28.rész Ne sajnálkozz...

Sziasztok! :D

Mi újság veletek? Élvezitek a nyarat? 

Ma megkaptam a Popcorn Directioner különszámot így én a napomat ragasztgatással fogom tölteni. :) Köszönöm szépen a 76 bloglovin követőt, és 66 rendszeres olvasót! Remélem tetszeni fog az új rész. :)

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

Éreztem, ahogyan a fejemet belülről akarja kifeszíteni valami. Talán az agyam nőtt meg annyira, hogy már nem fér el a koponyámban, tudtam én, hogy túl kicsi a fejem az agykapacitásomhoz. Nyögve szorítottam a tenyereim a homlokomhoz, hátha azzal visszanyomhatom a növekvő agyacskám.

-Jó reggelt, Louis!-jött egy lágy, kissé mély hang az ágyam végéből.

A fejemet megemeltem, hogy lássam ki az aki háborgat a józanodási pillanatomban, visszahanyatlottam a párnára és lehunytam a szemeim.

-Ha már itt vagy, nem hoznál egy pohár vizet? 
-Van melletted tea, de szerintem tegnap este óta már nagyon kihűlt. 
-Kösz.-horkantottam.-Szétreped a fejem, nem akarsz önteni nekem?
-De, hogyne.-morogta.
Feljebb tornáztam magam és elvettem a bögrét, nagyot kortyoltam a kihűlt folyadékból, aminek az aljára egy kicsit leülepedett a teafű. Nem érdekelt, lehúztam az egészet és a fejemet a kezem közé fogtam. Legszívesebben visszafeküdtem volna aludni még egy jó ideig, de Zayn nagy szemekkel szuggerált és nagyon úgy tűnt, faggatózni fog.
-Miért rúgtál be? Egyedül, hétköznap, fényes nappal.-sorolta az érveket.-Mi bajod van, haver? 
-Semmi.-hazudtam, pedig legszívesebben az elejétől a végéig elmondtam volna neki mindent, már csak azért is, hogy kibeszéljem magamtól.
Ó, ha tudná, hogy tegnap kétszer ittam le magam a sárga földig. Mielőtt elmentem Alexhez, és miután eljöttem a onnan.
-Sajnálod, nem érdemled meg Eleanort, idióta vagy. Mit csináltál?
-Tudni akarod?-emeltem rá a szemeim.
-Elmondhatod.-vonta meg a vállát.-Barátok vagyunk.
Barátok, a barátoknak néha pofán kellene vágni egymást egy lapáttal, ha hülyeséget csinálnak.
-Szúrj le egy villával vagy lökj ki az ablakon.-döntöttem a fejemet a térdemre.
-Ne beszélj baromságokat, hozzak be valami bogyót? 
-Nem kell, úgyse most fog elmúlni. Hagyjunk inkább, Zayn.
-Figyelj, ha kell befogom a szám és nem mondom el a többieknek se. Inkább mond el, minthogy félhullaként vonszold végig magad egész Londonon és rossz példát mutass a rajongóinknak. 
-Elkéstél, de legalább nem tudják. 
-Elmondod?
-Megcsaltam Eleanort.-nyögtem.
Egy ideig teljes csönd volt, nem néztem rá, egy kicsit féltettem az amúgy is kegyetlenül lüktető fejemet, nem hiányzott, hogy az arcomon egy eredeti Zayn tenyérnyom éktelenkedjen, bár igencsak megérdemeltem volna egy alapos összeverést.
-Mi? Most ugye csak szívatsz?
-Nem jó poén.
-Louis. Ó, bassza meg! Kivel?
-Alexis.-suttogtam visszafojtott hangon, nehogy valaki meghallja.
-Az? Az a csaj akit Harry...
-Igen.-hunytam be a szemeim.
-De... de hogy, és mikor?!
-Először amikor kilógtunk bulizni Harry-vel, nagyon berúgtam és felvittem a lakásomba, utána elég bunkó voltam vele és hosszú ideig nem találkoztunk, aztán véletlen megint összefutottam vele...
-Haver, te nem vagy normális.
-Te meg még mindig nem szoktál le a cigiről. 
-Szóval, tegnap délután nem csak piálni voltál?
-Nem.-horkantottam.
-És közben Eleanorral is együtt vagy. Ez már beteges! 
-Tudod mi a legnagyobb gáz?-emeltem rá a tekintetem.-Még szeretem is.
-Eleanort?
-Is.
-Megérdemelnél egy nagy pofont, de nem teszem, mert szerintem kapsz te eleget saját magadtól. Mit akarsz csinálni?
-Fogalmam sincs.-sóhajtottam.-Jó lenne, ha nem mondanád el a többieknek.
-Oké, tartom a szám. Harry tudja?
-Még csak az kéne.
-Jó nagy szarba keverted magad.
-Szerinted mit csinálják?
-Nem tudom.-sóhajtott.-Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy Eleanor valószínűleg sejti amit csinálsz, és tegnap ő fürdetett meg.
A hajamba túrtam, nem igazán emlékeztem a tegnapi nap második felére.
-Nem hittem volna, hogy majd pont te.-motyogott.-Talán jobb lenne ha elmondanád neki.
-De hát szeretem.-haraptam az ajkamba.-Elhagyna.
-Így meg te csalod meg, és ha nem tőled tudja meg akkor csak még rosszabb lesz.
-Elmondom.-sóhajtottam.-Felöltözök.
-Majd gyere le, Liam összedobott egy kis kaját.-tápászkodott fel az ágyról.
Imbolyogva keltem fel és a szekrényhez mentem, kikaptam belőle egy csíkos pólót és az egyik piros nadrágom, hogy legalább az utcán végighaladva keltsem azt a tipikus Louis benyomást, és az emberek ne lássák, mennyire ramatyul érzem magam. Fogat mostam, felöltöztem, és a hajamat egy kis zselével eligazgattam, majd egy piros cipőt rántottam a lábamra és ledübörögtem a lépcsőn.
-Látom már jobban vagy.-jegyezte meg Niall.
-Szétmegy a fejem.
A konyhába mentem, ahol Harry egy bögre kakaó fölött ébredezett és kábán nyomkodta a telefonját, Liam pedig a tűzhelynél állt és egy szál boxerben néhány tojást fordítgatott. A számba dobtam egy kis fehér pirulát, utána küldtem egy jó nagy korty hideg vizet és a hűtőhöz sétálva elcsórtam egyet Niall dugicsokijaiból. 
-Ki fog nyírni.-motyogta rekedten Harry.
A számba nyomtam, a papírt pedig a zsebembe süllyesztettem.
-Paul biztosan.-sóhajtott fel Liam.-Mi volt ez tegnap?
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-Majd elmondom egyszer, ígérem.
Félszemmel Zayn-re néztem, úgy tett, mintha nem is foglalkozna velem és egy bögrével a kezében lehuppant Harry mellé. A göndör hajú fájdalmas tekintettel méregetett, engem is bántott volna, ha nem oszt meg velem ilyen lényeges információkat, nem szólt semmit és belekortyolt a kakaóba. Amikor ismét felnézett egy vékony, barna bajusz húzódott a szája fölött.
-El kell mennem elintézni valamit.
-Ha lehetséges, most ne részegen gyere haza.-szólalt meg Zayn.
Nem ígérek semmit. 
Biccentettem, majd egyet intve kiléptem a konyhából. Elhaladtam a a bugyuta mesén vihogó Niall mellett és felkaptam egy vékony bőrkabátot a pólómra. A kulcsaim elvettem a kis kosárból és hányingerrel küzdve indultam a garázs felé. Nem akarom én ezt, de igaza van Zaynnek, később csak rosszabb lesz. Már nem tudom mit akarok. A fejembe minden lépésnél fájdalom hasított, lehunytam a szemem és feltoltam a garázs ajtaját. Harry autói mellett az én egyetlenem meghúzódott a fal mellett. Végigsimítottam a motorháztetőn, majd beültem a volán mögé és elfordítottam a kulcsot, a motor halkan feldörmögött, a hangja egész megnyugtató volt. Az utam alig tartott 10 percig, a gyomrom fel-le liftezett miközben közeledtem az ismerős kis ház felé. Lehúzódtam a járda mellé, a motort leállítottam és hátradőltem az ülésben. Egyetlen egy dolgot tudtam: Nem akarom elveszíteni. Akármilyen jószívű, ezt nem fogja elnézni nekem, én sem tenném. Kiszálltam a kocsiból, lezártam, majd csendesen elballagtam a kapuig, végigmentem a nem túl hosszú távon az ajtóig, és becsöngettem. Még pizsamában volt, ami egy bugyiból és az én egyik pólómból állt, ami jóval hosszabb volt a kelleténél, a haja lágy hullámokban omlott a vállára. Egy rövid pillanatra meglepettség suhant át az arcán, majd elmosolyodott és arrébb állt.
-Szia, Louis.-köszöntött jókedvűen, én pedig abban a pillanatban jöttem rá, hogy akármennyire is szánalmas amit teszek, nem tudom neki elmondani. Nem akarom, hogy miattam sírjon, nem akarom, hogy utáljon és kidobjon a lakásából. Túlságosan szeretem és nem vagyok képes lehervasztani azt a mosolyt a gyönyörű arcáról. 
A derekánál fogva húztam magamhoz, mielőtt ellenkezhetett volna az ajkaim az övére simítottam, olyan lágyan mint még soha. Nem akartam semmi mást, csak a karomban tartani és elfelejtkezni vele mindenről. Csak az ajkát csókoltam, lágy puszikat nyomtam rá, majd a szája elnyílt és bejutást engedett. A szívem nagyokat dobbant, az ajtónak dőltem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Az egyik tenyerem a hátán pihent és az ujjaimmal lágyan simogattam. A csókunk egyre jobban elmélyült, azt akartam, hogy örökké tartson és soha ne kelljen elválnom tőle. A hajába túrtam, miközben az egyik kezét felvezette a mellkasomon és a tarkómra simította. Levegőért kapkodva húzódtunk el egymástól, a fejemet a vállára hajtottam és továbbra sem engedtem el. Hosszú ujjai a tarkómat simították és lágyan piszkálták a hajam.
-Sajnálom.-suttogtam.-Mindent sajnálok, én... nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek.
Nagyot nyeltem és belélegeztem a hajának édes illatát. Eltolt magától, az arcomat a kezei közé fogta és a szemembe nézett. Az arcom kissé borostás volt, a hüvelykujjával végigsimított az államon, majd apró puszit nyomott a számra és a fejét a mellkasomra hajtotta.
-Semmi baj, csak rosszul esett, hogy mindig elfelejtkeztél rólam.
-Nem.-húztam közelebb.-Csak...
-Hagyjuk.-mosolygott.-Én is szeretlek, Louis.
-Tudom, hogy nem annyiszor mondom amennyiszer kellene de remélem érzed.-suttogtam a hajába. 
A szorítása erősebb lett, sosem éreztem még ennyire, hogy szükségem van rá. Mindig mellettem volt akármi történt is, a bűntudat pedig kegyetlenül mardos. Befejezem ezt az egészet, kiszállok és elfelejtem Alexist. Ez csak egy fellángolás ami hamarosan elmúlik és az életem visszazökken a normális kerékvágásba. 
-Jobban vagy?-kérdezte és végigsimított kissé zilált hajamon.
-Igen, és sa...
-Ne sajnálkozz már!-nevetett fel.
-Rendben.-fintorodtam el és újabb csókot leheltem az ajkára.
-Reggeliztél már?-suttogott.
Megráztam a fejem és apró puszit nyomtam az orra hegyére. 
-Csak egy csokit csórtam el Niall édességeiből.-húztam huncut mosolyra a szám.

~*Alexis Elwood*~

A tavaszi szünet a legjobbkor jött, végre nem kellett korán kelnem és egész nap elviselni Daisy pofáját és Hayley szerelmes tekintetét. Nem kellett azt látnom, ahogy órák után még hosszú percekig feltűnősködnek a parkolóban Harry kocsijának dőlve. 

A könyveim felett görnyedtem, annyira el akartam már menni innét, hogy úgy döntöttem, a szünet alatt megpróbálom magamba táplálni az elmulasztott anyagokat, hogy sikeres érettségit tegyek és hazautazhassak, a bátyám pedig folytathassa az egyetemi tanulmányait.

Ez csak az egyik oka volt annak, hogy tanulásba temetkeztem, a másik az volt, hogy elfojtsam a bűntudatom és ne gondoljak a tegnapi napra. Megtettük, megint, Louis félig részeg volt, de nem annyira, hogy ne tudja mit tesz, én pedig csak ki akartam kapcsolni. Ez sikerült, ami azután jött már nem volt olyan jó. Soha nem éreztem még ilyet, kegyetlenül bűntudatom volt, fogadni mertem rá, hogy se Dean, se a többi hülye nem érzett ilyet miután bántottak. Megráztam a fejem, a gondolataim minduntalan elkalandoztak az előttem elterülő irodalom könyv tartalmáról, valami teljesen más felé.

-Alex?!-hallottam meg George hangját.

-Gyere.

Benyitott, a szemeit összevonta és a hátam mögé lépve szemügyre vette a könyvem.

-Indulok a pékségbe, nem szeretnél bejönni velem? Adam szabadnapos és egész délután egyedül lennék, kereshetnél egy kis pénzt. 

-Rendben.-csillantak fel a szemeim.-Átöltözök.

-Igyekezz!-nyomott puszit a fejemre.-Lent megvárlak.

Miután kimasírozott a könyveket félrelöktem és felpattantam a székről. A szekrényemből elővettem egy vékony, fekete, lábaimhoz simuló cicanadrágot és egy fehér, kissé hosszított bajuszos pólót. Miután felöltöztem a hajamat egy kócos, francia kontyba fogtam, ami úgy nézett ki ,,mintha a szél egy kicsit megfújdogálta volna a nemtudommilyen folyó partján". Halvány sminket vittem fel az arcomra, majd a telefonomat felkapva ledübörögtem a lépcsőn és George karjaiba ugrottam. Jobb kedvem lett attól, hogy nem kell egyedül ülnöm a szobámban és a délutánt vele tölthetem, így nem fenyeget az a veszély, hogy Louis ismét beállít. A lábamra kaptam a fehér Converse cipőm és a bátyám oldalán csoszogtam ki a kertbe. 

A pékség nem volt messze tőlünk, az utat gyalog tettük meg, nem akartunk buszozni, George kocsija pedig Los Angeles-ben van, apa meg elment a sajátjával és abba amúgy sem szívesen ülnék be, ki tudja miket csinál ott... 

-Hello, Amy!-vigyorgott a bátyám.

A  tekintetem a lányra vezettem, akinek az arcát barna loknik fogták közre, George pedig szinte nyál csorgatva bámulta.

-Szia, George!-integetett.-Nahát, ő a kishúgod?-robbant ki a pult mögül.

Halvány mosolyra húztam a szám és eldöntöttem, hogy csak azért is megpróbálok vele kedvesen viselkedni, mert látom, hogy tetszik George-nak.

-Szia, én Amy vagyok.-ölelt magához.

-Öhm, Alexis.-motyogtam.

-A bátyád már sokat mesélt nekem rólad! 

Én viszont nem tudok rólad semmit. Elmosolyodtam és aprót biccentettem.

-Figyelj, George. Nekem rohannom kell, most tettem be a sütőbe egy adag sajtos kiflit, figyeljetek rá, légyszi'.

-Oké.-bólogatott.

Berohant a pult mögötti helyiségbe, kérdő pillantást vetettem a bátyámra, aki lesütötte a szemét és a kezére húzott egy nejlon kesztyűt, és a nyakába tett egy köténykét amit a derekánál megkötött. Felém nyújtott egyet, vonakodva elvettem és magamra öltöttem. Amy kirontott a helyiségből, puszit nyomott George arcára, majd integetve elvonult. 

-Tetszik, ugye?-vizsgáltam testvérem vöröslő arcát.

-Mi?-habogott.-Ne, nem, honnan veszed?

Felvont szemöldökkel néztem rá, elröhögte magát és levetődött egy székre.

-Az első vásárlót én szolgálom ki, a másodikat te, ha neked menni fog én elvonulok a sütőkhöz és majd te intézkedsz kint.

-Oké.-vontam meg a vállam.

Nem kellett sokáig várnunk, néhány perc múlva betért egy öreg néni és vásárolt néhány szalonnás cuccot. Csak egy papírzacskóba kellett tenni a kajákat, összeadni és bizniszelni, nem ügy. Háttal a pultnak dőltem, míg George néhány jegyzetet nézegetett. A hátam mögül nevetést hallottam, a gyomrom összerándult, amikor megszólalt az ajtó fölött a kis csengő, és megfordulva szembetaláltam magam Harry zöld szemeivel. 

Ez nem igaz. Nem létezik, hogy pont ilyenkor jöjjön be a hülye kis barátnőjével.

Valószínűleg a szám is tátva maradt, mert George megbökött, majd felpillantva az arca elsötétült és feltápászkodott a helyéről.

-Ó.-hajtotta le a fejét a göndör hajú fiú.

A tekintetem a szőke hajú lányéval összekulcsolt kezére tévedt, a szívem pedig fájdalmasan rándult össze. Csak álltam és bámultam rá, akár egy lepasszolt 13 éves. 

Mint mindig, most is a bátyám mentett meg.

-Alex, nézd meg légyszi azokat a sajtos kifliket.

Bólintottam és lehajtott fejjel, elszoruló torokkal és homályos tekintettel bemenekültem a raktár szerű helyre, melyben meleg volt a sütők miatt, de ahhoz nem eléggé, hogy a könnyeim elpárologjanak. 
A fal mentén lecsúsztam a földre és átkaroltam a lábaim, a fejem a térdemnek döntöttem és a kezeim a fülemre szorítottam, hogy még véletlenül se halljam meg a rekedtes hangját.