18.rész Nagy hiba

~*Alexis Elwood*~

Forró, túlfűtött érintései simogatták a testem annak ellenére is, mennyire gyorsan mozgott. Teljes ellentéte volt Harry-nek, míg ő adott arra, hogy mindkettőnknek egyforma örömünk legyen, addig Louis eszetlenül hajkurászta a sajátját. De nem érdekelt. Az ujjaim a hajában pihentek, míg a kék helyett fekete szemei mohón falták a testem látványát. A lehető legjobb embert fogtam ki ,,alanynak" Harry legjobb barátja, és még nem is kifejezetten kedvel engem, mégis itt van. Önbizalom növelő, ami most kifejezetten jól jön, azok után, hogy Harry visszautasított és ennek köszönhetően az önbizalmam erősen megcsappant. Nem azzal a céllal mentem bulizni, hogy őt megpróbáljam csak egy kicsit is féltékennyé tenni, azt sem tudtam, hogy ő lesz. Ki akartam kapcsolódni, jól berúgni, bevenni valami laza kis partydrogot és felszedni egy eléggé beállt csávót. Az utolsót megvalósítottam.

A hangjától eltérően mélyről jövő nyögésekkel zsúfolta teli a szobát, a hasamban éreztem a duzzadó gyönyört amit a mozdulataival előcsalogatott.

Harry vad volt, mégis gyengéd, ajkaival forrón kényeztette a bőröm, Louis más volt, velem legalábbis más mint talán a barátnőjével. Káromkodni kezdett, ami kifejezetten jól állt neki, bár a hangjával és külsejével megtartotta kisfiús bájait. A lábaim szorosabban fontam a csípője köré amikor megremegett, egy hangos nyögéssel omlott rám míg én átadtam magam a gyönyörnek. Ennek a srácnak barátnője van. Ennél mélyebbre már nem süllyedhetek. 

~*Louis Tomlinson*~

Nyögve ültem fel, a nap a szemembe tűzött az első gondolatom pedig az volt, hogy vajon mi a szarért nincs elhúzva a sötétítő. Álmosan hanyatlottam vissza a párnára, a halántékomba éles fájdalom hasított, felszisszentem és a fejemet a kezeim közé fogtam. Hunyorogva próbáltam meg tájékozódni, a második gondolatom az volt, hogy ki festette át a szobámat egy éjszaka alatt kékről citromsárgára.

Ahogyan körbenéztem megbizonyosodtam arról, hogy ez határozottan nem az én szobám, de még csak nem is Eleanor szobája. Ismét felültem, ezúttal óvatosabban nehogy valami kárt tegyek az okos kis fejemben. A takaró lecsúszott rólam és én döbbenten vettem észre, hogy az ég világon némi szőrzeten kívül semmi mást nem viselek. A fejemet oldalra fordítottam, abban reménykedtem, hogy Eleanor fekszik mellettem és nem Harry szexualizált meg. Hát, nem Harry volt, ami megnyugtatott, de nem is Eleanor, ami viszont felzaklatott és levegőért kapkodva ugrottam ki a szinte fekete hajú lány mellől. Rajta se volt semmi, és kegyetlenül ismerősnek tűntek az enyhén hullámos tincsek. A fejem fájt, alig láttam valamit, de megkerestem a alsógatyám majd megkerültem az ágyat, hogy szemügyre vegyem a lányt. 

Alexis.

Ilyen nem létezik, mondja azt valaki, hogy ez csak egy kibaszott rossz poén! 

Nyöszörögve felemelte a fejét és rám nézett. Az agyvizem felforrt amikor képekben kezdtek beugrani a tegnap este történtek.

-Te!-böktem rá vádlón.

-Neked is jó reggelt. 

-Te mi a szart csinálsz itt?!-ugrottam hátrébb, már nem érdekelt a hasogató fejem.

-Nem emlékszel?-mosolygott rám és felült.

A tekintetem lejjebb kalandozott, szerencsére a haja mindent takart, és félig a takaró is amit húzott magával.

Kedvem lett volna kicsit sem kedves melléknevekkel illetni, de inkább befogtam a szám és haragosan néztem rá.

-Nekem barátnőm van!-kiabáltam.-Szeretem őt!

-Valamit mégsem kaptál meg tőle, kicsim, mert te csókoltál meg. 

-Én ezt nem hiszem el!-csúsztam le a fal mellett és megmarkoltam a fejemet borító hajam.

-Pedig jobban teszed.-vonta meg a vállát.

-Ennek az egésznek te vagy az oka!

-Ketten kellettünk hozzá.

-Téged ennyire nem érdekel, hogy nekem van barátnőm?!-pattantam fel és haragosan néztem vele szembe.

A fejét jobbra-balra ingatta, ezzel még jobban táplálva a haragom. Undorodtam tőle és saját magamtól is. Eddig akárhányszor buliztam El nélkül, mindig tudtam, hogy nekem ott van ő, és magasról tettem a körülöttem lévő nőkre. Kétségtelenül az ő hibája, valamit beletett az italomba vagy nem tudom, de csak ő tehet róla.

-Hogy nézzek így a szemébe?!-kiabáltam magamból kikelve.-Azt én leszarom, mit csinálsz Harry-vel amíg neki nincs senkije, de nekem van barátnőm! 

-Ha annyira nem akartad volna nem mondod, hogy van egy házad, és nem csinálod azt, amit, Louis. Amúgy is, én úgy láttam neked sincs ellenedre és jól érzed magad. A kis barátnőd nem tudja meg, én biztos nem fogom elmondani neki.

-Azt akarod, hogy hazudjak neki?!

-Ki a fene mondta, hogy én akarom? Tőlem elmondhatod neki, elhiheted, hogy egy kicsit sem érdekel. 

A takarót lelökte magáról. Tágra nyílt szemekkel figyeltem azt ami elém tárult, majd elkaptam a fejem és dühösen néztem ki az ablakon amíg ő összeszedte a ruháit és nekiállt felöltözni. 

-Ne merd senkinek se elmondani! 

-Oké.-húzta magára a ruháját.-Felhúznád a cipzárt?-vihogott.

-Nem.

-Jajj, Louis! Mit vagy úgy oda? Csak egy éjszaka volt, nekem nem te kellesz.

-Hanem? Harry-t akarod behálózni?! Kár erőlködnöd mert úgysem fogom hagyni! 

-Szóval az ő életét is te irányítod.-mosolygott. 

-Öltözz fel és menj el.

-Ahogy akarod.-vonta meg a vállát és rám mosolygott. 

Mekkora rohadt idióta vagy, Louis Tomlinson.
Megkerestem a telefonom, miközben rányomtam Harry nevére felrángattam magamra a tegnap viselt ingem és döbbenten vettem észre, hogy néhány gomb leszakadt. Mi a fene történt?! 
A bűntudat belülről gyötört, hogy fogok így Eleanor szemébe nézni? Én nem tudok rezzenéstelenül hazudni neki. De szeretem őt, és bármekkora baromságot követtem most el, ez nem változott. Nem szabad megtudnia.
-Senkinek ne mond el.-nyögtem tagoltan.
-Jól van, na. 
-Louis? Hol a szarba vagy?!-hallottam meg Harry ideges hangját.
A válaszom halk hümmögés volt. 
-A házamban.
-Kivel?
-Egyedül.-hazudtam.
Kezdésnek nem is rossz, Louis. Először hazudj csak a legjobb barátodnak, aztán jöhet a csajod, persze. A picsába mibe kerültem. 
-Akkor jó!-lélegzett fel.-Tudod mit csináltál tegnap este?!
-Tudom, Harry! Nem kell felvilágosítanod! 
-Látod milyen szar?-röhögött. 
Igen. Rohadt szar. Valami dünnyögést hallattam, miközben szúróst pillantást vetettem a sarokban nevetgélő lányra.
-Te hol vagy?
-Úton haza, olyan éjszakám volt! Fhu...
-Jó, az utcán ne meséld el.
-Mindjárt indulok én is, de piszkosul fáj a fejem.
-Szegénykém.-érzett velem együtt, majd elröhögte magát. 
Lehetséges, hogy Harry még nem teljesen józan. Engem viszont eléggé kijózanító látvány fogadott korán reggel. Felrángattam a combomra a nadrágot, és szarakodtam egy sort azzal, hogy felhúzzam a csípőmre.
-Mi lett Alexel?
-Hazament.-hazudtam.
-Akkor jó.-sóhajtott.-Nem tudom miért, de úgy érzem vigyáznom kell rá. Múltkor nagyon megbánhattam.
Kínozz csak még, Harry. Gyerünk, ess nekem, mond csak még mennyire akarsz vigyázni rá. 
-Veszek valami kaját.-osztotta meg velem.-Majd találkozunk, cső.
-Hello.-könnyebbültem meg és gyorsan kinyomtam a telefont pedig elsüllyesztettem a nadrágzsebemben. 
-Ejnye, de kis hazug vagy.-nevetett fel hangosan Alexis.
-Fogd be.-vettem oda.-Az egész a te hibád. 
-Persze, fogd csak rám, drága.-vigyorgott.-Pedig olyan kis vad voltál.-lépett oda hozzám és a mutatóujjával megbökte az orrom.
-Tudod merre van az ajtó?-fogtam meg a csuklóját és visszatettem a teste mellé.
-Azt lehet, hogy megtalálom, viszont hazajutni nem tudom hogy fogok. Tudod, nemrég költöztem ebbe a porfészekbe.
-Los Angeles után szar lehet neked itt.
-Azt is tudod honnan jöttem?-mosolygott.
-Sajnos. Mert Harry feszt' arról beszél, hogy mennyire összetörte a pici szíved.-böktem meg a mellkasát.
-Semmi közöd hozzá.-komorult el és ezúttal ő söpörte arrébb a kezem.
-Borzasztó lehetett, eddig mindenkit megkaptál?
-Fogd már be a szád!
-Bocsánat!-emeltem magam elé a kezeim.-Belegázoltam a kis lelkedbe? 
Saját magamat is megleptem ezzel a szemétkedéssel amit vele műveltem. Egyre jobb leszek, összefekszek egy csajjal, aki nem a barátnőm, aztán kamuzok az egyik legjobb haveromnak, és valószínűleg a többinek és a barátnőmnek is hatalmasat fogok hazudni, ráadásképpen még szemétkedek is egy lánnyal. Ez kétségtelenül nem én vagyok. 
-Menj a picsába.-jelentette ki rezzenéstelen arccal. 
Összeszorítottam a szám és elfordultam tőle. Hallottam amint felveszi a kabátját, összecipzározza a táskáját, majd egy ,,csá" után kilibbent az ajtón a rövid fehér ruhájában és hangosan bevágta maga után. Fasza. Milyen jó lesz Eleanor szeme elé kerülni, mennyire nem várom azt a pillanatot. Magamat szidva az ágyra hanyatlottam és a plafont kezdtem bámulni. Megcsaltam a barátnőm. Megcsaltam Eleanort. Akivel kemény 2 nappal ezelőtt még a közös jövőnket tervezgettem. Na jó, azt azért egyenlőre nem, de tényleg szeretem. Erre jön ez a lány és mindent felforgat, ép ésszel soha nem tettem volna ezt de valami történt. Bárcsak Harry sohase ismerkedett volna meg ezzel a nővel, akkor ez nem történt volna meg. Akkor nem kellene azon rágódnom, hogyan nézzek ezek után Eleanor szemébe. Az arcomat a párnába temettem, majd undorodva löktem el magamtól és felálltam az ágyról. A takaró a végtelenségig, kibogozhatatlanul összegyűrődött, a lepedő félig felcsúszott, egyáltalán nem volt gusztusom ahhoz, hogy rendbe szedjem az ágyat. Haza akartam menni és bezárkózni a saját szobámba és befeküdni a saját ágyamba, ahol nem műveltünk semmit ezzel a lánnyal, ahol csak Eleanorral gyűrtük a lepedőt. Nem tudom, hogy fogok ebből kijönni, de egy dologban nagyon biztos voltam: ezt senkinek sem szabad megtudnia. 

~*Harry Styles*~

A cipőmet bámultam, az eszem még mindig a fergeteges éjszakámon járt. Annak a csajnak még csak a nevét sem tudom, így nem kell senkinek sem magyarázatot adni, ez csak egy újabb este volt, ami után többet valószínűleg nem futunk össze. Ez sokkal jobb, mint ami Alexel volt. Nem fenyeget az a veszély, hogy belém szeret, hiszen nem valószínű, hogy fogunk még találkozni. Az utca sarkán megpillantottam azt a kis boltot, ahol először láttam azt a lányt, aki viszont nem hagyja békén a fantáziám. Megindultam felé és belöktem az ajtót, a padlót valószínűleg most törölték fel, mert a cipőm talpa megcsúszott és meg kellett kapaszkodnom, hogy talpon maradjak. Miután visszanyertem az egyensúlyom felegyenesedtem és körbenéztem.
-Csókolom.-mosolyogtam a pultnál álló nénire és reménykedve nézelődtem.

Nem értettem minek jöttem be ide, egyszerűen csak úgy éreztem, be kell jönnöm.

Felvettem egy kosarat és elindultam a polcok között. Egy energiaitalon kívül semmi mást nem tettem bele, de még mindig fel-alá lézengtem. A kosár tartalma bővült egy csomag gumicukorral és chipsel. Halk csengés jelezte, hogy valaki bejött. Majd meghallottam azt a csilingelő hangot. Kilestem az egyik polc mögül és megpillantottam a szőke hajzuhatagot, felfelé nyújtózkodott egy konzervért. A szívem megdobbant és nagy léptekkel siettem oda hozzá, óvatosan megérintettem a vállát. Összerezzent, én is, és ijedten elhúztam a kezem.

-M-melyiket szeretnéd?-nyögtem.

Hatalmas szemek, hatalmas gyönyörű szemek, hosszú szempillák, kellőképpen duzzadt ajkak, szőke haja rakoncátlan tincsekben omlott a hátára és a vállára. Egy kis porszemnyi smink sem volt rajta, amitől még szebbnek láttam. Természetesen ilyen gyönyörű.

-Azt!-mutatott bátortalanul egy konzerv kukorica felé.

Könnyedén levettem a polcról és felé nyújtottam. Az ujjbegyei hozzáértek a kezemhez, rajtam pedig áramütésszerű érzés cikázott végig.

-Te vagy az a fiú, ugye? Aki Alexisért szokott jönni.-mosolyodott el.

Az ájulás szélén álltam. Kezdek túlságosan nyálas lenni, de ez a lány...

-Igen.-bólintottam.

Még egyszer elmosolyodott. Te jó ég.

Egy ideig csak álltunk egymással szemben, majd zavartan vizsgálni kezdtem egy üveg befőttet. 

-Hát, örülök, hogy találkoztunk.-hajtotta le a fejét, a tincsek az arcába hullottak. 

-Öhm.-tettem vissza az üveget a polcra.-Amúgy én, Harry Styles vagyok.-vakargattam a tarkóm.

-Hayley Wizard.

Uhuhu.

-Azt hiszem, én most megyek és fizetek.

-Oké.-tördeltem a kezem.

Kikerült, és ide-oda lengedező hajjal elindult a kasszánál mosolygó néni felé, egy ideig tátott szájjal bámultam utána, majd elindultam felé. Felbuktam a saját lábamban és kis híján elestem, de az utolsó pillanatban megálltam a lábamon. Zavartan néztem körbe, Hayley elfojtott egy nevetést és megfogta a karom. 

-Jól vagy?-nevetett rám.

.Aha.-túrtam a hajamba.

Mekkora szerencsétlenség vagyok. Ő már a szatyrát szorongatta, én pedig letettem a kosarat a pulthoz ahol a magában nevetgélő néni beütötte. Odaadtam neki néhány fontot, és felkaptam a cuccokat.

-Merre mész?-kérdeztem.

-Arra.-bökött jobbra.-Te?

-Én is.-vágtam rá.

-Akkor mehetünk egy darabig együtt, nehogy felbukj.

-Ez gonosz volt.-jegyeztem meg.

Rám nevetett és elindultunk.

-Mióta jártok Alexel?-mosolygott rám.

-Te-tessék? Ja! Mi nem, nem járunk!

-Pedig, megcsókoltad nem? És te szoktál érte jönni.

-Csak, barátok vagyunk. Azért csókoltam meg, mert bántották.

-Ó, értem.-mosolygott.-Én itt lefordulok.-bökött egy utca irányába.

-Én egyenesen megyek.-sóhajtottam.

-El ne ess.-nevetett.-Hát, akkor szia. Remélem még találkozunk.

-Szia, én is.-intettem sután a kezemmel. 

Néztem utána amint könnyed léptekkel megindul végig a hosszú úton, majd befordul egy kapun. Én pedig sprintelve indultam hazafelé, valakinek el kellett mondanom, hogy beszélgettem egy tündérrel.