11.rész Minden egy bulin kezdődött...

~*Alexis Elwood*~

A hét gyorsan eltelt és én mindvégig megőriztem a jó kapcsolatomat Cole-al és a kis barátnőjével. Nem igazán törődtem az engem bámulókkal, pedig azokból akadt jó pár, Carmel teljesítette a "hivatását" és egész héten a sarkamban volt, péntekre sikerült kiakasztania a vigyorgásával, de arra gondoltam, hogy nem kell tovább bámulnom, hétfőn már nem fog utánam loholni.

A szobámban ültem, a takaró alól kilógott a lábam. Örültem neki, hogy a héten először addig aludhattam ameddig akartam. A tévében valami hülye sorozat ment és azzal fárasztottam magam, eddig se George, se apa nem jött be és kivételesen jól ébredtem hiszen este végre elmehetek egy jó buliba ahol nem lesz ott senki aki parancsolgathat. Feltornáztam magam, a hajam kócosan lógott az arcomba mindenfelől, bár már órák óta ébren vagyok, arra nem tudtam rávenni magam, hogy felkeljek.  
Kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaim és felálltam. A póló lógott rajtam, a szekrényből előkaptam néhány tiszta ruhát és kibújtam George térdig érő pólójából. Immáron a saját pólómban léptem a tükörhöz, a hajamat egy kócos kontyba kötöttem a fejem tetejére és lecsoszogtam a lépcsőn.
-Szia.-vigyorgott George.
A szememet forgatva intettem neki, a konyhába mentem és előkaptam egy tejszeletet a hűtőből.
-Hogy aludtál?-kérdezősködött.
-Jól.-nyomtam a számba az édességet.
-Mikor mész?-fürkészte az arcom.
-Fél 10 körül.-pillantottam az órára. Még csak délután 3 óra. 
-Nem nézünk meg egy filmet? 
-Attól függ. Mit akarsz nézni?
-Régen néztünk már Supernaturalt.-túrta hátra a haját.
Régen órákon át tudtuk bámulni ahogyan Sam és Dean természetfeletti dolgokra vadászik. A hétvégi programjaink általában ebből álltak, egy takaróval bekucorodva a tévé elé és sorra néztük a sorozat részeit. Egy nap ha egész nap ott ültünk megnéztünk egy egész évadot és bár már az összes részt láttuk, nem untuk meg. Néha hiányzott, hogy beüljek George-al a tévé elé és egymásnak dőlve gondtalanul tévézzünk, mint az igazi testvérek. 
-Nézhetünk.
-Tényleg?-vigyorgott.-Hanyadik évad?
-Első.
-Hozom.-pattant fel és a lépcső felé vette az irányt.
Hátradőltem, a kanapéról elvettem egy kockás plédet és magamra húztam. George-ot eléggé feldobhatta, hogy hajlandó vagyok vele tévézni és egy kicsit nekem is jól esett. Lerobogott a lépcsőn a DVD-vel a kezében majd leguggolt a tévé elé és betette. A távirányítóval a kezében leült mellém, felemelte a plédet és szorosan mellém bújt. Elindította az első részt én pedig a fejemet a vállának döntöttem. 
-Mit csináltok?-lépett be apa egy kissé meghökkenve azon, ahogyan talált minket. 
-Supernatural.-mondta George úgy, hogy a tekintetét egy pillanatra sem vette le a tévéről. 
A lábamat arrébb húztam amikor apa leült a kanapé egyik sarkába és ő is a tévét nézte.
-Régen is ezt néztétek, nem?
-De.-mondtam.
-Hát akkor, jó szórakozást.-simított végig a fejemen és felállt.
-Kösz.-nyögtük egyszerre.
A tekintetünket egy pillanatra sem vettük le a képernyőről, úgy éreztem magam, mintha ismét csak 14 éves lennék, amikor még anyáék is együtt voltak, és nem lépett be az életembe az aki mindent felforgatott és tönkretett, még mielőtt a szüleink elváltak. 
Délután háromtól este nyolcig csak ültem vele, nem álltunk fel, nem ettünk vagy ittunk, gondtalanul bámultuk az egykori kedvenc sorozatunkat. 
-Most már készülődnöm kell.-nyújtózkodtam.
-Nem maradsz inkább itthon?-tördelte a kezét.-Nézhetnénk tovább, akár egész éjjel.
-Nem.-jelentettem ki, majd felálltam és a lépcső felé indultam.-Majd holnap folytatjuk.
-Hát jó.-sóhajtott.

~*Harry Styles*~

A zene dübörgött odabentről, de én kint álltam és vártam, hogy begördüljön a taxi amivel érkezik. Ha nem várom ott akkor a biztonságiak nem engedik be, mert nem tudják ki ő. Egy fekete autó állt meg a pubb előtt de nem ő szállt ki belőle, kezdtem azt hinni, hogy nem is jön el, hiszen a tortán és az ajándékokon már rég túl vagyunk, de ő még nem ért ide. Begurult egy szürke autó, közelebb léptem, de nem igazán ismertem rá. Fekete ruhát viselt, ami alig takarta a fenekét, pánt nélküli volt, rajta néhány strasszkővel díszítésként, tökéletesen kiadta az alakját, nem reméltem, hogy valaha is megélem azt a napot amikor Alex ilyen ruhában mutatkozik. Mindig csinos volt, de eddig csak farmerben láttam, a bátyja kinyúlt pólójában és, és ruha nélkül. Egy rövid kis dzsekit viselt a ruha felett és egy kicsit didergett. 

-Szia.-érintettem meg óvatosan a vállát.

Pénzt nyújtottam a taxisnak, haragos pillantást vetett rám és hátrébb lépett a kocsitól.

-Én is ki tudtam volna fizetni.

-Tudom, de ez az én bulim és nem tudtam érted menni, szóval én fizetek.

A szemét forgatta, a magassarkújában közelebb lépett, majdnem egy magasságban voltunk, de egy kicsit még alacsonyabb volt nálam.

-Csinos vagy.-érintettem meg a karját és rámosolyogtam.-Menjünk be.

Bólintott, előreengedtem, a kezeimet a derekára tettem, hogy mutassam merre kell menni. Befelé menet szemügyre vettem a haját ami lágy hullámokban omlott a vállára és a hátára. 

Levette a kabátját és én is letettem az enyémet, majd bementünk a zenétől hangos, fényekkel teli helyiségbe.

Ösztönösen léptem hozzá közelebb, hogy hallja amit mondok.

-Kérsz valamit?-böktem a fejemmel a bárpult felé.

Széles mosoly szökött az arcára és bólintott, magammal húztam a pulthoz és leültünk a bárszékekre.

-Eric!-kiabáltam túl a zenét és intettem a pultos srácnak.-Keverj valami ütőset a hölgynek.

-Milyen hölgy?-ráncolta a szemöldökét.

Ránevettem, szinte tudtam mit gondol. Ezek a hülye, túl udvarias britek.

Eric elé csúsztatott egy színes koktélt, benne néhány jégkockával, díszítésként kis színes napernyőkkel, elgondolkoztam azon, hogy én is kérek egy hasonlót. 

-Ha megittad bemutatlak a többieknek. 

A szívószállal köröket írt le az italban mielőtt belekóstolt volna. A szemeimmel a fiúkat kerestem, mindannyian más irányban voltak.

-Itt hagyhatlak egy kicsit?-hajoltam közelebb hozzá.-Összeszedem őket.

-Oké.-mosolygott. 

Leugrottam a székről és elindultam Liam felé.

~*Louis Tomlinson*~

Eleanor szerette az ilyen bulikat. Amikor kedvére beszélgethet ismert emberekkel, de én néha már untam. Szívesebben mentem volna egy olyan helyre, ahol senki nem tudja ki vagyok és anélkül szórakozhatnék, hogy bárki is azt kérdezné: Hogy megy a zenélés, Louis? vagy: Mi újság a bandával, Louis? Nem hiányzik az X-Factor, Louis?

Csak egy kis időre akartam eltűnni, mert szeretem ezt csinálni, imádom a rajongókat és mindent szeretek ebben, kivéve azt, hogy az emberek minden lépésünkről tudni akarnak.

-Baby.-hajoltam Eleanor füléhez.-Iszok valamit.

-Rendben.-mosolygott és puszit nyomott az arcomra.

Elindultam a pult irányába. Egy sötét hajú lány ült egyedül a egyik széken, nem ismertem, ezért nem igazán foglalkoztam vele, biztos Harry valamelyik exe vagy iskolatársa vagy bármi, ha nem ismerné nem ülne itt. 

-Eric!-kalimpáltam.

-A szokásosat, Louis?-vigyorgott.

-Aha. 

A pulton doboltam az ujjaimmal, a zene hangos volt, néhol tortadarabok voltak szétszórva. 

Elém csúsztatta az italt, elvettem a pultról és megfordultam, ám a lány akkor ugrott le a székről, és a kezemben tartott pohár tartalma a ruhájára borult. 

-Úristen! Ne haragudj!

Fintorogva nézett le magára. A fekete ruhán a mellénél egy sötétebb folt éktelenkedett és néhány hullámos tincséből is csöpögött a koktél. Felemelte a fejét, a pillantásom összetalálkozott a gyönyörűen kifestett csoki barna szempárral. Az ajkait egy szoros vonalba préselte.
-Bocs.-lépett arrébb és elviharzott mellettem. 
Harry lépett oda mellém, értetlen pillantással nézett körbe majd a tekintete megállapodott rajtam.
-Louis, nem láttál itt egy sötét hajú lányt, fekete ruhában?
-De, most borítottam le véletlenül ezzel.-emeltem fel a poharat, amiben még lötyögött egy kis koktél. 
-Ahj!-fogta a fejét.
-Miért, ki volt az?
-Alex! 
Aha. Harry jelenlegi ágybarátnője. 
-Hát, véletlen volt.-vontam meg a vállam.-Én pont megfordultam ő meg akkor szállt le onnan.-böktem a szék felé.
-Jó.-sóhajtott.-Nem láttad merre ment?
-Szerintem a mosdóba.-vontam meg a vállam.

~*Alexis Elwood*~

-Úristen! Ne haragudj!

Lenéztem magamra. A ruhámon egy sötét folt volt, és hirtelen örülni kezdtem neki, hogy nem a fehéret vettem fel. A fejemet valami csípős beszóláson törtem, ám amikor ránéztem a egy szürkén csillogó szempárral találkoztam. A fényekben szürke volt, de valahogyan tudtam, hogy igazából gyönyörű kék szemei vannak. Összezártam a számat, hogy ne mondjak neki semmit csúnyát. A haja szándékosan úgy volt beállítva, hogy olyan legyen, mint aki most ébredt fel.

-Bocs.-léptem arrébb és elindultam a női mosdó irányába.

Az ajtót szinte betörtem. A tükör előtt két lány igazgatta a sminkjét, letéptem egy darab WC papírt, megvizeztem és kegyetlenül dörzsölni kezdtem vele a ruhámon lévő hatalmas alkoholfoltot. Abbahagyták a pletykálást, egy ideig csendben méregettek én pedig elgondolkoztam azon, hogy nekik köpöm oda a fiúnak szánt beszólást, de mielőtt megtehettem volna kimentek és a mosdóban rajtam kívül nem maradt senki.

Sóhajtva dobtam ki a kukába a víz és alkohol keverékével átitatott papírt. A ruhám azon a ponton ahol nedves lett, kényelmetlenül tapadt a bőrömhöz, egy ideig igazgattam magamon, majd felhagytam vele és inkább kiigazítottam a sminkem. Reménykedtem benne, hogy a fényekben nem fog látszani a ruhámon éktelenkedő folt. 

Kiléptem, az ejtő előtt beleütköztem egy magas fiúba, fújtatva felpillantottam, majd nyugtáztam magamban, hogy ez csak Harry.

-Sajnálom, ami a ruháddal történt.-túrt idegesen a hajába.-Ugye nem mész haza?

-Nem.-húztam el a szám.

-Oké.-sóhajtott megkönnyebbülten.-Gyere, a többiek már várnak.-fogta meg a kezem.

Követtem, egy boxhoz mentünk ahol négy fiú, és két lány ült. Köztük volt az a srác, aki leborított. 

Amikor odaértünk egyszerre álltak fel, tudtam én, hogy valahonnan ismerem azt a gyereket.

Az arcán némi megdöbbenés tükröződött, nem tudtam, tudják-e milyen helyes kis kapcsolatot ápolok Harry-vel, vagy inkább Harry alsó felével.

-Srácok, Eleanor, Dani, ő Alex.-mutogatott Harry kissé szerencsétlenül.

-Szia.-lépett elém először egy elég magas, barna hajú, barna szemű fiú, az arcán kedves mosollyal.-Liam Payne vagyok.

Kényszerítettem magam, hogy mosolyogjak és ettől a sráctól kellett is egy kicsit mosolyognom. Aranyosnak tűnt, olyan tipikus jó kisfiúnak.

-Alex. 

-Mi már ismerjük egymást, de azért, én Zayn vagyok.-tolta arrébb az a srác, akivel Harry akkor sétált amikor megismerkedtünk.

Bemutatkozott a két lány, és a szöszi fiú is, aki Harry másik kísérője volt, utoljára maradt a borigatós gyerek. 

-Louis Tomlinson.-lépett elém halvány mosollyal a szája sarkában.-Ne haragudj a ruhád miatt, nem direkt volt.

-Alex.-dobtam hátra a hajam.-Nem baj.

-Ha gondolod majd küld el és elviszem neked a tisztítóba.-habogott.
-Felesleges.-legyintettem.-Nem szorulok rá.

Kényszerítettem magam, hogy ne nézzek abba a szempárba. Egy kicsit meghökkenhetett, de nem szólt semmit és beállt a barna hajú lány mellé. A barátnője kedvesnek tűnt és valószínűleg az is, de nem igazán erőlködtem azon, hogy jobban megismerjem. Elfordultam és egy kicsit jobban beférkőztem Harry karjai közé. Nem tudtam mennyi tudnak abból amit művelünk a kis Harolddal, és egy kicsit szórakoztatott is. Játszhatják a kedves kis bandát, de közben lehet, hogy magukban lehordnak mindenféle kurvának. Na nem mintha érdekelne.
-Jössz táncolni?-fogta meg a kezem Harry.
Felvontam a szemöldököm, egymásra vigyorogtunk majd szó nélkül követtem őt be a táncoló, vagy inkább vonagló emberek közé, és abban a pillanatban, hogy a testünk egymáshoz simult, tudtam, hogy ebből nem csak tánc lesz, és nem alszom otthon ma éjjel.