly ült ki, az ujjaival megcsípte rajtam George pólóját.
-Ugye ez nem a barátodé?
-Nincs barátom, ez a vigyorgós bátyámé.
-Oké.-nyalta meg az ajkait.
Fekete Ramones pólót viselt, kíváncsi voltam hogyan csókolhat, az ember nem mindennap csókolózhat jófiúnak álcázott szupersztárokkal, aki ha nem látják, egyik nő ágyából a másikéba vándorol. A pólójába markoltam és közelebb húztam magamhoz, gyakorlott mozdulattal kezét a csípőmre simította, ajka megtalálta az enyém, meglepően jól csókolt, nem volt túl nyálas, inkább egyszerre puha és heves.
-Csak ennyire kellenék?-húzódott el.
-Kell valaki, aki megmutatja majd ezt a rohadt várost is.
Elmosolyodott, és újból megcsókolt, ezúttal végigdöntött az ágyon, és mindenféle terelés nélkül a csípőmre ült. A szobámban félhomály volt, kezdtem elveszíteni a fejem, és kiélveztem a mámor édes ízét, amely átjárta a testem. Nem éreztem a csókjában, hogy szeretne, és tulajdonképpen fogalmam sincs mikor csináltam utoljára valaki olyannal, aki szeret, ő nem is arra kellett. Mohó volt, irányította a testén a kezem, miközben csókokat hagyott a nyakamon. Tudta mit akar, és én is tudtam, én mit akarok. Kibújtattam a pólójából, tekintetem végigvezettem szőrtelen mellkasán, nem volt tökéletes kocka hasa, mégis vonzó volt. Megharapta a nyakam, ujjaim a hajába vezettem és meghúztam, édes rekedtes nevetése van, ismét megharapott, és ezúttal a fogai közé csippentett bőrt szívogatta is. Nevettem rajta, kezemet végighúztam a kis pocakján és a mutatóujjammal megböktem, eszembe jutott néhány éjjel, amikor buli után, piával és nem kevés fűvel a szervezetemben valami idegen sráccal gabalyodtam össze. Los Angeles-ben három fajta fiú van, a nem tökéletes testű de cuki arcú, a kigyúrt, izmos, de csúnya, kategória, és a helyes, tökéletes. Harry a kedvenc kategóriámba tartozik, nem tökéletes, de nagyon cuki, és ha kapcsolatra nem kell, alkalomadtán nagyon is jól jön. Dús ajkai elengedték a nyakam, feljebb emelkedett, szemeit csukva tartotta és az egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá. Szemei tágra nyíltak, amikor ujjaival felfedezte, hogy nem viselek alatta semmit. Kapkodva húzta át a fejemen az anyagot.
-Szent szar!-nyögött.-Ha annyira káros életmódot folytatsz, hogy nézhetsz ki így?
Egy ujját cikázva végighúzta a felsőtestemen, szórakozott velem, fel akart hergelni.
-Testmozgás.-vigyorogtam rá, megvillantva az ártatlan arcot kölcsönző gödröcskéim.
Halkan hümmögve bólogatott, egyik kezét a mellemen tartotta, másikkal megtámaszkodott a fejem mellett és előre dőlt, ágyékát az enyémhez dörgölte, meglepődtem az igencsak nagy és kemény dolog érintésétől, mely kétségbeesetten próbált szabadulni a farmer fogságából.
A farzsebébe nyúltam, kivettem onnan a telefonját és a vaskos pénztárcát, hanyagul az éjjeliszekrényre dobtam, majd megmarkoltam a fenekét és a kezemet az övcsatjához vezettem és kipattintottam. 
Kihúzta a hajamból a gumit és az ujjaival elrendezgette sötét tincseim miközben lerúgta magáról a nadrágot. 

~*Louis Tomlinson*~

-Harry hol van?-léptem be a nappaliba, ahol a többiek lustán elterültek a földön és a kanapén.

Megvonták a vállukat, elhúztam a szám, hiszen jelenleg ő lett volna az egyetlen, aki beleegyezik abba, hogy Niall szobájának az ajtaját fessük be zebracsíkosra. 

Unatkoztam bent a házban. Eleanor-nak el kellett mennie valahová, pedig legszívesebben vele lettem volna egész nap. Harry rejtélyesen eltűnt, a fiúk pedig lusta disznókként elterültek a kanapén és valami idióta sorozatot bámultak. Megérdemelték a pihenést, ahogyan én is, de én maradtam az a Louis, aki vagyok, tele energiával és hülyébbnél hülyébb ötletekkel, rajtam nem fog ki egy turné, nem fogok téli álmot aludni. A pillantásom megakadt a félig földön, de amúgy kanapén fekvő Zaynen aki nyitott szájjal horkolt és egy kis nyál csordult ki a szája sarkából. Előkaptam a telefonom és könnyedén lefényképeztem majd posztoltam, egy "haha Zayn alukál" mondat kíséretében twitterre.  
Elhúztam a szám, látva, hogy Liam és Niall is félig alszik, hiszen még a mi kis Daddy Direction-ünknek sem volt annyi ereje, hogy megdorgáljon.
-Lusták.-fortyogtam magamban, majd kiszambáztam a nappaliból. Egy darabig fel-alá járkáltam a házban, kerestem a helyem, de nem igazán találtam. Szállodák és a turnébusz után elég furcsa volt itthon lenni. Előhalásztam a telefonom, beléptem a szobámba, könnyed mozdulattal az ágyamra vetődtem és rányomtam Harry nevére. Két csöngés után egyszerűen kinyomott, pedig ilyet soha nem csinál. Újra hívtam, egyet csöngött, majd egy hosszú sípolás jött és megszakadt a vonal.
-Mi a frász.-suttogtam magamnak.
Az egyik felem rosszat sejtett, mert talán valami baj történt, elkapta egy bérgyilkos. A másik felem viszont gyanakvó lett, talán valami ostobaságot művel, valami HARRY FÉLE ostobaságot, és ez a felem legyűrte a másikat, bár még mindig ott motoszkált bennem valami. Mi van ha baja esik. Újból hívtam, de csak egy nőci szólt bele, miszerint: A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. 
Hátradőltem az ágyamon, a telefont magam mellé tettem és a plafont bámultam. A reggeli feltételezésemmel ellentétben, nem költöztek pókok a szobámba, és porcica invázió sem alakult ki, csak vékony porréteg fedte a polcokat és a könyveim. Le kellett volna törölnöm a port, de nem akaródzott felállni, csak feküdni akartam és bambulni, lehetőleg Eleanor-val. 

~*Harry Styles*~

A mellkasom még rendszertelenül emelkedett és süllyedt, nehezen vettem a levegőt és egy kissé elgyengültem. Testének íze még ott égett a számon, behunytam a szemem és szinte láttam magam előtt, miket műveltünk egymással. Nem volt bűntudatom. Az Isten tudja mikor volt utoljára ilyen jó valakivel. Nem voltak kötöttségeink, sem gátlások, alig ismertük egymást, mégis olyan volt mintha milliószor lettünk volna együtt. Ha valamit akart azt elérte, és a céljainkból valami jó sült ki. 

-Máskor is átjöhetnél.-pihegett mellettem.

Ránéztem. Ő más lányokkal ellentétben nem kezdte takargatni magát, a pillantásom az arcáról lejjebb esett, a csípőjén piros foltok voltak ott, ahol pár perccel ezelőtt még az ujjaim szorították. Mindketten a saját vágyainkat hajtottuk, az övéibe beletartozott, hogy szétmarja a hátam, az enyéimbe, hogy kiszívom a nyakát, és a kezemmel akaratlanul is nyomokat hagyok rajta. Az emlékeim homályosak voltak, de éreztem magamon az ajkát, a számon ott volt az ő íze, és a testem még erősen bizsergett. 

Rávigyorogtam, lopva elhúztam egy hajszálat az arcából, majd feljebb tornáztam magam az ágyon, a szétzilált ágynemű között. 

-Tudod a számom.

Ő is felült, a tekintetem még egyszer végigfuttattam rajta. 

Nem éreztem magam kínosan, bár furcsa volt egy ilyen esemény után vele beszélgetni, akiket éjszaka szedek fel, azokkal az esemény után valószínűleg soha többé nem találkozok, és nagy valószínűséggel a lány annyira be van állva, hogy azt sem tudja kivel volt együtt.

-Hétvégén a fiúk rendeznek nekem egy bulit, szeretném ha te is eljönnél.-mosolyogtam rá.

A ,,buli" szóra felcsillant a szeme, bár nem mutatta az izgatottságát.

-Oké, de nem garantálom, hogy ajándékot viszek.-állt fel az ágyról, és leguggolt előttem az alsóneműjéért. 

Belelépett, majd ismét lehajolt az eldobott férfipólóért.

-Magadat hozd el.-csaptam a formás fenekére.

Rám villantotta a mosolyát, meglepődtem, amikor lehajolt hozzám, a keze pedig az elég érzékeny testrészemhez kalandozott. Halkan hümmögtem az érintése alatt, szorosan összezártam a lábaim.

Elhúzta a kezét és nevetve lehuppant mellém. 

-Tudod, van az a film.-kezdtem, és közben a lábujjammal közelebb húztam magamhoz a fekete boxerem.-Barátság extrákkal. 

-Nem nézek nyálas filmeket, Justin Timberlake-vel főszerepben. 

-Még is tudod ki játszik benne.-nevettem fel.-Lebuktál. 

-Nem tudom mennyire nevezhető ez barátságnak.-vonta fel a szemöldökét.

-Holnapután körbevezethetlek Londonban?
-Neked jut időd ilyenekre?
A szája ,o' alakot formált, nekem pedig ismét eszembe jutott egy dolog a történtekről, éreztem, ahogyan a szőrszálaim égnek merednek. Felhúztam magamon a boxerem, majd a szoba másik sarkában heverő pólómért mentem és belebújtam.
-Miért ne jutna?-kérdeztem, miközben már a nadrágomat kerestem.
-Mert elkényeztetett sztár vagy.
-Szívd vissza.-néztem a szemébe.-Megdolgoztunk érte, te nem tudod milyen kemény volt az X-Factor.
-Bocs, nem akartam a lelkedbe gázolni.-fintorgott.
Elengedtem a beszólásait a fülem mellett. Felvettem a zoknim és a nadrágom, az ujjaimmal átszaladtam a hajamon, majd rápillantottam. Fehér bőrén feltűnő volt a nagy piros folt. 
Lehajoltam és összeszedtem a földről a darabokban heverő telefonom. Fogalmam sem volt, hogyan került az oda. Felvettem a kabátom a fotelről és belebújtam.
-Legyen.-adta meg magát.
-Oké.-mosolyogtam rá ismét.-Akkor majd megbeszéljük, kikísérsz?
Aprót bólintott, a kulcsot elfordította a zárban, és intett, hogy menjek elé. Csendben mentünk le a lépcsőn viszont egy nem várt dolog fogadott, egy srác állt a lépcső alján a mellkasa előtt összefont karokkal.
-Hali, George.-intett hanyagul Alex.
-Akkor jól láttam, hogy nem a te lábad nőtt meg elég drasztikusan. 
Aha, George, a bátyja. 
-Ja.
Hátratúrtam a hajam és a kezemet nyújtottam a srác felé.
-Harry Styles vagyok.
-George Elwood.-szorította meg a mancsom.-Mit kerestél a húgomnál? 
-Jajj, G! Találd ki!.-ragadta meg a karom Alexis, és arrébb rángatott.
Furcsa, mennyi erő van ebbe a csajba, és milyen meglepő dolgokat tesz. Éreztem, ahogyan a fülemig pirulok, lehajtottam a fejem és hagytam, hogy addig húzzon maga után ameddig akar. A kis előszobában gyorsan felrántottam a lábamra a cipőm és ránéztem.
-Bocs.-intett a fejével a nappali felé.-Tényleg nem tudtam, hogy beállít.
-Jó.-vakargattam a tarkóm.-Majd hívlak.
Bólintott, lehajoltam hozzá, puszit nyomtam az arcára, majd kinyitottam az ajtót és kibotladoztam rajta a hidegbe.
-Harry!-kiabált utánam.
Lecövekeltem, összeráncoltam a szemöldököm és az apró pelyhekben hulló havon át őt néztem, amint ugyanúgy, ahogyan beengedett, áll az ajtóban.
-Izé, boldog szülinapot, vagy mi...
-Köszi.-villantottam meg a mosolyom, majd futásnak eredtem a szakadó hóesésben.