17.rész Utolér a végzet...

~*Harry Styles*~

Hétvége, és én itt rohadok a szobámban, míg a többiek mindenféléről álmodoznak. Ha én is azt tenném, pont nem lenne hozzám méltó dolog. Lerúgtam a takarót, a szekrényből kivettem egy boxert és fintorogva de felrángattam. Alsógatyában slattyogtam először Zayn szobájához.

Lenyomtam a kilincset és bedugtam a fejem az ajtón, Zayn a hasán feküdt kiterülve, a takaró alig takarta a seggét. Az ágyhoz lopakodtam és megböktem az arcát. Felhúzta az orrát és az oldalára fordult, szerencsére húzta magával a takarót is. 

-Zayn!-suttogtam.-Zaaayn!

-Hö?-kapta fel a fejét és hunyorogva kezdett tapogatózni maga körül.

Viccesen nézett ki.

-Harry? Mi a frászt csinálsz?! Nem megyek sehova! Húzzál már innen.

Halk rosszalló hangot adtam ki, majd megböktem a vállát és sértődötten indultam tovább. 

Niall nem tenne rossz fát a tűzre, pedig a szöszke is szeret bulizni. Liamet képtelenség lenne rávenni, így az egyetlen olyan személy ajtajához igyekeztem, akire hatnak a kiskutya szemek. 

-Louis?-dugtam be a fejem.

Felemelte a fejét, nagyon is ébernek tűnt.

-De tudtam, hogy be fogsz jönni!-mutatott rám vádlón. 

-Vártál már, ugye?-öltöttem magamra a legártatlanabb mosolyom.

-Nem bírsz kibírni egy hétvégét?

Mosolyogva megráztam a fejem.

-Öltözz fel!-sóhajtott.

-Oké.-vigyorogtam.

Mindig akkor a legjobb bulizni menni, amikor nem lenne szabad. Paul megígértette velünk, vagyis inkább csak velem, hogy addig nem csinálok hülyeséget amíg le nem csillapodnak ezek a pletykák, amiknek hát...nem kevés okot adtam. 

~*Louis Tomlinson*~

-Vigyázz már!-dorgáltam suttogva.

A lábát a kezei közé fogva kezdett kicsit sem hangtalan ,,víziló" ugrálásba a nappali közepén. Nem sok múlott azon, hogy fennhangon kezdjek röhögni rajta, de visszatartottam. 

-Picsába.-szitkozódott, és ez csak egy szó a sok közül.

Igen kellemetlen érzés, amikor a kis lábujjad bevered valami kiálló szarba, ami nappal sosincs ott. 

-Gyere már!-csíptem az ujjaim közé az ingét. 

-Jó.-sántikált.

Minden lépésénél halkan felszisszent, direkt szórakozott, egy lábujj nem fáj ilyen sok ideig.  
-Igyekezz már, Louis!-lökött meg.
Szúrós pillantást vetettem rá, majd lehajoltam és a cipőmet felhúztam a lábamra, míg ő a tükör előtt vagánykodott a kabátjában. 
-Itt hagylak!-fenyegetőztem, bár suttogva és az én hangomon nem tűnhetett túl ijesztőnek. 
Megigazította az ing gallérját és a kabátot, majd megmozgatta a lábait a cipőben és elvette az egyik kocsikulcsot és lakáskulcsot a kis kosárból. 
-Amúgy, miért kell csendbe lenni?-hajoltam a füléhez.-Ők nem köpnek be és úgy hallottam Zaynhez is bementél. 
-Mert így izgalmasabb! 
-Ja, bocsánat.-nevettem, mire lepisszegett.
Az ajtó halk kattanással nyílt ki, és ő már lábujjhegyen ki is lopózott. Ennyit a hatalmas sérüléséről... 
Utána mentem, majd ugyanolyan halkan mint ahogyan kinyitottuk, be is csuktuk az ajtót és visszazártuk, a kulcsot pedig elsüllyesztettem a nadrágzsebemben. Biztonságosabb ha nálam marad, kitudja milyen csajt szed össze, rajtam meg legalább biztos, hogy marad nadrág. 
Vigyorogva indult a garázs felé, ahol csak az ő járgányai sorakoznak, és ott árválkodik az én egyetlenem.
-Nem kéne.-suttogtam.-Mindkettőnk piálni fog.
-Igazad van.-helyeselt.-Menjünk gyalog, tudok egy jó helyet.
-Harry...
-Nyugi, van VIP része.
-Oké.-sóhajtottam. 
Elvettem tőle a kulcsát, nehogy elhagyja aztán rinyáljon. 
-Tudok rá vigyázni.-nyafogott.
-Elhiszem, de rajtam marad nadrág az este végére is.
Halkan hümmögött, közben bölcsen az állát dörzsölgette, majd felnevetett és legyintett. A lakáskulccsal együtt a zsebemből inkább a pénztárcám egyik rekeszébe tettem, egy hm... egy óvszer mellé. Melyik pasi nem hord magával ilyet?! Bármikor szükség lehet rá, főleg ha véletlenül kettesben maradok Eleanorral. 
Van néhány ártalma annak, hogy Harry ilyen perverz... 
-Gyere már!-rántotta meg a kabátom és lopakodva elindult a kapu felé.
Ha most a fiúk valamelyike kinézne a szobája ablakán, biztos, hogy látna minket. és nem kicsit néznének hülyének, de hát ők is ilyenek, szóval teljesen mindegy.
-Louis.-suttogott.-Bent maradt a kapukulcs.
-Én nem megyek vissza!
-Én se!
-Akkor itt maradunk.-rántottam meg a vállam.
-Azt már nem! Tarts bakot! 
-Hogy mit?!
-Gyere ide, kimászok!
-És én?
-Te ügyesebb vagy!
 Az biztos, Harold a megtestesült szerencsétlenség. Ölni tud a bénaságával. 
-Ha a fejemre fingasz esküszöm kinyírlak!
-Én olyat nem szoktam.-röhögött.
Lehajoltam és rosszallóan néztem rá, bájosan mosolyogva-ahogyan biztos becserkészi a lányokat is-a tenyerembe tette az egyik lábát, a kezeivel pedig megtámaszkodott a kaput közrefogó kőtömbökön, az egyik lábát átlendítette, majd a másikat is kivette a tenyeremből és vinnyogva ücsörgött a kerítés tetején.
-Ugorj már le!
-Nem megy.-sipákolt.-Beakadt a nadrágom.
-Az isten szerelmére, Harry!
-Segíts! De ki ne szakadjon! 
-Nyúlkáljak a seggedhez?! 
-Csináld már!
Akaratlanul is hangosan felröhögtem, a sötétben a telefonommal világítva próbáltam megkeresni ahol beakadt, majd amikor megtaláltam a kényes területet, kiakasztottam és ő leugrott.
-Ugye nem szakadt ki?!-forgolódott. 
-Nem! Húzzál arrébb!
Megvártam míg arrébb szerencsétlenkedi magát, majd ugrottam egy nagyot és megkapaszkodtam kétoldalt a tömbökön, én könnyebben, akadás nélkül jutottam át a kapun, nem úgy mint Mr. Megtestesültbénaság.
-Mehetünk?-ugrottam mellé.
-Aha, de nem szakadt ki a nadrágom?
-Nem. 
Elindult a sarok felé, a lámpák adtak némi fényt, a házak sötétbe burkolóztak. Harry nagyon jól tudta az utat, vagy csak úgy tett és fogalma sem volt merre megyünk, én viszont követtem, közben néha felnevettem a kissé csámpás lépésein. 
-Jó lenne, ha együtt mennénk haza is.-szólaltam meg normális hangnemben.
Jelentőségteljes pillantást vetett rám.
-Már nem a kis Alexis az ágybarátod?
-Próbálok vele normális barátként viselkedni, szüksége van rá. 
-Szegény, drága.-fintorogtam.
-Louis!
-Jó, befejeztem.-emeltem fel védekezően a kezem.
-Semmit nem tudsz róla...
Igazság szerint nem is nagyon vágyok rá, hogy hallgassam szegény kis Alexis szomorú történetét arról, hogy mi vette rá a bunkó viselkedésre és arra, hogy minden fiúval ágyba bújjon. 
-Messze van még?
-Nem, mindjárt ott vagyunk.-szaporázta meg a lépéseit.
Kezdtem átfázni, elég hideg volt, a kabát alatt pedig csak egy inget viseltem. Felcsillant a szemem amikor megpillantottam a fényektől villódzó épületet. A zene kiszűrődött, a bejáratot elállta két hústorony.
-Hé!-lépett elém az egyik.
Olyan alkatú és fejű volt, hogy nem igazán mernék vele kötekedni, már a jelenlététől is úgy érzem összecsinálom magam. 
-Személyi i-i, mehettek! 
Harry arcára önelégült mosoly ült ki, míg én megragadtam a kabátját és berángattam magam után. 
Az események felgyorsultak, kabát le, irány a pult, és onnastól néhány pohárnak meglestük a fenekét. 
-Nézd azt a csajt!-hajolt a fülemhez, miközben a szemeit egy csinos fenékre szegezte.
-Töröld le a nyálad.-tréfálkoztam, de ő a szájához nyúlt.
Legurítottam az előttem heverő pohár tartalmát, és intettem a kiszolgálónak még egy ilyenért. A zene hangosan dübörgött, a világért fel nem állnék itt táncolni, kivéve ha az egy lány miatt van, akkor szerencsétlenkedek vele néhány percet. Az én táncaim híresek, a rajongóink kifejezetten szeretik, de egy szórakozóhelyen, ha nem vagyok elég részeg nem dobom be. 
-Sziasztok!-kiabálta túl egy hang a zenét.
Felé fordultam, a szemeim elkerekedtek. Sötét haja légy fürtökben omlott a vállára és a hátára, fehér csipkés, fodros ruhájában kifejezetten angyalian nézett ki, a dekoltázsa mély volt, a ruha túl rövid, alig takarta a fenekét és az egyéb érdekes területeket. 
-Alex?!-hunyorgott rá Harry.
-Csáó.-emelte fel a kezét, majd felmászott az egyik bárszékre és a kezét az enyém mellé tette.-Te ugye Louis vagy?-mosolygott.
-Aha.-habogtam.
Fejezd be Tomlinson! Neked barátnőd van! 
A pultos csávó letette elém a poharat, abban a pillanatban felkaptam és lehúztam az egészet. Elismerő pillantást kaptam tőle.
-Mióta vagy itt?-érdeklődött Harry.
Megvonta a vállát, majd mosolyogva méregetett. A pillantásától zavarba jöttem és odalent megmozdult egy bizonyos testrészem, fészkelődni kezdtem. 
-Kérsz valamit?-udvariaskodott.
-Hány éves is vagy?-mosolygott rám tovább.
-Hu-húsz. 
-Na jó.-sóhajtott.-Louis, én odamegyek ahhoz a csajhoz, további jó szórakozást, Alex. 
-Ó.-nevetett.-Neked is!
Kínosan éreztem magam, mindkét kezemet a pultra tettem és összeszorítottam a lábaim. 
-Téged még nem igazán ismerlek.-próbált tovább beszélgetni. 
-A tö-többieket igen?
-Nem.-nevetett.-Még nem. 
Halványan mosolyogtam rá, a fejemet egyre könnyebbnek éreztem, és idővel azon kaptam magam, hogy egyre jobban kezdek feloldódni és jól érzem magam vele. Harry a sarokban foglalta le magát egy csinos vöröses hajú lánnyal, a fényektől legalábbis vörösnek látszott. Alexis haján táncoltak a kék, lila, sárga és zöld fények, a ruhája ha ez lehetséges még feljebb csúszott és igencsak csalogatta a tekintetem. Akárhányszor nézegettem a hosszú lábait vagy a tekintetem elkalandozott a dekoltázsára, az fejemben mindig felrémlett egy barna hajú lány arca, akinek már nem tudtam a nevét. A képet száműztem az agyam leghátsó zugába, azzal indokoltam a megjelenését, hogy bizonyára egy régi exbarátnőm az. Valamiért úgy tudtam, nekem jó ideje nincs senkim, és ráadásul itt ült előttem ez a lány. 
-Louis?-bökte meg a kezem.
-Hmm?-mosolyogtam kábán.
-Nem akarsz táncolni velem?
-Hmm, végül is de, ha ezt akarod.
-Gyere!-ugrott le széles mosollyal az arcán a székről és magával húzott engem is.
A kezeim a csípőjére tettem és követtem őt a vonagló emberek közé. Hirtelen megfordult, a pillantása a sarokban tevékenykedő pár felé terelődött, majd elkapta a fejét és mosolyogva a karjait a nyakam köré fonta és teljes testével hozzám simult. 
-Tetszel nekem.-suttogta, bár lehet inkább kiabált.
Halkan hümmögtem és a kezem végigfuttattam a hátán. 
-Olyan szép a szemed.
Neked bizonyára más is nagyon szép. 
A nyelvem végigfuttattam kissé kiszáradt ajkaimon, hunyorognom kellett ahhoz, hogy tisztán lássam az arcát. 
Meglepődtem, amikor a fejét a vállamra hajtotta, én pedig megéreztem a hajának enyhén epres illatát. 
A szemem sarkából láttam, amint Harry felénk igyekszik, nyomában a határozottan vörös hajú lánnyal.
-Lelépek.-tette a kezét a vállamra és a fülemhez hajolt.
-Ne vezess.-nyögtem.
Harold józanabbnak bizonyult mint én. Alexis továbbra is maradt olyan közel hozzám és ügyet sem vetett a velem társalgó göndör egyedre. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy Harry ,,kidobott cucca" az enyém. Mert arra tisztán emlékeztem, hogy köztük mi is volt. Na, már most nem csodálom. Száműztem a gondolatot  és ismét a göndörre emeltem a tekintetem, aki egy helyben ácsorgott és fogta a vöröske kezét. 
Kérdőn néztem rá, vagyis igyekeztem, mire csak vigyorogva bólintott és felmutatta a pénztárcáját. Mielőtt lelépett volna még a fülemhez hajolt.
-Ne csinálj baromságot, Louis. Kibaszottul meg fogod bánni, te nem olyan vagy mint én, szereted Eleanort.
Oké, de ki az az Eleanor? 
Mielőtt bármit is kérdezhettem volna ő elvonult a vörössel, Alex pedig rám emelte a tekintetét. Közelebb hajoltam, és nemes egyszerűséggel megcsókoltam. Egy pillanatra megdermedt majd mohón kapott a szám után.
-Nem akarunk mi is elmenni?-harapott az ajkába. 
A szemeiben huncutságot véltem felfedezni, a kezem a derekán volt és vészesen csúszott egyre lejjebb és lejjebb.
-Hozzánk nem lehet, van egy bátyám.-susogott. 
A srácok otthon vannak, Harry valószínűleg a saját kérójában huncutkodik, ami ugyebár nekem is van, nem is olyan messze. 
A csípőjét mozgatni kezdte, én pedig tágra nyílt szemekkel szorítottam meg. 
-Gyere!-ragadtam meg a kezét és húzni kezdtem a kijárat felé. 

~*~*~*~

A kezem erősen remegett és még nehezebben találtam bele a zárba a hozzám simuló vékony test közelségétől. Az ajtónak vetett háttal simult hozzám, a ruhája immáron teljesen felgyűrődött és kivillant alóla a fehér csipke, szerencsétlenkedtem még egy sort, majd sikerült a megfelelő helyre betalálnom és elfordítottam a kulcsot. 

A házra ráfért volna egy szellőztetés, de a legkevésbé sem ez érdekelt. Az ajtót hangos csattanással berúgtam és megemeltem őt. A lábait a derekam köré fonta, míg én bezártam a bejárati ajtót és inogva de elindultam felfelé a lépcsőn. 

Nem tudtam honnan van ilyen házam, és azt sem igazán, hogy én ki vagyok. Azt meg már pláne nem, hogy ki ez a gyönyörű lány. Nem is akartam igazán tudni, mondjuk úgy leszartam. Az ajkai rabul ejtettek, ujjaival már elkezdte kigombolni az ingem, míg én eltapogatóztam egy szobáig és benyitottam. Minden van ott ami szükséges, sőt több is. Egy puha szőnyeg is elég lett volna, de itt volt egy hatalmas ágy.

A ruhát néhány pillanat alatt eltávolítottam róla, majd a hátamon találtam magam. Zihálásunk megtöltötte a szobát, ajkak, kezek, lábak mindenütt. Folyamatosan változott a helyzetem, hol rajta, hol a hátamon feküdtem, a kezem bejárta a teste minden pontját, hasonlóan az ő meglepően kicsi kezeihez. Talán hibázok, de talán ez csak egy jó éjszaka lesz, vagyis, ez már egy jó éjszaka.
A testem keményen ütődött hozzá, az agyam elborult és megmarkoltam a lepedőt. Keze nyugtatólag pihent a tarkómon, a hajam máris izzadtan tapadt a fejemhez. A derekam köré fonódó lábai és a nem kevés megivott alkohol nem engedte, hogy józanul tudjak gondolkozni.  
Valami azt súgta, hogy hibát követek el, de már késő volt, ha hibázok is, már nem tudom visszafordítani.