20.rész Váratlan események

~*Louis Tomlinson*~

Idegesen tördeltem az ujjaim, próbáltam nem gondolni rá, hogy hazudnom kell neki. Tulajdonképpen ez nem is hazugság, csak, csak éppen eltitkolok előle valamit, valami nagyon csúnya hibát amiért biztos vagyok benne, hogy utamra engedne néhány jókívánsággal. Tudom, mert én is azt tenném. Barna haja csinosan körbelengte az arcát, lépés közben a szél vadul fújta, de elképesztően szépnek tűnt még úgy, kicsit kócosan is. Nagy levegőt vettem és elindultam felé, nehogy bunkónak tartson vagy gyanakodjon amiért én nem örülök neki annyira, mint amennyire ő nekem. Nem sok hiányzott attól, hogy esni kezdjen az eső. Éreztem a rám szegeződő tekinteteket és még nem sikerült annyira hozzászoknom ehhez, furcsa, másfél éve még egy normális kamasz voltam, most meg a lányok sikoltoznak ha meglátnak. 

-Szia, Louis.-integetett messziről és futni kezdett. 

Kitártam a karjaim és elkaptam, a feneke alá nyúlva emeltem fel és megpördültem vele mielőtt leeresztettem volna a lábaira.

-Szia.-leheltem és bűntudattal teli csókot nyomtam az ajkaira.

Az út másik oldalán néhányan felvisítottak.Végigsimítottam az arcán és megfogtam a kezét. Azért akartam vele nyilvános helyen találkozni, mert úgy nem tudunk annyira mélyen beszélgetni és biztosan nem szabadulnak el a gondolataim, elvégre többen is minket néznek. 

Végigmértem, vékony lábait egy egyszerű farmernadrágba bújtatta amely tökéletesen simult hosszú lábaira és pont ott feszült ahol kellett, krémszínű szövetkabátja kiemelte a tökéletes alakját és nem utolsó sorban nagyon jól mutatott a ráomló barna haj. Valami hihetetlen nagy szerencsétlennek éreztem magam mellette. Ő túl szép volt, én meg egy semmirekellő, nem beszültem meg őt eléggé, most pedig keményen gyötör a bűntudat, de megérdemlem.

-Mit szólnál hozzá, ha meginnánk egy kávét?-húztam magamhoz és belepusziltam a hajába.-Nem akarom, hogy megfázz és nagyon úgy tűnik esni fog.-pillantottam az eléggé borús égboltra. 

-Rendben.-mosolygott édesen és lábujjhegyre állva megpuszilta az arcom.

Egyik kezemet a derekára tettem és sóhajtva nyúltam a zsebembe toll után kutatva, amikor a lányok elindultak felénk.

-Sajnálom.-suttogtam a fülébe.

-Menj csak.-terelgetett finoman. 

Egy rikítóan kék szemű, szőke hajú lány megállt előttem és elnyílt ajkakkal nézett fel rám, majd  a kezét a szája elé kapta és elsírta magát. Nagyszerű.

-Hé.-hajoltam le hozzá és lefejtettem a kezét az arcáról.-Nincs semmi baj.

-Úristen!-mondta kissé hisztérikus hangnemben.

A szemem sarkából láttam, hogy Eleanor milyen jót derült ezen. Az arca csupa kedvességet sugárzott és úgy tűnt büszke rám, időközben még néhányan körém gyűltek és abban reménykedtem, hogy senki más nem kezd sírni. A lány egy kicsit megnyugodott miután aláírtam a lapot amit felém nyújtott és elkészült a közös képünk, miután velem végeztek, néhányan továbbálltak Eleanor-hoz, és olyan képeket is kellett csinálni, amin én és a barátnőm is rajta van egy rajongó társaságában. 

-Köszönöm!-ölelt át az utolsó lány.

Megszorongattam, majd a haját összeborzolva engedtem útjára. Akiket nem érdekelt a jelenlévő barátnőm az minden rossz szó nélkül elment, szerencsére senki nem szúrt oda neki 1-1 csúnyább megjegyzést. 

Kézen fogtam Eleanort és lassan sétálva indultunk a legközelebbi csöndes kávézó felé. Nem rohantak le minket így nyugodtan tudtunk sétálni, végig azon idegeskedtem, hogy tud-e valamiről, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy lebuktam volna. Az arcán apró mosoly pompázott, a karjaimba simulva lépdelt mellettem. Mielőtt kinyitottam volna a kávézó ajtaját lopva megpusziltam az arcát, majd beengedtem magam előtt. A hidegből kellemesen meleg helyre csöppentünk, csend volt, korán ahhoz, hogy a munkából hazaigyekvő emberek betérjenek egy kis sütiért, viszont ahhoz elég később, hogy az iskolából szabaduló diákok itt lazuljanak. Lesegítettem róla a kabátot, alatta csinos, melegnek tűnő pulcsit viselt, az arca egy kicsit piros volt de az csak még szebbé tette. Meghúzódtunk az ablaktól távolabb eső egyik boxban, ami eléggé külön esett a többitől. Kibújtam a kabátomból és ideges mosollyal az arcomon becsúsztam mellé. 
Az életemnek köszönhetően megtanultam leplezni azt, ha ideges vagyok, lámpalázam van, rosszul érzem magam, de abban kételkedtem, hogy ez menni fog Eleanor előtt is. Olyanokat tudott amiket a fiúkon kívül nagyon senki és olyan dolgokat éltünk meg ketten, amiket a fiúkkal nem. Szerencsére. 
Nem akartam neki hazudni, de elveszíteni sem, így kénytelen voltam. 
-Szokatlanul csendes vagy, bánt valami?-tette egyik apró kezét a karomra. 
Talán mégis tud valamiről, vagy csak aggódik. Tényleg csendben vagyok már egy ideje, máskor meg elég hangos vagyok, szóval lehet én vagyok paranoiás. 
-Nem.-tűrtem a füle mögé egy barna tincset.-Csak elgondolkoztam. 
Nem kérdezett semmit, tudta, hogyha van valami akkor azt elmondom és ezt külön értékeltem benne, a kapcsolatunk színtiszta bizalomra épült és én ezt felrúgtam. 
-Mit szólnál hozzá, ha pár napra elmennénk valahová? Valami melegebb helyre, mielőtt még újra beköltözünk a stúdióba.
Összevont szemöldökkel méregetett, február közepén nem lenne jó ötlet kiszakítani őt az iskolából és magam sem tudom miért kérdeztem ezt, csak egy kicsit kettesben akarok vele lenni, távol a civilizációtól. 
Mennyország lenne néhány nap internet, fényképezőgépes telefonok, kamerák, tévé nélkül. Csak a fiúknak telefonálnék, a napokat pedig tölthetnénk egy forró tengerparton mondjuk egy lakatlan szigeten, vagy egy kevésbé híres, de meleg helyen ahol nincsenek sokan. Kezdek besokallni a rossz időtől, pedig Angliában ez a legfőbb időjárás, eső, hideg, kevés napsütés, eső, hideg, kevés napsütés, az egész egy nagy, változni nem akaró körforgás.
-Nem tudom, Louis.
-Megértem, ha most nem jó.-húztam el a szám szomorúan.
-Megnézem mit tehetek.-mosolygott és lopva puszit adott az arcomra, viszont ennél nekem több kellett. 
Elhúzódott, szemeivel aggódva méregetett mielőtt közelebb hajoltam volna hozzá. Nyilvános helyen voltunk, de ki mondta, hogy nekünk nyilvános helyen nem szabad megcsókolnunk egymást? Fényképezzenek csak, gyerünk, legalább mindenki megtudja, hogy őt szeretem, senki mást. Felé fordultam és átöleltem, haja egy kicsit eltakart és belengte a csókunkat az illata, megpróbáltam nem éreztetni vele mennyire rosszul érzem magam a történtek miatt. 
-Hiányoztál.-suttogtam és az arcom belefúrtam a hajzuhatagba.
Összesen 2 napig nem láttuk egymást. 
-Te is.-nevetett és az ujjait végighúzta a hajamon.
Érzékeltem amint elvesz egy étel vagy itallapot, majd összerezzent és a kelleténél hangosabban mondta a nevem.
-Van Yorkshire tea! 
Szeretem ezt a helyet. 
-Tényleg?-néztem fel a hajából és megvizsgáltam a lapot, és tényleg ott volt, hamisítatlan Yorkshire tea doboz illusztrációként. 
Észrevettem ahogyan közeledik felénk egy kissé duci hölgy, barna haját rendezett kontyban viselte és kedvesen mosolygott ránk.
-Eldöntötték már, mit szeretnének? 
Kérdőn pillantottam a a barátnőmre, aki egyenlőre elmélyülten böngészte a kínálatot. 
-Én csak egy cappuchino-t.-jelentette ki magabiztosan, a szokásos mosolyával. 
-És te, kedvesem?-méregetett. 
-Kaphatnék Yorkshire teát?
-Persze.-bólogatott.
Felém nyúlt, már attól féltem, hogy ő is olyan mint a legtöbb középkorú nő aki tudja ki vagyok. Csípnek, kétértelmű megjegyzéseket tesznek és hasonló bizarr dolgok, de csak letett néhány szalvétát az asztalra. 
Miután elment, Eleanor felém fordult és kitartóan mosolyogva megfogta a kezem. Az apró mozdulataival hozta a tudatomra, hogy tényleg én is hiányoztam neki és nem csak úgy mondta. 
-Mi újság?-kérdeztem mosolyogva és megvizsgáltam frissen lakkozott, élénk rózsaszín körmeit.-Szép. 
-Köszi.-nevetett.-Nem igazán történt semmi, tegnap Dani-vel vásárolgattunk.-vonta meg a vállát.
-Vettél valami szépet?-érdeklődtem.
-Attól függ.-vonta meg a vállát.-Elvoltam a kávémmal. Veled történt valami?
De még mi történt... 
-Nem.-ráztam a fejem, indítsunk apró hazugságokkal.-Harry-vel buliztunk szombaton, leszidott Paul, csak a szokásos.
-Tényleg, mi van azzal a lánnyal?
-Milyen lánnyal?-vontam fel a szemöldököm.
Milyen lány? Persze, hogy ő. Váltsunk középfokú hazudozó üzemmódba Louis, egyre jobb leszel. 
-Alexis, mesélte Harry mi történt.
Összeszorítottam a szám és nagyon reméltem, hogy Hazza csukva tartotta a szombatról a kis száját. 
-Tudod, hogy tetszik neki Hazz, ő meg visszautasította. Azt is mondta, hogy azóta már nem jönnek ki olyan jól mint előtte. 
Feltűnt, most engem nézett ki célpontnak, úgy tűnik. 
-Ja, igen.-sóhajtottam.
Semmi kedvem nem volt ARRÓL a lányról beszélgetni EZZEL a lánnyal. 
-Majd rendbe jönnek, most tetszik neki valaki.
-Igen?-mosolygott szélesebben.-Hátha lesz egy aranyos barátnője.
-Hátha.-húztam magamhoz. 
A hölgy kihozta a rendelésünket és a beszélgetést 1-1 csésze társaságában folytattuk. 
Őszintén reméltem, hogy tényleg összejön azzal a lánnyal, valamivel kevesebb ,,Alex sztorit" kellene elviselnem, ezek után főleg. Megcsörrent a telefonom.

~*Alexis Elwood*~

A táska húzta a vállam, alig vártam, hogy kiléphessek a kapun és beüljek Harry mellé, bár most nem volt kedvem vele lenni, de eltaszítani se akartam magamtól ezért elviseltem, hogy minden tanítás végén megvár, kivéve ha dolga van. De most én várattam meg őt, jelenésem volt az igazgatóiban egy Cole&Daisy vs Alex ügy miatt, a két jómadárral meg még pár ,, rossz gyerekkel" együtt kellett töltenem a délutánt egy teremben és házit írni. Nos, az én házi írásom abból állt, hogy amíg a tanár el nem kobozta a telefonom addig Harry-vel sms-eztünk, majd miután elvette bealudtam. Izgalmas napot tudhatok a hátam mögött. Már meg sem lepődtem amikor Daisy elsétált mellettem és puszta véletlenségből kis híján megtaposott a 10 cm-es sarkával, még időben rántottam arrébb a tornacipős lábaim és akasztottam be a sarkába, melynek következtében eltaknyált a sárban. Harry rekedtes nevetése felhangzott a kocsija felől, a hideg futkosott a hátamon, otthagytam az engem szidó lányt a sárban és megszaporáztam a lépteim. Hamarosan felcsendült Cole hangja, rosszat sejtettem de nem lassítottam a lépteimen és szinte berobbantam Harry mellé.

-Szép volt.-nevetett.

Biccentettem, meg akartam ölelni de helyette zsebre dugtam a kezeim és idétlenül ácsorogtam. 

-Nem válaszoltál.-mondta úgy, hogy nem nézett rám, hanem a vinnyogó Daisy-t és az idegrohamos Cole-t vizslatta árgus szemekkel. 

-Elvették a telefonom.-motyogtam, mire újból nevetésben tört ki, megadva nekem az újabb dózist. 

Kegyetlenség volt, hogy a lebukásom után is minden nap itt állt, nemcsak leszúrt azzal a bizonyos késsel, de minden nap, minden rám villantott mosolyával vagy kíváncsi tekintetével meg is forgatta bennem. De nélküle elképzelhetetlenek lettek a napjaim.

-Miért voltál olyan szombaton?-tette fel a kérdést, amit kb 2 órával ezelőtt egy sms-ben is megtett. 

A tanár épp jókor vette el a telefonom, reméltem nem kérdezi meg még egyszer, de ez nem jött be. 

Cole felé kaptam a fejem, dühös arccal közeledett felénk míg a kis barátnője eljátszotta a hattyú halálát. 

-Mizu?-kérdeztem és nekidőltem a kocsinak.

Ökölbe szorította a kezét, gyilkos tekintettel bámulta a kissé szórakozott Harry-t aki nem igazán értette mi történik. 

-Valami baj van?-eszmélt fel és zöld szemeivel gyanúsan méregette az előttünk álló fehérjebombát. 

Mielőtt lesújtott volna Harry arcéra elkaptam az öklét, de még úgy is elég nagy ütést mért rá. Nem értettem miért őt, akinek semmi köze az egészhez. Cole tudta, valahonnan tudta mi vagy inkább ki a gyenge ponton és úgy tűnt engem nem bánt, helyette azt bántja aki jelenleg legközelebb áll hozzám. 

Annyit én is tudtam, hogy Harry cseppet sem agresszív, egyik kezét az arcára nyomta, míg én a körmeim belemélyesztettem Cole csuklójába. Tombolt bennem a düh amiért bántotta őt. 

-Mi a baj, cica?-vigyorgott. 

Nagy levegőt vettem, a kiszállingózó büntis diákok érdeklődve figyelték a jelenetet és elővették a telefonjaikat. Sok mindent tanultam mostanában, többek között azt is, hogyan védjem meg magam. Mielőtt ütöttem volna Harry megragadta a derekam és szó szerint benyomott a hátsó ülésre. 

-Nem kell balhé.-suttogott alig hallhatóan. 

Kiugrottam a karjai közül és egy jobb horoggal elintéztem a nagymenő Cole-t. 

Harry lefejtett róla, beültetett a kocsiba és rám csukta az ajtót, majd ő is beszállt és minden szó nélkül elhajtott.

A düh-től könnycseppek jelentek meg a szememben, azokon keresztül vizsgáltam a sérült arcát, rezzenéstelenül meredt az útra miközben a bőre azon a területen ahol az a rohadék megütötte elkezdett zöldes-kékes árnyalatot felvenni. Meglepődtem amikor a házuknál állt meg, a száját makacsul összeszorította, majd a kezemet megfogva vezetett be. Hárman ültek a nappaliban, a heves érkezésre felkapták a fejüket és kórusban köszöntek. Harry lehajtott fejjel vezetett át köztük, majd a hűtőhöz ment és az arcához nyomott egy üveg jeges ásványvizet. 

-Mit csináltál?-jelent meg az ajtóban azt hiszem, Zayn.-Ki húzott be? 

A kérdésére berobbant a másik két srác is, az arcukat elöntötte a harag miközben sérült bandatársukat vizsgálták. 

-Pofára estem.-hazudta.

-Úgyis megtudjuk.-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Liam.

-Behúzott neki egy barom.-nyögtem.-Pedig nem csinált semmit.

-Alex, ugye?-nézett rám Zayn.-Milyen barom?

-Egy osztálytársam. 

-Miért?-vágott közbe az ijed szöszi.-Mi történt a kezeddel?-fogta meg hihetetlen gyengédséggel a jobb kezem. Az ujjperceim is színváltoztatáson mentek keresztül. 

Így kötöttünk ki hétfő késődélután a sürgősségin, ahol Harry arcát vizsgálták az én kezemet pedig röntgenezték. Louis és George szinte egyszerre esett be. 

-Nagy szarban vagyunk.-sóhajtott, igaza volt. 
George dühtől vörös fejjel caplatott felém, Louis arca szintén pipacspiros színben pompázott bár még az is kifejezetten jól állt neki. 
-Mit csináltál már megint?-támadt nekem halk, visszafojtott haraggal a bátyám. 
-Nem az ő hibája.-kelt a védelmemre Harry, bár csak egy szúrós pillantást kapott.
-De.-sóhajtottam.-Mindegy, semmi közöd hozzá, George. 
-Oké. Vágom, hogy semmit nem mondasz el nekem, viszont akkor ennek az egésznek itt vége van. Nem fogom tűrni, hogy popsztárocskák használják ki a húgomat, szóval búcsúzzatok el egymástól. 
-Nem!-csattantam fel és a lüktető kezem ellenére hadonászni kezdtem.-Nem teheted!
-De, Alex, megtehetem! Ez az egész csak még rosszabb lett.
-Nem.-tiltakoztam és hevesen ráztam a fejem jobbra-balra.-Nem veheted el tőlem őt!
A szemem sarkából láttam amint Harry feláll, a bandatársai megszeppenten néztek minket, még Louis is befogta a száját. 
-Szia.-lépett oda hozzám a göndör és egy puszi után elindult végig a folyosón.