35.rész Szeretnék mondani valamit...

Hellooo Drágák! :)

Boldog 3. Születésnapot a Bandának! El sem hiszem, hogy már 3 évesek...

A Best Song Ever-ről is ejtek néhány szót. :D 

Meghaltam. Én is szeretném, ha meglenne az a rekord, ezért tegnap este óta folyamatosan azt nézem, még hajnali 4-kor is frissítettem a telefonomról. Elképesztő, mindig nevetek rajta, annyira ügyesek és tehetségesek! :))

Még mielőtt elkezdenétek olvasni, szeretném elmondani, hogy a következő részt nem tudom mikor hozom, ma kaptam egy telefonhívást, és el fogok utazni néhány napra, tehát nem fogok tudni írni. Remélem megértitek és senki nem haragszik, még idén nyáron nem voltam sehol csak érlelődtem a szobámban. Amint hazaérek nekiállok megírni a következő részt és amilyen hamar csak lehet felteszem, egyenlőre nem tudom mikor.   Elhalasztva.

Nessa. xx

~*Harry Styles*~

Az agyam folyamatosan kattogott, Hayley-n gondolkoztam, alig vártam, hogy hazamenjek és egy nagy bögre kakaóval relaxáljak egy kicsit a kertben, telefonálgassak anyával vagy a családom többi tagjával, hülyüljek a fiúkkal. Behajtottam a garázsba, kiszálláskor megnyomtam a távirányítón a gombot amivel visszazártam a kaput. Megkerültem a házat és benyitottam, a fiús cipők közt megpillantottam egy fehér női szandált, túl ismerős volt. Reméltem, hogy talán Danielle vagy Perrie van itt, és véletlenül ugyanolyan sarujuk van mint a barátnőmnek. Amikor a hangok megütötték a fülem csalódnom kellett. Kezdődik elölről, faggatózás, vita, bocsánatért esedezés, nem értem miért kell feszegetnie ezt a témát, nem akarok beszélni róla és kész. Nehéz megérteni? Szerintem nem.

-Sziasztok.-nyögtem.
Szokásukhoz hűen a kanapén terpeszkedtek, Louis és Liam nem volt ott, Lou-ra van magyarázatom, a másik hiányzó bandatagra csak tippem van.
-Szia.-mosolygott rám Hayley.
Miközben hozzám lépett és megpuszilta az arcom ismét elbűvölt a szépsége, rámosolyogtam és próbáltam nem ideges lenni, talán most nem nyaggatni fog.
Zayn a lábait a bőr kanapé karfájára tette, Niall a tévén nevetgélt, nem nagyon vettek rólunk tudomást. Kézen fogtam a szőke lányt és felmentünk a lépcsőn.
-Merre jártál?-kérdezte bájosan mosolyogva.
Kezdődik...
-Csak pocsékoltam a benzint.-nyitottam be a szobámba.
-Alexissel voltál, ugye?
-Hazavittem a kórházból a testvérével.
-Aha.-dünnyögte bosszúsan. Vitaszagot érzek.-Miért nem mondod el végre, hogy mi van köztetek?
-Nincs köztünk semmi.-néztem a szemeibe.-Ne kezdd, kérlek.
-Akkor mi volt?
-Hayley! Nem akarok erről beszélni!-csattantam fel.-Ezerszer elmondtam, hogy nem akarok!
-Rendben.-jelentette ki higgadtan, és elengedte a kezem. Most jön a sértődéses fázis.
-Gyerekes vagy.-pufogtam.
-Nálad nem jobban.
-Én sem erőszakoskodok, amikor nem akarsz valamit!
-Persze, én meg majd végig nézem, ahogy ezzel a lánnyal...
-Hallod magad?!-kiáltottam.-Mit hiszel?! Megváltoztam, érted? Megváltoztam miattad, a múltkor megmondtam egy csajnak hogy nem megyek vele sehova mert barátnőm van!
-Ó, hát sajnálom!-emelte fel a hangját.-A világért sem akarom, hogy bárkit is elküldj az ajánlatával miattam.
-Félreérted.-sóhajtottam.
-Nem, Harry, mindketten a képembe hazudtok, megcsókoltad azért a parkolóba, mert piszkálták? Úgy hülyeség ahogy van! Előre megbeszéltétek, hogy ezt mondjátok nekem? Én vagyok a zavaró második?
-Tudni akarod mi volt köztünk?!-kiáltottam.-Megvolt! Nem is egyszer és nem is akárhogy! Kibaszottul nem tudom mit vagy úgy fennakadva, amikor az történt még fel sem merült, hogy a barátnőm leszel! Szállj már le erről a témáról!
A döbbenet tisztán tükröződött az arcáról, ajkai lefelé hajlottak és teljes fordulatot véve lerohant a lépcsőn. Gondolkodás nélkül iramodtam utána, a nappalin átrohanva találkoztam két aggódó és döbbent pillantassal, Hayley egyenesen az orrom előtt csapta be az ajtót. Feltépem, és a lábaimat kapkodva rohantam a lobogó hajzuhatag után, fürge, de nekem hosszabbak a lábaim és gyorsabb vagyok, beértem és elkaptam a derekát. Az emberek minket figyeltek, utálom őt sírni látni, főleg miattam. A mellkasomhoz szorítottam és a karjaimba véve, heves tiltakozása és csapkodása ellenére indultam vissza a házunkhoz.
-Sajnálom.-suttogtam, és megpusziltam az arcát.-Nem úgy értettem, idióta vagyok, sajnálom, gyönyörűm.
Válaszul csak halkan hüppögött, becsuktam magunk után az ajtót, egy majd elmondom pillantást vetettem az értetlenül bámuló barátaimra, és felmentem a lépcsőn.
-Hadd magyarázzam meg.-sóhajtottam, és az ágyra ültettem.
-Sejtettem.-nézett rám hidegen.
-Annak már vége.-guggoltam le elé, és a kezeim a combjaira tettem.-Vége lett még azelőtt, hogy elhívtalak volna randizni. Esküszöm.
-Hagyjuk, Harry. Haza szeretnék menni.
-Végighallgatsz?-pillantottam rá kissé bosszúsan. Lenyeltem a haragom és a szemébe néztem.-NEM szeretem őt, soha nem éreztem iránt semmit! Baby, téged szeretlek! Az csak egy... rosszul cselekedtem, bocsánatot kértem tőle, vége van, nem lesz több olyan senkivel, Hay. Nem kell, nekem csak te kellesz.
Kezét az arcomra tette, felsóhajtottam, amikor hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon.
-Sajnálom.-suttogta.-Én csak... megijedtem, hogy elveszítelek.
-Nem fogsz.-mosolyodtam el.-Hülye korszakom volt, megbántam, most már itt vagy nekem te, sosem csalnálak meg.
-Szeretlek, Haz.
-Szeretlek.-hajtottam a fejem a combjaira.-Sajnálom, hogy kiabáltam.
-Sajnálom, hogy néha kiállhatatlan vagyok.-simított ki egy tincset az arcomból, éreztem, hogy mosolyog.
-Az ellentétek vonzzák egymást.-nevettem.
-Iszonyú vicces vagy.-jegyezte meg gúnyosan.
-Én vagyok Harry Styles.-húztam ki magam büszkén, majd felegyenesedtem és leültem mellé az ágyra.
Csak egy gyors pillantást vetettem az ajkára, mohón nyomta a számhoz. Kezeim önálló életre kelve csúsztak a derekára, a ruháján keresztül simogattam, elég kényelmetlennek éreztem a pozíciónkat ezért a csók megszakítása nélkül fordítottam magam felé, és az ölembe húztam. Szorosabban öleltem át, kezeit a nyakam köré fonta, gyengéden kényeztettük egymás ajkait, ujjai a tarkóm körül kalandoztak, beletúrt a hajamba, ezzel halk sóhajt kicsalva belőlem. Elhúzódott, halkan pihegtem, miközben átölelt és a fejét a vállamra hajtotta.
-Semmi nincs köztetek?-kérdezte nyugodtabban, már én sem kaptam fel a vizet. A tenyerem a hátára simítottam és köröket írtam le vele.
-Részemről semmi olyan. Barátok vagyunk, extrák nélkül.
Halkan kuncogott, felemelte a fejét és kisöpört néhány göndör tincset az arcomból. Orromat az ő kis pisze orrához érintettem, egyszerre mosolyodtunk el, nyomtam az ajkaira egy puszit és a mutatóujjammal végigsimítottam az arcán.
-Hogy érted, hogy részedről?-fürkészte az arcom.
-Ő...
-Azért olyan ellenséges velem.-sóhajtott.
-Nem számít.-ráztam a fejem.-Felfogta, hogy itt vagy nekem.
Halkan hümmögött és a fejét ismét megpihentette a vállamon.
-Mennem kellene, anyu éjszakás, vigyáznom kell az öcsémre.
-Hazaviszlek.
-Most inkább sétálnék.-mosolygott rám félénken.
-Haragszol, ugye?-sóhajtottam.
-Nem haragszom, csak szeretném kiszellőztetni a fejem.
Leszállt a lábaimról, felálltam és megfogtam a kezét. Leballagtunk a lépcsőn, csendben figyeltem ahogyan felhúzza a saruját, majd egy puszit nyomott a számra és kinyitotta az ajtót.
-Biztos ne kísérjelek el?-kérdeztem.
Megrázta a fejét, magamhoz húztam és óvatos csókot leheltem az ajkaira.
-Szia.-mosolygott, és kilibbent az ajtón.
Sóhajtva fordultam meg, a konyhába mentem és végre csináltam magamnak egy nagy bögre meleg kakaót, a gyümölcsös kosárból elvettem egy banánt és a nappaliba mentem, arrébb toltam Zayn lábait és leültem a kanapéra.
-Mi történt?-kérdezték egyszerre.
Megráztam a fejem és belekortyoltam a kakaómba, a banánt egyenlőre a kis dohányzóasztalra tettem.
-Egy kicsit összevesztünk, de már minden rendben.
-Kicsit?-vonta fel a szemöldökét Niall.-Kiabáltatok...
-Tudom. Bocs, srácok.
-Mi volt ez?-ült fel Zayn.-Azt hittem, hogy rózsaszín felhőkön úszkáltok.
-Féltékeny.-jelentettem ki keserűen.
-Nem azért Haz, de én is az lennék, az utóbbi pár hétben minden idődet a kórházban töltötted, neki meg azt mondtad, hogy ne menjen be.-tette félre a távirányítót Niall, és felém fordulva magyarázta az észrevételeit.
-Mert Alex nem akarta, hogy bemenjen.
-Alexnek a seggét is kinyalod.-horkantott fel Zayn.
-Akkor ennek a beszélgetésnek most vége.-álltam fel.
-Még mindig nem szoktál le erről, ha valamit mondani akarunk neked és nem tetszik, akkor elmész.
-Mi a mondanivalód ezzel, Zayn?-sóhajtottam, és visszaereszkedtem a kanapéra.
-Azt, hogy nem kell minden mondatára ugrani csak azért, mert szegény kislány vissza lett utasítva. Hidd el, hogy szerintem ettől függetlenül elég jól érzi magát.
Összevont szemöldökkel fürkésztem, alapból van egy olyan érzésem, hogy valamit titkolnak előlem, de ezzel csak még jobban felkeltette az érdeklődésem.
-Hogy érted?
-Nem én leszek az, aki elmondja.-állt fel ezúttal ő, és elvonult a lépcső felé.-Az árulkodás nem az én stílusom.
A pillantásom Niall-re esett, aki védekezően emelte maga elé a kezeit.
-Én nem tudok semmit.
Dünnyögtem valami érthetetlent, a kiürült bögrét lecseréltem a mindenre gyógyír banánra, és elgondolkozva bontottam ki a gyümölcsöt. A bejárati ajtó kinyílt, néhány perc múlva pedig Liam trappolt be a borús hangulatú szobába.
-Hű, mi ez a hangulat? Mi történt?-nézett végig rajtunk.-Zayn?
Felálltam, a bögrével és a banánhéjjal a kezemben a konyhába mentem, a sárga héjat a kukába, a macskás bögrét a mosogatóba tettem, majd felcaplattam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba. 

~*Louis Tomlinson*~

1 hét Alexis nélkül ráébresztett arra, hogy talán tényleg csak a testét szeretem. Nem beszéltünk telefonon, sehogy sem kommunikáltam vele, és furcsamód tökéletesen megvolt nélküle. Anya kérésére nem rágódtam a Londonban történteken, ez a hét teljes nyugalomban telt, míg a lányok iskolában voltak, én segítettem anyának a házimunkában - kivette a szabadságát arra az időre, míg én itthon vagyok - vagy találkoztam néhány régi baráttal. Olyan volt, mintha 1 hétre visszautaztam volna az időben, még az X-Factor előttre. Nem kellett senkivel sem fotózkodnom, ha kiléptem az utcára nem sikoltozott senki, csak ismerősök és barátok miatt kellett megállnom. Minden olyan volt mint régen, leszámítva azt, hogy azóta megszabadultam a gombafrizurámtól, és a hajam nem lógott a szemembe, meg pár évvel idősebb is lettem. Délutánonként a húgaimmal jártam a várost, meglátogattuk apát, vagy a kertben idegesítettük egymást és anyát. Túl hamar elrepült ez néhány nap, korán reggel könnyes búcsút vettem a lányoktól, elvittem őket iskolába, majd hazahajtottam a cuccaimért és elbúcsúzni anyától. Szívesen maradtam volna még, de hívott vissza London és a fiúk. Gondolom nem meglepő, hogy nem vágytam vissza, féltem tőle, hogy Eleanor elküld a pokolba és összeveszek a fiúkkal, de ezúttal tényleg őszinte leszek, még akkor is ha nem fog jó kisülni belőle. Lerángattam a lépcsőn a bőröndöm és a konyhába mentem. Anya pakolt össze dobozokba kaját nekem és a srácoknak is, ezen a héten nem ettem semmi gyorskaját, sokkal jobban esett anyu főztje. Soha nem éreztem még ennyire nehéznek az elbúcsúzást, ez minden alkalommal így van, egyre nehezebb és nehezebb itt hagyni a családom, az vigasztal, hogy hamarosan újra találkozunk, júliusban elviszem őket egy családi nyaralásra.
-Készen vagy?-mosolygott rám szomorkásan anyu.
Bólintottam, majd közelebb léptem hozzá és a karjaiba bújtam. 
-Köszi, mindent.-motyogtam.
Megsimogatta az arcom és egy puszit nyomott rá, nagyon nem akartam elengedni. Sóhajtva húzódtam el, megfogtam az egyik kezét és együtt mentünk el az ajtóig, útközben felszedtem a bőröndöm. Bepakolta a kocsim hátsóülésére az összekészített ételeket, én a csomagtartóba tettem a cuccaim, majd becsaptam a tetejét.
-Bármikor hívj fel, Louis, akár az éjszaka közepén is.-fogta meg a kezem.
-Rendben.-mosolyogtam szomorúan.-Szeretlek.
-Én is szeretlek, drágám. Büszke vagyok rád.
Megpusziltam az arcát, nem igazán érdemlem meg, hogy most is büszke legyen rám.
-Minden rendben lesz.-mosolygott.-Indulj, mielőtt elsírom magam.
-Szóval elküldesz.-sóhajtottam.
-Jajj, Louis! Dehogy, ezzel ne viccelődj!
-Oké.-nevettem.-Szia, anyu.
-Szia, kicsim.
Hátrébb lépett, kitártam a kocsi ajtaját és beültem a vezetőülésbe, letekertem az ablakot és még utoljára intettem neki, mielőtt elfordítottam volna a kulcsot.
-Vigyázz magadra, puszilom a fiúkat!
-Te is, átadom.
Nehezemre esett kifarolni a feljáróról, majd magam után hagyni a Doncaster táblát. Amikor kiértem a városból bekapcsoltam a rádiót, hogy eltereljem a gondolataim. Az út lassan telt, talán soha nem éreztem még ilyen hosszúnak az utat Londonba. Ezúttal nem hajtottam üres fejjel, a gondolataim kavarogtak a fejemben, próbáltam összeszedni magam, még ma beszélni akarok a fiúkkal a kis titkaimról. Jobb minél hamarabb túlesni rajta, minthogy még 2-3 napig rágódjak rajta, aztán az egészből annyi legyen, hogy nem mondom el, mert az utolsó pillanatban megijedek. Eddig nem volt olyan dolog amit ne tudtunk volna megbeszélni, viszont eddig egyikünk sem csalta meg a barátnőjét. Jobb addig elhadarni mindent, amíg el nem bizonytalanodok. Hát... már késő.
Úgy döntöttem, a hétvégét teljes mértékben Eleanorral töltöm, aztán hétfőn felkötöm a gatyám és kitálalok. Csak még 2 nyugodt napot szeretnék vele, 2 olyan napot, amikor még minden rendben, valószínűleg a vallomásom után erre már nem lesz lehetőségem. 
Egész úton ezen járt az agyam, amikor behajtottam Londonba csak még idegesebb lettem, kivert a víz és letekert ablakon kívül a klímát is be kellett kapcsolnom, hogy ne izzadjak úgy, mint egy ló. Beálltam a garázsba Harry kocsijai közé, gondosan bezártam, kipakoltam a hűtőtáskát a hátsó ülésről és a bőröndöm a csomagtartóból, majd megkerültem a házat és a könyökömmel némi szerencsétlenkedés után lenyomtam a kilincset.
A fiúk az előszobában, az ajtó előtt vártak rám.
-Abban a szatyorban-bökött a kezemben lévő kajás szatyor felé Niall.-kaja van?
-Én is örülök, hogy látlak Niall.-forgattam a szemeim.-Igen, ne edd meg mindet, hagyj a többieknek is.-nyomtam a kezébe.
-Amúgy szia.-vigyorgott.
-Sziasztok.-nevettem, és a lábammal becsuktam magam mögött az ajtót.
Egyenként pacsiztam mindenkivel, Harry a nyakamba borult és ugrándozva puszit nyomott az arcomra.
-Boo Bear!-ölelgetett.
-Hazza!-nyávogtam.
-Hiányoztál.
-Te is, Baby.-csíptem meg az arcát, majd lefeszegettem magamról a karjait.-Csináltok valamit ma?-kérdeztem.
Egymásra néztek, Niall a konyhából kiáltotta a nemleges válaszát, mindenki nemet mondott.
-Miért?-kérdezte Zayn gyanakodva. 
-Szeretnék mondani valamit.-sóhajtottam.
Összevont szemöldökkel néztek rám, lerúgtam a cipőm és beljebb mentem.
-Mit?-kérdezte Harry.
-Kipakolok, eszek valamit és utána elmondom.
-Oké.-veregette meg a vállam Liam, egy biztató mosoly kíséretében.
Tudom, hogy tőlük megkapom azt a kiadós fejmosást amit megérdemlek, félek tőle, hogy Harry nagyon rosszul fog reagálni, a többiek csak kiokosítanának, de ő...
Felmentem a szobámba, míg ők lerohanták a konyhát, azon belül pedig a kajákat, amiket anya küldött. A ruháim mind tiszták voltak, anya kimosta és együtt összehajtogattuk őket, csak annyi volt a dolgom, hogy a szekrénybe pakoljak. Próbáltam magamban megfogalmazni, hogy mit fogok nekik mondani. Az ajtóm nyikorogva kinyílt és Zayn dugta be a fejét, egy tányért fogott és jóízűen falatozott egy csirkeszárnyat.
-Mire készülsz?-kérdezte, és az ágyamra ült.
-Arra, amit már régen meg kellett volna tennem.-csuktam be a szekrényem ajtaját.-Eleanornak is el fogom mondani, csak előtte szeretném vele tölteni a hétvégét.
-Jó ötlet ez? Mármint, tudom, hogy igen, de...
-Ki fog dobni.-sóhajtottam.-Tudom, és azt is, hogy valószínűleg Hazz is kiakad, de már nem bírom.
-Elég durván összebalhézott a múltkor a barátnőjével, kiabáltak.
-Mi?-vontam össze a szemöldököm.-Miért?
-A szeretőd... bocs, Alexis miatt. Hayley féltékeny.
Egy pillanatig némán ácsorogtam, majd rákérdeztem arra, amit nagyon remélek, hogy nem követett el Harry.
-Mert, Harry is félrelépett?-fogalmaztam meg finomabban a kérdésem.
-Nem tudok róla.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam és a hajamba túrtam, legalább ő nem olyan hülye, mint én. 
-Menjünk le, eszek, utána öngyilkos leszek.
-Nagyon humoros vagy.-vetett rám megrovó pillantást.
Megvontam a vállam, együtt mentünk le a lépcsőn. A konyhaasztalnál a fiúk mohón tömték magukat a házi koszttal, mindig ez van, amikor hazamegyünk mindenki anyukája küld kaját, ami rendszerint 1 óra leforgása alatt elfogy. Néha nem igazán tudunk rendszeresen és egészségesen enni, de igyekszünk. Elvettem egy tányért és szedtem magamnak is, leültem közéjük és míg megettem élménybeszámolót tartottam nekik. próbáltam lassan enni, minél jobban el akartam húzni azt a beszélgetést, ami vészesen közelgett. Lassan elkortyoltam egy üveg vizet, majd mindannyian a nappaliba mentünk, leültem az egyik fotelba, míg ők a kanapén helyezkedtek el. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem a mesémbe. Van egy olyan érzésem, hogy ennek nem boldog vége lesz. 

~*Alexis Elwood*~

Megint kezdődött elölről, se egy sms, se hívás, nem láttam Harry-t azóta, hogy kitett a kapu előtt. Számíthattam volna rá, mégis rosszul érintett. A héten még nem voltam iskolába, itthon igyekeztem bemagolni a tananyagot, csak az lebegett a szemem előtt, hogy sikerüljön az érettségim. George az első 3 napot itthon töltötte velem, viszont több szabadnapot nem kapott és minden nap, korán reggel bejárt a pékségbe. Apát is csak estenként láttam, gyakran futottunk össze a hűtőnél, régebben sokszor szöktünk le együtt egy második vacsorára, az még a válás előtt volt, azelőtt, hogy mindennek vége lett volna. 

A teraszon ücsörögtem, a fenekem alatt egy párnával, hogy ne szedjek össze egy jó kis felfázást, ami miatt ismét rohadhatnék itthon még egy hetet. Az ujjaim közt elgondolkodva forgattam a félig elszívott cigit.
Hát igen, annyi szar után amit már kipróbáltam ez semmiség, mindig van egy dobozzal nálam, időnként jól jön, ha az agyam fel akar robbanni, vagy a kiborulás ismét megkörnyékez. Mindig van egy idióta, fiatal srác a boltokban, aki néhány kedves szó, hajdobálás és tekergetés után megadja magát és megkapom a dobozkát annak ellenére, hogy még nem vagyok 18 éves.
Nagyot szívtam belőle, a keserű füst kényelmetlenül lepte el a szám és a tüdőm, majd kifújtam, és fintorogva böktem meg az egyre fogyó cigarettát. George erről nem tud, ahogyan sok másról sem. Nem tud a ruháim alatt rejtegetett fehér pirulákról, amikhez néhány hétig nem nyúltam, de ma kihalásztam belőle pár szemet. Az első 2 napban izgatottan vártam Harry hívását, kétségbeesetten hallani akartam a rekedtes hangját, látni a szemeit, a haját amibe olyan jó beletúrni, vágyakozva nézni formás ajkait. Sosem láttam még fiút ilyen ajkakkal, mohón, akaratosan, mégis gyengéden csókol. Lehunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni, lehetetlen vállalkozás, semmihez nem hasonlítható. A gondolataim közé befurakodott Louis, nagyot szívtam, a számon és az orromon kifújtam a füstöt, magam elé képzeltem a két fiút. Louis dallamos hangja, élénk, pajkosan csillogó kék tekintete, a haja melyet többféleképpen hord, kócosan vagy felzselézve, Louis azt tette velem, amit én akartam Harry-vel, és mindketten ugyanúgy jártunk, olyanba szerettünk bele, akit nem kaphatunk meg. Én Harry-be, ő belém, de neki barátnője van. Bonyolult. Ő más, nem olyan mint Harry. Más külső, másfajta öltözködés, de néha hasonlóan viselkednek.
Elnyomtam a cigit, már majdnem teljesen elégett. A kezembe vettem a félig teli dobozt és a gyújtót, felálltam, felkaptam magam alól a párnát és bementem. Fogat mostam, parfümöt fújtam magamra, hogy minden szagot elnyomjak, nehogy George megérezze rajtam a dohányt. A kis barátom elsüllyesztettem a gyújtóval együtt a táskámban, lefeküdtem az ágyamra, a bogyók kezdtek hatni, álmosodtam. Hagytam, hogy lecsukódjanak a szemeim, mielőtt elaludtam volna, az álom pereméről visszahúzott a telefonom csengőhangja. Reményekkel telve emeltem fel a készüléket, a szemöldököm magasba szökött, elszoruló torokkal húztam el a zöld, vezetékes telefon kagylóját formázó ikont.
-Te még felhívsz engem?-kérdeztem hitetlenkedve, kicsit bunkón.