10.rész First day in new school

Sziasztok! :)

Sokáig nem hittem, hogy sikerülni fog befejezni ezt a részt, hiszen tegnap ilyenkor még sehogy nem álltam vele. Ennek megvan az oka, mert általában nem hagyom az utolsó pillanatra, az ok pedig: 3 koreográfiát (tánc) meg kell tanulnom a jövőhét utáni szerdáig, és ha elkezdődik a suli ismét alig lesz rá időm, szóval kihasználom ezt a röpke 1 hét szünetet. Remélem azért nem lett annyira pocsék ez a rész, és tetszeni fog.

Nessa. xx

~*Alexis Elwood*~

Igazgatói iroda. Szép emlékeket idéz fel bennem, meggyőződésem, hogy hamarosan itt is megismerkednek velem, és néhány órát ellóghatok itt amíg szónokolnak a helyes viselkedésről.

-Nos, Mrs. Elwood.-mosolygott rám az igazgató.

Kopaszodó, az a néhány szál haja is elég ősz és égnek áll, az orrán kerek, Harry Potter szemüveg, eléggé fontoskodónak tűnik. Hamar meg fogja unni, ha minden nap itt lát. 

-Itt az órarendje.-nyomta a kezembe.-Kijelöltünk magának egy tanulót, aki az első napokban segít önnek eligazodni az iskolában.-bökött egy sötétbarna hajú lányra.

Tipikus, kényes plázacica kinézete van. Felemelte a kezét, mosolyogva intett és a kezei közt egy rakás könyvet fogott. Okoskodó plázacica. 

-Alexis, ő itt Carmel Wentz.

-Szia.-villantotta meg széles mosolyát.-Carmel vagyok.

Hogy lehet ilyen névvel élni? Carmel. Furcsa, ráadásul Wentz, lehetséges lenne, hogy valami köze van Pete Wentz-hez? Majd rákérdezek, ha igen, akkor okos dolog lesz vele jóba lenni. 

-Alex.

-Az első órája kémia lesz.

-Hurrá.-dünnyögtem.

-Hogy mondja?-nézett rám a szemüvege mögül a mélyen tisztelt igazgató úr. 

Legyintettem, felkaptam az asztalról a könyveket és az ajtóhoz léptem.

-Remélem jól fogja magát érezni az iskolánkban, sok sikert kívánok.

-Ja, kösz.

Carmel kinyitotta az ajtót én pedig kiléptem rajta a könyveimmel a kezemben.

-Pakold le nyugodtan a könyveket, van még időnk becsöngetésig.-mosolygott Carmel.

Ha ez a csaj is olyan vigyori mint Geroge, akkor fejbe lövöm magam.

-A szekrényed arra van, a folyosó végén.

Előrement, átvágtunk a diákok között, oldalról nekem csapódott valaki, a könyvek kihullottak a kezemből és seggre estem. Időbe telt, mire felfogtam, hogy mi történt, és most mindenki engem bámul. Feltápászkodtam a földről, szembe találtam magam azzal a csávóval, akinek korán reggel bemutatkoztam az ujjam által. A folyosón nyüzsgő diákok elcsendesedtek.

-Megerőltető egyszerre pofázni és a lábad elé nézni, ugye?-tápászkodtam fel, és szembenéztem vele. 

Magasabb volt nálam, izmosabb, más alkata volt mint Harry-nek, de nem féltem tőle. Jól szórakozott rajtam és ez felhúzott.

-Morcos a cica?-vigyorgott. 

-Hülye pöcs.-horkantottam.

Carmel lehajolt és szótlanul elkezdte összeszedni a könyveim, ketten összeszedtük, ám mire végeztem és fel akartam egyenesedni, valaki belemarkolt a hátsómba. Megfordultam a könyvekkel a kezemben és egy hirtelen mozdulattal beletérdeltem az ágyékába. 

-Jobb ha nem szórakozol velem.-hajoltam a füléhez.

Kivettem Carmel kezéből a könyveim és elcsörtettem a folyosó végére. Még mindig csend volt, az a gyökér összegörnyedve fogta a tökét és nagyokat nyögött, sajnáltassa csak magát. Az első percekben megismerkedtem az iskola bunkójával, akiért furcsa módon mindenki rajong. 

-Nem semmi vagy.-nevetett rám Carmel.

Megvontam a vállam.

-Ez a szekrényed.-állt meg egy teljesen átlagos szekrény előtt.-ha akarod segítek bepakolni.

Kinyitottam a kulccsal amit kaptam, a könyveket, füzeteket belöktem az első polcra, majd kivettem a kémia cuccokat és be is csaptam. A táskám ott lógott a vállamon, belesüllyesztettem a könyveket, mielőtt még bárki kilökné a kezemből, és nekidőltem a szekrénynek.

-Ki volt ez a majom? 

-Cole.-forgatta a szemét.-Cole Evans.

-Ritka nagy pöcs.-vigyorogtam.-Jóban leszünk ha így folytatja.

-Ne is foglalkozz vele.

A folyosón ismét nyüzsögni kezdtek a diákok akik most már feltűnően bámultak. Egyrészt mert új vagyok másrészt mert sikerült bemutatkoznom rögtön az első néhány percben. 

-Osztálytársak leszünk? Mármint te meg én.

-Igen.-mosolygott.

Ez is feszt mosolyog. Nem lehet igaz. Amikor nincs George akkor tűrhetem ennek a csajnak a "mindig vidám, kedves, mosolygós, cuki vagyok" stílusát. 

Egy csöngő vágott a hangzavar közé, vihorászó lányok vették nagyobbra a tempót és siettek fel a lépcsőkön. Cole és néhány srác, feltehetőleg a hozzá hasonló bunkókból álló bandája végigvonult a folyosón és bementek egy terembe. 

-Menjünk.-mosolygott Carmel.

Ugyan abba az irányba indult, szó nélkül követtem miközben ő folyamatosan beszélt és beszélt, útközben megmutatta a szekrényét és mesélt az új osztálytársaimról, már most nem rajongok értük.  De az egy jó pont nála, hogy nem magáról beszél.

Betért ugyanazon az ajtón, ahová a köcsögök. Nagyszerű lesz, ha még egy osztályba is kerülünk. Minden szem rám szegeződött, de nem jöttem zavarba, levágtam magam az egyik üres székre és a táskámat a lábamhoz csúsztattam.

-Kösz a kísérgetést.-mondtam Carmelnek.

-Szívesen, de én oda nem ülnék.-tűrt a füle mögé egy barna tincset.-Ez Daisy helye.

-És ő olyan félelmetes?-nevettem.

Az ajtón belépett egy szőke hajú csaj a talpnyalóival. A jobb karjaikon gyöngyökkel meg mindenféle csillivilli szarral díszített táska lógott, leginkább úgy tartották a kezüket, mint egy fogyatékos T-Rex. Az elsőként bevonuló pont úgy nézett ki, mint az iskola hivatásos kurvája, akinek még a pasija is tudja, hogy félrekefél, de olyan hülye, hogy leszarja magasról. Vagy éppenséggel ő pedig az iskola hímringyója, tökéletes párost alkothatnak. Nyilvánosság előtt nagy a szerelem, de amúgy meg csak azért vannak egymásnak, amiért jelenleg én Harry-t tartom.

-Á.-nyávogott és odalépett az asztalhoz.

-Daisy...-kezdte Carmel, de a szőke leintette. 

-Te új vagy? Esetleg annyira láthatatlan, népszerűtlen vagy, hogy még nem láttalak?

-Cső.-emeltem fel hanyagul a karom.

A kis barátnői összeröhögtek mögötte.

-Ez az én helyem.-hajolt az arcomba.

-Oké.-rántottam meg a vállam.-Van valami problémád azzal, hogy ide ültem?

Az arcán megjátszott meghökkenés virított.

-Mit nem értesz azon, drága, hogy ez az én helyem?

-Van valami gond, Baby?-lépett mögé Cole, alias Mr. Nagyképűpöcs.

Undorodva felém bökött, felálltam és előrehajoltam. Ki hitte volna, hogy ezek egy párt alkotnak...

-Fáj még a kis érzékeny ott lent? A térdem elég kicsinek érzékelte...-biggyesztettem le a szám.-Biztos azért van feltűnési viszketegséged, próbálod valamivel elterelni a gondolataid.

Az egész osztály felröhögött, még Cole bandája is, egyedül Daisy és ő bámultak rám.

-Alex vagyok.-vigyorogtam.-Egy élmény titeket megismerni, nem okoztok túl nagy meglepetést, LA.-ben hemzsegnek az ilyen személyiségzavarosok.

-Jó reggelt kívánok!-lépett be egy magas, középkorú csávó, könyvekkel a kezében.-Menjetek helyre!

Daisy fújtatva hátravonult én pedig hátradőltem a széken.

-Te vagy az új diák?-lépett a padomhoz a tanár.-Mr. Kress vagyok, a kémia tanár.

És egy lángész, ki hitte volna, hogy a kémiát egy kémia tanár tartsa... 

-Bemutatkoznál az osztálynak?

Nem. 

-Menj ki kérlek, mesélj egy kicsit magadról.

Sóhajtva feltápászkodtam, Carmel biztatóan rám mosolygott, Daisy és a sleppje csúnyán néztek rám, Cole a mellkasa előtt összefont kezekkel hintázott a székkel. Elgondolkoztam azon, hogy észrevétlenül becsúsztatom a lábam a szék egyik lába alá és hátralöktem, de vigyorogva elhaladtam mellette és megálltam a tábla előtt.

-Alex Elwood vagyok, Los Angelesből jöttem ide, mert az anyám az apámhoz paterolt amiért szerinte elzüllöttem.-vigyorogtam.-Van egy idegesítő bátyám aki mindig vigyorog és ő anya szeme fénye, eddig utálom Londont, de talán majd Cole tesz róla, hogy ne legyen így. 

Az osztály azon része akik nem tartoznak egyik talpnyaló csapat közé sem, felröhögtek. Azért kíváncsi lennék, hogyha megemlíteném: ezalatt a néhány nap alatt amióta itt vagyok, sikeresen megismerkedtem a britek büszkeségeinek, a One Direction egyik tagjával aki név szerint Harry Styles, és ezalatt a rövidke idő alatt szoros kapcsolatba kerültem a kisebbikkel is.

-Köszönjük, Alex.-nyögdécselt Mr. Kross.

-Szívesen.-vigyorogtam, majd vissza szambáztam a helyemre.

~*Harry Styles*~

Ha jó a megérzésem akkor ez az az iskola, ahová Alex jár. Sokáig tartott mire találtam egy üres parkolóhelyet, próbáltam a legkevésbé feltűnő autóval jönni, hogy ne tűnjek ki ezzel is.

Figyeltem a kivonuló lányokat és fiúkat, mindenki fáradtan de jókedvűen cseverészve jött ki. Alexet kerestem, a szemeimet a bejáratra szegeztem, ösztönösen húzódtam lejjebb amikor elhaladtak a kocsi mellett, pedig tudtam, hogy nem látnak be a sötétített üveg miatt. Egyedül, a vállán lógó táskával tűnt fel. Előkaptam a telefonom és elküldtem az előre megírt sms-t. Nem sokkal később megjelent a kocsi mellett, megkerülte, és észrevétlenül lehuppant mellém.

-Mit keresel itt?-sziszegte.

-Szia.-mosolyogtam.-Milyen napod volt? Nekem is jó, kösz, hogy kérdezed. Egyébként, csak el akartam mondani élőben is, hogy boldog szülinapot, Harry.

-Ja, de már mondtam telefonon.

Beindítottam az autót, körbenézett majd felhúzta az orrát és hátradőlt az ülésben.

-Milyen napod volt?

-Megismerkedtem az iskola bunkójával, tökön rúgtam, aztán megismerhettem a barátnőjét, sikeresen felhúztam őket. Egy ugyanolyan vigyorgós csajt kaptam útvezetőnek mint amilyen George. 

-Szóval bemutatkoztál.-nevettem.

-Ja.

Egy szőke hajzuhatag, rátapostam a fékre. Alex előrebukott de még időben megkapaszkodott a műszerfalban.

-Mi a szart csinálsz?!

-Bocs.-szabadkoztam.-Bocsi, csak egy macska volt.

-Aha. Egy szőke macska.

Egészen biztos voltam benne, hogy ugyanazt a dús szőke hajat látom amilyen a Haylie-é. 
-Megiszunk egy kávét? Én fizetek.-sóhajtottam.
-Nekem is van pénzem.-hunyorított.
-Csak udvarias akartam lenni. Összebarátkoztál már valakivel?
-Nem. Carmel követ mint egy pincsi és beszél hozzám, de nem igazán izgat, viszont a térdem már összebarátkozott Cole Evans, érezhetően kicsi fütykösével. 
Felnevettem. Valahogy nem lepődtem meg ezen, Alex nem hagyja magát, ő más mint a többi lány. Nem szorul segítségre.
-Ismerted azt a szőkét?-pillantott rám.
-Én, azt hiszem, nem.-nyögtem.
Hunyorogva nézte az arcom, aranyos látványt keltett és talán igazából ő egy aranyos lány, ez csak valami álca, aztán eszembe jutott mit művelt a kezével és az ajkaival, azt nem tudom mennyire lehet aranyosnak nevezni. 
-Azt hiszed? Valami exed volt?
-Nem. Jó régóta nincs már barátnőm.
-Aha. Sok volt eddig?
-Egy éjszakás kalandom az lényegesen több volt mint barátnőm.-nevetgéltem, és talán egy kis keserűség szökött a hangomba.-Nem volt sok, talán összesen 3 komolyabb kapcsolat, annál nem lehet több. Neked?
-1.-jelentette ki érzelemmentesen.-Egy bunkó gyökér volt, kihasznált, most pedig én használom ki a fiúkat, ha érted...
-Szomorú.-pillantottam rá.
Megvonta a vállát és elvigyorodott. Kibámult az ablakon, egy ideig csendben voltunk, majd megálltam egy parkolóhelyen.
-Szeretnéd bent meginni?
-Itt is van Starbucks?-csillant fel a szeme.
-Mint látod. 
-Inkább igyuk meg itt, meglátnak és valami botrányba kerülök miattad.
-Mit kérsz?-kérdeztem.
-Csokis frappuccino-t. 
Kiugrottam a kocsiból, az ajtót gyorsan becsaptam, hogyha esetleg rejtőzködnek valahol lesifotósok, ne tudják annyira gyorsan lefotózni őt. Beszaladtam, most is hatalmas sor állt, és bár nem szeretem ezt csinálni, de intettem a szinte már ismerősömnek mondható kiszolgálónak. Elbújtam a kapucnim mögé és lehajtott fejjel ácsorogva vártam, mikor odaért elsuttogtam a rendelésem. Néhány percet kellett csak várnom, a kávék dupláját fizettem és mielőtt utánam szólt volna kiléptem és feltűnés nélkül visszamentem a kocsihoz.
-Sietsz haza?-ugrottam be mellé és a kezébe nyomtam a meleg poharat.-Kell tanulnod?
-Nem sietek.-fonta a papírpohár köré az ujjait.-Nem.-vonta fel a szemöldökét.
-Pedig segítettem volna.-vigyorogtam rá.-Elmehetnénk hozzánk, bemutatnám a fiúkat.
-Majd megismerem őket szombaton.-húzta halványka mosolyra a száját.
-Akkor, keressünk valami eldugottabb helyet. Csak kávézunk utána hazaviszlek.
-Oké.
Hátradőlt az ülésen, az ujjai a pohár köré fonódtak és kissé kipirosodtak a hirtelen melegtől. Beindítottam az autót és kiálltam a parkolóból.