12.rész Give me love, babe.

Sziasztok! :)

Már előbb fel akartam tenni a részt, mert tegnap este befejeztem, de amikor feljöttem eltűnt az egyik fele! Azt hittem szétcsapom a laptopom... na de mindegy. Újraírtam, de szerintem az első változat jobb volt. :c Ilyenkor kifejezetten utálom a shit bloggert. Köszönöm a feliratkozókat, oldalmegjelenítést ami már több mint 10 000! és nagyon rövid ideje írom ezt a blogot. Tényleg köszönöm! :3 

Nessa. xx

~*Alexis Elwood*~

A szoba ajtaját berúgta, nagy csattanással zárult be mögöttünk, egy pillanatra elengedett és elfordította a kulcsot a zárban, majd ledobta a földre a kabátját és sötéten csillogó zöld szemeivel végigmért, megnyalta az ajkát. Közelebb léptem hozzá, a karjaimat a nyaka köré fontam és játékosan megharaptam az alsó ajkát, válaszul halk, férfias morgást hallatott. Elsőként elszórakozhattam azzal, hogy kitapasztaltam az érzékeny pontjait, másodikként játszadozok ezekkel a terültekkel. Akaratosan előretolta a csípőjét, a tenyereit a hátamra csúsztatta és úgy vont közelebb magához, a jobb kezét lecsúsztatta a hátamról, egyenesen be közénk és az övénél tevékenykedett az ujjaival.

-Lassabban, Harry.-hajoltam a füléhez és gyengéden megharaptam.

Halkan morgott, félresöpörte a hajam és a tekintetével néhány pillanatig elidőzött a nyakamon, majd hátrálni kezdett, terpeszben leült az ágyra és megpaskolta a combját. Leereszkedtem a lábaira, önelégült vigyor kúszott az arcára, nagy tenyereivel végig simított a combomon majd a ruhám alá vezette.

-Nagyon céltudatos vagy ma este.-hajoltam ismét a füléhez.

Hümmögve előrébb vezette a kezét és az ujjaival a bugyimnál kezdett serénykedni, megmarkoltam a csuklóját és elhúztam onnan.

-Nyugi.

Fészkelődni kezdett, anélkül is éreztem az okát, hogy lenéztem volna. Előrébb csúsztam a lábain, ajkai résnyire nyíltak és erősebben fogta a csípőm.

-Annyira meg fogod bánni.-lihegett.

Kuncogtam, a kezemet az álla alá csúsztattam és felemeltem magamhoz a fejét. Ajkai mohón tapadtak az enyémre, nyelvével bejutásért könyörgött, hagytam, hogy az ujjai a ruhám cipzárjához terelődjenek és elkezdjék lefelé húzni. Egyszerre mosolyodtunk el, majd kiemelt az öléből és könnyed mozdulattal maga alá gyűrt.

-Játszunk.-suttogott és megharapta a nyakam.-Én kezdek.
Ránevettem és meghúztam egy puha tincsét, a kezét közénk csúsztatta és gyengéden elkezdet kihámozni a ruhámból. Gyakorlott mozdulattal lesimogatta rólam a fekete anyagot és végigcsókolta a dekoltázsom. Azon gondolkoztam, vajon ő hányszor csinálta ezt. A tekintetem a formás, rózsaszín ajkára terelődött ami kissé nedvesen hívogatott. Belemarkoltam a hajába és feljebb húztam magamhoz, megszakítva ezzel a tevékenykedését. Ajkaink nedves csókban találkoztak, kissé keményen. Megfontoltam, hogy kibújok alóla és szórakozásként eljátszom, hogy haza kell mennem.
-Kikapcsolom a telefonom.-szuszogott és legördült rólam. 
Figyeltem amint előhalássza a zsebéből a készüléket, ahogyan ott feküdt a testem égett utána. Ujjaim maguktól indultak az övcsat felé, könnyedén kipattintottam majd leültem a térdére. Halkan hümmögve megemelte a csípőjét én pedig kapva a lehetőségen, lejjebb húztam a nadrágot. Egy időre hagytam az alsó felét és előre dőlve kezdtem kigombolni a makulátlan fehér inget. A ruhadarab szétnyílt és felfedte a mellkasát, végigsimítottam rajta majd gyengéd csókokkal indultam lejjebb. A légzése egyre hevesebb lett, megmarkolta a hajam és megemelte a csípőjét. Sürgető, sötét pillantásával méregetett, elmosolyodtam és lejjebb csúsztam, a nadrágot a bokájáig húztam, megvárta míg feljebb érek majd lerugdosta. Felém nyúlt, hosszú ujjai először lejjebb húzták, majd kipattintották az elől kapcsos melltartóm, mohón kapta le rólam. Ajkait csókért nyújtotta, akaratlanul is felnevettem és finoman megharaptam az alsó ajkát, velem nevetett, de a tekintetéből türelmetlenséget olvastam ki.
-Mégis én kezdek, Styles.
Ismét lejjebb csúsztam, ezúttal viszont húztam magammal a vékony, tökéletesen rásimuló fekete boxert. 
Feljebb tornázta magát és ujjait a derekamba nyomta mielőtt lehajoltam volna.
-Várd ki a végét. 
Mocskos kis játékot űzünk, de nem bánom.

~*~*~*~

Furcsa volt vele egy ágyban feküdni, legutóbb csak kilihegte magát és elkezdett öltözködni. Talán biztonságos övezetben már nem ilyen kapkodó. Hunyorogva néztem körbe a szobában, a légzésemet próbáltam a normálisra visszaállítani. A sötétben nem tudtam megfigyelni, milyen színű a fal, és a tárgyaknak is csak a körvonalát láttam. Nem volt benne semmi luxus, a megszokottnál drágább tévénél, átlagos, pasis szobának tűnt, néhány képpel a falon amin talán a családjával és a barátaival van.

Nem mozdultam el mellőle, pedig közel voltunk egymáshoz és az ujjai a hajammal játszottak, az állát a fejemen pihentette, éreztem a meleg lélegzetét. A tenyeremet a mellkasára tettem és köröket rajzoltam rá az ujjaimmal, furcsán közelinek tűnt ez a pillanat, és intimebbnek azoknál a dolgoknál, amit előtte műveltünk. 

-Felöltözök.-suttogtam.

-Nem engedhetlek haza ilyenkor, késő van, Alex. Ráadásul nem tudlak elvinni kocsival mert nem keveset ittam és amúgy sincs még meg a jogsim.
-Haza sétálok.
-Maradj itt, majd reggel hazaviszlek.
-Nem lesz semmi bajom!-motyogtam.
-Sose tudhatod, na, maradj.-húzott vissza maga mellé. 
Egy sóhajtással megadtam magam, elégedetten elvigyorodott és megsimította az arcom. Félretoltam a kezét és az oldalamra fordultam. A plafont bámulta, majd hátat fordított nekem és egy ideig világított a telefonjával a paplan alatt. Furcsa volt így egy fiú mellett lenni, a talpa hozzáért a vádlimhoz, de nem húzta el. Lehunytam a szemem és aludni próbáltam. 
Reggel az sötétítőn beszűrődő napfényre keltem fel, Harry szorosa mellettem feküdt, a fejemen a mellkasán pihent, ágyéka szorosan a combomhoz simult, egyik keze a derekamon volt, aranyosan szuszogott, őt nem igazán zavarta a fény. Így feküdni vele intimebbnek tűnt, mint azok a dolgok amik az éjszaka lejátszódtak köztünk. Egy darabig az arcát néztem, rózsaszín ajkai résnyire nyíltak, fürtjei rendezetlenül hullottak a párnára és az arcába, hosszú szempillái néha megrebbentek. Annyira ártatlannak tűnt. Egy pillanatra nagyon szerettem volna, ha nem úgy ismerkedünk meg ahogy, és talán mellette visszataláltam volna magamhoz. Kivertem a gondolatot a fejemből de nem húzódtam arrébb, egy picit jól esett a közelsége. Vágytam arra, hogy valaki hozzá hasonlóan törődjön, vagy csak megpróbáljon törődni velem, mert akármennyire is furcsa ami köztünk van, azzal, hogy amikor csak tud, az iskola előtt vár és elmegyünk kávézni, igenis azt bizonyítja, hogy próbál foglalkozni velem. Talán ha hagynám lehetne valami köztünk.
Az arcomra csaptam és abban a szent pillanatban, Harry mellett fekve megfogadtam, hogy nem engedem ennél közelebb magamhoz. Se őt, sem senki mást. 
Szemügyre vettem a szobáját, amit immár tökéletesen láttam. A falak almazöld színűek voltak, nem volt benne semmi különös, a falon néhány kép volt amin a családjával és a barátaival vigyorog, az átlagosnál drágább tévénél semmi 
Mocorogni kezdett, elmosolyodtam és arrébb húzódtam, kezét levette rólam és megdörzsölte az arcát, néhány másodperc múlva résnyire nyitotta a szemeit és értetlenül összevonta a szemöldökét, eltellett neki néhány pillanatba, míg rájött ki vagyok. 
-Szia.-mosolyodott el kissé kómásan.
Az arcát néztem, a kezem akaratlanul is megindult felé és kisimítottam az arcából egy oda lógó göndör fürtöt. 
-Haza kell mennem.-húztam el a kezem.
Álmoskásan bólintott, én pedig felültem az ágyban. Éreztem magamon a vizslató tekintetét, de nem foglalkoztam vele.
-Hazakísérlek.-sóhajtott.
-Felesleges.
-Csak pár napja vagy itt, Alex, én jobban ismerem a várost és nyugodtabb lennék ha látnám, hogy épségben hazaérsz.
-Szerinted az engem érdekel, hogy te nyugodtabb lennél?-vontam fel a szemöldököm.
Próbáltam előcsalogatni a bunkó, paraszt Alexet, aki nem törődik semmivel, de nem akaródzott előjönni, túlságosan is megbabonázott a közelsége.
Elvigyorodott, a földről felkaptam a fehérneműim és magamra rángattam, miközben ő a feje alá tette a karjait és úgy nézegetett. 
-Ha ott fekszel nem túl könnyen fogsz hazakísérni.
-Mindjárt felkelek.-vigyorgott pimaszul.-Egyenlőre még élvezem a kilátást.
-Jó szórakozást.-dünnyögtem és lehajoltam a ruhámért.
A tekintete szinte perzselte a hátsó felem.
Felrángattam magamra a szűk, fekete ruhát és egy ideig küzdöttem a cipzárral, majd mögém lépett és felhúzta nekem.
-Kösz.-erőltettem meg egy mosolyt.
-A fürdőszobát ott találod.-mutatott egy ajtóra.-De sminkkel meg egyéb ilyen női cuccokkal nem tudok szolgálni, bár szerintem nem szükséges.
-Nem is kell.-legyintettem.
Az ajtóhoz lépdeltem és benyitottam a fürdőszobába. A csempék mélyzöld színűek voltak, tökéletesen passzolt a helyiség a szobájához. Arra még nem vetemedtem, hogy a fogkeféjét használjam, ezért csak vízzel kiöblögettem a szám, majd elvettem egy fésűt a helyéről, a néhány göndör hajszállal nem törődtem benne, végigszántottam, hosszú sötét hajamon. 
-Sokáig tollászkodsz még?-jelent meg az ajtóban.
Fekete, szűk nadrágot viselt, fehér rövid ujjú pólóval, teljes egészében olyan tipikus Harry hatást keltett. 
-Nem.-fordultam felé.-Mehetünk.
Elmosolyodott,végigsimítottam a ruhámon és előre mentem. Az ajtó előtt belebújtam a magassarkúba és felkaptam a táskám. Mellém lépett, a kezét óvatosan az enyémbe csúsztatta és kinyitotta az ajtót. Valószínűleg azt hitte, hogy be leszek parázva a lentről jövő hangok tulajdonosaitól. Kézen fogva ballagtunk le a lépcsőn, a konyhából éppen akkor viharzott ki egy barna hajú srác.
-Szia..sztok.-kerekedtek el a nagy barna szemei.
-Szia, Liam.-vette le a kabátját a fogasról.
A fiú szemei lejjebb kalandoztak oda, ahol az ujjaink összekulcsolódtak.
-Szia Harry!-rohant elő a konyhából a szöszi fiú, majd Liamhez hasonlóan az ő szemei is elkerekedtek.-És izé, szia Alex.
Őt követte egy másik barna hajú fiú, aki nem csak a kék szemeit nyitotta nagyra, de még a száját is. A piapocsékoló kék szemei a kezünket fürkészték.
-Sziasztok.-motyogott.
-Hazakísérem Alexet.-jelentette ki Harry.-Nemsokára jövök.
Felsegítette a kabátom majd kinyitotta az ajtót és egyszerre léptünk ki a hűvös időbe. 
Az eső szitált, halvány köd ereszkedett a városra, az út mellett félig elolvadt, jeges hókupacok voltak. Csendesen sétáltunk, a kezemet elengedte, mert valószínűleg ha meglátnak pletykálni kezdenek rólunk, de még így is nagyon közel volt hozzám. Ő jobban tudta az utat mint én, ezért egyetlen szó nélkül lépdeltem utána. Lecövekelt a ház előtt és felpillantott az ablakokra.
-Jól éreztem magam.-szökött pimasz vigyor az arcára.
-Én is.-néztem fel a smaragdzöld szemeibe.
Bátortalanul előre hajolt, egy pillanatra megakadt a lélegzetem, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Majd beszélünk.-tűrt a fülem mögé egy tincset.-Később felhívlak.
-Oké.-álltam egyik lábamról a másikra.-Szia, Harry.
-Szia.-fordult meg és elindult ugyanarra emerre jöttünk.
Néztem utána, amíg a köd el nem lepte őt, majd felsiettem a lépcsőn és benyitottam a házba, ahol a bátyám bosszús ábrázattal fogadott.

~*Louis Tomlinson*~

Bájos, ártatlan mosollyal dőltem neki az ajtófélfának és azt figyeltem, amint a göndör hajú fiú lassan benyit. Egy kicsit megijedhetett tőlem, mert összerezzent amikor betette a lábát.

-Szia.-köszöntöttem jókedvűen.

-Hello, Louis.

-Nagyon remélem, hogy azért fogtad Alexis kezét, mert együtt vagytok.

-Hát nem!-vágta rá.

-Oké, na és milyen éjszakád volt?

-Ne kezd el, légyszíves.

-Csak érdeklődtem.-biggyesztettem le a szám.-Mit ne kezdjek?

-Ne oktass ki.

-Nem akarlak kioktatni, csak kedvesen megkérdeztem, hogy milyen éjszakád volt.

-Ne erőltesd, ami nem megy. Essünk túl rajta, mondjad.

-Csak azt akartam mondani, hogy ahelyett, hogy minden adandó alkalommal megfekteted ezt a lányt, jobb lenne ha segítenél neki, például tanulni vagy ilyesmi.

-Felajánlottam. És nem fektetem meg minden alkalommal, ha tudni akarod, csak kétszer feküdtünk le.

-Nem különösebben kelti fel az érdeklődésem.-fintorogtam.

-Figyelj, ha megpróbálnám kioktatni.-pillantott rám jelentőségteljesen.-Csak eltaszítana magától, és azt nem akarom. Továbbá, ha te egyszer véletlenül olyan helyzetbe kerülsz vele, akkor nem fogsz tudni többet nemet mondani.

-Nem tervezek olyan helyzetbe kerülni vele.

-Azt mondtam: ha egyszer, valamilyen csoda folytán.

-Rendben, ha te mondod.

-Rendben.-vágta rá.

-Rendben!

-Oké.-sóhajtottam, és abban a pillanatban egyszerre röhögtük el magunkat. 

Lerúgta a cipőjét, a kabátját a helyére akasztotta és belépett mellettem. A konyha felé vette az irányt, kivett egy doboz üdítőt, majd átvágott a nappaliban ébredező Zaynen, és a kanapén játszó Liaméken, majd felszaladt a lépcsőn.

-Srácok, én elmegyek Eleanor-hoz.

-Oké.-hümmögött mindenki nevében Niall.

Őket nem különösebben izgatta hová megyek. Belebújtam a cipőmbe és a kabátomba, egy szürke sapkát tettem a fejemre, úgy, hogy hátrahúzza a hajam, majd felkaptam a kocsikulcsot és kiléptem az ajtón.

Eleanor arcán egyszerre tükröződött meglepettség és őszinte öröm, amikor bejelentés nélkül megjelentem az ajtajában. Vagy tényleg örült nekem, vagy nagyon jó színész.

-Louis!-mosolygott szélesen.-Szia, gyere be!

-Szia.-nyomtam puszit az arcára és beléptem mellette.

Levettem a felesleges ruhákat, majd átfogtam a derekát és egy hosszú csókra magamhoz húztam. Nincs is jobb annál, amikor szeretsz valakit és ő viszont szeret. Na de nem fogok itt filozofálni. 

-Mi újság?-mosolygott és megfogta a kezem.

A nappaliba húzott, leültem a kanapéra és ő pedig az ölembe fészkelte magát.

-Harry ma azzal a lánnyal jött ki a szobájából.

-Alexel? Kedvesnek tűnik. Mi a baj azzal?

-Nem is tudom, olyan rossz előérzetem van vele szemben, és mióta felbukkant, Harry-vel egyre többet vitatkozunk.

-Féltékeny vagy?

-Nem.-nevettem.-Sőt. szeretném ha lenne egy normális barátnője.

-Figyelj, Louis, én nem ismerem azt a lányt, de értem, hogy meg akarod védeni Harry-t a csalódásoktól meg ilyenek, de az ő dolga mit csinál és kivel. Nem hülye, tudja mit akar, és csalódnia kell ahhoz, hogy tudjon tanulni a hibákból.

-Ha te mondod.-csavartam az ujjam köré egy barna tincset.

Hirtelen felindulásból az arcomat a hajába fúrtam, majd az orrommal arrébb söpörtem néhány rakoncátlan hajszálat és puszit nyomtam a nyakára. Nevetve ért hozzá a hajamhoz, végigsimított rajta és játékosan összeborzolta. Magam felé fordítottam, haja az arcába hullott amikor közeledett felém. Ajkai régi ismerősként köszöntötték az enyém, magamhoz szorítottam, majd hátradőltem a kanapén és a mellkasomra húztam. A haja előrehullott, de nem zavart, ez a barna hajzuhatag az egyik dolog a sok közül, amit annyira szeretek benne. A csókunkat megszakította és apró puszit nyomott a számra, mielőtt a fejét a mellkasomra hajtotta volna. Egy pillanatra még csukva tartottam a szemem és kiélveztem az ajkának ízét.

A kezem a hajába csúszott és játszottam néhány tinccsel, majd lejjebb csúsztattam a kezem és megfogtam az enyémnél lényegesebben kisebb kezeit. Feljebb csúszott, puszit nyomtam a feje búbjára és a fejemet az övére hajtottam, az ujjaim le-fel jártak csinos kezén. Elképzelni sem tudtam volna ennél jobb, nyugis vasárnap délutánt.