19.rész All you need is love

Heey! :)

Húú... már majdnem 20 000 oldalmegjelenítés! Köszönöm szépen:3 

Kötelességemnek érzem itt is kiírni, hogy a másik blogomon még ma estig jelentkezhettek a videóversenyre, ez alatt a bejegyzés alatt elfogadom a jelentkezést. :) Köszönöm a komikat az előző részhez, és ne feledjétek: mindjárt itt a nyári szünet! :)

Nessa.xx

~*Louis Tomlinson*~

Gyűlöltem magam már a gondolattól is, hogy hazudni fogok Eleanornak, mindig őszinte voltam hozzá, erre részegen elkövetek egy ekkora, megbocsájthatatlan hibát és ahelyett, hogy elé állnék és elmondanám mi történt és mennyire sajnálom, én saját magam miatt hazudni fogok neki. Sokkal jobbat érdemelne nálam. 

Egyenlőre nem akartam elmenni hozzá és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Mert nincs. Egy idióta vagyok, hülye idióta, én oktattam ki Harry-t, én, akinek elég volt néhány pohár alkohol és ágyba vittem egy csajt, miközben barátnőm van! Kiborít. Még Harry sem jutott el odáig, hogy megcsalta a barátnőjét. 

Magamat átkozva becsaptam a bejárati ajtót, bezártam, a kulcsot pedig elsüllyesztettem a nadrágzsebemben és levágtattam a lépcsőn, kis híján átestem az ott ülő lányon.
-Mit keresel itt?-sziszegtem és felrántottam a fejemre kapucnim.-Van fogalmad róla mi lesz ha engem meglátnak veled?
-Bocs, hogy nem tudom merre kell menni.-vetette oda és feltápászkodott.-Majd felhívom Harry-t és elvisz.
Pufogva méregettem, rájöttem, hogy egy darabig muszáj lesz kísérgetnem, nehogy őfelsége eltévedjen a nagy Londonban.
-Meddig nem tudod?-kérdeztem gorombán.
-A szórakozóhelyig, vagy pubb izé, ahogy ti britek mondjátok.
-Nem fogom meg a kezed!
-Jó.-vihogott, majd halkabban hozzáfűzte.-Gyerekes.
-Hallottam!
-Megijedtem.
Elfojtottam egy mosolyt, hiszen ennek a lánynak a viselkedése nagyon is szórakoztatott, bár ettől még kifejezetten utáltam-pedig nem vagyok az az utálkozós típus-viszont a beszólásain és a nemtörődöm flegmaságán magamban jókat derültem.
-Emlékszel valamire?-kérdeztem halkan, miközben merő udvariasságból kiengedtem magam előtt a kapun.
-Aha, mindenre. A barátnőddel is ilyen vagy?
Meghökkentem, erre a kérdésre nem számítottam és nem is akartam válaszolni.
-Bocs, elfelejtettem, hogy te nem emlékszel semmire.-nevetgélt.
Dünnyögve zsebre dugtam a kezem és két lépéssel arrébb mentem, nehogy véletlenül valaki felismerjen és lekapjon amint vele sétálgatok. Mostantól így kell élnem? Mikor bukok le, mikor szólja el magát, meddig tart még a kapcsolatom Eleanorral. A sztárságnak vannak hátulütői és többek között ez az egyik, kutyasétáltatás közben is fényképeznek, bár nincs is kutyám. Az is megjelenik az újságokban ha valamelyikünk elmegy vécére. Nem jönne jól, ha ezek után még le is fényképeznének vele és Eleanor gyanakodni kezdene.
Nem tudok másra gondolni, minthogy mekkora bajba kevertem magam, reméltem, hogy tegnap este senki sem készített rólunk fényképeket.
Csendbe maradt, lehajtott fejjel megpróbáltam elveszni a járókelők között és nem feltűnést kelteni. Követett és nem próbált beszélgetni. Nagyon reméltem, hogy utoljára látom ezt a lányt és nem kell többet, mennyország lenne ha még Harry is békén hagyna vele.
-Aszem' innen már meglesz.-szólalt meg, ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-Azt hiszed?-motyogtam.
Bizonytalanul nézett körbe, legalább ő is annyira meg akart szabadulni a társaságomtól mint én az övétől, úgy döntöttem, ha ezzel egy kicsit még idegesíthetem akkor egészen a kapuig fogom kísérni, nehogy rajtam száradjon ha annyira béna, hogy elveszik a városban.
-Nem kell úgy tenned mintha érdekelne, hogy haza találok-e.
-Nem teszek úgy, csak nem karom, hogyha eltűnsz akkor engem vonjanak kérdőre.
-Vigyázz hozzám ne érj.-hőkölt hátra.-Túl közel vagy, Louis, le fognak fényképezni velem. Végre lesz közös képem ilyen nagy sztárokkal mint te és talán még az újságba is kerülök veled!-kezdett kislányos vinnyogásba és toporzékolásba.
-Lődd le magad.-dünnyögtem.
-Ezt hallottam!-kapott a mellkasához.-Vérig sértesz!
-Leszarom, majd Harry megbékít.
Csöppet sem lányosan felhorkantott és zsebre vágta a kezeit. Az biztos, hogy különleges személyiséggel rendelkezik, nem épp az arcához illő a viselkedése. A szende, felettébb szemrevaló külsőhöz nem épp jó párosítás az ilyen természet. Akármilyen szép is, kibírhatatlan.
Végigmértem, megállapítottam, hogy az alakja se semmi, nemhogy a haja és az arca, de nem fogom a javamra írni, hogy egy ilyen csajjal voltam együtt. Eleanor tökéletes.
-Te tudod hol kell laknom?
A hangjából kiszűrődött a számomra kedves város, mély utálata.
-Nem.-röhögtem.
Megérkeztünk a pubb-hoz, ahol tegnap minden elkezdődött.
-Innen már kösz, de tudom merre kell menni. Vagy annyira jó társaság vagyok, hogy kísérgetni akarsz továbbra is?
-Cseppet sem, de Harry megöl ha miattad szakad félbe a vasárnap délelőtti józanodási programja.
-Ennyire hülyének nézek ki?
-Nem, de megtanultam, hogy a külsőd teljes ellentéte a belsődnek, kicsi lány.
-Azt se tudod ki vagyok.-nevettem.
-Harry által sajnos tudom. Most biztos nagyokat dobban a kicsi szíved.
-Szállj már le erről, mi közöd hozzá?
-Harry mindig hányt az X-Factor alatt.-röhögtem.-Egyszer kórházba kellett vinni.
-Ezt miért mondod?
-Mert akkor még nem kellett a csajait pesztrálnom.
-Ti az X-Factorban voltatok?
-Gratulálok, igazi Directioner vagy.
Ezúttal nekem kellett utána mennem, céltudatosan haladt az utca vége felé.
-Aha, és nyertetek?
-Nem.
-Nem csodálom.-nevetett.
-Harmadikok lettünk.
Befogta a kicsi száját és megállt egy kapu előtt.
-Élvezetes este volt.-vigyorgott.
A szemeimet forgattam és feltekintettem a házra.
-Az ajtóig nem kísérlek fel, ha nem bánod.
-Bejöhetnél.-kacsintott.
-Majd besétálok a barátnőm ajtaján, ha szórakoztatásra vágyom.-kacsintottam vissza.
-Gondold meg.-hajolt az arcomhoz és megpuszilt mielőtt még bármit is tehettem volna ellene.
Grimaszoltam és hátat fordítottam neki.
-Ne számíts rá.
Kocogva indultam végig az utcán, még visszanéztem, hogy tényleg ott lakik-e, de akkor tűnt el az ajtó mögött. Reméltem, hogy az életemből is eltűnt és minden a helyére kerül, Eleanor nem tudja meg mi történt, Harry-t békén hagyja, soha többet nem kell hallgatnom róla és látnom se. 

~*Alexis Elwood*~

-Hol jártál?-dőlt az ajtófélfának George.

-Te már megint itt vagy?-fintorogtam.

-Harry?

-Nem.-nevettem fel keserűen. 

-Ezúttal milyen csávó ágyában töltötted az éjszakád? 

-Mi közöd hozzá? 

-Csak érdeklődtem.-vonta meg a vállát nemtörődömséget színlelve. 

-Hát ne tedd. Megbocsájtasz?-tettem a kezem a mellkasára és félretoltam az utamból. -Cső.-vettem oda a nappaliban tévéző apámnak, őt nem igazán érdekelte hol voltam és mit csináltam. Hála Istennek. Anya ezóta már balhét csapott volna. 

-Szia kicsim.

Grimaszolva a konyhába mentem, kivettem egy csokit a szekrényből és felültem vele a konyhapultra. George mint egy hűséges kutya jött utánam és figyelemmel kísérte amíg megeszem a csokit. 

-Szórakoztató?-nyammogtam.

-Felettébb. 

-Nagyszerű, ne bámulj. 

-Te most tulajdonképpen együtt vagy azzal a göndör gyerekkel?

-Mi közöd hozzá?

-Ne legyél már ennyire bunkó! Annyira nem te vagy.-csattant fel.

-Ez van.-vontam meg a vállam.

-Megismételjem azt amit már sokszor elmondtam? A bátyád vagyok és...

-Blablabla.-szakítottam félbe szem forgatva.-Nem. Hagyjál már te is vele, Louis is feszt' ezzel jött, így Harry, úgy Harry. Nincs semmi Harry-vel! 

-Louis? Milyen Louis? 

Ő az egészből ennyit értett. 

-Mit tudom én. 

-Louis Tomlinson?

-Az, biztos. Előtör a visítozó rajongó lány éned? Hello, kicsi Georgia, rég beszéltünk. 

-Be akarsz mászni az összes csávó ágyába, Alexis?

-És ha igen?-húztam fel a szemöldököm. 

-Továbbállhatunk.-vonta meg a vállát.-Tudod Spanyolországba is ott van Maria néni.

-Inkább a halál. 

-Fejezd be ezt az életmódot.

-De én jól érzem így magam.-húztam el a szavakat és lebiggyesztett szájjal meredtem rá. 

-Te biztos nem vagy a húgom, elraboltak az UFO-k? 

-Aha, a régi Alex a Marson van, éjszaka meg a te agyadból táplálkozok. 

-Nem leszel tőle okosabb.

-George, te buzi vagy? Mert ahelyett, hogy összeszednél valami csajt mindig engem nyaggatsz. Kezdek kételkedni abban, hogy a lányokhoz vonzódsz. Végül is annyira ismered a 1D-s fiúkat is, melyik tetszik? Összehozzalak valamelyikkel? 

Meghökkenve bámult rám, becsukta a száját és legyintve kivonult a konyhából. Megsértődhetne, akkor legalább egy ideig békén hagyna a hülyeségeivel meg az apáskodásával. Leszokhatna már erről a folytonos kíváncsiságról, olyan mint egy 12 éves. Aggasztó és idegesítő. Azon csodálkozom, hogy vinnyogva nem szólt vissza, hogy ,, A One Direction-ös fiúk nem melegek". Akkor megbizonyosodhatnék arról, hogy vele mi újság. De így csak kérdéseket hagy maga után. 

~*Harry Styles*~

Heves szóáradatomat megszakította, amint Louis maga után erősen bevágva a bejárati ajtót lihegve beviharzott a nappaliba. A Hayley-vel történteket zúdítottam mindhárom barátom fejére és még egyszer el tudtam volna mondani a kimaradó tagnak is. Levágódott a kanapéra és kifújta magát.

-Merre jártál?-érdeklődött Niall.

-Mozgalmas éjszakátok volt, Louis?-kérdezte vigyorogva Zayn. 

Liam még ,,haragszom rátok"-ot játszott, amiért csak úgy felettébb felelőtlenül kiosontunk az éjszaka kellős közepén, ráadásul még külön is váltunk. Meggyőződése volt, hogy valamelyikünk hülyeséget csinált és benne leszünk az újságban. De Louis állítása szerint nem csinált semmit Alexel és én bízok benne, én meg csak szokásomhoz hűen, megőrizve a Styles imidzsem, egy lánnyal voltam akinek a nevét se tudom. 

-Miután Harry lelépett, valamiért a saját házamhoz mentem.-mondta rezzenéstelen arccal.-Nagyon berúgtam és az közelebb volt.

Direkt figyeltem ám az arcát, de semmi különöset nem vettem észre rajta.

-Felelőtlenek vagytok!-tört ki Liam.

Én már megkaptam a saját fejmosásom Apucitól, most jön Louis. Csendben és bólogatva tűrte amint Liam elhadarja a mondanivalóját. 

-Mizu?-nézett körbe.

Elkezdtem elölről elmesélni a történteket, egészen onnastól, hogy kinyomta a telefont és én bementem a boltba. All you need is love, all you need is love, loove...