13.rész ,,...te vagy a legújabb barátnőm..."

~*Alexis Elwood*~

Ismét ott állt az autója. Nagy levegőt vettem és elindultam a szürke Audi felé, valami motoszkált a gyomromban, nagyot nyeltem és igyekeztem átvágni a pletykáló lányok és a menőző fiúk között.

-Alex!-kiabált valaki a hátam mögül.

Megfordultam, valami az oldalamnak csapódott én pedig megérezhettem a beton keménységét.

-Mi a szar?-hunyorogtam és felemeltem a lüktető fejem.

-Hoppá.-vigyorgott fölöttem Daisy.-Nem láttalak.

-El kéne a szemüveg.-sziszegtem és feltápászkodtam a földről, a vállamra kaptam a táskám.

-Ki vár rád minden nap?-vigyorgott.

-Nem mindegy az neked?

-Nagyon cuki lehet, ha nem törődik a kis csevejünkkel.-mosolygott bájosan.

-Mert úgy gondolja, hogy meg tudom védeni magam, mellesleg nem hiszem, hogy félnem kellene tőled.-vontam fel a szemöldököm.

Kedvem lett volna belecsimpaszkodni a szőke loknikba.

Egy kocsiajtó csapódott valahol mögöttem, majd csörtető lépéseket hallottam és nem sokkal később két kéz fonódott a derekam köré, és Daisy szája ,o' alakot vett fel.

-Van valami baj, baby?-hallottam meg a rekedtes hangját.

A szívem meglódult, de ugyanakkor dühös is lettem rá amiért idejött színészkedni. 

-Semmi.-tettem a kezem az övére és rámosolyogtam.-Csak beszélgettünk Daisy-vel. Ugye?-pillantottam a lányra.

Összeszorított szájjal, elkerekedett szemekkel bólintott, miközben a fél iskola tekintete ránk szegeződött.

-Szia.-vigyorgott rá Harry.

-He-hello.

Kuncogtam és kibújtam Harry karjai közül.

-Mehetünk, drága?-tűrt a fülem mögé egy tincset, a szemében pajkosságot és élvezetet fedeztem fel.

-Persze.-mosolyogtam.

A kezét az enyémbe csúsztatta és közelebb húzott magához, gyengéd, édes puszit nyomott a számra majd huncutul elmosolyodott és visszafordult a minket bámuló társaság felé.

-Viszlát, Daisy.-mosolygott rá, majd egyik kezével átölelte a derekam.

Nekidőltem a vállának és elkezdtem magamban tervezgetni, mit fogok neki mondani ha elhúzunk innen.

-Ne ellenkezz.-hajolt a fülemhez és a halk mondatot egy apró puszinak álcázta. 

Meglepődtem, amikor a csípőmnél fogva gyengéden neki taszított a kocsi oldalának, mosolyogva végighúzta a kezét a hajamon, majd közelebb hajolt és ajkait az enyémre tapasztotta. A kezem önálló életre kelve indult fel a hátán miközben az övé végighaladt a combomon. A csók nem tartott hosszú ideig, viszont annál valóságosabbnak tűnt. Elhúzódott, a kezemet a farzsebébe csúsztattam miközben az ujjaim szórakozottan végighúztam a hátsó felén, egymásra nevettünk, majd kivettem a zsebéből a kulcsot. Röhögve újabb puszit nyomott a számra, majd a kulcsot a zárba tette és kinyitotta az ajtót, megkerültem a járművet és beugrottam az anyósülésre anélkül, hogy egy pillantást is vetettem volna a minket tátott szájjal bámuló népségre.

Harry nevetve ugrott be mellém, az ajtót becsapta és felpörgette a motort.

-Idióta vagy.-sziszegtem oda neki.

-Cica, nyugi van.-húzogatta a szemöldökét és perverz vigyorral a szája sarkában méregetett.

-Rohadt nagy pletykát fognak keríteni ebből, össze fognak minket boronálni.

-Már késő, kiscicám. Láttak minket szombat éjjel és tegnap délután is. 

-Mi?-szökött fel a hangom.

-Úgy van.-bólogatott.-Szóval nagyon úgy néz ki, hogy te vagy a legújabb barátnőm, vagy ahogyan az újságokban emlegetik, az áldozatom, skalpom.-nevetgélt.

-Szerinted ez vicces?-vontam fel a szemöldököm.

-Nem, de nem tudok neki mit csinálni, Alex. Lehet, hogy adtam is rá okot, ezzel az akcióval meg főleg, de higgyenek csak amit akarnak, engem nem zavar.

-És mi van velem?-háborodtam fel.

-Zavar, Alex? Mert akkor csinálok egy sajtótájékoztatót és elmondom, hogy nincs köztünk semmi.

-Hagyjuk. Minek jöttél oda?

-Mert láttam, hogy beléd kötött az a lány.

-És akkor neked feltétlen oda kell jönni és eljátszani, hogy te vagy az én híres, helyes, cuki barátom?

-Igen. 

-Örülök, hogy te ezt eldöntötted.

-Oké.-rántotta el a kormányt és lehúzódott egy üres pakolóhelyre.-Akkor most jól figyelj rám, Alexis!

Kihívóan néztem a zöld szemekbe, kezdtem ellágyulni.

-Vágom, hogy azt hiszed meg tudod védeni magad mindentől és mindenkitől.

-Nem hiszem azt, tudom, Harry. Nem vagyok 5 éves aki rászorul arra, hogy egy rakás középiskolás előtt, az én érdekemben népszerűsítsd magad!

-Te teljesen meghülyültél!-nevetett fel cinikusan.-Nem népszerűsítem magam, rohadtul nincs szükségem rád, hogyha én port akarok kavarni magam körül! Mert az nélküled is nagyon jól megy. Csak azt akartam, hogy kattanjanak le rólad, mert akárhányszor érted jövök vagy az a nyomorék, buzi fejű Cole baszogat, vagy ez a rossz picsa! 

-Harry Styles ilyen csúnyán is tud beszélni?-tettettem csodálkozást.-Ez nem túl példamutató.

-És az sem, amit tegnap csináltunk.-hajolt a fülemhez.-De amit az emberek nem tudnak, az nem fáj nekik, drága. 

-Vigyél haza.

-Nekem sincs már kedvem kávézni.-horkantott.

A nyakán kidagadtak az erek, a száját makacsul összeszorította és a kulcsot egy hirtelen mozdulattal elfordította. Az utunk csendben telt, elfordultam tőle és kifelé bámultam az ablakon. A világért nem köszöntem volna meg, vagy kértem volna bocsánatot. Lassítani kezdett amikor feltűnt előttünk a nagy ház, kinyitottam az ajtót, mire egy dühös pillantást vetett rám.

-Legalább azt várd meg, hogy megálljak!

Egy bájos mosolyt villantottam rá majd amikor egy helyben megállt, kiugrottam a kocsiból és becsaptam magam mögött az ajtót. A táskám a vállamon lógott, a sálam lelógott a teljesen a derekamig, felcsörtettem a járdára és már a kaput nyitottam ki amikor lehúzta az ablakot és kihajolt rajta.

-Alex?

Megfordultam és kérdőn néztem rá. 

-Csinos vagy.

Elfordultam tőle és beléptem a kapun, nem néztem vissza, pedig addig amíg fel nem értem az ajtóhoz, nézett utánam, majd amikor beléptem hallottam, hogy felpörgeti a motort és elhajt. Alig léptem be az ajtón, George és apa az arcomba nyomott 1-1 újságot.
-Hello.-dünnyögtem és arrébb löktem a két kezet, amely akadályozta a bejutásom.
-Alex, drágám...-kezdte apa, de felemeltem a kezem.
-Nem érdekel, egyikőtök sem érdekel! Hagyjatok békén! A rohadt életbe már...!
A szobám ajtaját hangosan bevágtam magam mögött, majd unottan nyugtáztam magamban, hogy ez egy eléggé hisztis picsás megmozdulásom volt. Az ágyra ugrottam és az arcomat a párnába fúrtam. Még egy nem túl Alexes pillanat.
-Alex!-hallottam az ajtó másik feléről George hangját.
Az előbbi vádló pofa helyett most valószínűleg kiskutya szemeket mereszt az ajtó előtt és jött bocsánatért esedezni. Csak azért, hogy megnyugodjon a kis lelke és bűntudat nélkül vigyorogja tovább az életét.
-Kibaszottul nem vagyok rád kíváncsi! 
-Nyisd ki az ajtót, légyszíves.
-Húzzál már el innen! 
Hallottam a megszeppent sóhajtását, felkaptam a párnát és az ajtóhoz vágtam. 
-Mi történt?
-Mióta érdekel az téged, hogy mi van velem?-téptem fel az ajtót és a képébe üvöltöztem.-Ne tegyél úgy mintha egy kicsit is izgatna! 
-A kishúgom vagy, hogyne érdekelne.
-Utálok itt lenni, érted? Utálom Londont, utálom ezt a rohadt, szar időjárást, utálom ezt a szobát, utálom azt a kurva iskolát, utálom Harry-t! Ez van! Tessék, most már elhúzhatsz!  
-Megbántott?-makogott idegesen.-Megbántott az a fiú?
-Nem mindegy az neked? Hagyjál már békén! Menjél, csavarogjál a kis udvarias, brit haverjaiddal meg vigyorogd körbe a kontinenst, engem meg hagyj békén!
Dühösen megdörzsöltem az arcom, a kézfejem nedves lett. Évek óta nem sírtam, és most ez a hülye gyerek ezt váltja ki belőlem. Egyre jobb.

~*Louis Tomlinson*~

Harry Styles ismét csajozik

Harry Styles-t (18) a napokban együtt látták egy ismeretlen lánnyal. Egy közeli ismerőse szerint a lány ott volt Harry 18. születésnapi buliján, és egy ideje már találkozgattak is. A bulin Harry és az ismeretlen szépség elég közel került egymáshoz, táncoltak, elcsattant néhány forró csók és kézmozdulat.  Az eléggé egyértelmű  megmozdulások után lencsevégre kapták őket útban egy taxi felé. Az este folytatására van egy tippünk, ugyanis másnap délelőtt ismét látták őket együtt. Vajon Harry Styles komolyabb kapcsolatba került ezzel a lánnyal, vagy csak bővíti a "trófeagyűjteményét" amiben már ott díszeleg Caroline Flack (32) Cara Delevigne is (19)? 

Mindenesetre, mi reméljük, hogy Harry boldog. De mit szólnak ehhez a One Direction rajongók, elfogadják az új 1D barátnőt? 

Fasza. 

Cara Delevigne? Még csak nem is randiztak! Harry bepróbálkozott nála de a csaj szemrebbenés nélkül kiadta az útját. Legalábbis én úgy tudom. És, új 1D barátnő? Mekkora hülyeség! Ha az újságok tudnák mi van Harry és Alex között ennél sokkal zaftosabb dolgokról tudnának írni. Még csak az hiányozna...

Ajtócsapódást hallottam, Niall dugta ki a fejét a kedvenc helyéről, a konyhából, és kíváncsian nézett körbe. Harry félig kilépve a cipőjéből dübörgött be, a lábbeliket lerúgta magáról és dübörögve lépdelt át a nappalin.

-Harry?

-Hagyjál.

-Harry?

-Louis. Mi a szar van már?!-csattant fel.

-Mi történt?

-Semmi.-morgott majd elindult felfelé a lépcsőn.

Vihar a testi élvezetek paradicsomában. Talán Alexisnek megjött és Harry kénytelen lesz néhány napig visszafogni magát. Remélem érzitek az iróniát. 

-Harry?

-Leszarom!-üvöltött, majd feldübörgött a lépcsőn és egy hangos csattanással jelezte a házban tartózkodóknak, hogy nem kíván senkit sem a szobájában látni.

-Harry nagyon dühös.-húzta el a száját csodálkozva Niall.

Felsóhajtottam, az újságot félredobtam és nagyot nyújtózkodtam.

-Megyek pátyolgatni az érzékeny kis lelkét.-túrtam a hajamba.

-Szerintem jobb lenne ha békén hagynád és inkább csinálnál nekem néhány szendvicset vagy akár a Nando's-ba is elmehetnél csirkéért.

Akaratlanul is felröhögtem. Ez olyan tipikus Niall tipp volt. Mindezt olyan hihetetlen komolysággal és ártatlansággal mondta...

-Inkább felmegyek hozzá.

-De ha kizavar vagy csúnyán beszél ne sértődj meg, én előre szóltam. 

-Nem fogok megsértődni.-nevettem.

-Rendben.-vonta meg a vállát.-De még meggondolhatod magad!

-Beszélnem kell vele, de később elmegyek veled kajálni.

-Oké.-vigyorgott. 

Mosolyogva, a fejemet ingatva lépdeltem fel a lépcsőn, megálltam Harry szobájának ajtaja előtt. Üvöltött a zene, de mindez ellenére bekopogtam.

-Harry!

A zene felerősödött. Komolyan, ilyenkor úgy viselkedik mint egy hisztis 12 éves kislány!

-Harold!-üvöltöttem olyan hangosan amennyire csak tudtam.

Ezúttal halkabb lett a zene.

-Hagyjál már békén. 

-Nyisd ki az ajtót!

Az ajtó kicsapódott és ő morcos fejjel bámult rám.

-Mi van?! 

-Elmondod?

-Mit?-flegmázott.

-Hogy mi a szarért hisztizel már megint.

-Semmi bajom nincs.-vonta fel a szemöldökét és gúnyos mosolyt erőltetett az arcára.

-Aha, akkor ezt beszéld be a tudod kinek.-bólogattam.

-Louis.-pillantott fel rám.

-Hm?

-Rohadtul nincs szükségem arra, hogy kioktass!

Azzal becsapta előttem az ajtót. 

Egy ideig álltam ott, miközben a zene ismét hangos lett. Bántott, hogy ilyen elutasító és bunkó, de nem vettem igazán magamra, valaki más, feltehetően Alexis miatt ilyen, sokkal inkább bántott az, hogy nem mondja el.

-Akkor bassz meg egy kaktuszt odabent, Harold.-motyogtam, majd hátat fordítottam az ajtónak és lementem.

-Ez durva volt.-pillantott rém megszeppenve a kanapén chipset falatozó szőke tagunk.

-Menjünk el inkább kajálni.-motyogtam.

~*Harry Styles*~

Pontosan ezért nem kell barátnő. Mert a nők  minden apró szart túlreagálnak és a legapróbb dologból is hatalmas, tragikus ügyet csinálnak. Azt hittem Alex nem ilyen és vele tudok normális dolgokról, vagy nem normális dolgokról is rendesen beszélgetni. De csalódnom kellett és ez jobban dühített mint az idióta hisztije. Azt hittem ő más, hogy lehet köztünk valami, olyan barátság extrákkal féle, de így már nem sok reményt érzek, bár ahhoz kétség sem fér, hogy az ágyban nagyon jók vagyunk együtt. Utólag már bánom, hogy olyan bunkó parasztul viselkedtem Lou-val, és azt is, hogy odamentem Alexhez.
-Harry?-hallottam a zenén túl Liam, kissé aggodalmas hangját. 

Lejjebb vettem a dübörgő zenét.
-Minden oké?

-Ja.-motyogtam még éppen olyan hangosan, hogy meghallja, majd újból elkezdtem hangot adni a lejátszóra.

-Nem tudod hol vannak a többiek?

-Nem.

-Hát jó. Lejjebb vennéd egy kicsit a zenét? Légyszi.

Kinyomtam a lejátszót.

-Így jó?!

-Ha beszélni akarsz valamiről, a szobámban leszek.

Hallottam ahogy eltrappol, idegesített a saját bunkóságom. Felkaptam egy párnát az ágyról és erőteljesen a falhoz vágtam.

A fenébe a lányokkal, csak a baj van velük.

Nem értem, hogy miért jó az nekik ha minden apró szaron hisztizhetnek. Pontosan ezért nem kell barátnő, nincs se kedvem, se energiám nyavalygást hallgatni.