8.rész Csak egy jelentéktelen délután...

~*Alexis Elwood*~

-Alex!-kapta el a karom George.-Kérlek, mond, hogy filmet néztetek.

-Azt hittem fő az őszinteség!-kaptam a számhoz.-De hát ha ezt akarod. George, Harry-vel, mi csak filmet néztünk. 

-Ne szórakozz.-fújt nagyot.-Miért volt itt? Egyáltalán, hogy ismerted meg ezt a gyereket?

-Olyan buta vagy.-biggyesztettem le a szám.-George, ne legyél már ennyire szűzies! Komolyan olyan vagy mint egy kislány.

A fejét fogta, a szokásos vigyora nem volt ott az arcán, engem pedig nagyon is szórakoztatott a helyzet. 

-Honnan ismered? Tudod ki ez?

-Már fiúbandákért is rajongsz?-kaptam ismét a számhoz.-Ez gáz, G! 

-Alex.-fújtatott.-Miért volt Harry Styles az otthonunkban? 

-Ez max a te otthonod, George. Miért volt itt? Mert unatkoztam.Társasjátékoztunk. Ketten kell játszani, a bábúját ne keresd, azt elvitte. 

-Nem tudom, hogy te ki vagy, de biztos nem a húgom. 

-Ugyan már.-legyintettem.-Nem vagyok részeg, nem szívtam semmit, nincs összeszurkálva a karom, csak játszottunk. 

-Undorító.-fintorgott.

-Te szűz vagy?-nevettem. 

-Nem veszed észre, milyen undorító életet élsz?! Tanulhatnál, lehetne belőled bármi, Alex!

-Majd te leszel helyettem is a tökéletes gyerek. 

A hajába túrt, figyeltem az arcát, és igencsak kellett igyekeznem, hogy ne boruljak el röhögve. 

-Ismered a többit is?

-Talán szeretnél velük találkozni?-vigyorogtam.

-Alex, azokkal is...?

-Ne izélj már! Csak Harry-t ismerem, meg találkoztam a szöszivel, meg azzal a másikkal, asszem Zohan. 

-Voltak itt?

-Mi ez, egy kihallgatás? George! Miért nem mondtad, hogy titokban zsaru vagy?

-Legalább, legalább védekeztetek?-túrta hátra a haját.

-Nem.-forgattam a szemem.

Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd a fejét rázva elhaladt mellettem. Kiröhögtem. 

A konyhába ment én pedig mint egy hűséges kis pincsi, követtem. Felültem a pultra és onnan néztem, ahogyan kutat a hűtőben.

-Hétvégén buliba megyek. 

-Milyen buliba?-kapta fel a fejét.-Kivel? 

-Harry-vel, a szülinapi bulijába. 

-Hány éves?

-Azt hittem amilyen kis fan vagy tudod! Ejnye, Georgia. 18, te kis buta, szégyelld el magad. 

-Egy feltétellel elmehetsz. 

-Nyögjed.

-Itthon alszol.

-Nem ígérem meg.-vontam meg a vállam. 

-És, nem piálsz, nem lövöd be magad.

-Hé, ez már három feltétel! 

-Tudnak nélküled is szórakozni.

-Parancsolgatni akarsz?-vontam fel a szemöldököm.

-Apára nem hallgatsz, szóval lefektetem a szabályokat.

-Rád se, fektess le valami csajt. Kanosnak tűnsz. 

Elröhögte magát.

-Fogalmam sincs, honnan szeded ezt a dumát. 

Megvontam a vállam. Figyeltem, amint a bátyám ismét azzá az idegesítő, vigyorgó kölyökké válik. 

-Hol lesz ez a buli?

-Nem tudom, de holnapután elmegyek vele megnézni ezt a porfészket, kell valami jó hely, ahol te nem vagy.

-Randiztok?

-Nem.-vágtam rá.-Mondom, megmutatja ezt a szaros várost.

-Jó.-emelte fel a kezét.

Leugrottam a pultról, kivettem a kezéből a doboz kólát, amit nagy keresgélés után végre megtalált, és ott hagytam a konyhában. Felcaplattam a lépcsőn, a szobám úgy nézett ki, mintha az ágyam környékén tornádó pusztított volna. Az ágynemű a felismerhetetlenségig gyűrődött, ha nem is tornádó, de egy jeti biztos élősködött ott legalább egy évig. Egy elég agresszív jeti, aki szereti összegyűrni a lábával a takarót a huzatban. Fogalmam sincs, az hogyan sikerült neki. 

Nem pazaroltam az időm rendrakásra, bedőltem az ágyba, felbontottam a kólát, és bekapcsoltam a tévét. 

~*Louis Tomlinson*~

Kissé elbóbiskolhattam, amikor kinyitottam a szemem, hangokat hallottam az enyém melletti szobából. Felkeltem, a hajamba túrtam és átcsoszogtam a másik szobába.

-Hol jártál báránykám?-vizsgáltam hátulról Harry-t.

-Sétáltam.

Lekapta magáról a pólóját, a hátán hosszú, elég vékony, piros karcolások voltak.

-Sétálás közben a szél összemarta a hátad.

Döbbenet ült ki az arcára, kissé meghökkent, majd elpirult.

-Mióta hazudozol nekem?-vontam fel a szemöldököm.

Rosszul esett, hogy nem őszinte.

-Úgyis csak vitatkoznál.

Beljebb léptem, az ajtót becsuktam a lábammal és nekidőltem. 

-Lecseréltél arra a csajra?

-Mi?! Nem! 

-Akkor miért mondod, hogy csak vitatkoznék. Azt hittem, mindent megbeszélünk.

-Mióta meséltem neked Alexről, csak a fejmosást meg a kioktatást kapom. 

Meghökkentem, és nem is igyekeztem leplezni. 
-Bocs.-nyögte és a hajába túrt.-Nem megbántani akarlak.
-Vágom.-dünnyögtem.
Igyekeztem túl tenni magam a mondatain, és nem megsértődni. Pedig lenne rá okom. Nem igaz, hogy annyira buta, hogy nem fogja fel, mi csak jót akarunk neki. 
-Alexnél voltam.-jelentette ki, és felvett egy másik pólót.
-Mesélj.-sóhajtottam, és reméltem, hogy mindent dühöt kifújtam. 
Leültem az ágyára, néhány másodpercig még pakolászott, majd mellém ült, magához vette a laptopját és nekidőlt az ágytámlának. Harold és Louis pletykadélutánja. 
-Felhívott, hogy egyedül van, és menjek el.
-Nem is kell tovább mondanod.
-Nem érdekel?-húzódott széles vigyorra a szája.
-A nemi életed nem hoz lázba.
Lebiggyesztette a száját, a fejétől nevethetnékem lett, de tartottam magam és kibámultam az ablakon, miközben ő pötyögni kezdett.
-Csinálunk egy twitcamot?-vonta fel a szemöldökét. 
Beleegyezően bólintottam, majd rávettem magam, hogy kérdezzek rá, hogy történt. Ha nem engem, akkor valaki mást fáraszt a bandából, és csak sértődés lenne, hogy én nem hallgattam meg. 
-Kiírtam, hogy 20 perc múlva tartunk.-nézett fel rám.
-Oké.Folytasd, mi volt amikor odamentél?
-Hát, kiszaladt a hidegbe, bugyiban és pólóban.-nevetett.-Aztán csak felmentünk a szobájába, de mielőtt beléptem volna, közölte, hogy nem ő rendezte be és szerinte borzasztó. 
-Mert?
-Mert Alex nem olyan, csajos csaj, a szoba meg tele volt lányos cuccokkal meg színekkel, valahogy ő nem illik oda. Pedig ha látnád, hogy néz ki! 
Halkan hümmögtem, hirtelen kíváncsi lettem erre a lányra, bár még mindig rosszalltam amit Harry-vel művelnek, nem lehet egy kis angyal és más se hiányzik, minthogy Hazz rossz társaságba keveredjen. Bár annyira biztos nem hülye, talán csak új neki, hogy egy csaj önként felajánlja magát. Bár biztos vagyok benne, hogy nem Alexis az első és az utolsó sem aki ezt megteszi, a csajok a lábai előtt hevernek.
-Szóval, bementünk és ő megcsókolt.-elismerően hümmögött.-Megkérdeztem, hogy csak arra kellek-e, ő pedig közölte, hogy még meg kell neki mutatnom a várost.-nevetett.
-Tovább ne is mond.-fintorogtam.
-Amikor indultam haza, a nappaliban ott állt a bátyja.-kezdett még jobban nevetni.-Nagyon ciki volt.
-Legalább valami izomagy bátyja van?-nevettem én is vele.
-Nem. Olyan idős lehet, mint mi. Alex már mondta, hogy idegesítően jókedvű mindig.
-Akkor velem még nem találkozott. 
-Elhívtam szombatra.
-A bulidra?-nyitottam nagyra a szemeim-Minek?
Kimondva, már egy kicsit bunkónak hangzik, és Harry szemei is összeszűkültek. 
-Mert azt akarom, hogy ott legyen. És szeretném, ha nem lennél vele bunkó, Lou.
-Nem lennék az akkor sem, ha nem figyelmeztetsz.-dünnyögtem.
-Csak tisztázni akartam.
Lesütötte a szemét, ujjai hevesen jártak a billentyűzeten. Közelebb húzódtam hozzá, éppen twitterre pötyögött valamit.
-Hol vannak a többiek?-emelte rám a tekintetét.
-Nincsenek lent? 
Megrázta a fejét, én pedig megvontam a vállam.
-Akkor nem tudom. Liam szerintem nagy valószínűséggel Danielle-nél van, Zayn biztos randizik valami csajjal, Niall meg kajál.
-Te hogy-hogy nem Eleanornál vagy?
-Van valami dolga.
-Ma láttam egy gyönyörű lányt.-mondta, majd a szemét újra a laptop képernyőjére szegezte.
-Ne! Ugye nem?
-Nem, Louis.-forgatta a szemét.-Egy kisfiúval volt reggel a boltban, a kis srác nekem szaladt.
-Odamentél hozzá?-vigyorogtam.
-Akartam, de szóval...izé.
-Beszartál.-nevettem ki.-A nevét legalább tudod?
-Haylie.
-Sok Haylie van, azzal nem mész sokra. Hogy néz ki? 
-Világosszőke haja van és kék szemei.
-Ez sem egy egyedi dolog, sok szőke, kék szemű lányt ismerek.
Lebiggyesztette a száját, megvonta a vállát és meredten nézte a képernyőm, ami már fekete volt. A laptop pihenőüzemmódba váltott, ő pedig még mindig úgy tett, mintha valami annyira lekötné.
-Az a furcsa, hogy beszámolsz nekem arról, hogy hogyan húztad meg azt a csajt, akit pár napja ismersz.
-Azt nem is mondtam el.
-Mert valószínűleg nem emlékszel rá.-köhintettem.-Utána meg közlöd, hogy ma találkoztál egy gyönyörű lánnyal.
-Úgy se látom többet.-sóhajtott.
-Mióta adod fel, ennyire könnyen?
-Nem akarok barátnőt.-védekezett.-Csak Ő...
-Tetszik neked.
-Nem!-vágta rá, túl hirtelen ahhoz, hogy ne legyen igaz.-Inkább gyere ide, indítom a kamerát. 
Azt hitte ezzel megakadályozza, hogy tovább beszéljek. Előrehajoltam és belevigyorogtam a kamerába, majd hangosan közöltem mindenkivel aki néz minket, hogy Harry-nek tetszik egy lány. Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, kezeit a számra tapasztotta, de ezzel sem tudott elhallgattatni. Beleharaptam a kezébe. 

~*Zayn Malik*~

Az ujjaim közt elgondolkozva egy szál cigit forgattam, nagyot szívtam belőle, majd miután kifújtam a füstöt, saját magam dorgáltam le, amiért nem megy a leszokás erről a szarról. Fintorogtam, majd arra is rájöttem, hogy nem lenne túl jó, ha cigiszaggal állítanék oda egy étterembe. Gyorsan elnyomtam, és a hamutartóba dobtam a csak félig elszívott csikket. Nagyszerű, moshatok még egyszer fogat. Liam lelépett, Niall kajálni ment, Louis fent alszik, Harry eltűnt, én pedig fehér ingben és fekete nadrágban feszítek a tornácon. Utoljára az X-Factor-ban voltam ennyire ideges, nem értettem miért. 

Csak én lehetek annyira gáz és fantáziátlan, hogy egy egyszerű étterembe viszek egy lányt. Ennél én sokkal jobbat tudnék, de akkor hirtelen csak ez jutott eszembe. Ha lesz következő randi, akkor valami sokkal egyedibbet találok ki. 

Nagyot szívtam a friss levegőből, a füstölgő cigire pillantottam, félrelöktem a hamutálat, hogy a füst még véletlenül se szökjön be a házba, és ne kelljen majd azt néznem, hogy Harry két napig az orrát befogva járkál a házban és egy feszt ablakokat nyitogat, mi meg megfagyunk. Becsuktam magam mögött az ajtót, és felsiettem a lépcsőn. Csendesen elhaladtam Lou szobája előtt, bár szívesen visszaadnám neki a turnébuszban történt ébresztéseit, és a twitterre posztolt alvós képeket rólam. Becsuktam magam mögött a szobám ajtaját és rögtön a fürdőszobába siettem. A fogaimat átsúroltam a fogkefével és egy féltubus fogkrémmel, a gyomrom idegességemben apróra zsugorodott. Kimostam a szám, még egyszer megigazítottam a hajam, majd rájöttem, hogy késésben vagyok. Morgolódtam egy darabig, amiért nincs jogsim és nem csórhatom el Harry valamelyik autóját, mert bár nem tud vezetni, autója az van egy pár, ami egyenlőre csak a helyet foglalja. 
Felkaptam a kabátom, a telefonom a zsebembe löktem, ledübörögtem a lépcsőn, majd kiszaladtam az ajtón.
A hideg szél az arcomba vágott, a hó még mindig esett, én pedig mit sem törődve vele, a fejemre húztam a kapucnim és futásnak eredtem annak reményében, hogy fogok egy taxit, és nem szúrom el ezt az estét. 
Szerencsém volt, a sarkon éppen akkor tett ki egy idős hölgyet egy autó, én pedig rögtön odarohantam, mielőtt még elhajtott volna.
-Szabad?-lihegtem.
-Sajnos nem, uram.
-Kérem vigyen el, nincs messze, fizetek többet!
-Sajnálom, uram.
A szél lefújta a fejemről a kapucnit, a taxis igencsak meglepődött, amikor meglátta, hogy kivel van dolga. 
Nem kételkedett tovább abban, hogy az ötszörösét is megfizetem az eredeti árnak, ha elvisz.
-Szálljon be.
Még egy előnye annak, ha az ember 3. lesz a barátaival az X-Factorban, és a nevét már szinte az egész földön ismerik. Hálásan ugrottam be az anyósülésre, elhadartam a címet, majd a kezeimet ökölbe szorítva bámultam ki a hóesésbe. Reméltem, hogy még nincs ott, vagy nem kell rám túl sokat várakoznia. Amint lassítani kezdett, kirántottam a pénztárcámból néhány bankjegyet, majd amikor az autó már elég lassan ment ahhoz, hogy ki tudjak szállni. Könnyed mozdulattal a műszerfalra tettem a pénzt, majd kiugrottam.
-Köszönöm, viszlát.
Meg sem vártam a válaszát, becsaptam az ajtót és berohantam az elegáns helyre. Csend volt, és én zavarba jöttem, amiért ekkora hanggal érkeztem meg. 
-Zayn Malik névre foglaltam asztalt.-nyögdécseltem el.
Az egyik pincér odavezetett, megkönnyebbültem felsóhajtottam, hogy még nincs itt. Alig tettem le a kabátom, egy szőke, dús hajkoronára lettem figyelmes, a pillantásunk találkozott, halvány mosoly ült ki rózsaszín ajkaira. A gyomrom ismét összeszorult, majd felengedett, ahogyan odaléptem hozzá és a havas kabát ellenére megöleltem.