15.rész Elcsesztem

~*Harry Styles*~

Néztem az arcát. Szomorúnak tűnt, és nem tudtam miért. Meg akartam állni azért, hogy rákérdezzek és kifaggassam, de végül mégsem tettem, a tekintetem az útra szegeztem. A szívem megállíthatatlanul, gyors tempót diktálva dobogott a mellkasomban, hiszen Hayley egy osztályba jár vele. Könnyen megismerhetem. De hogy lehet, hogy eddig még nem láttam?

-Alex?-szólítottam meg óvatosan.

Összerezzent és felém fordult, halkan hümmögött a kérdésemet várva.

-Hayley hogy-hogy nem akkor jön ki amikor te?

-Valami színjátszós szarra jár.

Így már világos.

Az arcomra széles mosoly ült ki, alig vártam, hogy láthassam őt és ha összeszedem a bátorságom még meg is állítsam. Izgatott lettem.

-Nem mehetnénk gyorsabban?

-Ennél gyorsabban nem lehet, anélkül, hogy elkapnának.-intettem az út mellett állomásozó rendőrök felé. 

-Simán elengednének.-motyogott.

-Honnan veszed?

-Fogadni merek, hogy valamelyik zsaru lánya a rajongód és azt képzeli, hogy egyszer feleségül veszed.

Elmosolyodtam.

-Nekem több millió feleségem van.

-Beszari.

-Naa.-vetettem rá felhúzott orral, haragosnak szánt pillantást. 

-Az vagy.-vonta meg a vállát.

Elhúztunk a rendőrök mellett, nem terveztem azért se gyorsítani. Csak alig pár napja van meg a jogsim, nem szeretném már most elveszíteni, és öngyilkosságot sem kísérelnék meg, pláne ha mellettem ülnek.

-Nem baj, csak most kaptam jogsit inkább leszek beszari mint halott. 

-Jól vezetsz.-jegyezte meg.

-Tudom.

Lehúzódtam az utcára, ahol laknak, majd fokozatosan lassítani kezdtem és megálltam pontosan a kapujuk előtt. 

-Nem akarod elmondani, hogy mi a baj?

-Semmi.

-Segíthetnék.-fogtam meg a kezét.-Elmondhatod.

Egy pillanatra mintha tétovázott volna, majd lepillantott a kezére és kihúzta az enyéim közül.

-Semmi bajom, Harry.-nyomatékosított.

-Akkor bemehetnénk.-húztam végig a nyelvem az ajkamon.

A szemei elkerekedtek, megvontam a vállam és rámosolyogtam. 

-De, Hayley...?

-Nem a barátnőm, még csak nem is ismerem.-húzódtam közelebb hozzá.-És az téged megállítana, ha a barátnőm lenne, és megpróbálnám ezt csinálni?

Az arcához hajoltam és az ajkaim egy pillanatra szájához nyomtam, belekaptam a nyakán a puha bőrbe, miközben a kezeit a hajamba csúsztatta.

-Egy kocsiban vagyunk.-vette halkabbra a hangját.

-Menjünk akkor be.

-De a bátyám...

-Honnan tudod, hogy bent van? 

Nekidőlt az ajtónak, bal keze még mindig a hajamban volt. Óvatosan széthúztam a kabátját az ujjaimmal és kikapcsoltam a biztonsági övem, majd azt is ami őt védte. 

-Mi lenne, ha most én..?-haraptam el a mondat másik felét. 

Halkan hümmögött, és mohón húzódott közelebb. Nem volt köztünk semmi, egyszerűen csak úgy láttam, kell neki egy kis kikapcsolódás. Abban pedig nagyon jó vagyok, hogy kellőképpen lefoglaljam a lányokat.

A kezem becsúsztattam a pulcsi alá és az ujjaimmal megcirógattam a hasát. 

-Menjünk be.-ragadta meg a kezem és kirántotta a ruhái alól.

Kapkodva kivette a tatyóját a hátsó ülésről majd kiugrott a kocsiból.

Nevettem rajta, majd én is követtem őt és lezártam a kocsit. Kinyitotta a kaput és beszaladt, egy lépéssel fenn termett a teraszon és lenyomta az ajtó kilincsét. Utolértem és miközben elkezdett kutakodni a táskában, magamhoz húztam a csípőjénél fogva.

-Mondtam, hogy nem biztos.

Megfogta a kezeim és lefeszegette magáról, majd sietve a zárba dugta a kulcsot és feltépte az ajtót. Megragadta a kabátom és behúzott maga után, gyorsan fordítottam a helyzetünkön és az ajtónak nyomtam. 

A kezemet az álla alá csúsztattam és óvatosan rámosolyogtam, egyik kezével szorította a kabátom, másikat átvetette a vállamon és a tarkómra nyomta a tenyerét.

-Khm.-jött a halk köhintés.

A szemei nagyra nyíltak én pedig kissé vonakodva eresztettem vissza a lábaira.

-Te mi a fenét csinálsz itt?-ugrott el mellőlem és haragosan nézett az előszobaajtóban ácsorgó testvérére.

-Itt lakok?-tárta szét értetlenül a karjait.-Ezer bocs érte.

Megint cikis helyzetbe kell találkoznom ezzel a sráccal. 

-Minek volt bezárva az ajtó?

-Csak.-jelentette ki ugyanolyan kissé bunkó stílusban a bátyja, ahogyan Alex is gyakran teszi.-Mire készültetek?

-Bunkó napot tartasz?-vonta fel a szemöldökét.

-Példát vettem a kishúgomról.

-Fasza, akkor vegyél még példát rólam és menj fel a szobádba.

-Alex?-sóhajtottam.

Felemelte a kezét, jelezve, hogy hallgassak. Elhúztam a szám és közelebb lépte hozzá, a kezénél fogva húztam hátrébb és puszit nyomtam az arcára.

-Majd később beszélünk.

-Elmész?-pördült meg és hitetlenkedve nézett rám.

Bólintottam. Rámosolyogtam és az ajtóhoz léptem.

-Nemár' Harry! Annyira utálok itt lenni!

-Tudom.-sóhajtottam.-Még nem mutattam meg a várost, akarod, hogy..?

-Igen!-vágta rá és már össze is rántotta magán a vékony kabátot.

Meglepődtem rajta, elém lépett, kivágta az ajtót és futva indult a kocsi felé.

-Mit akarsz a húgomtól?-méregetett George.

-Semmit.-emeltem fel a kezeim.-Megmutatom neki Londont, hátha nem fogja majd annyira utálni.

Kiléptem az ajtón és halkan becsuktam magam után. Alex a kocsimnak dőlve, dühös arccal várt rám. 
-Menjünk már innen.-morgolódott. 
Aranyos volt, ahogyan durcáskodik. Kinyitottam az ajtót ő pedig beugrott az anyós ülésre.

~*Louis Tomlinson*~

Ahogyan a barna hajzuhatag szétterült a párnámon, elképzelni sem tudtam nála gyönyörűbbet az ágyamban. Fáradtan feküdtem le mellé és rögtön magamhoz húztam. Ajkaink még pár nedves csókban találkoztak, majd a fejét a mellkasomra fektette én pedig elgondolkozva kezdtem piszkálni a haját. 

Szégyenlősen húzta feljebb magán a takarót, én pedig akaratlanul is felnevettem, mire viccesen oldalba bökött és összerándultam. 

-Elrontod a pillanatot.-motyogta, miközben fölém hajolt.

Hátra söpörtem a haját és megpusziltam kissé duzzadt ajkait. Játékosan megharapott, mire mindketten felnevettünk.

-Louis!-hallottam meg a folyosóról Niall hangját.-Hé, van itthon valaki?! Melyik idióta hagyta nyitva az ajtót?!

Hoppá.

-Maradjunk csendben.-suttogtam Eleanornak.

A kezét a szája elé tapasztotta és nyakig felhúzta magán a takarót, még engem csak félig takart.

Közelebb húzódtam hozzá és az arcomat belefúrtam a hajába.

Hallottam amint Niall végignyitogatja az összes ajtót.

-Hülye barmok.-szitkozódott.-Még én vagyok a felelőtlen, nyitva hagyják az ajtót. Be is törhetett volna valaki.

-Niall újabban magában beszél.-susogtam Eleanor fülébe. 

Halkan kuncogott, miközben én füleltem, hogy vajon melyik szobában járhat éppen.

Amikor meghallottam a lépteit feljebb húztam a barátnőmön a takarót és kinyitottam a szám.

-Niall James Horan, be ne merj jönni!

-Louis?

-Neem.-vinnyogtam fel magasabb hangon.-Itt egy egyszarvú hercegnő. 

Eleanor most már hangosabban kezdett nevetni.

-Nagyon vicces vagy, Louis.-röhögte el magát.-Mit csinálsz? Miért nem mehetek be?

Két ujj közrefogta a fülem.

-Mert..-kezdtem, de egy kicsit meghúzta figyelmeztetésképpen.-Au ez fáj.-suttogtam.

A mutató ujját a szája elé tette, egyik kezemmel azt a kezét fogtam amivel a fülemet fogta, a másikkal viszont megfogtam a szabad kezét. 

-Louis? Bemegyek!

-Ne!-kiabáltam.

-Mit csinálsz? 

-Semmit! De ne gyere be!

-Jól vagy? Valaki fogva tart? 

Ami azt illeti igen. Halkan felnevettem, miközben Eleanor komoly arccal fogta a jobb fülem, a másik keze pedig a kezemben volt. 

-Nem.-röhögtem.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy valaki fogva tart a saját szobámban? Niall logika... 

A kilincs lenyomódott, Eleanor abban a pillanatban elengedte a fülem, kirántotta a kezét az enyémből és az orra hegyéig magára húzta a takarót. Elé ugrottam, nehogy még véletlenül is megpillantson valamit abból, ami az enyém. Ám Niall abban a pillanatban, hogy résnyire nyitotta az ajtót, be is csapta és ledübörgött a lépcsőn.

-Bocs!-kiabált.

-Ezért ki foglak nyírni!

-A te hibád! 

Ajtócsapódást hallottam, feltehetőleg annyira felzaklattuk a fantáziáját, hogy inkább elmenekült.

Nevetve estem be Eleanor mellé, a mellkasa szaporán és rendszertelenül emelkedett a nevetéstől. Puszit nyomtam a homlokára és a takaró alatt a kezemet a hasára csúsztattam.

Vágytam még egy kis szeretgetésre tőle. 

Sóhajtva csúszott feljebb a takarót maga elé gyűrte, én pedig a derekánál fogva húztam közelebb magamhoz és az arcomat a nyaka és a válla közti hajlatba temettem. Először a tarkómra rajzolt apró köröket, majd a hátam kezdte simogatni, végül megállapodott a hajamnál. Élveztem amint a kezével simogatja a fejem és az ujjai közül kibújnak a hajszálaim. Mélyen magamba szívtam az illatát, megpuszilta a homlokom és az ott elhelyezkedő hajszálakat kezdte rendezgetni. Felemeltem a fejem és rámosolyogtam, megpuszilta az arcom majd szórakozottan végigsimított a mellkasomon.

-Fel kellene öltöznöm.

-Hmm, ne.-dünnyögtem a nyakába és ragaszkodóan bújtam még jobban hozzá.-Ne menj el.

-Tanulnom is kellene.-simított végig a karomon.-Mi újság Harryvel?
Örültem, hogy az elmenés helyett felhoz valami más témát, de ezért nem épp repestem. Bár, tökmindegy, csak ne menjen még. 
-Összevesztek.-motyogtam lehunyt szemekkel.
Kifejezetten szerettem amikor ezt csinálja, a keze bejárta az arcom, a hajam és a vállam. 
-De ma beszéltem vele.-folytattam nehezen.-És elment érte a sulihoz, azóta nem láttam.
-Beszéltél vele?
-Aha. 
-Ez aranyos dolog volt tőled.-nyomott puszit az arcomra.
Elmosolyodtam, vakon kezdtem keresni az arcát. Beletúrtam a hajzuhatagba és lehúztam az arcomhoz, kezei egy pillanatra megálltak a hajamban, míg édes puszikkal halmoztuk el egymást, majd tovább folytatta a tevékenykedését. 

~*Alexis Elwood*~

Kínosan figyeltem a mozdulataimra. A város nem igazán érdekelt, annál jobban akartam viszont vele lenni. Eltűrtem ha odamentek hozzá képért és rólunk kérdezősködtek, egy szót sem szóltam csak arrébb álltam és megvártam, hogy utánam jöjjön. A park még ilyen tavasz-tél közötti köztes időjárásban, sárosan is szép látványt nyújtott. 

-Bocsi.-kért ismét bocsánatot és rám mosolygott.

Nem kérdezett semmit George-ról, se apáról. London központjában, egy parkban sétáltunk, és kifejezetten örültem neki, ha csak csendben lépkedhetek mellette. Tudta, hogy nem fogok vele múzeumokba menni meg ilyesmi, ezért inkább elhozott egy csendes helyre ahol gondolkozhatok.

-Szeretnél felmenni a London Eye-ra?

Félve pillantottam az óriáskerékre. Félek a magasságtól, a repülés is borzasztó volt. Az utat végig öklendeztem és görcsösen kapaszkodtam, míg az én nagy és bátor bátyám nyugodtan ült a helyén anya meg előrébb chatelt az új udvarlójával.

Udvarló? A csávó alig idősebb George-nál, simán megtehettem volna, hogy a saját ágyamba is becsalom. De valahogy undorodtam tőle, pedig elég jóképű volt. De hát a 40 éves anyámmal kavart! És...fúj. 
-Nem igazán szeretnék.-húzgáltam magam előtt a lábam.
A cipőm orra sáros lett, én is, és ő is a lábamat bámulta. Majd egyszerre emeltük fel a fejünket. A pillantása összetalálkozott az enyémmel, majd szégyenlősen fordítottam el a fejem és beszívtam az alsó ajkam. Az állam alá nyúlt, és én tudtam, hogy tudja. Elcsesztem.