14.rész Hey, I'm sorry

Sziasztok! :)

Nem rizsáznék most sokat, csak annyit szeretnék mondani, hogy a másik blogomon novella és videókészítő verseny van! :) Jelentkezőket várok május 31.-ig. :)

Köszönöm a 40 feliratkozót! 

Nessa. xx

~*Louis Tomlinson*~

-Lenyugodtál?-huppantam le Harry mellé a kanapéra.

-Nyugodt vagyok.-motyogta és belekortyolt a bögréjében gőzölgő meleg kakaóba.

-Akkor hogyha kérdezlek nem kiabálsz le?-fojtottam el egy mosolyt.

-Nem.

-Jó. Elmondod mi történt?

Nagyot sóhajtott, egy ideig nézte a kezében tartott meleg bögrét, majd a kis dohányzóasztalra tette.

-Nem tudom. 

-Mármint, nem tudod, hogy elmondod-e vagy azt, hogy mi történt?

-Hogy mi történt. 

-Mesélj drága, majd én kiderítem.

Egy picit elmosolyodott és újra kézbe vette a bögrét. Nem értem, hogy akkor minek tette le?

-Láttad a reggeli újságot?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem, miért mi van benne?

Felállt, a konyhába ment, majd néhány perc múlva újságokkal a kezében jött ki, és ledobta elém. Csak egy pillantást vetettem a címlapra, amin egy csókolózó pár virított egy szürke Audinak dőlve. A lánynak sötét haja volt, rakoncátlan hullámokban omlott a vállára, a fiú néhány centivel magasabb volt nála és a sapkája alól göndör, barna tincsek lógtak ki. A kép fölött nagy cikornyás betűkkel állt: Harry Styles felvállalja új barátnőjét. 

-Szóval, ő izé, mégis...?

-Nem.-ült vissza mellém.-Épp ez az, hogy nem!

-Akkor miért csókoltad meg-fürkésztem a képet.-egy rakás középiskolás előtt?

-Mert, a kocsiban ültem, amikor egy csaj direkt nekiment és ő elesett. Na, hát Alex nem egy beszari, ezért felállt és elkezdtek ,,beszélgetni". Tompán de hallottam mit mond neki az a lány.

-Mit?

-Hogy ki jön érte minden nap, meg ilyenek. Aztán, csak úgy kiszálltam és odament.

-Hősieskedtél egy sort, mi?

-Mi? Nem!

-Akkor?

-Csak, átöleltem a derekát és eljátszottam, hogy a barátja vagyok, érted.

-És megcsókoltad.

-Meg.

-A csajszinak meg nem tetszett.

-Utána összekaptunk a kocsiban de igazából nem ezen, hanem, hogy összeboronálnak minket, és mondtam, hogy engem nem érdekel, ő meg besértődött.-forgatta a szemét.

-És komolyan ezért vágtál le akkor hisztit mikor haza jöttél?

-Ideges voltam.-bámult az üres bögrébe.-Bocs, Louis.

-Megbocsájtva.-veregettem meg a vállát.-Azóta nem is beszéltél vele?
-Nem.-rázta a fejét. 
A gyomromban valami furcsán bizseregni kezdett, nem igazán kedveltem az a lányt, sőt, kifejezetten irritált amit Harry-vel művel, de igyekeztem nem kimutatni az ellenszenvem, elvégre ahogyan Eleanor is mondta, ez Harry élete, én nem dönthetek helyette.
-Izé.-túrtam a hajamba.-Tetszik neked?
A szemöldökét összehúzva nézett fel rám.
-Vagyis, hogy érzel iránta valamit?
-Nem.-kortyolt bele a kakaójába.-Semmit.
-Semmit? Akkor miért ,,védted meg"?
-Mert bántották. Van egy srác, valami Cole, az meg a barátnője, egyfolytában kötekednek vele. 
-Már nem azért, de szerintem meg tudja védeni magát.
-Jó, tudom. Csak...
-Csak? Tetszik neked?
-Állj már le!-röhögött.-Szép, de nem szeretem.
-Oké.-emeltem fel a kezem.-Akkor, ha akarsz tőle valamit, ne rinyálj, nekem elég makacsnak tűnik, ő nem fog idejönni bocsánatért esedezni.
-Mi lett veled?-ráncolta a homlokát.-Te voltál az aki ellenezte ezt az egészet, most meg menjek utána. 
-Nekem mindegy.-vontam meg a vállam.-Úgy se hallgatsz rám. Jól kijöttök? Mármint azon kívül.
-Hmm, azt hiszem. Velem nem olyan mint a bátyjával, aranyosabb. 
-Akkor legyél a barátja. 
Felhúzta az orrát, az immáron kiürült bögrével felállt és elindult a konyha irányába.
-Louis?-fordult vissza.-Mi lesz a cikkekkel? 
-Majd azt ti megbeszélitek, hogy akarja-e játszani a barátnődet vagy nem. Ha nem, akkor tartasz egy sajtótájékoztatót.
-Ciki.-motyogott.-Kösz, Lou. Elé megyek az iskolához.
-Oké.-sóhajtottam.
Nagyszerű. 

~*Harry Styles*~

Az utam furcsa gyomorgörccsel telt, és idegesítően lassan. Persze, hogy én kaptam meg az összes piros lámpát, és persze, hogy akkor egy százfős turistacsoport vonult át a zebrán, miért is ne. 

Túl gyorsan hajtottam be az iskola parkolójába, így a gumik hosszú féknyomot hagytak maguk után. Még nem csöngettek ki az utolsó óráról. Magam sem értettem miért siettem ennyire, és azt sem, hogy egyáltalán miért jöttem ide. Tisztáznunk kellett néhány dolgot, aztán ha ő nem akarja ezt folytatni, ezt a testiségen alapuló semmit köztünk, akkor hazamegyek, én megyek a saját dolgomra, ő az övére. Nem nagy ügy, a kapcsolatunk nem annyira szoros, hogy napokig sirassam. 

A csengőt még a kocsiból is hallottam, majd megjelentek a szokásos csoportok, a lányok beszélgettek, a fiúk hülyültek egymással, szerelmespárok andalogtak ki. A szememmel nemcsak Alexet, de egy szőke hajkoronát is kerestem. Hát, szőkékből volt elég, de egyik sem volt olyan hátközépig érő, csillogó, hullámos mint az övé. Megpillantottam Alexet, amint egy rakat lánnyal az oldalán, a szemét forgatva, komor arccal igyekszik kifelé közülük. Úgy tűnt nagyon nem tetszik neki, hogy ennyien vannak körülötte. A szeme a kocsira irányult, ajka egy pillanatra elnyíltak, majd makacsul összezárta őket és lehajtott fejjel vágott ki a csoportból. Figyeltem, amint a vállát verdeső, loknikba göndörített sötét haját hátracsapja a hideg szél. A kabátja szétnyílt és alatta megpillantottam egy lazán a nyaka köré tekert sálat, és egy csinos kék blúzt. Nem nézett felém, és én nem tudtam mit csináljak. 

Na most légy okos, Harold.

Kinyitottam az ajtót, kiugrottam, majd hangos csattanással bevágtam magam mögött és a slusszkulcson megnyomtam a bezáró gombot. Néhányan felém kapták a fejüket, majd az a csoport ami Alexis körül zsongott, hangos visításban tört ki, de most az egyszer nem álltam meg, futva indultam a lány után, aki szinte menekült előlem. 

-Alex!-kiáltottam.-Alexis!

Gyorsabb volt mint hittem, a fehér, szőrmés csizmáján mindkét oldalról két kis golyó repkedett, utolértem, és a kezemet óvatosan a derekára tettem. Ő lehet, hogy gyorsabb mint én, de lány, és én erősebb vagyok. Ficánkolt egy darabig, majd dühös arccal megpördült és felnézett rám.

-Mi a francért jöttél ide?

-Bocsánatot akarok kérni.

-Mi?-szökött fel a hangja.

-Igen, jól hallottad. 

Hátrált egy lépést, de a kezeim még mindig a derekán voltak. A karjait összefonta a melle előtt és gyilkos pillantással nézett rám.

-Hallgatlak. 

-Szóval, nem kellett volna odamennem a múltkor. És nem szabadott volna azokat mondanom a kocsiban, bunkó voltam, csak magammal törődtem, sajnálom. 

Észrevettem, hogy a középiskola minden diákja, egytől egyig minket bámul és hallgatózik. Frusztrált, de nem mondtam rá semmit, én döntöttem úgy, hogy itt kapom el. 

-Menjünk el innen.-fogta halkabbra a hangját.

Bólintottam és a kezeimet elvettem a derekáról, majd lehúztam a válláról a táskát.

-Tudom vinni.

Mosolyogva megráztam a fejem, majd magam elé tereltem és elindultunk a kocsi felé. 

A válltáskát betettem a hátsó ülésre, míg ő bepattant a megszokott helyére.

-Harry?-emelte rám a barna szemeit.-Nem mennél oda, ahhoz a lánycsordához?-bökött át a vállam fölött.-Mióta megjelentél feszt a sarkamban vannak, és már kibaszottul nem bírom, hogy rólad meg a hülye bandádról faggatnak, miközben én nem tudok rólatok semmit. Damilszálon táncolnak az idegeim miattuk.

-De, persze. Van nálad egy toll?

-Az első zsebbe van.-bökött a táska felé.

Óvatosan elhúztam a cipzárt és kiemeltem egy kék beledobálós tolltartót amire kerek betűkkel firkált valamit, nem olvastam el, helyette kivettem egy mintás tollat.

Amikor visszatettem a tolltartót a helyére, az ujjaim valamibe beleütköztek. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a tamponos izét, és gyorsan behúztam a cipzárt. 

-Mindjárt jövök.

-Jó, csak utána hagyjanak békén. 

Bólintottam és felegyenesedtem. Megmozgattam a nyakam és az ujjaim, majd elindultam a lányok irányába. Megfigyeltem, hogy ők néhány évvel fiatalabbak Alexnél, talán elsősök, így nem csoda, hogy nyaggatják miattam. 

~*Alexis Elwood*~

A kocsi ablakából figyeltem amint a jobb keze, elveszi, dedikálja, visszaadja a füzeteket. Szorgosan, robotszerűen csinálta, miközben lehajtott fejjel mosolyogva beszélgetett a lányokkal.

Az agyamra mentek. Mióta megjelent Harold és én hülye nem ellenkeztem a kis színjátéka ellen, nem hagytak békén. Hülye kérdésekkel bombáztak, amikre persze tudták a választ. Én viszont annál kevésbé, ezért ügyet sem vetettem az egész nap utánam koslató népségre. A csoporthoz folyamatosan csatlakoztak, míg Cole és a talpnyalói, meg a kis ,,cukimuki" barátnője megvető pillantásokat vetettek feléjük. Kedvem lett volna odamenni és sorjában megajándékozni őket ezért egy jobb egyenessel. 

Harry könnyes búcsút vett tőlük, mindenkit végigölelgetett, majd kocogva visszajött a kocsihoz és beugrott mellém.

-Nem értem mi bajod velük, aranyos lányok.-mosolygott, és a tollat a kezembe nyomta.

-,,Harry-nek tényleg te vagy a barátnője? Liam tényleg fél a kanalaktól? Louis tényleg soha nem hord zoknit? Zayn sokat fésülködik? Niall tényleg egész nap eszik? Juujjjj élőben is olyan cukik mint a tévébe?"

Nyávogva utánoztam őket, míg ő beindította az autót és halkan nevetett rajtam.

-Ohh igen, Harry. Tényleg eszméletlen édesek. Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ, úgyhogy jó nagy szarért koslatnak utánam. Sőt, még a neveket sem tudom kihez kötni!

-Mindegyikre igen a válasz.-nevetett.-Mármint majdnem mindegyikre. Starbucks?

-Nem megyek be veled, a kocsiban kávézok. Kizárólag.

-Jó.-sóhajtott.-Alex? Kérdezhetek valamit?

-Már kérdeztél, de legyen.

-Nem ismersz véletlenül, egy szőke, kicsit göndör hajú lányt, akit Hayley-nek hívnak?

Grimaszoltam, majd elgondolkoztam azon, hogy ismerek-e ilyet.

-Hát, van egy, az osztálytársam. 

-Komolyan?-fordult felém és a zöld szemek egy pillanatra elkerekedtek, majd köhögve nézett az útra.

-Ja, elég csendes lány, de mindenkivel kedves.

-Értem.

Beállt a parkolóba, előhalászta a farzsebéből a vaskos pénztárcáját és felém fordult.

-A szokásosat?

-Ja. 

Néhány percig kellett csak várakoznom, majd két meleg papírpohárral szállt vissza mellém, az egyiket a kezembe nyomta. Ujjbegyeink egy pillanatra összeértek miközben elvettem tőle a poharat. Ő nem reagált rá az én testemen viszont apró áramütésszerű dolog cikázott végig.

-Jó lesz ha itt maradunk?

-Nekem jó.-rántottam meg a vállam hanyagságot színlelve.
-Csak azt akartam megbeszélni, hogy te mit szeretnél.-nyeltem nagyot.-Mert ha nem akarod, hogy ilyeneket terjesszenek rólunk akkor tartok egy sajtótájékoztatót. 
-Tetszik neked Hayley?
-Tessék? Izé, nem! Vagyis...
Fájdalmasan megmozdult bennem valami, nagyot nyeltem és belenéztem a zöld szemekbe.
-Nem vagyok a barátnőd, sose leszek, mond el nekik is.
-Oké.-bólintott.-Ha akarod békén hagylak.
Ne! Ne, ne, ne!
-Nem akarom.-haraptam az ajkamba.-Veled még tudok normálisan beszélni, otthon már senkivel nem.
-Baj van?-fogta meg a kezem, de elhúztam.
A nagy kezeit néztem, amiket megszeppenve húzott az ölébe. Vajon hány dolgot tud egyszerre megfogni?
-Nem. Csak vigyél most haza, légyszíves.
-Alex...
-Nincs semmi baj, csak nem érzem itt jól magam.
-Londonban?
Aprót bólintottam.
-Haza viszel?
-Ha azt szeretnéd...
Maradnék még, de valami furcsa érzés van bennem. A gyomrom görcsölt, a torkomban gombóc keletkezett. Lehet, tényleg sokkal jobb lenne ha békén hagynánk egymást, de nagyon nem akaródzik elengedni. Ahhoz képest, hogy ez az egész minek indult, már nem tudom hogyan állok hozzá.