27.rész Túl sok.

Sziasztok! :)

Mielőtt belefogtok az új rész olvasásába, fontos mondanivalóm lenne. 

Megnyílt az új blogom!! KATT Szeretettel várok mindenkit!

Remélem jól telik a nyár, és az új blogomon is velem lesztek. :)

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

(hahaha :DDD)

Húznom kellene egy határt, egy olyan határt amit soha nem léphetek át. Már az elején meg kellett volna tennem. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, akárhányszor csak kinyitottam a szemem vagy tükörbe néztem. Nem tudtam, hogyan tudok Eleanor szemébe nézni, megcsókolni, vagy tovább menni vele úgy, hogy közben ott van Alex is. Gusztustalannak tartom amit teszek, de egyenlőre nem tudok megoldást találni. Szeretem Eleanort és ezt nem csak úgy mondom, tényleg szeretem, az életemnél is jobban. De... de ott van Alexis, aki annyira más mint a többi lány. Néha elgyengül és úgy viselkedik, mint egy rendes 17 éves aki nem tud megküzdeni a problémáival, néha pedig lázadozik, beszólogat, ügyet sem vet senkire és semmire. Sokkal könnyebb lenne minden, ha fel sem bukkant volna. Akkor most élhetném a számomra rendes életem, nem lenne más csak Eleanor, nem kellene megküzdenem azzal, hogy vagy így, vagy úgy, de meg fogom bántani a barátnőm. Szakítanom kellene vele, vagy csak szünetet kérni amíg rendezem magamban a dolgokat és eldöntöm mit akarok, mert egyenlőre nem tudom.A legrosszabb az egészben talán az, hogy nem tudom senkinek sem elmondani. Nem tudok tanácsot kérni, mert ha elmondanám a fiúknak, biztos nem ugornának a nyakamba és dicsérnének meg. Ügyes kisfiú vagy Louis. 

A lábaim csak vittek előre, tudtam, hogy megint hibát követek el, valahol nagyon mélyen tudtam, de az a néhány pohárka elnyomta. Fényes nappal London utcáin, Louis Tomlinson félrészegen masírozik. Paul büszke lesz rám. A kapucnim a fejembe nyomtam és magamban röhögve a semmin, céltudatosan caplattam előre egy házhoz, ami már nem is volt annyira messze tőlem mégis kilométereknek tűnt megtenni azt a rövid utat. Nem közeledett felém senki, talán észre sem vettek. Valahonnan beszereztem egy láthatatlanná tévő köpenyt és senki sem lát, logikus magyarázat. Elbotladoztam a kapuig, felnevettem a saját lábaim botladozásának látványától és belöktem, az egyensúlyom egy pillanatra megingott és oldalra dőltem, de megkapaszkodtam és talpon maradtam.

-Te macskajancsi.-röhögtem.

Nagyot sóhajtva, lezseren zsebre dugtam a kezeim és valahogy feljutottam a lépcsőn, rátenyereltem a csengőre és hátratúrtam kissé kócos hajam.

-Leszállnál a csengőről?!-jött a dühös kiáltás.-Balfasz.

-Morcos napunk van.-vigyorodtam el.

Az ajtó kinyílt és egy dühös szempár meredt rám, sokkal szebb volt mint amire emlékeztem. Aprócska farmer rövidnadrágot viselt ami kiemelte fehér lábait. Amikor először találkoztunk még napbarnított volt, azóta mintha kihipózták volna, meg voltam győződve róla, hogy Hófehérke 21. századi énjével állok szemben. Fehér pólója hosszabb volt a kelleténél és átütött rajta a fekete melltartó. Összefutott a nyál a számban, a nyelvem végighúztam kicserepesedett ajkamon és kábán pislogtam rá.

-Mit keresel itt?-szűkültek össze a szemei.

-Inkább kit.

Hátrébb lépett és a karomnál fogva húzott be a lakásba, becsukta mögöttem az ajtót és csípőre tett kezekkel nézett rám.

-Mit akarsz?

-Találgass.-húzódtam közelebb és a kezeim a derekára simítottam.

Meg sem rezzent, a hátát az ajtónak vetette és makacsul nézett a szemembe.

-Részeg vagy.

-Csak egy kicsit, számít?

-Miért jöttél ide?

Az egyik kezemet a feje fölé tettem és megtámaszkodtam, a szemünk egy vonalba került.

-Pontosan ugyan azt csinálod mint ő.-szorította össze a száját.

-Nem, mert én szeretlek.-hajoltam a szájához.

Felnevetett és a mellkasomra tette a kezét, eltolt magától és kibújt a karom alatt.

-Menj el, Louis. Semmi kedvem hozzád, felejts el és menj vissza a barátnődhöz.

~*Alexis Elwood*~

Csak elszántabb lett és ez volt a célom. Hergelni, feldühíteni, hogy igazán meg akarjon kapni, elvégre nem adhattam magam annyira könnyen. Hozzászokik. 

Nem tudtam, hogy ide fog jönni, ahogy azt sem, hogy részeg lesz, viszont adott egy alkalmat, hogy ezúttal én használhassam ki a saját érdekemben. Tudtam, hogy nem helyes, tisztában voltam vele, de nem érdekelt. Az utóbbi időben tökéletesre fejlesztettem a ,,leszarom" módot és már meg sem rezzentem. George volt az egyetlen akivel normálisan viselkedtem, vele önmagam voltam, de mindenki mást eltaszítottam magamtól és újra előcsaltam azt az oldalam, akit nem érdekel senki. A hajamba túrtam és kinyitottam az ajtót előtte.

-Nemár'.-húzta el a száját.-Alexis, komolyan mondom, ha akarod bebizonyítom, hogy nem csak ezt akarom.

-Hogy bizonyítanád be?-vontam fel a szemöldököm.

-Egy lakosztály valami drága hotelben, kettesben.-simította meg az arcom.-Finom kaják, pezsgőfürdő, amit csak akarsz. 
-Elég szar ígéret ahhoz, hogy bebizonyítsd nem csak lefeküdni akarsz velem.-fintorogtam.-És nagy valószínűséggel kiderülne a kis titkod is, ha velem vennél ki egy szobát.
-Akkor mit szeretnél?
A mellkasa az enyémhez simult és ismét a falhoz szorultam, homlokát az enyémnek döntötte, éreztem rajta némi alkoholszagot.
-Azt te nem tudod nekem megvenni.-szakadt ki belőlem.
-Tudod mennyi pénzem van?-vonta fel a szemöldökét.-Nem vagyok ám annyira hülye mint aminek kinézek, vannak elég jó befektetéseim.
-Nem vagyok kurva, hogy a pénzeddel meg a szarságaiddal megvesztegess.
-Tudom, baby. Nem akarlak megvesztegetni, csak hidd el. Már nem tudom mi lenne a helyes, de ha adsz egy esélyt, ígérem, hogy kikecmergek a kételyekből, szakítok Eleanorral. 
-Nem kerül pénzbe.-néztem bele a kék szemeibe.-Gyere vissza egy józanabb pillanatodban, Louis. Hülye ígéreteid vannak.
Az elhatározásom kezdett meginogni, közel álltam ahhoz, hogy én magam vigyem haza. 
Ha megteszem azzal egy olyan lánynak ártok aki nem tehet semmiről. De én sem tehettem/tehetek semmiről sem, mégis mindenki megtalál. Akkor meg mit számít? Mióta törődök én másokkal? 
A számat az övére nyomtam, nem éreztem semmit sem iránta, viszont a düh ott fortyogott mélyen bennem. Halkan felnyögött és a kezeit a combomhoz vezette, megemelt, én pedig a lábaim tétovázás nélkül a csípője köré fontam. A saját lábain is alig állt, de nem számított az sem, ha a legközelebbi szőnyegre dob le, csak egy kicsit ki akartam kapcsolni az agyam.
Vajon hány srác csalta meg velem a barátnőjét? Hány srác ígért nekem pénzt egyetlen éjszakáért, hányan fogdostak... mert engem lehetett, nekem nincsenek érzéseim. Ez már semmi. 
Ajkai mohón tapadtak az enyémre, nyitott szájjal csókolt, gyakorlott volt, céltudatos. 
Felbotladozott velem a lépcsőn, erősen tartott, tudtam, hogy nem fog leejteni és azt is, hogy ha hazajön George és így talál minket, ismét csalódást okozok neki, Louis pedig az ablakomból fog megtanulni repülni.
-Nem akarom.-motyogtam, és elhúztam a fejem, a vállába fúrtam az arcom és a nyakába kapaszkodtam. 
Belökte a szobám ajtaját, halkan becsukta, majd az ágyra fektetett és fölém hajolt. Úgy éreztem sírni fogok, előtte pedig nem akartam sírni, senki előtt nem akartam.
Idejön, ígérget fűt-fát, közben pedig csak egy dolgot akar, mégpedig jól megdugni, utána pedig tovább hülyíteni a mit sem sejtő barátnőjét. 
Egyik kezét az állam alá tette és gyengéd csókokat nyomott a számra. Összeszorítottam a szemeim és a kezeim az arcom elé emeltem. Gyenge vagyok.
-Miért nehezíted meg az életem?-vádoltam.-Mit ártottam én a hülye bandádnak? Legközelebb melyikőtök jelenik meg az ajtóban és lobogtat csekkeket? 
Felült, a lábait felhúzta és mintha néhány perc alatt kijózanodott volna, a fejét a térdei közé hajtotta és a tarkójára tette a kezeit. 
-Egy barom vagyok.
Elfordítottam a fejem, a takaróm kihúztam magam alól és belefúrtam az arcom. 
-Sajnálom.-hajolt le hozzám és végigsimított a hajamon.-Tudom, tapló vagyok, részeg, és azt hiszed kihasználni akarlak. Pedig nem...
-Hagyjuk ezt.
-Nem tudom mit kellene tennem.-sóhajtott.-Azt hiszem, jobb ha most hazamegyek. 
Nagyot sóhajtottam, legyűrtem mindent ami miatt bűntudatom lett volna, a takarót ledobtam magamról és négykézláb hajoltam az arcához.
-Nem kérek olyat amit nem akarsz.-fordította el a fejét.
-Hagyjuk a süket dumát.-ráztam meg a fejem. 
Megcsókoltam, és most először adtam át magam teljesen az érzésnek, amely nem söpört végig rajtam. Nem szeretem ezt a fiút, nem jelent semmit, de az ölébe másztam és ezúttal nem hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar, én rántottam le az ő pólóját. Lefeküdtem az ágyneműre és magamra húztam, a haja kócos volt, karjaiban megfeszültek az izmok miközben megtámasztotta magát fölöttem, kényszerítettem magam arra, hogy csak egy kicsi érzést is kicsaljak iránta, de nem ment. Lehunytam a szemem, nem akartam kinyitni, csak csukott szemmel tudtam elképzelni, hogy egy göndör hajú fiú nyom lágy csókokat a nyakamra. A lábaim abban a pillanatban elgyengültek, az egész testemből kiszállt az erő, a lábaim a csípője köré fontam és mohón csókoltam meg. Tudtam, hogy ő nem az akit akarok, de a semminél jobb volt. Beletúrtam a kócos hajába, hagytam, hogy leszedje rólam a pólót és a melltartóm környékére helyezzen csókokat. Az ajka puha volt, a haja néha csikizett, keze bebarangolta a lábaim, amit csak egy rövidnadrág takart. Kinyitottam a szemem, a tekintetem találkozott a kék szempárral és egy kicsit csalódást okozott, hogy nem zöld volt. Az ajkamba haraptam, elmosolyodott, gödröcskék jelentek meg az arcán, bár közel sem olyanok mint neki.
Kifújtam az eddig benntartott levegőt, ő sosem lesz Harry, talán elhihetném, hogy mást is akar, hogy tényleg szeret, talán én is tudnám viszont szeretni, ha akarnám. 

~*Eleanor Calder*~

-Szia.-mosolyogtam az előttem álló szőke fiúra.

-Szia Eleanor!-vigyorodott el és puszit nyomott az arcomra.-Bejössz? 

-Nem, Niall. Kint fog ácsorogni.-jegyezte meg a nappali irányából Zayn.

A szemét forgatva arrébb állt az ajtóból és mosolyogva beengedett.

-Nincs itthon Louis.

-Ó.-hajtottam le a fejem.-Akkor, azt hiszem már megyek is.

-Nem várod meg? Szerintem hamarosan itt lesz.-lépett ki Harry, a kezében egy tányérral, még valamin rágódott. 

Megtörölte a száját a fehér pólója aljával és a tányért a mosogatóba tette. Beljebb léptem, kissé tanácstalanul figyeltem a göndör hajú srácot.

-Nem beszéltetek? Akkor biztos itt lenne. 

-De igen.-sóhajtottam.-Tudja, hogy jövök.

-Van valami baj?-lépett közelebb, aggódva fürkészte az arcom.

Lehajtottam a fejem és megráztam, a kezemet tördelve néztem fel rá.

-Eleanor? Minden oké? Nekem elmondhatod.

-Persze, nincs semmi baj.-nyeltem nagyot.

Majd a legjobb barátjának fogok panaszkodni. Az egy alattomos húzás lenne.

-Szia Eleanor!-hallottam mögülem Liam élénk hangját.-Nem is tudtam, hogy itt vagy.

Közelebb lépett és megölelt, elmosolyodtam és visszaöleltem. Örültem neki, hogy bejött, így legalább egy kis időre megmenekülök Harry kérdései elől. A hűtőhöz lépett és kivett belőle egy üveg kólát, felém nyújtotta, de csak megráztam a fejem.

-Én kérek.-szólalt meg Harry.

-Vegyél ki magadnak.

-Én is szeretlek.-fintorodott el, majd megjutalmazott egy nagy mosollyal és ő is kivett egyet. 

Ajtócsapódást hallottam, nem néztem arra, bár sejtettem ki jött meg. Egy szót sem szólt, valószínűleg észre sem vett.

-Látogatód van.-szólalt meg Zayn.

-Ki?-horkantott fel.-Mond meg neki, hogy nem érek rá.

A szívem egy pillanatra összeszorult, a két konyhában tartózkodó fiú egymásra nézett, lehajtottam a fejem és azt reméltem, mielőtt észrevesz eltűnhetek.

-Louis?-társult Zaynhez Niall is.-Eleanor a konyhában van.

Egy pillanatra teljes volt a csend, majd a fiú akit szeretek, megjelent az ajtóban.

-Szia édes!-mosolygott és közelebb lépett hozzám.-Miért nem szóltál, hogy itt vagy?

-De hiszen tegnap megbeszéltük.-motyogtam.

-Ó, bassza meg!-csapott a homlokára.-Elfelejtettem! 

Jobban szemügyre vettem, a haja kócos volt és egy kicsit izzadt, a ruhái gyűröttek és ahogyan közeledett fokozatosan megcsapott az alkoholszag. Hátrébb léptem és egyenesen nekiütköztem Liamnek.

Louis meglepődött pillantással méregetett, beharaptam a szám és igyekeztem visszafojtani a könnyeim. Persze, hogy elfelejtette, mindent elfelejt ami velem kapcsolatos.

-Berúgtál.-motyogtam.-Részeg vagy, Lou. 

-Annyira nem.-vonta meg hanyagul a vállát.

Nem, csak a beszéde kezdett összefolyni és érthetetlenné válni. 

-Most hazamegyek.-hunytam le egy pillanatra a szemem.

-Nemár' kicsim, beszéljük meg.

Közelebb léptem hozzá, az orromat bántotta a belőle áradó erős piaszag, de mindezek ellenére szorosan magamhoz öleltem és az arcom a mellkasába fúrtam. Még mindig abban a tudatban akartam maradni, hogy szeret és nincs a kapcsolatunkkal semmi baj, talán csak túl sok neki minden, a rajongók, a siker, mellette kell lennem amíg feldolgozza. Igen, biztosan ez a baj.

-Majd hívlak.-nyomtam aprócska csókot a szájára.-Menj és feküdj le aludni, szeretlek. 

A vállai megereszkedtek, a konyhában tapintható volt a feszültség, két fiú nézett minket hátulról, és a válla felett láttam az értetlenül bámuló másik kettőt. Louis az arcát a nyakamba fúrta és szorosan ölelt magához. Nem érdekelt, hogy büdös a piától, szorosan öleltem magamhoz és megpróbáltam megkeresni a férfias illatát, azt az illatot amit annyira szeretek.

-Sajnálom.-remegett meg a hangja.-Szeretlek.

-Semmi baj.-simítottam végig a haján.

-Már nem bírom.-harapdálta az alsó ajkát.

-Tudod, hogy együtt megoldjuk. Menj fel, ha akarod maradok még és készítek valamit.

-Hogy lehetsz ilyen?-törölte meg az arcát.-Annyira fájdítóan tökéletes vagy hozzám. Én csak egy idióta vagyok, nem tudlak megbecsülni. 

Liam karon ragadta Harry-t és az ajtó felé húzta, a négy fiú eltűnt a szemem elől és kettesben maradtam Lou-val.

-Felkísérlek, csinálok neked valami finomat.-mosolyogtam és puszit nyomtam az arcára.

-Hányingerem van.-szuszogott. 

Megfogtam a kezét, hagytam, hogy rám nehezedjen és kitámogattam a konyhából, a kanapéról felpattant Harry és felénk igyekezett, Louis egyik karját átvetette a nyakán és a sújt leemelte rólam, hálás pillantást vetettem rá és megfogtam a barátom kezét, amíg felbotladoztunk vele a lépcsőn. 

-Hova tegyem?

-A fürdőszobába, megmosdatom.-túrtam a hajamba.

Betámogatta, és leültette a WC ülőkére.

-Majd én megcsinálom.-mosolygott fáradtan.-Menj haza nyugodtan, elintézzük a srácokkal. 

-Tudod, ez most úgy hangzott mintha el akarnátok verni.

-Nem úgy értettem.-mosolyodott el.-Tényleg menj csak, majd én megfürdetem, nem fogja összerókázni az ágyát, ez a szoba néha amúgy is elég büdös.-húzta fel az orrát. 

-A barátom, nem hagyhatom itt. 

-Szólj ha kell valami, lent leszünk.

-Főznél neki egy teát?

Aprót bólintott, majd csendesen kiment a fürdőszobából és én egyedül maradtam a kába fiúval. Valószínűleg azt sem tudta hol van, és ki ő. Odaléptem hozzá és felhúztam a pólóját, nem ellenkezett, áthúztam a fején és a ruhadarabot a mosógépre ejtettem. Végigsimítottam a vállán és sóhajtva nyúltam az övcsatja felé. Nem jöttem zavarba, láttam már meztelenül. 

-Segíts egy kicsit.-kértem.-Utána aludhatsz.

-Miért nyúlkálsz ott lenn?-vigyorodott el.

-Mert büdös vagy és meg kellene fürdened, szóval emeld meg a feneked, Lou.

-Nézni fogsz.-húzta össze a szemeit.

-Te is mindig nézel.

Nehézkesen, de sikerült lerángatnom róla a nadrágot. Megnyitottam a meleg vizet és beállítottam olyan hőfokra, ami éppen elég kellemes lesz neki. Az alsónadrágot úgy vettem le róla, hogy nem néztem oda, nehogy nyavajogni kezdjen, feltámogattam és segítettem neki beállni a zuhany alá. 

A lábai alig tartották meg, hagytam, hogy lecsússzon a csempe mellett és csak ázzon. Kirohantam, a szekrényéből kivettem egy tiszta alsót majd visszamentem, reméltem, hogy valamelyest sikerül kijózanodnia a víz alatt. Levettem a pólóm, hogy legalább az ne ázzon el, és segítettem neki felállni, a mellkasára tettem egy kevés habfürdőt és szétdörzsöltem a testén, amíg újból illatos nem lett. Kivettem egy törülközőt a szekrényből és miután elzártam a vizet körbetekertem vele. Éberebb lett, de még mindig fátyolos volt a tekintete. Átdörzsöltem a mellkasát, kivette a kezemből a törülközőt és magának törölte szárazra barna lábait, belebújt a tiszta alsóba. 

-Jobban vagy?-kérdeztem.

Megvonta a vállát, a kezébe adtam a fogkeféjét és amíg ő megmosta a fogát én összeszedtem a ruháit és betettem a szennyestartóba. Miután végzett megfogtam a kezét és betámogattam a szobába, az éjjeliszekrényen egy kancsó tea gőzölgött, nem törődött vele, csak bedőlt az ágyba és magára húzta a takarót. Egy ideig csak csendben figyeltem, halkan szuszogott és felhúzta a lábait, megpusziltam az arcát és csendben kiléptem a szobából.